Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-29 / 229. szám
1963. szeptember 29. 7 Vasárnap NEMZETKÖZI SZEMLE Harcok Dél-Vietnamban A dél-vietnami felszabadító mozgalom csapatai az erdőből tüzelnek egy amerikai H—21 tipusú helikopterre. Pekingi koholmányok terjesztése Japánban Ratifikálds Washingtonban és Moszkvában A héten életbe léptetésének újabb fontos állomásához érkezett' a moszkvai atomcsend-szerződés. Kedden az Egyesült Államok szenátusa, szerdán pedig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége ratifikálta a Moszkvában, augusztus 5-én aláírt — s azóta a világon rendkívül nagy helyeslést kiváltott — egyezményt. Igen figyelemre méltó és a szerződés jelentőségét nagy nyomatékkai hangsúlyozó tény, hogy éppen a ratifikáció előestéjén került a századik csatlakozó állam, a Madagaszkár szigetén fekvő Malgas Köztársaság képviselőjének aláírása Washingtonban a szerződésre Azóta is újabb államok csatlakoztak és a világsajtó ma már az eddigi aláírók helyett, inkább annak a néhány országnak a nevét sorolja fel, amely a maroknyi ellenzőn kívül még nem írta alá a szerződést — bár legtöbbjük helyesli a moszkvai megállapodást. A szerződés amerikai törvénybe iktatását több hetes vita előzte meg az amerikai szenátusban. A „veszettek” dühödt agitációja ellenére is, a szenátorok négyötöde a szerződés ratifikálása mellett döntött, s kudarcot vallottak azok a kísérletek is, amelyek különböző „fenntartások” törvénybe iktatásával voltaképpen az egyezmény életbe léptetését szerették volna megakadályozni. A szenátusi szavazást az amerikai kormánykörök nagy győzelemnek tekintették, noha az ellenszavazatok száma több lett, mint előzetesen gondolták. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Kuznyecov- nak, a külügyminiszter első helyettesének a beszámolója alapján megvitatta és egyhangúan iktatta törvénybe az egyezményt. Az egyezményről szólva a vitát lezáró Leonyid Brezsnyev elvtárs joggal állapította meg: A moszkvai szerződés a Szovjetunió reális eredménye abban a hosszú harcban, amelyet a nukleáris kísérleteik beszüntetéséért vívott. Természetesen, kemény és hosszú harc áll előttünk a nemzetközi feszültség enyhítését célzó további intézkedések megvalósításáért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a leszerelés eléréséért. Tárgyalások New Yorkban Az atomcsend-szerződés aláírása által teremtett kedvező légkör jellemzi az ENSZ, közgyűlésének mostani ülésszakát és a vele egy- időben folyó jelentős diplomáciai tárgyalásokat is Gromiko- szovjet külügyminiszter nagyhatású és újabb egyezmények előtt utat nyi. tó javaslatokat tartalmazó beszédének másnapján, Kennedy is felszólalt a világszervezetben. Az amerikai elnök, bár nem reflektált az előző nap elhangzott szovjet indítványokra és konkrét javaslatokat sem tett a legfontosabb napirenden lévő kérdések megoldására, olyan hangot ütött meg, amely az amerikai kormány tárgyalási készségéről tanúskodik. Kádár János fogadta új berni nagykövetünket Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke szombaton fogadta Gyémánt Andrást, hazánk új berni rendkívüli I és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. (MTI) De, hogy ezt a kinyilvánított tárgyalási készséget mennyire követik ilyen irányú tettek is, ez majd azokon a megbeszéléseken derül ki, amelyeket az ENSZ közgyűlésével párhuzamosan Gromiko szovjet külügyminiszter folytat angol és amerikai kollégájával, illetve Kennedy elnökkel Ezek a megbeszélések voltaképpen már meg is kezdődtek. Gromiko New Yorkban már találkozott Kennedy elnökkel, Rusk külügyminiszterrel és Stevensonnal, az amerikai ENSZ-küldöttség vezetőjével. Lord Home angol külügyminiszter megérkezése után a két nyugati nagyhatalom külügyminisztere előkészítő tárgyalásokat folytatott egymással, amelybe rövid időre Schröder nyugatnémet külügyminiszter is bekapcsolódik. S az eredetileg tervezett, hétfő helyett már ezen a héten szombaton megkezdődtek a szovjet, amerikai és angol külügyminiszterek tanácskozásai, amelyet Gro- mikónak Kennedy elnöknél Washingtonban teendő látogatása követ majd. Arra természetesen nem lehet számítani, hogy ezeken a megbeszéléseken gyors, látványos eredmény születik. Az előjelek azonban biztatóak, s minden remény megvan arra, hogy békés együttélésen alapuló szovjet külpolitika lépésről lépésre a feszültség további csökkenéséhez vezető újabb egyezmények megkötését éri majd el. Államcsíny Dominikában A karib-tengeri Hispaniola-szi- get két kis állama közül a világ közvéleménye hónapok óta Haiti diktátorának megdöntésére számított, s most szerdára virradó éjjel egy vér nélkül végrehajtott katonai puccs Dominikában megdöntötte Juan Bosch elnök kormányát és a Trujillo család három évtizedes uralma után bevezetett demokratikusabb színezetű rendszert félre. állítvá, nyíltan diktatórikus kormányzatot juttatott hatalomra. A puccs végrehajtói Bosch elnök és kormánya eltávolítását az ország „ingatag gazdasági és politikai helyzetével” és azzal a képtelenséggel indokolták, hogy a köztudomásúan amerikai báb dominikai elnök a Szovjetunióval és Kubával „cimboráit”. Az első amerikai reagálások azt mutatták, hogy az Egyesült Államokat kínosan érintette a domi- nikiai államcsíny, hiszen ismét megbukott egy „demokratikus szí. nezetű” Amerika-barát latin-ame. rikai kormány, pedig a „Szövetség a haladásért” program éppen az ilyen kormányokra épít. Az amerikai külügyminisztérium látványos intézkedéseket is tett, hogy elhatárolja magát a katonai puccs. tói. Bejelentette a diplomáciai viszony, valamint a különféle segély- programok felfüggesztését. Sok jel azonban arra mutat, hogy Washingtont nem érte várat, lahul Juan Bosch kormányának megbuk tatása. A nyugati hírügynökségek már első jelentéseikben utaltak arra, hogy „Dominikában már hónapok óta fújdogált a puccs szele”, arra is sokan hívják fel a figyelmet, hogy az NBC amerikai rádiótársaság mindenkit megelőzve kürtői, te világgá a puccs hírét. A kubai lapok azonban már teljes nyíltsággal leleplezik, hogy a dominikai eseményekben nagy szerepet játszott a Pentagon. A Revolution című lap szerkesztőségi cikke rámutat, hogy több amerikai lap megjövendölte a dominikai puccsot. N egyed évszázaddal ezelőtt négy akkori európai nagyhatalom Anglia, Franciaország, a hitleri Németország és a fasiszta Olaszország egyezményt írt alá Münchenben. A világ már túl volt azon a kínos meglepetésen, amelyet Ausztria náci megszállása okozott. A békéért aggódó embereket már Csehszlovákia sorsa foglalkoztatta: Hitler és csatlósai területeket követeltek a polgári demokrácia utolsó fellegvárának számító csehszlovák államtól. Minden tisztességes ember előtt világos volt, hogy a német imperializmus követeléseinek teljesítése nem csillapítóan hat a demokrácia és a szabadság ellenségeire, hanem még fékeveszettebbé, még mohóbbá teszi őket. A szovjet kormány, az európai kommunista pártok, a haladó erők Franciaországban, Angliában és mindenütt, szolidaritást vállaltak az önvédelemre készülő csehszlovák néppel. Figyelmeztették az angol és francia kormányt, hogy a Hitler előtti Moszkva Japánban terjesztik a Peking- ben japán nyelven kiadott Peking Hsziuhuo című hetilapot. Ezzel kapcsolatban az Izvesztyija közli tokiói tudósítója, Borisz Cseho- nyin észrevételeit. A Szovjetunió népgazdaságának, tudományának, békeszerető külpolitikájának sikereiről hiába keresnénk tárgyilagos anyagokat ebkapituláció, az egyezkedés és a meghátrálás katasztrófához vezet, gyorsítja a második világháború kirobbanását. Minden becsületes embernek az volt a véleménye, hogy Anglia és Franciaország kormányának a szovjet kormányéhoz hasonló álláspontra kell helyezkednie: Csehszlovákiának biztosítékot és segítséget kell nyújtani a fasiszta hódítókkal szemben A szégyenletes müncheni egyezmény Chamberlain angol és Daladier francia miniszter- elnök aláírásával minden időkre az árulás okmánya lett: figyelmeztető és emlékeztető a békét akaró európai népek számára. A müncheni tárgyalóasztalhoz a négy nagyhatalom nem hívta meg Csehszlovákia képviselőjét. A legérdekeltebbek megkérdezése nélkül hoztak döntést: utasították a prágai kormányt, hogy teljesítse Hitler területi és egyéb követeléseit. A Csehszlovák Kommunista Párt hívására a nép legjobbjai elszánt harcba kezdtek hazájuk megvédéséért. E harcukat mindazok támogatták, akik tudták: a fasizmus háborús terveiben a polgári demokratikus Csehszlovákia bástyáinak bevétele, csupán soron kövekező lépés a fasiszták rabló terveinek megvalósításához. Az akkori nemzetközi erőviszonyok Hitlernek és Mussolininek kedveztek. Az angol és francia reakciósok azt remélték, hogy a kis népek feláldozásával megvásárolhatják a saját nyugalmukat és biztonságukat. Azt hirdették, hogy elhárították az emberiség feje felől a háború veszélyét, holott éppen ennek ellenkezője történt. Csehszlovákiát kiszolgáltatták, s egy esztendővel később a náci csizma már Lengyelország földjét taposta, megkezdődött a második világháború. A z utóbbi években egyes nyu- **■ gáti történetírók azzal kísérleteztek, hogy valamiképpen rehabilitálják Chamberlaint s úgy tüntessék fel árulását, mint kényszerhelyzetben bekövetkezett meghátrálást. Azt állították, hogy sem Anglia, sem Franciaország nem volt kellőképpen felkészülve. John Kennedyt az USA mai elnökét emlegették tanúként, aki mint a londoni amerikai nagykövet fia Londonban élt ezekben az ben a hetilapban, — írja Cseho- nyin. A szovjet valóság egyes fogyatékosságait viszont bőségesen és nagy kárörömmel tálalja a lap. Nem véletlen hát, hogy elsősorban a japán burzsoá lapok szerkesztőségei, a trockista csoportok és a tokiói amerikai nagykövetség tanulmányozza gondosan ezt a kiadványt. (MTI) időkben és közelről figyelhette az eseményeket. De érveiket a tekintélyes tanúra történt hivatkozás sem tette elfogadhatóvá, mert maga Keitel, a nácik egyik legfőbb hadvezére vallotta be a háborús bűnösök nürnbergi bírósága előtt, hogy akkoriban valójában még ők sem voltak felkészülve a háborúra. Nyilvánvaló tehát, hogy a béke erőinek összefogásával meg lehetett volna fékezni a háborús kalandorokat, útját lehetett volna állni a gyújtogatóknak. Erre azért nem kerülhetett sor, mert a nyugati imperialista körök szovjetellenes elvakultságukban elvesztették ítélőképességüket, s azt hitték, az engedmények politikája csak a Szovjetuniónak és a haladó erőknek árt, nekik nem. A második világháború szörnyű pusztításai tanúskodnak e politika következményeiről. TV/Ta is vannak olyan körök, ^ amelyek a béke intézményes biztosítására törekvő fáradozásokkal szemben, a szovjetel- lenesség, a revansizmus, a német militarizmus beszennyezett kalózlobogóit próbálják tisztára mosni, felemelni. Ezek az „új mün- chenisták” gyűlölködve vicsorognak a nemrég aláirt részleges atomcsend-egyezmény ellen, szeretnék tovább élezgetni a hidegháborút, a fegyverkezési hajszát, a provokációk és a kis népek ellen irányuló támadó tervek politikáját. De kísérletezéseik bukásra vannak ítélve, mert a nemzetközi erőviszonyok merőben megváltoztak: ma, a dicstelen árulás után 25 évvel már véglegesen a haladás és a béke erői vannak túlerőben. Visszaverik, elszigetelik a legszélsőségesebb háborús körök kísérleteit. A nemzetközi viszonyok további enyhítésére, a leszerelés végrehajtására, a béke intézményes biztosítására irányuló politikájukat nem utolsósorban az a felismerés ösztönzi, hogy az emberiség történetében sohasem szabad megismétlődnie Münchennek. Az emberiség soha többé nem kapitulál az erőszak és az önkény előtt, mert sorsának eldöntésében a szocializmus és a béke erőié a döntő szó. Vadász Ferenc Tiltakozás a Malaysia Államszövetség megalakulása miatt Szeptember 17-én az angol neokolonialista törekvésekkel szemben tanúsított ellenállás egyik megnyilvánulása volt a djakar- tai angol nagykövetség épületének megtámadása. A képen: a kövekkel betört ablakú épületet djakartai katonaság védi az esetleges újabb támadástól. (MTI Külföldi Képszolgálat) Lehel Miklós A müncheni emlékeztető
