Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-26 / 226. szám

1963. szeptember 26. 4 Csütörtök iIIV)g;aiIták Békés megye 20 éves távlati fejlesztési ta 11111inánvtervezetét Szerdán délelőtt 9 óraikor Bé­késcsabán, a városi tanács nagy­termében tartotta együttes ülését a Magyar Szocialista Munkáspárt Békés megyei Bizottsága és Békés megye Tanácsa. Az együttes ülést Papp István elvtárs, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának el­nöke nyitotta meg, aki üdvözölte a megjelenteket, többek között Szobek András elvtársat, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának tagját, megyénk országgyűlési képviselőjét, Bartucz István elv. társat, az MSZMP Központi Bi­zottságának ipari osztályának munkatársát, Maczkó István elv­társat, a Művelődésügyi Miniszté­rium képviseletében megjelent Koren István és Bozzai László elvtársakat, Alföldi György és Sztankovics József elvtársakat, az Országos Vízügyi Főigazgatóság képviselőit, Kvrucz János elvtár­sat, az Építésügyi Minisztérium lakáspolitikai főosztályának mun. katársát. Ezután átadta a szót Szabó Sándor elvtársnak, a me. gyei pártbizottság titkárának, aki vitaindító előadásában szólt Békés megye 20 éves távlati fejlesztési tanulmány tervezetéről. Elöljáró­jában elmondotta, hogy: — Elérkeztünk ahhoz az idő­ponthoz, amikor a megye két ve­zető testületé elé terjeszthetjük megvitatás és állásfoglalás céljá­ból Békés megye 20 éves távlati fejlesztési tervtanulmányát. Közis­mert, hogy közel két évvel ezelőtt a megyei pártbizottság és a me­gyei tanács (kezdeményezése alap­ján fogtunk hozzá a tervtanul­mány kidolgozásához és előkészí­téséhez. Ebben a munkában je­lentős számmal és lelkesen vettek részt párttagok és pártonkívüliek, a műszaki, a mezőgazdasági ér­telmiség, a pedagógusok, közgaz­dászok, az orvosok, a gyárak és a termelőszövetkezetek vezetői. Szabó Sándor elvtárs ezután ja­vasolta, hogy az együttes ülés fe­jezze ki elismerését mindazok­nak, akik e jelentőségteljes fel­adat megvalósításában a szakbi­zottságokban, a szerkesztő bizott­ságokban és a kivitelezésben köz­reműködtek. Majd szólt arról, hogy a tervtanulmány kilenc fe­jezetben 133 oldalon tárgyalja azokat a jelenlegi és jövőbeni fel­adatokat, amelyekre a legjobban kell a figyelmet összpontosítani. Vitaindító előadásában Szabó elvtárs elmondotta azt is, hogy a tervtanulmányban megjelölt szá­mok, amelyek 1965-től 1980-ig je­lölik meg a célkitűzéseket, nem tervszámok, hanem olyan célki­tűzések, amelyek a fejlődés dina­mikáját mutatják. Hiszen elkép­zelhető, hogy mind a megjelölt számszerű célkitűzésben, mind az ütemben bekövetkezik bizonyos eltérés, akár plusz, akár mínusz irányban. A tervtanulmánynak a célja ugyanis az volt, hogy reális alapokat teremtsen a megyei pártbizottság, a megyei tanács végrehajtó bizottságai számára, a megyei politika kialakításához. Indokolja a tervtanulmány elkészítésének szükségességét az is, hogy a jövőben a megye veze­tő testületéi a párt Központi Bi­zottsága és a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány határozatai alapján és annak megfelelően még gondosabban, biztonságosab­ban tudjanak tervezni, a felada­tokat jobban meg tudják, jelölni a megye pártszervezeteinek és ta­nácsi szerveinek. — A megye vezető testületéi és végrehajtó bizottságai jól tudják, hogy az előrelátás hiánya éppen úgy szolgálhat negatívumokat, mint a megalapozottság nélküli előreszaiádas. Ugyanakkor az elő­relátó vezetés a megye, a járás, a község adottságainak gondos vizsgálata alapján a lehetőségeket hozzáértőbben, bátrabban tudja felszínre hozni, a népgazdaság ér­dekeinek megfelelően kihasznál­ni. Az ilyen értelmű munkának fontos kerete a fejlesztési tervta- nulmány, amely a párt politikai vonalának, a népgazdaság érdekei­nek megfelelően a következő nép- gazdasági tervekben indokolt, hogy realizálódjon. Az ötéves és az éves tervek részletesebb ki­munkálásában szükséges, hogy alapul szolgáljanak az 1980-ig szóló tervtanulmányban rögzített mutatók, amelyeknek reális felté­teleit meg kell teremteni. A terv­tanulmány különböző fejezeteit Szabó Sándor elvtárs ezután szólt arról, hogy a tanulmányter­vezet feltételezi, hogy a második ötéves tervtörvény mutatói telje­sítve lesznek, miután mint alap­pal, az 1965-ös szintrehozással szá­mol. A második ötéves terv célki­tűzései, annak megyei számadatai reálisak és megvalósításának ob­jektív akadályai lényegében nin­csenek. Mint mondotta: — Mindent el kell követnünk azért, hogy a második ötéves terv célkitűzései valóra váljanak és azokat az okokat, amelyek befo­lyásolhatják a tervek teljesítését, meg kell szüntetni. Ezután szólt arról, hogy a me­zőgazdaság fejlesztésében elért eredmények a termelőerők, a ter­melőszövetkezeti tagok tudatának fejlődését tekintve 1980-ig a me­gye mezőgazdaságában a követ­kező célkitűzések megvalósítása lehetséges: először: a kenyérgabona ter­mesztésének továbbfejlesztése, egységnyi területen hozamának je­lentős emelése; másodszor: a növekvő állatállo­Megyénk történetírásának sj- lyos mulasztásai vannak. Az el­mélyült kutatás alig nyújt egy­két helyen megfelelő képet a mába torkolló közelmúlt fejlő­déséről. Holott kötelességünk lenne az, hogy ennek az idő­szaknak, nevezetesen hazánk felszabadulás utáni korának eseményeit, küzdelmeit egyre pontosabban és tudat,osabban •megvilágí tsuk. Ezek a gondolatok merülnek fel akkor, midőn egy halk, sze­rény modorú, visszahúzódó, de ugyanakkor kemény harcokban gazdag és munkás életre. Ke­mény Gábor életére emlék­szünk. Maga írta egyik legje­lentősebb művében azt, hogy „nagy történeti változások ide­ológiai változásokat is szoktak okozni s ilyenkor az új eszmék hódításának dinamikus lendü­letében. könnyen megfeledke­zünk a közelmúlt harcairól”. Ez a megállapítása rajta teljesült be leginkább. Látásmódjának alappozíciója a politikai, kulturális, nemzeti­ségi szabadság és nem utolsó­sorban, — a két világháború közötti időszak megkötöttségei­nek ellenhatásaként, — a tan- szabadság. Ezeknek az eszmék­pediig az illetékes főhatóságokkal össze kell hangolni, éppen azért, hogy az fedje minden vonatko­zásban a népgazdaság érdekeit, ugyanakkor az eddigiektől eltérő­en jobban váljanak ismertté azok a lehetőségek és szükségletek, amelyek Békés megyében rejle­nek és indokoltak. A koordináció, az ellenőrző számítások, a fő és részletkérdések gondos ellenőrzé­se után a megye távlati fejleszté­si elképzelésének megismertetése szükséges a járási, városi, közsé­gi pártbizottságokkal, tanácsokkal, hogy a megfelelő tervidőszakot előkészítő szakaszaiban azok meg­fontolt, de bátor véleményt nyil­váníthassanak — mondotta Szabó elvtárs. mány számára a megfelelő takar­mánybázis biztosítása; harmadszor: a zöldségtermő te­rületet fokozatosan növelve a 20 éves távlatban 1980-ra a jelenle­ginek mintegy 173 százalékára va­ló emelése. A mezőgazdasági helyzet részletes elemzése után Szabó elvtárs szólt az ipar és az építő­ipar helyzetéről. Megállapította, hogy a foglalkoztatottság a szo­cialista iparban 1962-ben 10,9 százalékkal, az építőiparban 26,2 százalékkal volt nagyobb, mint 1960-ban. Í963-ban ez a növekvés tovább tartott — majd így foly­tatta: — A foglalkoztatottság növeke­dését elsősorban néhány új ■léte­sítmény üzembe helyezése ered­ményezte, például a Békéscsabai Konzervgyár és hűtőház. Hozzá­járult ehhez természetesen a gáz- és olaj lelőhelyek mind nagyobb mértékű feltárása is. Az említett tényezők azonban nemcsak a fog­lalkoztatottságra voltak hatással, hanem megváltoztatták a megyé­ben a termelt termékek összeté­nek a képviselete töretlenül vi­szi őt előre élete útján a millen­nium korától a felszabadulást követő időkig. Kemény Gábor életműve az öntudatos alkotá­sok sorozata, melyek mozaik- daraboknak látszanak ugyan, de részei voltak egy osztatlan eszménynek: az emberi szabad­ságnak és a szabad művelődés jogának., Kemény Gábor egy szerény szarvasi kisiparos házából in­dult el, és ennek az útnak so­rán a szarvasi gimnáziumban nyerte első szellemi indíttatá­sát, abban az intézetben, mely hűségesen ápolta azokat a ha­ladó és forradalmi hagyomá­nyokat, melyeket Tessedik Sá­muel és Vajda Péter neve fém­jelzett. Ez a szép szellemi örök­ség átitatta egész lényét és ami­kor európai vándorújáról ha­zatér a már szilárd politikai nézetekkel rendelkező tanár élete összefonódott a Magyar Tanácsköztársaság kibontako­zásával. Tevékeny szerepet ját­szott az őszirózsás forradalom­ban. A Horthy-korszak idején iro­dalmi téren'harcol eszméiért. Kiadja Vajda Péter forradalmi jellegű írásait, Vajda Péter ér­télét is. A legutóbbi tényeket fi­gyelembe véve megállapítható, hogy jelentősen nőtt az élelmi­szeriparban a főzelékkonzerv és a savanyúság, a mélyhűtött főzelék, zöldség és gyümölcs; a kőolajbá­nyászatban a kőolaj és földgáz termelése. A kőolajtermelés nö- I vekedése biztosítéka lehet a me- | Vitaindító előadásában Szabó elvtárs ezután elmondotta, hogy a távlati fejlesztési terv­tanulmány részletesen nem fog­lalkozhat az ipartelepítés és ipar. fejlesztés kérdéseivel, de már a most készülő harmadik ötéves terv során ismertté vált a könnyű­ipar keretében a pamutszövő és kötöttárugyárak rekonstrukciója, valamint az élelmiszeriparban a konzervipar és húsipar jelentős továbbfejlesztése, a Kohó- és Gépipari Minisztérium keretében a hajtómű- és felvonógyár teljes telepítése, a forgácsoló szerszám- gépgyár megépítése, az Építésügyi Minisztériumhoz tartozó üveggyár programjának befejezése és to­vábbfejlesztése a síküveg-gyártás, ra is. További lehetőségek rejle­nek a nehéziparban, a földgáz- és az olajbányászatban. Szabó elv. társ ezután vitaindítóját így fe­jezte be: —> A távlati fejlesztési tervta­nulmány kapcsán különös gond. dal kell foglalkozni a mezőgazda- sági és ipari termelés mellett' a kapcsolódó ágak ésszerű előkészí­tésével, fejlesztésével, és éppen ezért a párt megyei bizottsága és a megyei tanács határozataiban! 1 tevékenységében és gyakorlatában mind erőteljesebben kell, hogy ér­vényesüljön a népgazdaság érde­keinek egészével összefüggő köz- gazdasági szemlélet és gyakorlat, nevelő munkájában az erre való tanítás, de ennek hasonló módon kölcsi beszédei címen, további művekben tárja fel Tessedik Sámuel előremutató pedagógiai gondolatait. De pedagógiai tár­gyú dolgozataiban kibontakoz­tatja legjellemzőbb gondolatait is. Hangoztatja, hogy a kapita­lista rend az akadálya annak, hogy a dolgozó tömegek megfe­lelő műveltséghez jussanak, pe­dig azok is vágynak a művelt­ségre. Küzd az intellektuális predesztináció ellen és a műve­lődés szabadságáért. „A világ tömegei — hangoztatja — nem­esik kenyérre és vajra vannak kiéhezve, de orvosokra, taní­tókra, az egészség és kultúra eszközeire, művészekre és művészetre, a minden jó­ra és szépre, amit az éló élet produkálhat”. A két világ­háború között egész írod dóm szólt a kultúra válságáról, arról a krízisről, mely a szellemi éle­tet olyannyira jellemezte. Ke­mény Gábor világosan haladt ezen a téren a tömégművelődés és tömegnevelés gondolatának útján. Ez a szándék a numerus clausus, a szociális akadályok idején nagyon jelentős törekvé­se Keménynők. Egész élettevékenysége össze­fonódott a való élettel. Ha lát­szólag elméleti síkon is dolgo­zott, megállapításai, következ­tetései mindenkor a gyakorlati életet szolgálták. Ez adja meg életének, tevékenységének je­lentőségét és dinamikáját. Egyik mélt tója azt írja róla, hogy Kemény szemben állt gye további iparosításának, ener­gia- és nyersanyagellátásának is. A fentiek mellett továbbra is jelentős termelés van egyes ha­gyományos cikkekből: égetett tég­lából, cukorból, vágott baromfi­ból és tojásból, amelyek az orszá­gos termelésnek is számottevő ré­szét képezik. kell érvényesülnie a járási, váro­si, községi pártbizottságaink és tanácsaink tevékenységében is. A vitaindító előadás után 15 hozzászólás hangzott el. Engedi Gábor, a Gyulai Városi Tanács el­nöke, majd Győri Imre, a Mező­kovácsházi Járási Tanács elnöke Alföldi György, a vízügyi igaz­gatóság képviselője, Dr. Farkas Ernő, megyei főorvos, Molnár Gá. bor; a békéscsabai vasútállomás főnöke, dr Kovács Gábor, az ÖR- KI igazgatója, Hanczár Jánosné, a Békési Járási Tanács elnökhelyet­tese, Gonda József, az orosházi városi pártbizottság titkára, Szo­bek András, az Elnöki Tanács tagja, Koren István, a Művelődés- ügyi Minisztérium képviselője, Bozzai László, Művelődésügyi Mi. nisztériujn képviselője. Láda András, a szeghalmi járási párt- bizottság titkára, Kónya Istvánná megyei tanácstag és Radovits Géza, megyei tanácstag. Befejezé­sül Klaukó Mátyás elvtárs, az MSZMP Békés megyei Bizottságá­nak első titkára szólalt fel, aki elmondotta, hogy a ma feladatait kell teljesíteni, hogy a jövő célki­tűzéseinek reális alapokat teremt­sünk A hozzászólások után Papp Ist­ván elvtársnak, a megyei tanács elnökének zárszavával ért véget a megyei pártbizottság és a megyei tanács közös ülése azokkal az irányzatokkal, bár­mely területén is voltak azok az életnek, melyek retrográd gondolatokat és törekvéseket ta­kartak. (Gyermektanulmány, ná- rodnyikízmus különféle meg­jelenési formái stb.) A művelő­dési szabadság gondolata állí­totta őt szembe a képességek veleszületettségének kultuszá­val, melyet a pedagógia képvi­selt'. „Szeressük, ismerjük meg a gyermeket, neveljük, tanítsuk őt fejlettségi fokának megfele­lően, a műveltségből annyit jut­tassunk neki, amennyit képes­ségei folytán lehet, és tudatos kiválasztással olyan pályára irányítsuk őt, melyen legjob­ban kifejtheti energiáit, legtöb­bet használ a közösségnek: nemzetének és az emberiség­nek.” Már a Horthy-korszakban foglalkozik a nyolcosztályos elemi iskola kérdéseivel, tá­madja Hórmn Bálint művelő­déspolitikáját, elveti a hírhedt numerus clausust, foglalkozik a trianoni békeszerződés után kibontakozott Klebelsberg-féle iskolapolitikával és az ún. „kul- túrfölény” kérdésével és éles kritikával illeti azokat. Bátor kritikai realistaként ismerhet­jük fel őt a II. világháború előtti időkben. A felszabadulás után ott ta­láljuk a közélet porondján, ar­ra a felismerésre jut, hogy „a szellem szava a lázadó töme­gekben szólal meg immár”. Így a munkásmozgalom tagj -ként Első feladat: a második ötéves terv célkitűzéseinek teljesítése <D. I.) Kemény Gábor emlékezete* (1883-1948) Érvényesüljön munkánkban . a népgazdaság érdekeinek egészével összefüggő közgazdasági szemlélet

Next

/
Thumbnails
Contents