Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-31 / 204. szám

1963. augusztus 31. 4 Szombat T Ahol mindennapi kenyerünk készül... Rekord a sörfogyasztásban A kenyér olyan mindennapi életünkben, mint a lélegzetvétel: nélkülözhetetlen. Ám a köznapi ember nem sokat gondol arra, milyen bonyolult, szerteágazó munka előzi meg a friss-meleg ke­nyér útját, mielőtt az — akár hét­főn reggel — az asztalára kerül... E gondolatokkal kerestük fel Hajdú Antal élvtársat, a Békés­csabai Kenyérgyár igazgatóját, aki csaknem negyedszázada ismeri a „kenyércsinálás” mesterségét. — Vállalatunk minden dolgozó­ja legfontosabb feladatának te­kinti, hogy zavartalan legyen a la­kosság kenyérellátása — veszi át a szót Hajdú élvtárs. — Persze, nem könnyű feladat ez, hiszen a megyeszékhelyen kívül a békési járást is mi látjuk el kenyérrel. A békéscsabai üzemein kívül még nyolc gyártó egység tartozik hoz­zánk. Mintegy száz megrende­lőnknek csaknem 230 elárusító egységét kell naponta ellátnunk sütőipari termékekkél. A megren­delések természetesen a lakosság mindenkori igényeihez igazodnak s így rendkívül rapszödikusak. Előfordul például, hogy a viszony­lag gyengébbnek számító csütörtö­ki megrendeléshez képest szomba­ton a 70 százalékot is eléri a fel­futás. Hogyan tudják azt biztosíta­ni, hogy hétfőn már korán reg­gel a fogyasztók asztalán van a friss kenyér? — Hát igen — mosolyog, mert nem érte váratlanul a kérdés — a mi munkahetünk már vasárnap délben kezdődik. Már ékkor mun­kába állnak a kovászotok, fűtők. S vasárnap este — amikor az em­berek többsége pihen, szórako­zik — itt már teljes a műszak. A hétfő hajnali órákban pedig már indul az első szállító karaván: 9 gépkocsi, 8 lovasfogat és 7 kerék­páros... Az ellátás aztán szakaszo­san történik_ Vannak kétműsza- kos árudák, amelyek naponta há­romszor kapnak újabb friss „el­látmányt”. Egy műszakból vagy egyetlen munkanapon mennyi árut szál­lítanak ki? — Csupán innen, a központi gyárüzemből műszakonként 70 mázsa kenyér kerül ki, de válla­lati szinten naponta átlag 3—i va­gon friss kenyeret szállítunk, amelynek mintegy 47 százaléka finom fehér kenyér. Ez a rész­arány Békéscsabán a 75 százalékot is eléri. Persze, az említett szám napi átlagnak féléi meg. És bizony fél keH kötni a pékkötényt, ami­kor olyan igényeket kell kielégí­tenünk, mint az alkotmányünnep előtti két napon: több .mint kilenc vagon! Mindehhez jön még a mintegy 28—33 féle apró sütőipari termék (kifli, zsemle, stb.). Jellem­zésként: csupán a megyeszékhely lakosságának 35—38 ezer ilyen „apróterméket” szállítunk napon­ta. Speciális tésztaüzemünk pedig havonta 8—8,5 vagon száraz tész­tát gyárt... Érdekes lehet ennek a nagy gyárnak a gyártási technológiá­ja? Szabadna erről néhány szót? — Mindenekelőtt megjegyzem, hogy üzemünkben a fizikai mun­kának 70 százaléka gépesítve van — mondja nem kis büszkeség­gel az igazgató, s máris az üzem­be invitál, ahol olyan lelkesedés­sel és szakértelemmel magyaráz, hogy nem győzök ámulnd a fél­automata gépkolosszusok láttán. Nagy teljesítményű lisztcentrifuga és sdráiyszita, automata vízkeve­rő és adagoló, kétrészes sóoldó és forgókaros dagasztógép, hirdauli- kus csészebillentó gép és kamrás tésztaosztó gép, szalagos gömbölyű tógép és csehszlovák típusú hossz­formázó gép, kiflisodró gép és a jó ég tudja, még hányfajta furcsa masina működésével „ismerkedem meg”, míg eljutunk a kemence- sorokhoz. Innen már föld alatti szalag szállítja a készárut az osz- tályozóba, illetve a raktárba. Megtudom azt is, hogy az egész gyár vasárnaptál szombat éjjelig tulajdonképpen egyetlen nagy műszak, amelyben az egyes mun­kafolyamatok — kovászolás, da- gasztás, formázás, sütés, stb. — sajátosan kapcsolódnak egymás­hoz. Ilyen gépesített technológia mellett hogyan lehetséges, hogy sületlen kenyér kerül az árudá­ba? Legutóbb ilyen esetről tett említést egyik olvasónk. — Hellyél-közzel még ez is elő­fordul. Az utóbbi heteikben gyá­runkba közvetlenül is érkezett né­hány panasz a 2 kg-os kenyér mi. nősége miatt. Megállapítottuk, hogy a sületlen, ragacsos bélzet a helytelen tésztavezetés következ­ménye. Egy-két esetben ugyanis tésztavlezetőiink a technológiai előírásoktól eltérő, kemény tész­tát készítettek. A művezetők fi­gyelmét nyomatékosan felhívtuk, hogy műszakjaikban tartassák be a technológiai fegyelmet, az eset­leges hanyag eljárás elkövetői­vel szemben pedig következetesen járjanak eL Milyen fejlődés mutatkozott a gyárban az utóbbi években? Van-e megoldatlan probléma? — Elsősorban egyre több új, modem gép beállításával tettük folyamatosabbá, higiénikusabbá a termelést. Gyárunkban tudomá­nyos munka is folyik: laboratóri­umunkban többek között vegyész­mérnök vizsgálja a gyártmányok összetételét, finomságát. Az utóbbi évek igen jelentős eredménye, hogy már nagy hozamú búzából, gyengébb minőségű lisztből is tu­dunk jó kenyeret gyártani! Nagy gondot fordítunk a nálunk rendkí­vül fontos tervszerű megelőző karbantartásra, amelyet utóbb már 90—95 százalékos biztonsággal sikerült megvalósítanunk. Dolgo­zóink megelégedéssel vették tudo­másul, hogy a szakminisztérium értékelése szerint ez év első felé­ben a finom fehér kenyér gyártá­sában országosan a megtisztelő második helyezést értük el. Persze — fűzi hozzá redőzött homlokkal —, problémáink is vannak még. Így elsősorban a termelés volume­nének emelkedésével együtt je­lentkező raktározási igények je­lentenek komoly gondot. Sem a liszt tárolására, sem a készáru át­meneti raktározására nincs ele­gendő férőhelyünk. De hiszen a fejlődés nem áll meg, ez is meg­oldódik majd — fejezte be nyi­latkozatát Hajdú elvtárs, akiről rövid látogatásom során az a meggyőződésem alakult ki, hogy szakmájának szerelmese. Kazár Mátyás Sokszor a riasztó statisztikai adatok egy-egy ember sorsán ke­resztül válnak érezhető valósággá. A korán kötött házasságok néhány óv múlva esetleg váláshoz vezet­nek és nemcsak a férj és a fele­ség sínyli meg az elhamarkodott lépést, hanem a legártatlanabbak, a gyerekek is. De az ember — bár_ mi közhelynek is látszik — bol­dogságra vágyik és keresi, kutatja azt az embert, aki párja tud lenni és az eltört boldogságot megpró­bálja újra egésszé varázsolni. De ez a „varázslat” már egy kicsit független az embertől, sokszor ak­tává alakul, kap egy iktatószámot és akkor a bürokrácia útját járva még az édes csókot is megkese­ríti. •— Tisztelt szerkesztőség! Elné­zésüket kérem a zavarásért, azon­ban más megoldást nem tudtam találni, Önökhöz fordulók. Ez év március 15-én azzal a kéréssel for­dultunk a tanács illetékeseihez, hogy az ideiglenes állami gondo­zásba beadott gyermekeimet visz- szakapjam. Azok a körülmények, amelyek az ideiglenes állami gon­dozásba vételt szükségessé tették, ma már megszűntek. A járási gyámügyi előadó levélben felszó­lította a lakhelyem szerinti ille­tékes tanács vb-t, hogy az elbírá­lásihoz szükséges környezettanul­mányt folytassa le. Erről én nem tudtam. Két hónap múlva kérése­met újra megismételtem, amelyre végül választ is kaptam. — így szól a levél, melyben segítséget kémek tőlünk. A történetet elmondani most ne­héz lenne. Tálán csak annyit: Do­mokos Sándor, 30 éves fiatalem­ber hét évvel ezelőtt megnősült Ebből a házasságból két gyerme­ke született. Felesége tbc-s lett, aki az elmúlt évben Gyulán, a József szanatóriumban kezelés alatt áll». Fiatal férfi a gyerekek gondozását nem tudta ellátni, így kérte azok állami gondozásba vételét. Ez meg. történt, majd mikor a feleség már meggyógyult volna, akkor egyszer csak egy más férfi karján távozott. Ne kutassuk, hogy miért, hogy. Domokos Sándor már ezen változ­tatni nem tudott. Elkeseredésében, a széthullt család láttán egy kicsit „világgá” ment. Persze a világ azt csak idehaza érthető: dolgozott Aj­kán, a Dunántúl más bányavidé­kén, majd hazahúzta a szíve újra Békés megyébe. így került Körös- ladányba. o A faluban nem nézték ki, honnét jött, csak egy volt érdekes: dolgo­zik vagy nem dolgozik. Domokos Sándor megtalálta a helyét. A fa­luban megismerkedett egy elvált fiatalasszonnyal, akivel megértet­Az idei száraz nyáron nagy keletje van megyénkben is a palackozott és kimért sörnek. A Kőbányai Sör- és Malátagyár békéscsabai kirendeltsége re­kordforgalmat bonyolít le. Jú­lius végéig 38 ezer hektoliter sört osztott el a vendéglátóipari egységek között, 3000 literrel többet, mint 1955-ben, egész év­ben. Jellemző adat az is, hogy míg 1962 májusában 5300 hek­toliter sört ittunk meg, 1963 ték egymást, és így született meg a közös elhatározás is, hogy a két kiskorú gyermeket hazahozzák... az új családba. Ekkor kezdődött a kálvária. Márta Ilona édesapja tbc-s be­teg. Az idős ember szociális ott­hontól való félelmében nem mert arra vállalkozni, hogy kivizsgál­tassa magát, inkább elköltözött a fiához. Most a tanácsnál azon gon­dolkodnak, hogy vajon végleges-e ez az elköltözés. Közben az idő szalad, Domokos Sándor és Márta Ilona is lassan türelmét veszti, Q Á falu utolsó sor házai csend­ben állnak az augusztusi napfény, ben, és ahogy megnyomom a kis­kapu kilincsét, egy tyúk szalad előlem hangosan kotkodácsolva, és egy fekete szemű asszony kérdezi, mi járatban vagyok. — Domokosokat keresem. — Mi vagyunk. — Levelet kaptunk Önöktől. — Tudok róla, de sajnos, még intézkedés mindig nem történt. Már most én is és a férjem is nagyon el vagyunk keseredve. A vékony arcú asszony papíro­kat szed elő a szobában, mutatja a kérvények másolatait, közben pa­naszkodik. Nyílik az ajtó és bejön a férj is. — Kint dolgoztunk a határban és hazafelé jövet beugrottam egy pillanatra, hogy megláttam a ház előtt az autót. A gyerekek ügyében jött? — Ügy is lehet mondani májusában már 6500 hektoliter fogyott el. Az idén júliusban csaknem 2000 hektoliterrel töb­bet szállított a kirendeltség, mint a múlt év hasonló idősza­kában. A palackozott sörből még igy sem tudták kielégíteni az igé­nyeket. Csak akkor tudják ezt megtenni, ha üzembe helyezik a békéscsabai fejtőraktárt. A ter­vek szerint a jövő tavaszon már üzemel. — Jő lenne, ha segítenének és élhinnék nekünk azt. hogy tény­leg szeretjük gyerekeinket, és sze. retnénk őket felnevelni o A szeghalmi járási tanács gyám­ügyi élőadója csodálkozva néz rám, mikor megmondom, milyen ügyben járok. — Nézze, itt van előttem most is az akta, de sajnos, nekem nincs időm, hogy személyesen győződ­jem meg mindenről. Én azt vá­rom, hogy a helyi tanács segítsé­get adjon ehhez. Éppen most szól­tam ki nekik telefonon, remélem, két-három nap múl va megérkezik a kömyezettanulmányozás. — Domokos Sándor visszakapja gyermekeit? — Nehéz erre így válaszától Én legszívesebben visszaadnám neki. Hiszen nem az a cél, hogy minél több gyerek legyen állami gondo­zásba, de ehhez tudni kell — ép­pen a gyerekek érdekéiben —, hogy megfelelő helyre kerülnék-e. ... megfelelő helyre kerülnek-e1? Nehéz erre egyértelműen választ adni. Domokos Sándor és Márta Ilona féléves együttélése tényleg nem bizonyít sokat. De az a szán­dék ahogy a gyerekéket vissza szeretnék kapni, az már jelzi azt is, hogy tartós családi életre akar­nak berendezkedni, hiszen tervük­ben már az is szerepéi, hogy házat vesznek, megállapodnak egymás mellett, és ez nékik is, és bízunk abban, hogy a gyerekeknek is jó lenne. Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat fűtésszerelő, hőszigetelő, vízvezetékszerelő, kőműves, ács, festő-mázold, parkettás, villanyszerelő szakmunkásokat, valamint kubikosokat és segéd­munkásokat vesz fel. Jelentkezni a vállalat munkaügyi osztályán: Békéscsaba. Kazinczy utca 4. alatt. 72406 Cicit úgy befészkel­te magát a ház lakói­nak szívébe, hogy szinte családtagnak számított. Három év­vel ezelőtt, alig ök- lömnyi kölyökcica volt, amikor a ház­hoz került. Olyan pi­ciny volt akkor, még táplálkozni sem tu­dott egyedül, anyám heteken keresztül a tenyeréből etette. Az­tán felcseperedett, szép, nagy cicává fej­lődött. A szerető gon­doskodás megmaradt az emlékezetében, anyám bárhol térült­fordult a ház körül, mindig a nyomába szegődött. Értelmes kis fejével felfogta, parányi szívével megérezte, hogy tőle csak jót várhat... Cicut mindenki sze­rette a házban. Ki­CICU váltképpen utóbb, amiken- húszhónapos keresztfiamnak leg­jobb, leghűségesebb játszópajtása lett. Já­noska, amint meglát­ta, indián harci kiál­tással szaladt feléje: Cicu, cicu! Aztán sze­retettel simogatta, az meg dorombolt neki, játékos-pajkosan a keze után kapott, de egy világért meg nem karmolta volna! S ha Jánoskának történetesen nem íz­lett az ebéd, Cicunak hálátlan szerep ju­tott. — Majd odaad­juk a cicunak! — mondta ilyenkor anyukája. Máskor meg, ha Jánoska elöl olyan dolgot kellett eldugni, ami nem az ő kezébe való, ez volt a magyarázat: elvitte a cicu... S Jánoska Dóczi Imre ilyenkor megnyugo­dott, kis pajtásától nem sajnált semmit. Kiskomám most Miskolcon nyaral, a másik nagymaminál. Nem tud róla, hogy a minap reggel meg­történt a baj Cicuval. Anyám az utcám sep- regetett, ,,ő” meg per­sze utánasomfordáit. Kisétált az árokpart­ra, nem vette észre, hogy nagy sebesség­gel egy teherautó közeledik és — cicu­nak vége... A kertben hántoltuk el, anyám meg is könnyezte a hűséges kis állatot. Most hogy magya­rázzam meg János­kának, hogy kispaj­tása nincs többé? Mondjam azt, hogy — elvitte a cicu?! — zár Egymásra talál-e a család?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents