Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-23 / 197. szám

19*3. augusztus 23. 4 Péntek Megszépül az öreg iskola A gyulai II-es számú iskola öreg műemlék épülete nagy átalakí­táson megy át, amelyre a tanács több százezer forintot biztosított Ez évben egész födémszerkezetét kd kellett cserélni, amikor is par­kettás tantermeket alakítottak ki és a gyenge megvilágítású helyi­ségekbe fénycsöveket szereltek fel. Jelen pillanatban a folyosók pa­dozatát cserélik fel, valamint a medléfklhelyiségeket alakítják át. Ezt követően, de már a tanév kezdete után 150 ezer forintot költenek az épület külső tatarozására is. Ezzel az öreg iskola, a város közepén, megszépül végre. Az iskola madártávlati képe •••«••••••a* Látogatás a mezőtúri „Lékai János99 KISZ önkéntes építőtáborban Barátom Gheorghiu * A VÁROSBAN felállított útjel­zőtáblák alatt az idei nyáron újabb kis iránytjelző táblákat he­lyeztek el. Rajtuk e felírás olvas­ható:- „KISZ építőtábor”. Az au­gusztusi azúrkék égen baljóslóan ülnek körben a láthatár fölött a pocsolya színű darabos felhők. De itt, a sátrakból készült népes kis „falura”, ahová már a város legmagasabb épületei sem látsza­nak el, vakítóan szórja melegét a nap. A csokoládébarnára pirult hátú fiúkat ebédelés közben talá­lom. A gyomai gimnazistákat kere­sem. Ismerek közülük néhányat, de itt úgy megváltoztak, hogyha rám nem szól Rózsa Béla, a gim­názium KISZ-titkára, aligha is­mertem volna rá. A gyomaiakon kívül itt vannak még az orosházi, szarvasi, szeg­halmi, sarkadi és a gyulai közép­iskolák fiataljai is. — Lehettek vagy kétszázan! — jegyzem meg Bélának. — Nem találtad el, mert csak százhetvenen vagyunk — mondja mosolyogva. SZÁZHETVEN nehéz munkára kész, acélizmú fiatal diák, akik a Olcsóbb és kényelmesebb!!! Keresse fel a Szarvasi Ruházati Ktsz házi varrónői­szol gálatát (Béke út 2). Megvásárolt anyagait lakásán megvarr­juk. Kívánságra varrógépet is viszünk. , 385 tanulás mellett most önként eljöt­tek ide, hogy aktív építői lehesse­nek szocialista mezőgazdaságunk­nak. Látni lehet rajtuk, hogy akár a hegyeket is arrébb mozdí­tanák a fiatalok, olyan nagy erő lakozik ezekben a fiúkban! Ám tűnődésre, beszélgetésre most nincs idő. Ahogyan lenyel­ték a falatot, máris a munkához készülnek. Naponta hat órán át dolgoznak, de mivel délelőtt eső esett, délután pótolják az elmu­lasztottakat A SÁTRAKBAN bakancsot húznak, kulacsok kerülnek de­rékhoz, ásót, lapátot és csákányt vesznek a vállukra, s úgy indul­nak a délutáni „műszakra”. Tizenöt tettre kész gyomai ki- szes fiatallal jött el Fekete Lász­ló, — akit a KISZ Központi Bi­zottsága aranykoszorús jelvénnyel tüntetett ki — és Varga József tanár is. Az érdeklődésemre boldogan mondják el, hogy a brigád két munkacsapatból áll, s hogy az el­ső háromnapos munkateljesít­mény értékelése során Varga Sándor csapata lett az első, aki már ötödszörre jött a táborba. Az aranykoszorús jelvényt szeretné megkapni. Két éve ipari tanuló és a nyári szabadságát tölti most az öntözőcsatoma készítésénél. A nyolcfős csapat tagjai 57 köbmé­ter földet — 195 százalékos telje­sítménnyel — mozgatott meg. A brigád másik munkacsapata pe­dig 40 köbméter föld teljesítmé­nyével a második helyezett Az összesített iskolák közötti értékelésnél szintén a gyomai kiszisták az elsők. 180 százalék volt a brigád teljesítménye. Ezt a szép helyezést szeretnék megtar­tani. BÚCSÚZOM TŐLÜK. Kérges tenyerük egy pillanatra melegen fonódik az enyémmel össze, hogy aztán az övék újra magasba len­dítse a kőkemény földet szaggató szerszámaikat. Újra nekilendülje­nek a púposhátú kubikos talics­káknak, amelyek halmazától nap­ról napra hosszabbra nő a csator­na. Több száz hold földterületet öntöznek innen, ha elkészül. A bőséges termés annak a sok száz fiatalnak a munkáját is dicséri majd, akik ezt a csatornát meg­építették. Dobi János A szünidőben is dolgoznak a nagykamarási úttörők Nagykamaráson igen jól műkö­dik már hosszabb idő óta a Ság- vári Endre nevét viselő falusi if­júsági szövetkezet, mélynek 44 ú t­törő a tagja. Fehér István pedagó­gus vezetésével a nyári hónapok­ban is dolgoznak az úttörők a há­rom hold területű földön. Az el­múlt évben csupán kukoricát ter­mesztettek, s a munkáért a ta­nulók mintegy 1340 forintot, kap­tak. Az idén mepnóbálkoztak pa­radicsom, burgonya és paprika termesztésével is. összesen 500 négyszögöl paradicsomot, 200 négyszögöl burgonyát és 100 négy­szögöl paprikát vetettek eh Az idén úgy tervezik, hogy zárszámadást tartanak és a jövedelmet eloszt­ják. A pajtások igen aktívan dolgoz­tak ezen a nyáron, különösen jó példát mutatott a fiúk közül Tóth István brigádja, a lányok közül pedig ülés Hona munkacsapata. A falusi ifjúsági szövetkezet veze­tősége tervezi, hogy jövőre még többet foglalkozik az öntözéses kötészettel. Bevezetik a csőkutas öntözést is. A pajtásoknak a termelőszövet­kezetek igen sókat segítettek az idén is. Elvégezték a háromholdas területen a szántást és vetést, ezenkívül vetőmagot és palántákat adtak, és biztosították a szállítási feltételeket is. AUGUSZTUS 23. Békési Bástya: Robinson család. Bé­késcsabai Brigád: Koraikai testvérek. Békéscsabai Szabadság: Korzikai test­vérek. Békéscsabai Terv: .Séta a nár­ciszok körüli. Gyomai Szabadság: Hu- szárkásasszotny. Gyulai Erkel: Hely a tetőn. Gyulai Pééőfi: Aaazotny a te­lepen. Mezőkovácsházi Vörös Október: Hóvihar. Orosházi Béke: Bálvány. Orosházi Partizán: Mr. Hobbs szabad­ságra megy. Sarkadi Petőfi: A kék öböl rejtélye. Szarvasi Táncsics: ...És a te szerelmed is. Szeghalmi Ady: Íté­lethirdetés csütörtökön. Runshell tábornok elégedetlen Davis „küldetésével" Abból, hogy nem maga a mi­niszter, se nem másvalaki a ma­gasállású személyiségek közül, hanem éppen Herbert Runshell, a miniszter helyettese hívta ma­gához, Howst arra következte­tett, hogy a beszélgetés nem lesz kellemes. „Biztos, hegy amiatt a Davis miatt van minden — bosszan­kodott Howst az üres dolgozó­szobában ülve, ahová Runshell segédtisztje vezette be. — Tud­tam én, hogy nem úszom meg kellemetlenség nélkül... Külön­ben nem az a legnagyobb baj, hogy kockázatos céllal küldtük ki, sokkal rosszabb, hogy sem­miképpen sem tudunk vele érintkezésbe lépni. Persze, ilyen nagy távolságon nem oly egy­ik pályaudvar mindennapos életét élte. A vásári hang­egyveleg kusza mormolássá sűrű­södött, a vonatok indultak, jöttek, a mozdonyok fülsértőén kértek utat maguknak, s olykor elri'k- kantotta magát egy hordár. A fül­kében, a vonatfoJyosókon, de még a lépcsőkön is emberek zsú­folódtak. Az expressz lassan meg­telt utasokkal. A mi fülkénkben csak egy hely maradt üresen, s ide ült be kollégám, a román Gheorghiu Ágostu, a Pentru Pát- rie című lap 30 év körüli szer­kesztője. A hosszú szerelvény méltóság- teljesen kigördült a Keletiből. Elmaradtak az utolsó fények is. Nagy derültség közben Gyuri fű­zőt bontott, levetette a cipőjét, bőröndjéből kihalászta papucsát, aromás cigarettát kínált körbe és úgy papucsosan, füstölve ábrán­dozott egy kicsit a levegőbe. Va­lószínű, hogy egy gondolatunk volt: jó lenne tudni egymás nyel­vén, ha már összeakadtunk. Pa­pírt szedtem elő, ceruzát, s képe­ket. Ha jól emlékszem a leporel­lót még Pesten vettem azzal a szándékkal, hogy hazaviszem. Hirtelen elhatározással tollat ke­restem, néhány sort írtam rá és átadtam Gyurinak. Ügy örült, mint egy gyerek, azonnal felpat­tant keresett, kutatott, matatott a bőröndjében. Sejtettem, hogy honorálni akar. Egy doboz ciga­rettát vett elő, könyveket és élén­ken magyarázta, hogy ez mind az enyém, tegyem el ajándékba. Ez­zel megpecsételődött barátságunk. Egész éjszaka beszélgettünk mu­togatva, papírra rajzolgatva. Szolnok után Gyuri fényképe­ket szedett elő, megmutatta csa­ládját, s a rokonokat. Ha jól em­lékszem — három hónap távolából — kedvesen gömbölyű, szép fele­sége mosolygott az egyik képről. Bukarest peremén élnek, három csintalan gyermekük van és egy­szerű, szép lakásuk virágosként koszorújában. Abban a kerület­A Ferragosto-üranep zsúfolt or­szágútiam 155-en vesztették életű, két a közlekedési balesetek követ­szerű az érintkezés felvétele. Mégis nagyon aggaszt a dolog...” Runshéll egy kis mellékajtón lépett a szobába és Howst nem vette észre' mindjárt. Hűvösen biccentett Howst-nak, leült író­asztalához, és holmi inaitokat kez­dett nézegetni. Airckifejezése tel­jesen nyugodtnak látszott, de Howstot nem lehetett félrevezet, rá. — Tudomása van önnek, tá­bornok úr — szólalt meg végre Runshell csaknem közömbös hangon —, hogy tegnap befejezte munkáját a hadügyminisztéri­umnak az a bizottsága, amely a legtapasztaltabb szakértőkből és tudósokból állt? — Hogyne, sin. — No és a következtetéseit is ismeri? Tudja-e, hogy egyedül a mi fegyvereinkkel aligha sike­rül szótdarabolni az asteroddot? — A hírszerző hivatal rossz főnöke lennék, sir, ha ezt sem tudnám — felelte Howst tábor­nok, aki még mindig nem sejtet. ben, aihol élnek, sok új munkásla­kás épült az utóbbi években. Ár­nyas parkok, tiszta utcák minden­felé. Mesélt arról, hogy miképpen élnek a román munkások, parasz­tok, merre járt már hazájában. Csodálatosan szép Románia... — mondta. Az erdélyi havasok, a vadregényes Zsil-völgy, a dob- rudzsai búzamezők, a tengerparti üdülők mind-mind fenségesek. A föld gazdag, van arany, olaj, szén, só. De mindennél értékesebbek az emberek. Már elhagytuk Mezőtúrt is. Derengett a hajnal. Kimentünk cigarettázni a folyosóra. Az egész kocsi aludt, nem akartuk feléb­reszteni fülkénk utasait, kint be­szélgettünk tovább. — Mikor jössz Bukarestbe? — kérdezte érdeklődve. — Nem tudnám megmondani. — Várj, felírom a címemet. S írta, aztán mondta, hogy ír­jak levelet, ő is ír. Ha elmegyek csakis az ő vendége lehetek, sen­ki másé. Ébredt a kocsi. Békéscsaba kö­zeledett, leszálláshoz készülőd­tem, s olykor lopva a Gyuri arcát figyeltem. Sajnálta, hogy nem be­szélgethetünk tovább. Olyan jó volt barátkozni. Kikísért az ajtóig ingben, papucsban. Küszködött, láttam valami szép búcsúzót sze­retett volna mondani. De nehezen ment. Megállt a vonat. Átöleltük egymást, barátságosan megvere­gettem a vállát — La revidere! — Szervusz, szervusz, a vi­szontlátásra! Kiállt a lépcsőre, s addig inte­getett, míg el nem suhant az expressz. Most rá gondolok. Ünnepelnek Bukarestben. A hömpölygő tö­megben valahol ott van Gyuri és családja is. Kart karba fonva mennek végig énekelve a széles utcákon, s éltetik szép hazájukat, amely ma 19 éve szabad. P allag Róbert keztében. Olaszországban 18 em­ber megfulladt, öten pedig hegy­te, hová akar Runshell kilyukad­ni. — Az általános helyzet az, hogy valószínűig segítséget kell kémünk az oroszoktól. — Az oroszoktól? — csodálko­zott Howst. — Igen, nincs kizárva. Min­denesetre fel kell készülnünk er­re. Hisz az asteiroidot a Föld fel­színétől több ezer kilométeres magasságban kell szétlőni. Aztán meg a cél sem mozdulatlan, ha­nem kozmikus sebességgel szá­guldó. Az effajta cél eltalálásá­nak valószínűsége jelentéktelen. Hozzá még nincs meg az a ta­pasztalatunk, sem azok a fegy­verek, amelyekkel az oroszok ren­delkeznek, akik nemcsak óriási mesterséges szputnyikokat tud. tak fellőni, hanem legyőzve a Föld vonzóerejét, bennünket megelőzve kitörték naprendsze­rünk bolygóközi térségeibe. — Persze mindez nagyon szo­S an — bólintott. Howst. — Ha. ó csatát nemcsak mi nem vívtunk még, hanem egyáltalán az emberiség sem. Ezt megér­tem. Csupán egy dolgot nem ér­tek: mi köze van ennek az egész­nek az általam vezetett hírszerző hivatalhoz? Nem tévesztett en­gem össze a tüzérségi osztály fő­nökével és tévedésből hívott ma­gához? mászás közben vesztették életüket. N. Toman: Katasztrófa nem lasz, ha.., Regény Fordította: Sárközi Gyula 14. Rómából jelentették

Next

/
Thumbnails
Contents