Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-23 / 197. szám
1963. augusztus 23. 5 Péntek Négyszemközt Körosladány tanácselnökével ; M - —— » ~ ni~yg-yfcf , WÍMfilKAVb Sok mindenre érvényes az augusztusi uborkaszezon, csak a kö- rösladányi tanács apparátusának munkájára nem. Élénk élet folyik itt. Az elnököt: Szatmári Jánost állandóan „zaklatják” a különböző tanácsi csoportok vezetői egy- egy sürgetően fontos ügy megtárgyalásával, tanácskéréssel:.. Mégis szívesen áll rendelkezésemre, szívesen beszélget községéről, az emberekről, akik bizalmat szavaztak a télvégi választásokon. A szokványos — „Mik a legközelebbi tervek, mák a távlati tervek” — kérdésre az olyan emberek nyugodt szabatosságával válaszol, akik ismerik, otthon érzik magukat saját munkaterületükön. — Miben látja elnök elvtárs a lakosság legégetőbb szükségletét, s hogyan kívánják azt kielégíteni? — Van egy kommunális problémánk a javából: az ivóvízellátás. Öt artézi kútunk csordogál, de az összes nem ad percenként ötven liter vizet. A kútnál való sorban állás rengeteg időt rabol éL Különösen a kánikula idején érezték ezt az emberek jobban, mert a vízszükséglet növekedett, a kutak vize meg egyre csökkent. A megyei tanács építő és közlekedési osztálya csak 1967-re tervezi a törpevízmű létesítését, — társulati alapon, a lakossággal karöltve. — És addig? — A megyei kútfúró vállalattól várunk segítséget, az ő feladatuk) hogy felmérjek helyzetünket, a lehetőségeket: s azt, hogyan lehetne fokozni a kutak kapacitását, esetleges nyomásfokozó instrumentum beépítésével... — Az előbb említette, hogy hosszú éveken keresztül dolgozott szövetkezetben. Hogyan látja a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezetek helyzetét, s mit tart szükségesnek további fejlődésükhöz? — Felkutatná, s kikísérletezni olyan növényfajtákat, amelyek népgazdasági szempontból fontosak, s főleg az itteni éghajlati és talajviszonyokat kedvelik. Ennek elérésére tapasztalatcseréket, száktanfolyamokat kellene szerveznünk. Nagyon szeretnénk azt, ha Runsheül farkasszemet nézett Howsttal és keményen ejtve ki a szavakat, megszólalt: — Davis és a többi ügynök Szovjetunióba való küldésének talán bizony semmi köze sincs ehhez az egész dologhoz? — Nem értem önt, sir! — mondta Howst színlelt csodálkozással, közben pedig ezt gondolta: „Nem tévedtem. Valóban mégis emiatt a Davis miatt ér kellemetlenség...” — Nem érti? Mióta létt ilyen nehéz felfogású? Mit gondol, szívesen fognak segíteni nekünk az oroszok, ha tudomásukra jut, hogy milyen céllal küldte hozzájuk ügynökeit? „Hát ez bizony nemcsak az én bűnöm — gondolta némi megkönnyebbüléssel Howst. — Sokkal nagyobb bűnös ebben Hazard tábornok és az ő pártfogói ...” — De engedelmet, sir — jegyezte meg Howst most -nár élénkebb hangon, — hát ismeretes már hogy az asteroid éppen nálunk esik le? Lezuhanhat aző területükre is, mint például a tunguz illetve a szihote-alini meteorit. Nos hát hadd essen csak oda. Azt sem bánom, ha Moszkvájukra zuhan. Ezért, ha idő előtt fordulunk hozzájuk köfiatall, kezdeményező szakkáderekkel is erősíthetnénk ezt az újszerű mozgalmat, — természetesein a tudatformálásról sem feledkezve el. Az utóbbiban a kultúrházra vár komoly feladat. Jó lehetőség kínálkozik az öntözéses, beiterjesebb gazdálkodás minél nagyobb népszerűsítésére is, hiszen a Körös maga-magát kínálja. Az előbb említett tervek megvalósítása sokban segítené az elvándorlás elleni harcunkat is: — a fellépő létszámigényt helyi, iskolázott fiataljainkból pótolnánk. — A minap az iskola igazgatójával beszélgettem, s panaszkodott, hogy a nevelői lakások átalakítási munkái lassan folynak, kevés az építőipari dolgozó... — Ez valóban így van. Mi, la- dányiak a Vésztői Vegyes, és Építőipari Ktsz-re vagyunk utalva ... Az a néhány önálló kisiparos, aki itt él Ladányban, a tsz-ek vagy a szociális otthon felé orientálódik... megoldottnak látszik: jövőre megkezdik az új iskola építését. 1965 őszén kész állapotban adják át jo. gos tulajdonosaiknak, a tanulóknak. — Hová épül, milyen lesz? — A kastély-iskola sorába, a kultúrházzal szemben, általános iskolai típustervek alapján. Négy tanterem, egy műhelyterem, egy ebédlő-tanuló és egy szolgálati lakás. A műhelytermet szintán tanteremként használják fel Sok terv hangzott ed, s ezek nem prognózisok csupán, hiszen a konkrét elgondolás is megvan a kivitelükhöz. A mozi problémája is napirenden van már, de a terv még nem készült el teljesen, s addig nem szívesen nyilatkozik róla az elnök, — még négyszemközt sem. De ha készen lesz, azonnal megírjuk Temyák Ferenc Déryné : Nagysikerű magyar filmet újít fel a gerendást Dózsa filmszínház ! 1963. augusztus 24-től augusztus 25-ig. Főszereplője Tolnay Klári. — Megoldás? — A közületek, de a lakosság igénye is annyira megnövékedett, hogy szükségszerű egy építőipari csoport megszervezése, amely a jövőben, mint a Vésztői Vegyes- és Építőipari Ktsz körösladányi részlege működnék. — Sok mendemonda hangzik el a malom sorsát illetően_ Mi itt a valóság? — Pontos választ még ml sem tudunk adni ... Ügy gondolom, mind a lakosság munkalehetősége érdekében, mind a malom épületé- nek teljes kihasználása érdekében a festókcsomagoló vállalat meghonosítása lenne a legcélszerűbb. A háztartási anyagok, festékek csomagolása igen sok dolgozni vágyó nőnek adna munkalehetőséget — s ha csak egy kicsit is —, hozzájárulna a nagyvárosok tehermentesítéséhez .; . — Községrendezési vonathozásban van kívánnivaló éppen elég: a mozi épülete, korszerűtlen berendezése.. _ Az egy éve szervezett gimnáziumi tanterem hiánya, gondolom sok gondot okoz a község vezetőinek, s így elnök elvtársnak is, — A gimnázium problémája zSs akció javaslattal, visszakozz! fújni később nehéz lesz. — Erről van szó éppen, tábornok úr, hogy visszakozz-ra nem kerül sor. Most már egészen biztos, hogy az asteroid a mi szárazföldünkre esik. Csak azt nem tudjuk pontosan, hogy melyik pontjára. — Az más dolog — csalódottan tárta szét karját Howst. — De ahogy én ismerem az oroszokat, ha őszintén beszélünk velük erről s félredobunk mindenfajta propagandafogást, nem utasítják vissza kérésünket. Józan emberek és nagyon jól tudják, hogy ha az asteroid bármely ipari központunkra is esik, attól mi még nem szűnünk meg világhatalom lenni. Ebben az esetben egyszerűen előnyös nekik, ha segítenek nekünk és ezzel kivívják népünk rokonszenvét. Nekünk politikai szempontból előnyösebb, ha elveszítjük bármely ipari központunkat semmint segítséget kérjünk az oroszoktól. Runshell töprengve végigsétált a szobán, kitárta az ablakot, kisideig élvezte a reggeli friss levegőt, majd Howsthoz fordult: — Egyet kellene értenem önnel, ha ügynökei, élükön Da- vis-szel, nem rontották volna el A szélvédő üveg mögött«. Gördülő-riport a jaminai buszjáratokról Az V. kerület — vagy ahogy csak népiesen hívják: Jamina, — Békéscsaba legnagyobb munkáskerülete. A város összlakosságának csaknem egyhanmadá itt lakik. Közülük sok százam, vagy talán néhány ezren a város más részeibe járnak dolgozni. S érvényes ez fordítva is: a kerület gyárai, üzemei több száz belvárosi Alig múlik el h< amikor a GA 12—73-as rendszámú, 1-es jelzésű pótkocsis busz elindul késő éjszakáig tartó útjára. Az első utasok még álmosak, szemüket dörzsöigetik, de Majoros András, a busz vezetője már megszokta a hajnali 3 órás kelést. Az utasok felől kérdezősködöm tőle. — Furcsa, szorongó érzés fogott el — mondja eltűnődve — amikor 4 évvel ezelőtt erre a vonalra kea helyzetünket. Ha jól tudom, nemcsak kémkednek ott, hanem egy óriási diverziót is végrehajtanak. El tudja képzelni, mi lesz, ha az orosz elhárítok kezébe kerülnek? De most nem erről van szó. Az effajta botrányokhoz már hozzászoktunk. De mit szólnak majd hozzá a mi állampolgáraink? Ez az, amitől én tartok... Nem lehetne hazahívni Davist? Vagy parancsot adni neki, hogy ne hajtsa végre a feladatot? Howst tábornok engedélyt kért, hogy rágyújthasson. Idegességében apró füstkarikákat eregetett, majd kissé határozatlanul megjegyezte: — Igyekszünk majd valamit kitalálni, sir. Csupán a miniszterrel kell majd mindent jóváhagyatni. Elvégre nemcsak az én kezdeményezésem volt Davis tóküldése Oroszországba. — Ezt jól megcsinálták — sóhajtott Runshell és becsukta az ablaíkot, majd ismét az íróasztalához ült. — Még ma megpróbálok beszélni erről a miniszterrel, ön pedig igyekezzék csak érintkezésbe lépni ügynökeivel. Talán sikerül valahogy megelőzni a botrányt. — Értettem, sir. (Folytatjuk) dolgozónak adnak kenyeret. Érthető hát, hogy a 8. sz. AKÖV nagy gondot fordít a két városrészt összekötő au tóbusz-járatokra. Arról, hogy az e járatokon szolgálatot teljesítő közlekedési dolgozókra milyen nehéz feladat hárul, riportunk csak villanásnyi ízelítőt ad. jnali négy óra, rültem, de hamar megszoktam. Azóta a törzsutasok úgy hozzátartoznak az életemhez, mint a napi ebéd. Megszerettem őket —. különösen a jaminaiakat —, öntudatosak, megértők, türelmesek s ugyanakkor igényesek is. Különösen becsülöm bennük azt, hogy tárgyilagosak, nem szidják ezt vagy azt, ha valami nincs egészen rendjén. Aztán elmondja ez a csupa szív Bandi, bácsi (az utasok így nevezik), hogy 6 éves kora óta árván nevelkedett, megedzette az élet. Csaknem 30 éve ül volán mögött, jó munkájáért ez év május 1-én kapott „Kiváló dolgozó” oklevelet, munkatársa, Hrabovszki János pedig elismerést. Ketten igen jól megértik egymást, a szolgálatból még sohasem késtek. Ez a páros — buszvezető és kalauz — igazi mintaképe annak, hogyan kell az utasokkal bánni. Tapasztalom is: sok-sok megértés, jóindulat, türelem kell e szolgálathoz. Különösen, ha számba vesszük, hogy a napi 14 fordulóban 210—216 kilométert tesznek meg — annyit, mintha Pestre utaznának! — s a 12 megálló miatt naponta 2720 sebességváltó-kapcsolásra s csaknem 15 ezer kuplungolásra van szükség! S ezen felül még, amit a forgalomtorlódás okoz... Néhány forduló után átszállók az ugyancsak 1-es jelzésű perselyes kocsira, amelyen Gábriel II. János „pilóta” régi ismerősként üdvözöl. Nagyon szimpatikus, megnyerő modorú férfi. Az utasokkal szívélyesen és határozottan bánik. — Az első napokban sok ve- sződségem volt — válaszolja kérdésemre —, de törzsutasaim hamar megszokták az „önkiszolgáló” kocsit. A ritkán utazók persze ma is zavarba jönnek, mert a kala- uzos kocsin hátul van a felszállás, itt pedig fordítva. Na, de türelemmel, jó szóval, segítéssel többre megy az ember... S Gábriel II. Jánosból ezek az erények nem hiányoznak. Kitűnően, sok-sok emberséggel végzi nehéz feladatát. Körültekintő gondossággal vezeti kocsiját — jól tudja, hogy sok-sok utas testi épsége, élete van rábízva —, türelmesen, tisztelettel bánik az utasokkal, útbaigazítja őket. íme, most is. Figyelem az utasokat. A legtöbbjük már felszállás előtt kezében szorongatja az egyforintost vagy a kétforintost. — Néniké, az egyforintost a sárga nyílásba tessék tenni. Madách utca következik, a leszállók szíveskedjenek a hátsó ajtóhoz húzódni! — mondja határozottan, majd gondosan becsukja a lég- záras ajtókat s indulunk tovább. Tudom, hogy bosszankodik, de nyoma sincs az arcán, amikor a szegedi átjárónál a vasúti sorompó megállásra kényszerít bennünket... Nekem jól jön, ismét átszállók, ezúttal a szembejövő jaminai gyorsjáratra, a 3-as jelzésű kocsira. A változatosság okából ez ülőkalauz-rendszerű. — Bizony, csúcsforgalomban sokszor nehéz volt a menetidőt tartani, aminek oka nemcsak a nagy utasforgalom, hanem az útviszonyok és a megnövekedett közúti forgalom is. Tessék nézni, ezen az úton (s a Madách utcám mutat) például meg kellene tiltani a parkírozást, hiszen oly keskeny, hogy kitérni, is alig lehet — mondja Gbur János buszvezető. Igaza van, ez az intézkedés csak két útjelző tábla felállításába kerülne s megjavíthatná a Madách utcai forgalmat. Íme, néhány perces bepillantás a helyi közlekedés dolgozóinak nehéz, fáradságos munkájába. Sok tízezer kilométer a hátuk mögött, gondoskodás az utazóközönségről, türelem, megértés, munkaszeretet... » Becsüljük meg hát őket mi, utasok is! Kazár Mátyás
