Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-19 / 195. szám
KÖRÖSTÁJ ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET H ogyan szüleinek a hősleltek? több mint 400 ezer brigád, műhely és gyár harcol a kommunista munka kollektívája dm elnyeréséért, több mint ötmillió azoknak a száma, akiket a jövő úttörőinek nevezünk. Lám, így válnak máris érzékelhetővé az új társadalom dolgozóinak jellemvonásai. S az irodalom megérezte annak sürgető szükségességét, hogy napjaink igazi hőseiről képet adjon. Az utóbbi időben sok könyv jelent meg a szovjet emberek mun- kasikereiről, hőstetteiről köztük: „Napjaink hö^ A feldeírítőkre nehéz feladat várt. A németek megszállta Belorussziában néhány kitöltetlen személyi igazolványt kellett szerezniük. Elhatározták, hogy felrobbantják a helyiséget, ahol az igazolványokat tartják, s így tüntetik el a nyomokat. A németek, ha felfedezik a hiányt, azt gondolják majd, hogy a papírok elégtek, amikor a partizán nők rajtaütöttek a parancsnokságon. A hadművelet sikerült: a feladatot végrehajtották. i i‘ Mihail Prudnyikov idézte fel a felderítők életének sok epizódja között ezt is, az Írók Központi Házában rendezett esten. Prudnyikov. a Szovjetunió Hőse és a „LátGubelmen veterán forradalmár felszólalása hatatlanok” című könyv szerzője. Az est egyébként is rendkívüli esemény számba ment. Az írókhoz ezúttal veterán illegális kommunisták, a forradalom és a polgárháború részvevői, a Nagy Honvédő Háború hőség sarkkutatók és berepülőpilóták látogattak el. A találkozó témája ez vélt: hogyan születnek a hőstettek? Hogyan lesz valakiből hős? Milyen példákon kell helytállásra, haza- fiságra nevelni a felnövekvő nemzedéket? Jevgenyij Rjabcsikov firó például így beszélt: — Eszembe jut, hogyan írt a nyugati sajtó annak a négy szovjet katonának a hőstettéről, aikiket 1960-ban a szélvihar egy bárkán a nyüt tengerre sodort. A polgári lapok így cikkeztek: szép, szép, hogy ezek a fiúk nem falták fel egymást, hanem inkább a csizmájukat meg a harmonikájukat ették meg. Dehát az ilyesmi kivételes dolog, valóságos csoda... A négy szovjet katona hősies helytállása szinte példa nélkül áll a történelemben — írták a lapok. A nyugati sajtó a négyek negyvenkilenc napos megpróbáltatását egyszerűen el. könyvelte, mint afféle szenzációt. De nem akadt a nyugati újságírók között egy sem, aki elgondolkozott volna azon, honnan a szovjet emberek hősiessége, aki megértette volna, mi volt az, ami ezeknek a fiatal fiúknak a Csendes-óceánnal vívott egyenlőtlen küzdelemben megsokszorozta az erejét: a bajtársiasság, a felelősségtudat és az önmagukba vetett hit. A nyugati polgári sajtó nem firtatta mindezt, odaát nem nagyon szeretnek az emberi cselekedetek morális vonatkozásairól elmélkedni. Ott az a vélemény, hogy a hősöket egyszerűen a véletlen, a szerencse, az életösztön szüli Vajon a négy szovjet katona hőstette valóban csak véletlen szenzáció volna? A Szovjetunió Legfelső Tanácsának illetékesétől elkértem a kitüntetették listáját — folytatta Rjabcsikov. — Az alatt a 49 nap alatt, amelyet a négy bátor legény az óceánon töltött, több mint ezer szovjet ember hajtott végre hőstettet, s kapott ezért kormánykitüntetést Egyesek gyermekeket mentették ki égő házakból, vagy éppen — jeges vízből, mások háborúból visszamaradt föld alatti lőszerraktárakat tettek ártalmatlanná, megint mások veszedelmes határsértőket fogtak el, segítettek a biztonsági szerveknek bűnözők kézrekerítésé- ben. S kívülük még sokezer ember hajt végre az első pillantásra szinte észrevétlen hőstetteket — a munka frontját Megkértem ezeket az embereket, beszéljenek arról, amit tettek, írjanak nekem. Egész sereg válaszlevelet kaptam. így született „A bátrak ereje” című könyvem, amely a szovjet emberek száz hőstettének állít emléket. Amikor Alekszandr Mat- roszov mellével ráfeküdt az ellenséges géppuskafészék lőrósére: az hőstett volt. De ugyanígy a háborús évek hőse volt Zója Koszmo- gyemjanszkája partizánlány, az „Ifjú Gárda” megannyi föld alatti harcosa, s az a 28 panfilovista, aki Moszkva védelmében áldozta életét. De mi ma a hősiesség tartalma? — Én azt tartom, hogy a hősiesség nemcsak háborúban, nagy mepróbáitatások idején lehetséges — mondta Rjabcsikov. — Gorkij szavaival : az életben mindig van hely a hőstettek számára. Gagarin és Tyltov, a két űrhajós, Nyikoláj Mamáj bányász, aki évente tizezer- tonnoszám ad terven felül is szenet, vagy Julija Vecse- rova, kiváló ivanovói szövőnő: csupa olyan ember, aki önfeláldozásával, derekas munkájával dicsőséget hoz hazájának. Vajon ml késztette Valen. tyina Gaganovát arra, hegy jól dolgozó brigádjából átmenjen egy elmaradó brigádba? Hisz az ilyesmi sok gonddal-bajjal jár, ráadá„Igy született meg ez a könyv” — mondja Jevgenyij Rjabcsikov író sül, ideiglenesen a kereset is csökken. Csakhogy Gaganova úgy érezte, mélységesen érdekelt abban, hogy az egész üzem jól dolgozzék, kommunista öntudatossággal fogta fél a munkát. Ez ösztönözte arra, hogy megtegye, amit tett, s amit aztán ezrek csinálták utána. A Szovjetunióban ma sei”, „Oda, ahol nehezebb”; „Nyílt levél”, „Mindig az élen”, „Gabonatermelők”, „A kommunista jelen kovácsai”. Ezekben, s a többi hasonló jellegű könyvben nincsenek kitalált hősök és tették, a szerzőik az igazsághoz híven számolnak be arról, hogyan lettek egyszerű szovjet emberekből a munka hősei. — Azt hiszem — mondta a találkozón Mark Galaj berepülőpilóta, a Szovjetunió Hőse, — az íróknak fel kellene figyelniük arra, hogy manapság, békeidőben a hőstett a termékeny emberi gondolkodás eredménye. A szocialista ideológiával felvértezett embereknél a hőstett aktív, céltudatos cselekvés. Tetteik fő rugója az: mennyire hasznos, mennyiben válik a köz javára, amit tenni szándékoznak... Hát így születnek a hőstettek. Az Írók Központi Házában még sokáig tartott a hősök és az írók érdekes beszélgetése. Milyen is legyen hát korunk hőse hogyan ábrázolja hívebben az irodalom: erről beszélt Emészt Krenkel ismert sarkkutató, Mihadl Vodopjanov pilóta, Mojszej Gubéíman, a Kommunista Párt egyik veteránja.-Közben pedig gyermekek holdrakétákat rajzolnak, geológusok kőolaj és gyémánt után kutatnak, lelkes fiatalok a keleti országrészekbe utaznak, vízerőműveket és városokat építenek... A hőstettek ideje korántsem zárult le a Szovjetunióban. J. Dvomyfkov Eugene Delacroix halálának 100. évfordulójára A nagy francia forrada” lom elsöpörte a feudá. Ks társadalommal együtt annak hivatalos művészetét, a barokkot is. Az újonnan született polgári társadalomban általánossá lett a vágy, hogy a szertelenségbe tévedt feudális barokkot egy nyugodtabb, harmonikusabb művészet váltsa fél. Így született meg a neoklasz- szikus stílus (újklasszikus v. klasszicista), melynek fő célja az „örökszép”-nek, „utolérhetetlen”-nek nyilvánított ókori görög vagy római művészet utánzása lett. Ez a művészet azonban hamarosan túlélte önmagát. Nyilvánvalóvá lett, hogy egy rég halott társadalom művészeiének újrafelmele- gítése, formavilágának folytonos ismételgetése nem • lehet őszinte. Az archizáló okoskodásokkal létrehozott művekből hiányzott az alkotó szív melege, ennek helyét a hideg számítás, a formákat latolgató értelem foglalta el. A klasszicista művész nem azt a kérdést tette fel önmagának, hogy: „hogyan hoznám létre ezt a művet én?”, hanem azt, hogy „hogyan hozta volna létre egy* ókori klasszikus művész?” Természetes, hogy a művészet és művészetkedvelők legnagyobb szellemeit nem elégítette ki ez a másodkézből vett, végül is reakcióssá vált művészet. ÉHhető ezekután, hogy *" a klasszicizmus híveinek hűvös és szenvedélyte- len világában óriási megütközést, zajos felháborodást, de ugyanakkor más oldalról lelkes megértést váltott ki egy, addig ismeretlen fiatal festő képe: Dante és Vergilius címmel. A kép Dante poklának egyik jelenetét tárja a néző szeme elé drámai erővel. A gyászosan sötét alvilági ég előterében kis lélekvesz- tőn áll Vergilius társaságában Dante, és iszonyattal nézik az elébük táruló rémjeleneteket. Mert a víz, meHeinz Rusch: KENYÉR A kenyér, amelyből eszem barna, mint a parasztok napcserzett bőre és nyári mezők forró illatát lehelt Minden morzsáján a földet ízjelem, a drága szülőföldet. A múlt kenyere bizony keserű volt. Azzá tették a könnyek és a szegények verejtékei Nem ettem jóízűt a háború kenyeréből, melyet bélpoklosok teknőiben dagasztottak ■— börtönök kenyere, hontalanság kenyere, magány kenyere... Ki aratott akkor a mezőkön? Ki csépelte a búzát? Ki őrölte a szemet? Sebzett földben sarjadt a hervadt szár, mint Földnélküli Jánosok sovány ujja. De ma megcsap szabad új életünk illata, ha török a kenyérből, mely barna, mint a parasztok napcserzett bőre. Boldog Balázs fordítása juir ---------------.1---iw--n---Á prilisi riadó Izgalmas, lebilincselő magyar flkn az AprUtei riadó; melyet 19®. augusztus 19—20-án a magyarbánbegyeei Kossuth mozi játszik. Iyen csónakuk úszik, nem vihar tói vet haragos hullámokat, hanem a benne halálos kínban gyötrődő elkér. hozottak vergődésétől. Az egyik .a tébolyodottak kimeredt szemével, görcsbe feszült Izmokkal próbál félkapaszkodni a csónakra, de a pokoliból nincs szabadulás. A fiatal festő, ki a képet festette, Eugén Delacroix (e: őszen dölakroá) volt, a romantikus festészet későbbi vezéralakja és legnagyobb mestere. Időrendben ugyan megelőzi a másik nagy romantikus Géricault, ki a Dante-képhez hasonló felfogású művével hasonló feltűnést keltett előzőleg. De Géricault ifjan halt meg, mielőtt élete művét megalkotta volna, és így a romantikus festés vitele fiatalabb kortársára, Dela- croix-ra várt, aki a feladatnak kiválóan meg is felelt., I^liélőtt Delacroix mun* * kásságának tárgyalásába belekezdenénk, nézzük meg, mik voltak a romantikus festészet legfőbb jellemvonásai. Külsőségeiben legfőbb jellemvonása a szín és fesitőiség uralma a rajz fölött. Darid és klasszicista társai mindenütt a rajzra fektették a fő hangsúlyt: szabályos kalligrafikus rajzvonal keretezte a szobrászilag megmintázott alakokat, a szín csak halvány kísérője, magyarázója volt a rajznak. Épp ezért festőiségről koloritról nem lehetett szó a tükörsimán megfestett klasszicista műveken! A romantikus festészet szinte mindenben ellenkezője e festészetnek. A rajz náluk csak váza, hordozója a színeknek, a festőiségnek mindenképp alá ja van rendelve. Lüktető eleven színek tánilnak elénk a széles ecsettel, heves temperamentummal megfestett képeken. Nyugtalanságukat fokozzák a nagy színellentétek, és e mozgalmasságot teljessé teszik a fény és árnyék játékának ellentétei Is. Ezek azonban csak külsőségek, melyek a klerikális barokk festést is jellemzik. De a külsőségek csak eszközök arra, hogy a művész a szenvedélyek és érzések viharát minél teljesebben fejezhesse ki, mert a legfőbb különbség a klasszicizmussal szemben: az érzelmek e kevéssége nem illett bele a harmóniát, a hű-
