Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-19 / 195. szám
Érdekes ismeretterjesztő művek jelennek meg a Táncsics Könyvkiadónál 0 péktől a bonyolultabb felé haladva eljut a számítógépekhez. L. Szkrjagin: S. O. S. című műve a nagy tengeri katasztrófák története. Megismerteti az olvasót a mentési technika fejlődésével, az S. O. S.-jel történetével, a palaokposta konya című munkája a hanyatlóban lévő nagy monopóliumok történetét tárja fel. Ezek közé tartozik a kaucsukmonopóli- um. A szerző ismerteti a gumiipar válságokban és véres eseményekben gazdag kialakulását, majd a műgumi feltalálásával A Táncsics Könyvkiadó harmadik negyedévi tervében érdekes ismeretterjesztő munkák szerepelnek. Rövidesen az olvasó- közönség elé kerül Németh Pál: Üt a kibernetikához című könyve. A mű a gépesítés történeti áttekintése után az irányítástechnika eszközeit mutatja be, majd az egyszerűbb automatikus géés a híres régi hajosmen- tők érdekességeivel. P. Klemm: Istenek alkezdődött hanyatlást. Hasonlóképpen bemutatja a gyapjú és a gyapot szerepét az ipari forradalomban, Amerika véres gyapotháborúit, majd az amerikai „gyapotistem- ség” gyászos bukását. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának második félévi terveiben is sok érdekes kiadvány szerepel. A kiadóvállalat az ősszel például új ifjúsági sorozatot indít, amelyben elsőként László Gyula: R-affaelló, Michelangeló- Leonardo da Vinci és Szabó Júlia: Munkácsy- Barabás-Markó tanulmányát adják ki. Gál Sándor: Szőke kalász Szőke kalász az ifjúság, mely férfikorba érik amíg fölötte lángolóin az izzó nap fehérük. Amíg a vájgy, a vágy lobog, hogy nagyot tenni, szépet amíg tettekre hajt a szív szőke kalász az étet Szőke kalász a szerelem, mely hajlik és zizegve felhőkig érő álmokat lobbant fel hús szívedbe’. EJIébed térdel most a nyár s én is — lásd mind a [ketten, — ki szavamra csak bólogatsz szőke kalász vagy bennem. HAJDIK ANTAL: ÉLJEN AUGUSZTUS 30. vtfe nyugalmait hirdető új klasszika művészetébe. Ez a szenvedélyes ábrázolás mégsem barokk. A klerikális barokk képeinek tárgyát mindig a vallásból vagy a mithológiából meríti, a romantikus festő pedig épp ezeket a témákat kerüli. Nem a szentek, héroszok érdeklik, hanem a közönséges vagy mondái emberek, de ezeket mindig valami rendkívüli helyzetben, vagy körülmények között ábrázolja. Az érzések ily körülmények között nyi. latkoznak leghevesebben. Szívesen elidőz rendkívüli tájakon, a romantikus Keleten, vagy ha Európában van, szívesen kalandoz él az időben, a hősi múltban, és a múlt köveinél. Mindig a rendkívülit, sokszor a bor_ zalmakat, az iszonyatot keresi. Leszáll a kripták mélyére, felidézi a vesztőhelyek rémségeit. Színtere várromok világa, a viharos ég alatti táj, melyen vad villámok csapkodnak alá. C romantikus irányzat- ^ nak vezető mestere Delacroix, Dante utáni képei csak elmélyítették azt a forradalmat, amelyet a festészetbe hozott. A Chiosi mészárlás c. képe mintha csak a fasizmus iszonyatának jövendölése volna A Sardanapál haldia csak tovább fejlesztette, amit elkezdett. Nem csoda, ha a Klasszicizmus reakciós híved dühödt támadást indítottak él. lene. Egyik kritikusa „az őrült Rubens garázdálkodó, sa” kifejezéssel jellemzi munkásságát. Egy másik a „kompozíció gyilkosa” címet adja neki. Szerencsére barátai is vannak. Thiers, a nagy haladó államférfi külföldi utazásokhoz segíti: Marokkó, London új színekkel gazdagítja művészetét. Thiers odaadó támogatásával nagy állami megbízásokat kap, és a belső tűztői hajtott ősz mester egészsége feláldozásával is hatalmas és sokirányú munkásságot fejt ki. A nagyméretű falfestésben éppúgy otthonosan mozog, mint a kisméretű grafikákban, vagy a vízfestésben, bár igazi technikája mégis az olaj marad. Leghíresebb képe, melyben ő is és egyúttal a romantikus festés is eljut a csúcsra, szintén olajkép. E képnek több címe is van, és témájában, a megfestés módjában jellemző alkotó mesterére, de a korra is, amelyben keletkezett. Legismertebb címe: A Szabadság Géniusza diadalra vezeti a népet, de emlegetik 1830. július 28. néven is. A kép a júliusi forradalom egyik barrikádharcát ábrázolja a harc legvadabb, leg- elkeseredettebb tombolásá- ban. A nép fiai: proletárok, kispolgárok, fiatalok, öregek indulnak rohamra a zsarnokság ellen. Halottak, sebesültek hevernek szanaszét. A mindent elborító lőporfüsttől épp most válik ki a rohamra induló élcsapat, a többi szabadságharcost csak sejtjük mögöttük. Az alakok hétköznapi emberek, de szintetikus hősökké ma- gasztosítja őket az igaz ügyért vívott harc tüze. Csak egy irreális alak van a képen: az élen rohanó Szabadságot megszemélyesítő nőalak zászlóval kezében, fején jakobinus sapkával. Mégsem látjuk valószerűtlennek, annyira odaillik a többi alak közé, kikkel összekapcsolja egy haldokló ráemelt tekintete s amellett piszkosan rohanó proletár gyerek. INelacroix a képén forró w közvetlenségében egész mozgalmasságában adja a DUILÄT — Egy rendező jegyzeteiből — fürdőnADRÁgban ülök a szoba közepén, rendet kellene rakni a jegyzeteim között. Kritikák, cikkek, szereposztást elképzelések, alaprajzok, kosztüm- vázlatok kerülnek elő, s feljegyzések, melyek mindany- nyiunk legnagyobb kérdésével, a korszerűség lényegével próbálnak foglalkozni. Elszórt, ötletszerű gondolatok — de talán összeáll belőlük valami egységes láncolat ,.. esetleg nem is érdektelenül. • TOLNAY KLÁRI alakítá. sa... Fáradt mozdulattal, idegesen megigazítja a haját. S ebben az egyetlen, majd néhányszor visszatérő mozdulatban egyszerre van benne egész élete tragédiája, s két nagy titka: az öregedéstől való rettegés, és az alkoholizmus. Azután először nyúl pohárhoz, még tagadva húga előtt a gyötrő szenvedélyt... Egyszerű ez a mozdulat, minden fakszni nélkül... S felrémlik előttem az a nőísmerős, aki ugyanígy leplezi az öregedést és az alkoholizmust... Aki a februári választások alkohol-tilos napján tikkad- tan, üveges szemmel ült, és vágyott az italra.. Ismeri vajon Tolnay ezt a nőt? Nyilván nem. De oly zseniális szintézisbe hozta az általánost és az egyedit, hogy típust alkotott ...A „Vágy villamosa” budapesti előadásán, egy amerikai nő figurájában elénk idézte ismerősömet ... Azt hiszem ez tökéletesen korszerű alakítás volt Hogyan játszotta volna ezt ő, tíz-tizenöt évvel ezelőtt?— A hajigazító mozdulathoz tükörbe is nézett volna, a pohárért nyúló mozdulat pedig görcsös, erőteljes lett volna... Mert akkor még a legnagyobbak is a részletező naturalizmus módszerével harc képét. Erős fény-árnyék ellentétek, tompa és ragyogó színek egymás mellé helyezése fokozza azt a hatást. A júliusi forradalom hőseit és áldozatait a maguk valószínűségében ábrázolja. A géniusz itt egy lelkes proletámő a harcoló tömegből, amilyen számtalan akadt azon a napon a harcolók között. A kép szenvedélyessége hitet tesz Delacroix íorradalmisága mel_ lett. Nem csoda, hogy ilyen szuggesztív erejű művész hatása is páratlan. Lelkes hívek sorakoznak mögé, és ádáz ellenségek vele szemben. Forradalmi felfogása mindenfelé követőkre talál. A mi Madarász Viktorunk is a „lázadó festő” hatásra alá kerül. Szépművészeti Múzeumnak két képét őrzi Delacroixnaik. Egy vízfestmény: Villámlástól megijedt ló, és egy olajkép: Arab a lovával. C ugéne Delacroix hala"* dó művész volt, ellensége mindennemű zsarnokságnak. Halálának 100 éves évfordulója alkalom arra, hogy a haladó emberiség kegyelettel gondoljon rá. Nyíri Sándor éltek. Ma mindez egyszerűbb, kevesebb, nagyvonalúbb. Ezt nevezzük úgy, hogy „jelzés szerű”... Bizonyos, hogy a korszerűség kritériuma. • HEGEDŰS GÉZA me. gyénk írói, művészei előtt a korszerűségről beszél. Szellemesen foglalja össze, amit már tudnunk kell: korszerű az, ami a máról szól a mához, vagy akár a tegnapról — a mához. A forma, 2000, sőt több év kialakította formái közül az éppen alkalmazott, már csak másodlagos. A művész szuverén joga, hogy milyen formát választ mondanivalója leghí_ vebb kifejezéséhez... Itt igazoljuk Hegelt, aki szerint a „tartalom szüntelenül átcsap a formába, a forma a tartalomba”. De ne higgye senki, hogy ha az előadás elején nem gördül fel a füg. göny, akkor az modem, hiszen a színházi függöny XVIII—XIX. századi találmány. A körszínház görög, a díszlet nélküli színpad Shakespeare kora, és így tovább .,. Tudjuk ezt, igaz ez. .-De mégiscsak van valami korszerű kifejezési eszközünk, éppen az, ami Tolnay Blanche alakítását oly megraga. dóvá tettel * „A KÖZÖNSÉG szereti a szabályos színházat” — írja Hubay Miklós az Űj Írás e havi számában. S ez mélységesen igaz. De hát a pesti „Hamlet" igazán az évad legszabályszerűbb színháza, és mégis Gábor Miklós Londonig ható visszhanggal alkotta meg, mai módon... S nagy elődei közül sem Ödry, sem IJray, sem Vár- konyi — ha ma úgy játszana, ahogy a 30-as években, 40-ben, illetőleg 41-ben játszotta — nem nyújthatná ugyanezt. Mi Gáborban a korszerű? — Csillogó intel- lektualizmusa, fölényes, és alapvetően mai beszédkultúrája, s ehhez a renessaince formaszépségét idéző kiasz. szikus mozgása ,.. * SZÉDÍTŐ tempóban pergeti Várkonyi Zoltán a Víg. színházban Shakespeare „Romeo és Julí”-ját. Lato- novits Zoltán inkább „táncolja”, mint mondja Romeo szövegét — korszerű. Rutt- kay Éva zsenialitása viszont ugyanabban az előadásban, elbotlik. Nála a korszerű, racionálisan épített mai Júlia elveszti fényét — megöl, datlan marad. — De hol a magyarázat? Pár éve egy vidéki Hamletet az egész ország szakmai közvéleménye ünnepelte, persze csak azért, mert vidéki volt... Az a bizonyos Hamlet is „pergette” a szöveget, rengeteget és lendületesen mozgott — és mégsem volt korszerű. Óhatatlanul vicceltünk rajta: Hamlet, a dán „szöcske”.» • A MAI KÖZÖNSÉG nem tudja elviselni a részletező naturalizmust; nagyvonalú, jelzés-szerű játékot kíván látni... Bizonyos, hogy a korszerű színjátszás lelki és fizikai mozgékonyságot kíván. Bizonyos! Hiszen a ma embere tudatára döbbenetes dolgok hatnak: űrrepülés, atomkutatás, tv ,.. „Előttünk a televízió képernyője, mögöttünk Hirosima...” — írják a pécsi balett, ifjú művészei műsorfüzetük bevezetőjében ... S mégis igaz, amit Hubay Miklós már idézett mondata állít... „A közönség szereti a szabályos színházat,.Sőt a régit is... Hol az a város — Budapest vagy vidék —, ahol Brecht nagyobb siker, mint mondjuk a Csárdáskirálynő? Válaszolni is tudunk erre. Nem azonos ízlésű a közönség. Mélyen hatnak még — főleg kulturális vonatkozásban — o kispolgári hatások. Rossz filmek, hibásan vá. lasztott tv-adásak (Teli Vilmos siker és vita), nippek és lila alkonyaiban mélybarna tehenek, oly „igazul” kék vizek partján.., Szóval a giccs! Meg kell tehát találnunk azt a módszert, mellyel a „szabályos" színházat is korszerűvé tudjuk tenni. És bizonyos, hogy ez színészi és rendezői munka• • • „A SZlNHAZVEZ ÉTŰNEK — vallja egy francia igazgató — úgy kell színháza műsorát kialakítania, hogy egy lépéssel a közönség ízlése előtt, és eggyel a saját ízlése mögött járjon...” S nekünk úgy kell a feladatot megoldanunk, hogy színészeink a mai ember számára fejezzék ki a „szabályos” színházi előadások szerepeinek lelkiállapotát is... Még operettben is el kell dobjuk a konvenciókat, valahol valószínűvé kell tenni és maivá, (nem úgy, hogy a grófokból agronó. must csinálunk), hanem lelki váltásaikat, emberi realitásaikat illetőleg.. 4 • APATHI IMRE pár éve elhunyt kiváló rendező és színész mondta, „a mai közönség nem tudja elviselni a középszerűséget a színpadon, végletes érzéseket vár: vagy nagyon akar sírni, vagy nagyon nevetni..." S valóban a közepes esetekben menekül elsősorban a szabályos”-hoz, a konvenciókhoz, témában és előadásban egyaránt... * „NEM AKARUNK. . . — írják a pécsi balett tagjai —■ unatkozó hercegeket, ferenc- józsefi kadettvilágot, vagy mitológiai alakokat táncolni Inkább vállaljuk a kísérletezés gondját, és művészi veszélyét, a munkás út-ke- resést, a harcot saját bizony, talanságunkkal. Modernsé. günk tehát csak ennyi: oli- hatatlan szerelem korunk realitásai iránt”. Azt hiszem, ez a mi jelszavunk is lehetne ... Erre kell edze- nünk értelmünket és képességeinket. A SZEKRÉNYBEN rend van. Külön dossziéban la. púinak a kusza jegyzetek.., Űj lapokat veszek elő. Ezek már a jövő évad gondját érlelik. Persze gondolatok helyett jobb előadásokat nyújtani — az sem lenne rossz. Máté Lajos
