Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-19 / 195. szám
1963. augusztus 19. 8 Hétfő Jleu-ét & inihU&teiíek Nagryméltóságü Belügyminiszter Ónnak! Kérelem. Nagykamarás község mezőgazdasági munkásai az alábbi kérelemmel fordulunk Nagyméltóságodhoz. ösmerve a mezőgazdasági munka nehézségeit, az amúgy is alacsony napszámbérek és a munkanélküliség teljesen kiélt.(!) 193$. év őszétől munka és kereseti lehetőség nem volt, most már kétségbeesésünkben Nagyméltóságodhoz fordulunk, mert ezek az állapotok tovább tanhatatlanok. Munka nagyritkán, ha kerül is, csak fiatal, 12—14 éves gyermekeket vesznek fel, az apa — mint család fenntartó — kénytelen az iskolából a családját kikérni, hogy munkába menjen, mert hát ében nem pusztulhat, 6 pedig, mint apa otthon hever. A kir(ályl) herceg bánkúti birtokán az intéző kijelenti, hogy csak másodrendű munkást alkalmaz, ember nem kell. Egész éven át sincs olyan munkalehetőség, amivel biztosítani tudnánk a legszükségesebbeket. Az ötüdős kukorica, a tizenhárom-tizeunegyedén való aratás, két-három heti cséplés, egy-két heti kukorica-törés és tovább semmi. Sürgős intézkedést kérünk a földmunkásság szomorú állapotának a megTisztelettel aluli róttak: Az illetékesek változtatására. Költ Nagykamarás, 1940. május 8. Személykocsink megáll a Kinizsi utca 22-es számú ház előtt. Kiszállunk. A benti rekkenö, nyomasztó hőség után üdítően hat az aikádomboktói övezett faluvégi utca hús járdája. Arébb gyerekék játszadoznak a porban. Egyiket megszólítjuk: — Oroszék ebben a házban laknak, kispajtás? „Ihol, de elment az Orosz néni a menyihez. — És azok messze laknak? „Áh, csak itt a szomszédban.” — Na, akkor szaladj értük öcskös, mond, hogy keresik őket..., A lurkó elfut, s kisvártatva tes. tes asszonyság tűnik fel az utca végén, mögötte sovány nő jön, karján 2—3 éves gyereket cipel. Jótékonyan hűvös az utca, az asz- szonyról mégis csorog az izzadtság, nem győzi kendőjével az arcát törődni. Sápadt is. El-el akad a lélegzete ahogy kérdi: —- Engem keresnek? — Ha Orosz Miháiynénak hívják, akkor magát, bár inkább a férjével szerettünk volna beszélni. A rozzant fakapuról tétován szedi le az asszony a madzagot (ezzel volt megerősítve, hogy ki ne nyíljon) s kényszeredetten mutat befelé: — Hát akkor tessék beljebb fáradni;.. A fiatalasszony bátrabban néz ránk, s ahogy leülünk az eléggé széjjelhagyott konyhában, meg is kérdi: — Honnan jöttek az elvtársak? .;. — hangjában azonban neki is bizonytalanság remeg. Válasz helyett előszedjük a Paraszt, sors — parasztgond című könyvet, lVIár a címben is indiszkréciót követtem el. Mert ugye ezután már könnyű számolgatni, hogy vajon hány esztendős is lehet Szabados Béláné, aki 1939 óta dolgozik a Békéscsabai Városi Tanácsnál. Elneveti magát, mikor célzást teszek erre a 24 esztendőre és így válaszol: — A hajam is őszül már. Nem vagyok hiú sem. Az elmúlt éveket pedig visszahozni úgysem lehet. Szabados Béláné született békéscsabai. De erre furcsamód büszke is. Nem azért, mintha valaki nem lehetne büszke szülővárosára. De ő ezt úgy mondja, olyan büszkeséggel, mintha a világ legszebb városáról beszélne és számomra is érthetővé válik következő mondataiban Békéscsabához való ragaszkodása: — Sokszor előfordul, hogy bejönnek hozzám olyanok is, akiknek az ügye egyáltalán nem a pénzügyi osztályhoz tartozik, s azoknak segítek elintézni panaszukat, és higgye el nekem olyankor teljes az egész napom, olyankor örömmel csukom be magam mögött az iroda ajtaját. Teljes volt a nap! Tóth Károly, Balogh János, Orosz Mihály (és 201 aláírás) s felütjük a 238. oldalon. — Figyeljenek csak. Huszonhárom esztendővel ezelőtt ezt írta a miniszternek többek között a maga férje Orosz néni .. # — És féloivassuk a levelet. — Kik maguk? — kérdi ismét a fiatalasszony. — Újságírók, a megyei laptól.. Felszabadult sóhaj tör fel Orosz Mihályné melléből. A fiatal asz- szony is felszabadultan (mintha azt mondaná: na ugye mondtam!) nevet. Aztán megmagyarázza. — Mikor a Pisti értünk jött, mama azt (kérdezte tőle: rendőrök is vannak az autóban? S alig akart hazajönni. Azt hitte, a rendőrségtől keresik, apósom pedig nincsen itthon, Kevermesre ment temetésre. A báttya halt meg... Húszegynéhány év és még mindig kísért a múlt. Igaz, most már Orosz néni ás velünk nevet, de azért magyarázóan ő is hozzáteszi: — Bizony nagyon sokszor keresték hajlékunkat a csendőrök. S régen, ha messziről kakastollat láttam, megrémültem. Egyszer — meséli betemeiegedve — itt az újsor sarkán egyik házban szervezkedtek a földmunkások, s a kutya (nagy farkas kutyánk volt) idegent szimatolva kezdett ugatni. Jelzését megértettük, s az uram a fára mászott, úgy bújt el a csendőrök elől Az éjszakában akkor nem is találták meg... Közben a kis három éves Misiké erősen kapaszkodik nagyanyja szoknyájába. Maszatos a feje búbjó, jó, megpróbálom magammal elhitetni Szabados Béláné lelkesedését, de valahogy számomra a rejtélyes számok nem mondanak semmit. Vajon neki mivel mondanak többet? >— Meg is szoktam és meg is szerettem a számokat. Nem unalmasak a számok, azt csak úgy hiszik. Ki lehet belőlük olvasni egy-egy vállalat fejlődését, sikerét és kudarcát is. A pénzügyi osztály feladat» közé tartozik az ellenőrzés is. Szabados Béláné, mint revizor i6 eljárt már egy-egy vállalatnál. Nyilván észlelt hibákat is. Márpedig a népszerűtlen feladat, senki számára sem öröm. — Népszerűtlen feladat? Persze ilyen is van. De az én munkámban éppen az a legszebb, hogy népszerűtlen feladatot is teljesíteni úgy, hogy azért a népszerűség megmaradjon, nem könnyű, de kellemes feladat. A vállalatokkal olyan kapcsolatom alakult ki az elmúlt évek során, hogy nyugodtan megmondhatom véleményemet, s a kölcsönös vitában sikerül olyan álláspontot kialakítani, jáig, de csak úgy sugárzik belőle az egészség. Orosz néni kezébe ad egy darab kenyeret, meg kolbászt... — Ennek az apja bizony, mikor ekkora volt, nem élt így — emlékezik a nagymama. Ügy igaz az, ahogy az uram írta. Sokszor ríttunk, hogy nem tudunk a gyereknek még kenyeret sem adni. Szenvedés volt a létünk. A csendőrök sokszor vitték be Mihályt a községházára: — Mit lázong maga kommunista! Jog államban él, nem tudja?! Ne lázítson a rendszer eilen!... De hol volt a jog? Meg az igazság? Hiába mentünk munka után, legyalogoltuk a lábunkat is, akkor sem volt. Most, ha megyünk utána, akad bőven, csak győzzük; Ügylátszik dél van. Ha nem is harang jelzi ezt a községben, jelzi a tömérdek kacsa, mély nagy hápogva az ajtó élé tódul. Szinte egymás hegyét-hátát tapossák, s nem akar szűnni a lármájuk. Az asztad alól előkerül a kukoricával félig töltött szakajtó, s Orosz néni kd- önti tartalmát az udvarra. A lármát mintha elvágták volna, kapkodva nyelnek a kacsák. — Negyven darab van belőlük, mind szerződött. Amott az üsző is, szerződéses, de azt lehet, hogy megtartjuk, ha kifizetjük a 400 forintot ... Mind a ketten dolgozunk a szövetkezetben, s az uramnak könnyű, tejes étel kell, mert magas vérnyomásé. Ezért akarjuk megtartani a tehenet. Sokat szédül már szegénykém, s ha erőltető munkát csinál, össze is esik. öt éve vettük ezt a kis házat, most toldani kéne, meg újítani, de hát az uram nemigen bírja már; A csoportban is nehéz neki. Negyvenkilenc sor répánk van kettőnknek. Meg kukorica. A fiam foga- tos, ő nem tud bélesegíteni, hiszen neki is külön kimértek. Istenes most a helyzetünk a régivel szemben, de annyi szenvedés után, mégis nehéz.:. Jó lenne, ha valami könnyebb munkára osztaná be uraimat a vezetőség..s * A kérvényt a Belügyminisztérium az illetékes Földművelésügyi Minisztériumhoz továbbította, ahol azt intézkedés nélkül irattárba helyezték. * Orosz Mihályné kérését talán méltányolják a nagykamarási termelőszövetkezeti vezetők.. ( amely elsősorban a vállalatnak segít. — Családja van? —- Igen. A lányom most megy egyetemre, fiam pedig a második osztályt kezdi a híd és vízműépítési technikumban. i— Életében mi volt a legnagyobb öröm? — Ó, hát mindenre, visszaemlékezni azért én sem tudok, de a legközelebbi mégis az volt, hogy a lányomat felvették az egyetemre. Több lesz, mint én. .— Nem érzi elégnek magát? *■— Dehogynem. Csak... bizonyára minden szülő így van vele, hogy szeretné, ha gyermeke még többet tudna, még többet tanulna. És ez így jó. J^béd előtt vagyunk, az idő gyorsan szalad. Már jönnek vissza azok, akik megebédeltek. Nem tartóztatom tovább Szabados Bélánét, ő is elmegy ebédelni, hogy majd azután nekünk, az ügyfeleknek oly ismeretlen és sokszor hideg számoszlopok fölé hajolva megfejtse azok értelmét, segítsen, hogy holnap még több legyen, dolgozik ugyanúgy, mint ahogy teszi ezt immár huszonnégy éve. (Dóczi) A „lencse" valóban torzított A Békés megyei Népújság június 27-i számában „A lencse torzít” cím alatt megjelent panasz alapján az Orosházi Szolgáltató Ktsz fényképész részlegénél a vizsgálatot lefolytattuk. Megállapítottuk, hogy a fényképfelvétel valóban nem sikerült. Még a vizsgálat előtt a fényképész részleg vezetője újabb felvételt készített, melyet a panaszos megfelelőnek tartott, s így 3 db levelezőlap nagyságú fényképet meg is kapott. Ennek ellenére az üzlet dolgozóit figyelmeztettük, hogy a jövőben hasonló problémák ne forduljanak elő. Goldberger János a KISZÖV elnöke Keresőképes vagy keresőképtelen? A Békés megyei Népújság szerkesztőségéhez Dursánszki János békésszentandrási lakos által küldött panaszlevélre, melyben táppénzre való tartását kérte az alábbiakat közlöm: „A beteg messzemenő védelmének érdekében a körzeti orvosi állásfoglalást meg lehet fellebbezni a felülvizsgáló orvoshoz, a felülvizsgáló orvos véleményét pie- dig a döntőbizottsághoz. A felülA községi tanácshoz a múlt hét csű- törtökén szokatlan tartalmú levél érkezett. Feladója idős Bujdosó Antal. Szociális segélyt kért hosszas betegségére hivatkozva. A levelet iktatták, kiadták az ügyintézőnek és most rendkívül nagy az előadó gondja: mit csináljon a kérelemmel, mit írjon az „Elintézve” rovatba, mert a lottó 33. játékhetében Bujdosóékkai valami történt. Mint mindennek, így ennek a Békés megyében első cUalálatos szelvénynek is története van. Csakhogy ez nem akármilyen történet, hosszú öt évre visszahúzódó história. Az okányi kis házban öt évvel ezelőtt, ahogy ifjú Bujdosó Antal asszonyt vitt, jegyezte él magát a család a lottózással. A fiatal asszony etcépp áUt apósa elé: =h Édesapám lottózzunk. A szelvény árát hetente majd csak kikerekítjük valahogy. A legnagyobb tálán a tippek bejegyzése volt. Változtassák-e hétről-hétre a számokat, vagy újra és újra egyazon számok kerüljenek a heti egyetlen szelvényre. A család határozott. A papa ennek alapján öt évvel ezelőtt kezdte el egyik legfontosabb heti feladatát, a lottószelvény vásárlását és a tippek bejegyzését, öt év alatt sohasem tévesztette él a tippeket. Nem is téveszthette, hiszen az 1908-as év az ő születésének időpontja, 1912 a feleségéé, 1934 a fiáé, 1937 a menyéé és 1881 az édesanyjáé. A télen megbetegedett. Munka közben alaposan átfázott, s tüdőgyulladással került a kórházba. Az Alkotmány Tsz vezetői nyugdíjazása ügyében eljártak. Néhány héttel ezelőtt kapta meg a nyugdíj folyósításáról szóló papírt. Közben a József Szanatóriumban gyógyították. A múlt hét péntekén ott érte a 10 óra 59 perc. Éppen csendkúra volt — meséli — s ő a fülére tette a fejhallgatót. A lottószámok ismertetése után felkelt, szekrényéhez lépett. A szolgálatos nővér rászólt: r-i Bujdosó bácsi a csendkúra magának is szól! Ne járkáljon! A beteg megállt és a nővér felé fordult: =* Az ötösömet csak megnézhetem?! A délutáni vonat hazaröpítette. A család izgatottan várta. Nem tudták , megjátszotta-e a számokat. Azután es- : te körülülték az asztalt, bekapcsolták a rádiót és feszült figyelemmel hall- j üáiaszöliLak vizsgáló. főorvos Dursánszki Jánost keresőképesnek minősítette 1963. július 28-ra. A beteg fellebbezett, s ennek folytán ügye a döntőbizottsághoz került. A döntőbizottság úgy találta, bár sebészeti és belgyógyászati értelemben műtét után gyógyultnak vehető, mégis a nehéz munkájára való tekintettel jogosnak ítélte, hogy még egy ideig tovább pihenjen és erőt gyűjtsön.” Dr. Farkas Ernő megyei főorvos Megszűnik a székrecsegés A „Láttuk, hallottuk, szóvátesz- szük” rovatban a békéscsabai Szabadság mozi székeinek állapotáról írt észrevételüket köszönettel vettük. A cikk szerzőjének igaza volt, s vállalatunk a szükséges intézkedéseket megtette. A jászapáti moziszék-készítő ktsz-től megrendeltük az ülőkéket. Rendelésünket elfogadták, sőt a székek javításához szükséges ülőkéket már meg is kaptuk. A munkát szakiparosnak kiadtuk, s a javítási munkát a legrövidebb időn belül elvégzik, és így megszűnik a székrecsegés a békéscsabai Szabadság moziban. gatták a lottó nyerőszámait. Volt meglepetés. A nagy örömben szinte szólni• sem tudtak. Egymás nyakába borultak és sírtak. Másnap reggel már az egész falu tudta, hogy Fortuna istennő Búj* dosóékhoz kért bebocsátást. Az okányiak kiváncsi szemmel néz* ték a közülük kikerült parasztmilliomos családot . Vajon az öreg Bujdosó ugyanolyan teremtménye e világnakj mint a többi embernek? ez volt az arcukra írva. De Bujdosóékon nem találtak semmi különöset, csak éppen az ötös találatot. Irigykedő hangot senki sem ejtett a faluban, sőt úgy magyarázták az okányiak a faluba érkezett idegeneknek is, hogy jól járt a család, jobb . helyre nem is kerülhetett volna a nyeremény. Azután jöttek az OTP-tGl-, a fővárosi lapoktól. Az évszázados alacsony vályogviskó kívülrőli belülről valóságos villanófényben úszott... Hiába nagy szó az öt találat! Azután a biztonság kedvéért ellenőrizték a szelvényt és letétbe helyezték. Szombaton reggel még nem is tudták, mit is vásárolnak a kézhezkerülő csaknem másfélmillió forintból. Estig azután megtárgyalták: th A nyereményt megfelezzük a fiúnkkal —< beszéli a munkában megtört Bujdosóné. Veszünk egy szép házat. Bebútorozzuk. A konyhát gépesítjük. Lesz fürdőszobánk is, mosógépünk is. —í Centrifugát is vesznek? == vetem közbe. Az asszony értetlenül néz: rH Hát az meg mi? Amikor a menye megmagyarázza3 csak ennyit mond: =1 Azt is veszünk. Azután juttatunk egy szerény összeget a József Szanatóriumnak, és a községi tanács szociális segélyalapjába is adunk néhány száz forintot. Fél-félmillió forintot pedig takarékba teszünk. A családban határtalanul nagy az öröm. Néhány éjszaka bizony még aludni sem tudtak. Lám csak, milyen nagy gonddal jár, ha valakinek sok a pénze. Mindezek után a községi tanács illetékesein a sor, döntsenek, hogy mit írjanak idős Bujdosó Antal szociális segélyt kérő levelére. Talán a következőt: a segélyre nincs szüksége, mert a lottó 1963. évi 33. játékhetében öt találatot ért el. Nyereménye egymillió 750 ezer forint. Dupsi Károly Varga Dezső év az államigazgatásban Barka József a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója Az okányi parasztmilliomos
