Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-07 / 158. szám
KÖRÖSTÁJ ____________KULTURÁLIS melléklet____________ Ju rij Pimenov: Tanuljunk az éleitől* A bennünket körülvevő világ rendkívül sokrétű és mély értelmű mondanivalót kínál a művésznek. A valóság végtelenül változatos. Csak a kontár nem találja meg e változatosságban az érzéseinek megfelelő különleges, egyéni vonásokat, s csak az nem tudja ezeket kifejezni. De a világ realitása igényes a művésszel szemben; őszinteséget, becsületességet és szenvedélyt követel tőle. A kudarcot megboosájtja a művésznek, de a közönyt sohasem. A közöny ellentétben áll a művészettel. Korlátolt és élettelen sémákra, unalmas és kispolgári kontárkodásra vezet, amiből hiányzik az igazi művész izzó egyénisége. Az emberek sokat és szenvedélyesen vitatkoznak a művészetről. Ez mutatja, milyen közelről érinti őket a művészet. A vitákban részt vesznek maguk a művészek és azok is, akiket művészetük szolgál: a legkülönbözőbb foglalkozások képviselők Ha meghallgatjuk ezeket a vitákat, azt halljuk, hogy a bensőséges és mély művészet ragadja meg igazán az embereket, az férkőzik be lelkivilágukba. A külsőséges művészet, amely sikerét a divatra és a konjunktúrára alapozza, nagy port ver fel, de rövid idő alatt eltűnik a múlt szemétdombján. Ha szemügyre vesszük a művészet fejlődésének korszakait, világosan láthatjuk, hogy az igazi művészet egyéni és változatos. E változatosságból elegendő jutott a múlt évszázadokra és valószínűleg végtelenül sok marad a jövőre is. A külsőséges művészetnek azonban nincs igazi belső élete; merev és magatehetetlen, amikor haladásról van szó. Az új mondanivaló új formát teremt. A naturalizmus száraz művészete nem haladt és nem fejlődött ; összes jegyei szokványosok és változtathatatlanok. Hasonló az absztrakt művészet sorsa is. Nincs lelke, egyéniséKínos kérdéseket tettek fel az amerikai képviselőházban Edward R. Murrow. nak, az USIA amerikai propagandaszolgálat igazgatójának. John J. Rooney demokrata párti képviselőhöz ugyanis olyan panasz érkezett Afrikából, hogy az USIA — amint mondani szokás — ,,túllicitált”. A propagandaszolgálat buzgó emberei olyan arcképeket terjesztet, tek Washington Györgyről és Lincoln Ábrahámról, amely a két nagy amerikait — négerekként ábrázolta. Murrow persze tagadott: félreértés az egész, ami onnan eredt, hogy egy afrikai művészt kértek fel a portrék elkészítésére, aki a helyi ízlésnek megfelelően, erősen barnás papírra rajzolta Washington és Lincoln Mrcmását. Az USIA igazgage, sem társadalmi jelentősége; csak saját légüres terében mozoghat és semmilyen reménye sincs a művészi fejlődésre. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet, hogy valaki reggel felkel, meglátja az ablakon át a napfény játékát a háztetőkön vagy az esőtől párás levegőt, egy napsugárban úszó gyerekfejet, egy alvó nő testét a szoba félhomályában, a kettévágott narancs klcsurranó levét, vagy egy darab kenyeret a fénylő tányéron... és elkezd lyukakat fúrni a rajzlapba. Egyszerűen nem értem, hogy lehet egész nap élni az életet, tehát enni és inni, gondolkodni, valamilyen viszonyban állni a világgal és... holmi ócskavasai kínálni művészeti alkotás gyanánt — élő és gondolkodó embereknek. Az igazi művészet célja mindenkor az élet megértése, új gondolatok és új érzések közlése volt és lesz. Ehhez új, korszerű formára lesz szükség; de ahhoz, hogy ez a forma megszülessen és gondolatokat fejezzen ki, a hagyományok, a tudat és a művészi tudás szilárd alapjára van szükség. Az értetlenség és tagadás sivárságában nem jelentkezhet az élet új kifejezése. Nem lehet igazi művészet az sem, amely kizárólag a múlt múzeumba illő összefüggésein alapul. Aki úgy ábrázolja a valóságot, hogy képe mindenáron a múltban már megalkotott képekhez hasonlítson, aki nem érzi és nem érti meg, hogy az élet forró leheletének valamilyen új ötvözetet kell létrehoznia, az ilyen imitátor arra az emberre emlékeztet, aki ódon hintóbán kocsikázik végig a mai utcákon. A közönség az ő művészetében nem lát érzéseket és gondolatokat, hanem csak a kivitelt nézi; az ilyenek számára az alkotás mércéje nem az \ emelkedettség, hanem csak a látványosság^ Az igazi művészetet nem pusztíthatják el sem a formalisták, sem a naturalisták. Ezt különben maga az élet tója még hozzátette „természetesen eszünk ágában sem volt, hogy a képekből ítélve akár egyetlen afrikai s azt higgye: Washington és Lincoln néger volt.” Noha az USIA propagan- daszervj Mr, Murrow védekezését ezúttal minden fenntartás nélkül elfogadjuk. Valóban, sem az amerikai függetlenségi háború legendás alakjának, sem a rabszolgafelszabadító elnöknek nincs szüksége rá, hogy négereknek ábrázolják — anélkül is népszerűek lehetnek az afrikai négerek körében. A tétel azonban megfordítva is igaz: hiába festenék egyik-másik szélsőséges amerikai politikus arcmását bamára-feketére, attól még nem javulna meg a véleménye róluk az USIA afrikai ügyfeleinek^ (sp) sem engedné meg, sem az egész világ hatalmas művészete, amely az életről és az élethez szóL Eleven élet, vagy absztrakt művészet? Szeretjük az őszinte életérzést az igazi művészetben, szeretjük a megszokott jelenségek rendkívüli ábrázolását, az igazi műalkotások szenvedélyes erejű érzéseit és csodálatos formai szépségét. Velasquez infánsnőjének lenyűgöző bája, Renoir párizsi nőinek macskaszerű huncutságai Venyeciánov falusi tájainak szépsége, Raffael páratlanul emelkedett egyszerűsége, Vrubel ecsetvonásainak idegessége, Crespi komorsága és minden igazi művészet mögött ott áll az élet, az eltűnt és soha el nem tűnő élet, a meghalt és mégis élő emberek. Mért adjuk oda a félkegyelmű lukacskákért és a sivár különcködésért az élet nagy érzéseit és küzdelmes ábrázolásuk jogát? A szovjet művészek érzéseinek szubjektivitása összhangban van korunk és népünk nagy tetteivel. Mi nem szűkölködünk gondolatokban és témákban. A szovjet művészeknél ritkán fordul elő helytelen elgondolás; de vannak hibák a kivitelben, mert az egyre fejlődő élet új, valószerű kifejezést és újfajta érzékeltetést igényel. Ezt az új életet nem lehet a múlt utánzásával kielégíteni; ez igazi érzéseket követel a művésztől. A művész követhet el hibákat, de ha legalább valami értékeset feltár és megmutat, nem dolgozott hiába. Nem is olyan rég absztrakt művészeink alaposan megkapták a magukét. Komoly és hasznos eszmecsere kezdődött a szovjet művészet kérdéseiről. Az úgynevezett absztraktokról elhangzott bírálat teljesen helyénvaló. Még annyit kell hozzátenni, hogy egész „művészetük” tehetségtelen és áporodott: képeik ódivatú, avatag reminiszcenciái szekrény alól előhúzott, ízléstelen és erősen dekadens művek. A művészetről folytatott nyilvános beszélgetés azért is igen hasznos, mert napvilágra hozza, a nyilvánosság elé viszi az eddig gyakran csak művészi körökre szorítkozó vitákat. A fiatal művészek új dolgokkal akarnak előállni, ami egyébként minden művésznek joga és igénye, nemcsak a fiataloknak. Ez azonban nem megy könnyen. Igazán új, lényegében és érzéseiben új művet alkotni sokkal nehezebb, mint közismert mintát utánozni. Az új alkotáshoz vezető út rendszerint tele van kudarcokkal, hibákkal és kiábrándulá- sokkaLj Az igazi művész a földön jár; emelkedett érzésvilágban él és őszinte a közönség iránt. Érdekli minden, ami Földünkön történik. • Jurij Pimenov neves szovjet festőművész az állványos és a monumentális festészet, a grafika és az iparművészet terén egyaránt dolgozik. Fejlett érzéke van a korszerűség iránt; meglátja és visszatükrözi mindazt, ami új és tipikus, ami a mai szovjet életet jellemzi. Pimenov az OSZSZSZK népművésze, a festészet Állami-díjas tanára. A múlt év végén beválasztották a Szovjet Képzőművészeti Akadémia rendes tagjai közé. Portré-perpatvar Hajdik Antal: Gyulai utcarészlet ^WVWWWVS/VWWVWVWV> AWVWVSAV/VWM Nyári tervek a gádorosi és a mezőhegyesi művelődési otthonokban Művelődési otthonainkban a nyári időszak az, amikor az otthon vezetőinek a legtöbbet kell tenniük azéirt, hogy az év közben kialakult közönséget megtartsák, ugyanakkor a mindenütt növekedő nyári művelődési igényeket is megfelelően kielégíthessék. Nem könnyű feladatok ezek és nem is birkóznak meg velük mindenütt egyforma sikerrel. Jobb eredmények általában ott születnek, ahol a hagyományokra, a tapasztalatokra építve igyekeznek a nyári művelődés-szórakozás körét fokozatosan bővíteni Két művelődési otthonunkban, a gádorosában és a mezőhegyesi MEDOSZ kulitúrotthonban a nyári tervek — melyek megvalósítását már meg is kezdték — jók. Gádoroson Vass Ignác igazgató elsősorban a szakkörökre építi nyári elgondolásait, melyeket a szakkörvezetők megbeszélésén vitaittak meg. A színjátszó csoport nyáron sem megy „szabadságra”, rendszeresein próbáznak és augusztus 20-ra tervezik Viktor Rozov: Udvarol a gyerek című vígjátékának bemutatóját A fotó szakkör Topái Zoltán pedagógus vezetésével a termelőszövetkezetek munkájáról készít felvételeket és egy ősszel megrendezendő kiállításra tablókat. A bábjátszó szakkör is többször összejön nyáron és a Dózsa Tsz KISZ-tagjaiból hamarosan megalakítják egy jövendő községi dalárda magját. A szakköri tagok szórakozási lehetőségeit is bővítik, kirándulást szerveznek Gyopárosfürdőre, a költségeket a művelődési otthon biztosítja. Gádoroson már hagyomány, hogy nyáron a vakációzó iskolás gyermekek a művelődési otthonban nézik a televízió adását, ez most is így van, és esetenként egy-egy pedagógus vállalja a felügyeletet a tv-szobában. Említésre méltó, hogy a művelődési otthon szakköreinek több tagja részt vesz különböző tanfolyamokon: Ldszkai Sándor, Adamcsik János és Varjú József kétéves rendezői, Szekerczés Júlia és Pápai Erzsébet kétéves népi- tánc-tanfolyamon, Gabnai István és Bella György bábj átsző, Kiss Pál, Luká- csik Sándor és ifj. Madarász János ének- és zenei tanfolyamokra jár. Mezőhegyesen elsősorban a nyári klubéletet szeretnék gazdagabbá, érdekesebbé tenni. A földműves^ szövetkezet segítségével a klubban miniatűr büfét rendeztek be, ahol feketekávét, sört, üdítő italokat, csokoládét és cigarettát árulnak. Általában szombat és vasárnap este rendeznek klubestet, melyen a klub látogatói tánczenét hallgatnak, televíziót néznek vagy a kultúrotthon színjátszóinak rövid jelenetekből álló műsora szórakoztatja a vendégeket. Tervezik, hogy Simon Tibor- né zenetanámő vezetésével a nyári időszakban 5—6 alkalommal zenei estet szerveznek. Véleményük az, hogy a mezőhegyesdek elsősorban az olyan klubesteket kedvelik, amikor mindenből kaphatnak egy keveset; tapsolhatnak a színjátszóknak, szavatoknak, hallgathatnak klasszikus és könnyűzenét, villám-fejtörőkön mérhetik össze tudásukat, ötletességüket. Tervezik még, hogy az általános iskolai szakkörök nagy sikerű kiállítása után rövidesen gyümölcskiállítást rendeznek be és nyitnak meg a kultúrotthon- ban. (s—n) £. Kovács Kálmán: Bánom, ha néked bánatod van Hiába küzdők ellened, Már régen nem vagyok veled. Minden ütésem nekem fáj, Vádam fejemre visszaszáll. Hasztalan így a lázadás, A védelem, a támadás. Meg kellene már nyugodnom, Változhatatlan sorsomon. Bánom, ha néked bánatod van. S eléd borulok bánatosan. Simái Mihály: Mese a kovácsról Röp-röp egérke, szárnyas patkány — patkó ugrik a bűvös padkán. Patkó ugrik, pattan a lóra — három csillag a szikrázója. Tíz üllőnek, száz kalapácsnak; jól van dolga a püski kovácsnak! Tűzre hajigái egy-két vaskót — szöggel-véggel készek a patkók. Hármat sípol sipogó sípon: Patkóit ménes nyargal a síkon. Füttyent egyet — táltosa ott áU: „Édes gazdám, szólítottál!” — Kapj a magasba, szállíts szállva, fordulj táltos, tündér-tájra! Étkes aranytál, sok szép testvér... Vár vacsoránk a tündéreknél!
