Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-07 / 158. szám
1963. július 7. 2 Vasárnap A passzivitás, és ami mögötte van... K stten ülnek az endrődi párt- bizottság irodájában: Gyeb- nár elvtárs, a párttitkár, s az újságíró. A titkár előtt a Népszabadság csütörtöki száma fekszik a 4—5-ös oldalnál felütve, s elégedett arccal mutat az egyik cikkre. — Kitűnő írás! A címe: Furcsa kérdés... Arról szól — magyarázza , hogy a párttagokait néhol csak azért szorítják háttérbe az előléptetéseknél, mert... párttagok. Tolnából valók a példák. Bizony az ilyen helyeken rosszad értelmezik a párt szövetségi politikáját — teszi hozzá. Hát igen. A párt politikájának helyes értelmezésében még vannak néhol hibák. Hol a szövetségi politikát, hol az osztályharc új formáját, hoi a párttagok jogait és kötelességeit nem értelmezik jól. Endrődön például az a baj — mondja az újságíró —, hogy sok a passzív párttag. A területi alapszervezet legutóbbi taggyűlésén például 70 elvtársbói mindössze 18-an voltak jelen. Vajon miért? Hogyan látják ezt a községi pártvezetők? TVI agmondom, elvtárs — így a titkár — legalábbis három oka van ennek az én meglátásom szerint. (Ugyanezt mondta később Fülöp elvtárs, tanácselnök-helyettes, a területi pártszervezet volt titkára.) Egy: 1945 után minden egyes párttag aktív volt, amikor a nagy vagyonnal rendelkező, látható osztályéllenséggel kellett harcolni... Most, hogy nincs egyéni nagy vagyon, sokan — főleg az idősebbek közül — nem látják az osztályellenséget. Ezek az emberek csak régen, évekkel ezelőtt jártak szemináriumokra, azóta sem képezték magukat. Sokan közülük úgy nyilatkoztak, mikor az oktatás beindításáról volt szó: ..Már a könyökömön jön ki a sok szeminárium.” Ezért aztán párttag, új házat épít magának és családjának. Hogy szívélyesebb legyein a beszélgetés, előkerült a Kossuth-os doboz. Sóczó elvtárs a spórolós, minden fillért fogukhoz verő emberekre jellemző mozdulattal törte ketté a kis dohány- rudat, s csak a felére gyújtott rá, kettőt-hármat szippantott, aztán megfontoltan mondta: — Három hónapja csináljuk a házat, azóta nincs időm. Ez igaz. De van más dolog is, ami közrejátszik a passzivitásban. Maga fiatalember, talán nem is tudja mennyit küzdöttünk mi régen a jobb életért. 1944-ben tizenhatan fogtunk fegyvert elsőnek a községben, hogy segítsünk a szovjet hadseregnek. Gyebnár elvtárs is köztünk volt. ötvenhatban is jártuk fáradhatatlanul a tsz-eket, szerveztük a pártot, segítettük a konszolidációt. Nem érdemekre akarok hivatkozni, de hát ugye elképzelhető, hogy kialakult bennem is vélemény arról, hogy mi a jó és mi nem az. Jó a Központi Bizottság politikája. Az alsóbb vezetésben azonban néha hiba van. S, ha elmondom erről a véleményemet, hogy szerintem milyen formában kellene végrehajtani a határozatokat — ezt hiába teszem... nem szívlelni meg. Hát, akkor minek mondjam el? Így vagyunk mi azzal a sokat emlegetett passzivitással. Hasonlóképpen vélekedik Lizi- czai Sándor bácsi területi pártvezetőségi tag. <— Pártmunkát addig kell végezni, míg él az ember. A legutóbbi taggyűlésen ott volt a 82 éves özv. Tóth Máté néni is, aki a háza körüli beszélgetésekben még megteszi a magáét. Én munkásőr vagyok, az is pártmunka, sőt a járási törzs tagja. Negyvenhét éves koromban kezdtem végezni a középiskolát. BM százados voltam, marxizmust—leninizmust is sokat tanultam. Az valósul meg most, amiről régen mi, kubikosok csak áhítoztunk: az osztálynélküli társadalom. Néhány hete attól vettem 30 kiló korpát, akinél régen cseléd voltam. Most egyformán élünk és ez a jó... Persze sokan nem értik ezt, ez igaz. De az idősebbek, s a fiatalok nagy részénél is inkább a mellőzés az oka a passzivitásnak. A párttagnak is van önérzete, mégha önként is fogadta meg, hogy a közért lemond szabad idejének egy részéről. Ám, ha fitymálva fogadják meglátásait a község dolgaiban, nem támaszkodhatnak segítőkészségére, nem bízzák meg őt konkrét feladattal — bizony akkor lelohad a lelkesedése. Mert mi is tudunk még lelkesedni! Egy ember, aki egész életében nem akart mást, mint ami most van, nem lehet, hogy ne értse meg a mai helyzetet. S az ilyen ember holta napjáig káder marad. A káderekkel való munka pedig nagyon szép feladat, ha tudnak velük foglalkozni. De sajnos, ez az, ami még nincs meg mindenütt... ’ * Az éremnek tehát két oldala van. Igaz az, amit Endrődön a pártvezetőségi tagok mondanak a passzivitás okáról, de az is igaz, amit a „passzívnak” nevezett párttagok mondanak. Találkozni kell valahol a kettőnek, hogy élénkebbek legyenek a taggyűlések, a jövő év szemináriumai, a pártnapok; hogy teljesebben ki tudja fejteni politikai tevékenységét minden pártszervezet; hogy senki sem hurcoljon magában tisztázatlan, félreértésekből fakadó sértődöttséget; hogy, ha valakinek nincs igaza, akkor meggyőzzék őt a leintése helyett; s végül hogy ne legyenek sehol sem olyan taggyűlések, amelyekről a tagság nagy része távol marad ... Varga Dezső Tévelygésekről — politikus szemmel nem értik az új helyzetet... „Meg. változott itt minden... Megbékélés van, már mindenki jó barát” — mondják és legyintenek. Még a taggyűlésekre sem igen járnak el vagy ha eljönnek nem szólnak, s nem vállalnak pártmunkát.., — Kettő: az embereknek sokkal többjük van anyagilag, mint bármikor azelőtt. Nagyobb a mun. kalehetöség, a kereset, nincs rettegés a jövőtől, s ez most már természetes valami. Sokan úgy vélik: ha jönnek pártmunkát végezni, ha nem — ez a helyzet nem rosszabbodik, inkább csak javul, s a javulásból nekik is kijár... És vannak végül olyanok — ezek inkább a fiatalabbak közül valók —, akik életük nagy fordulatát látják párttagfelvételükben, de még nem értették meg teljességében, hogy a párttagság minő kötelezettségekkel jár... Ilyenek azonban kevesen vannak, legalábbis Endrődön... C az elvtársak erre az esetre nem is tudtak hírtelenében nevet mondani, pedig az újságíró kérte ezt azért, hogy meghallgathassa a „másik oldalt” is, a pasz- szivitás okáról. Az előző két példa alátámasztására viszont bőven tudtak neveket felsorolni. Így aztán az újságíró felkereste a Sugár utcát, ahol Sóczó Lajos már csaknem 60 éves elv társ, alti 1944 óta Némelyek úgy vannak a két- frontos harccal, mint az egyszeri hadastyán, aki teljes fegyverzetben és harci készenlétben a csata, téren termett, de nem találta az ellenséget... Ezek az elvtársaink nem kerültek volna efféle dilemmába, ha a két tévelygés, a dogmatizmus és a revizionizmus képviselői — rohamsisakban vagy anélkül — va. lantiképpen a nyílt színen ágálnának a marxizmus—leninizmus ellen. De hát ez nem így van az élet. ben. Ezért aztán némelyik elvtársunk képzeletében a dogmatizmus és a revinionizmus nem több mint árnykép, misztikus, alaktalan és megfoghatatlan. Pedig a valóságban létezik ez a veszély, mint töretlen fejlődésünk, tempós szocialista építőmunkánk tényleges ártalma. Éppen ezért e tévelygések ellen való konkrét harc na. gyón is fontos, nagyon is időszerű. De mindenekelőtt azt szükséges tudnunk, hogy a dogmatizmus és a revizionismus elleni harc nem emberek elleni küzdelem, hanem tévedések, tévelygések és hibák elleni harc. Harc bizonyos rossz eszmék ellen, amelyeket ugyan, valóban emberek követnek el. de ennek a harcnak éppen az a célja, hogy ezeket az embereket megszabadítsuk tévedéseiktől és hibáiktól. Egyrészt meggyőzően bebizonyítsuk nekik, hogy tévednek és hibáznak, másrészt segítsünk nekik abban, hogy a megvilágosult értelem és tisztánlátás jegyében helyesen dolgozhassanak pártunk politikájának megvalósításáért, azaz népünk javáért és boldogságáért. Még egyszer hangsúlyozzuk tehát: ez a harc nem emberek ellen. hanem az emberekért folyik. Népünket és pártunkat egészében véve eszmei egységbe tömöríti az a meggyőződés, hogy a párt politikája helyes, marxista—leninista politika, melyben kifejeződik a nép érdeke. Ennek a politikának valóra váltásáért az élet valamennyi területén emberek százezrei és milliói dolgoznak. Közülük nagyon sokan fél vannak vér. tezve a marxizmus'—leninizmus eszméivel, világnézetük és tetteik tökéletesen egybevágnak. Mások, jóllehet azonosítják magukat a párt törekvéseivel és gyakorlatilag a szocializmus készséges építői, még nem minden kérdésben tették magukévá a kommunista ideológiát. Megint másokat kisebb nagyobb mértékben elér és megérint annak a burzsoá ideológiai Vigyázzatok emberek! Néhány nap leforgása alatt csupán a Balatonon és a Tisza- mentén hét ember fizetett a legszebbel, a legdrágábbal: — az életével, a figyelmetlenségért, az oktalan vakmerőségért. A kis 13 éves Kovács Annit hiába várják többé a balatoni kirándulásról haza szülei. Kicsi tetemét Kenésénél fogdák ki a hullámokból a révkapitányság járőrei. — Másik helyen egy 26 éves, erőtől duzzadó fiatalember izzadtan, kimelegedve ugrott a strand mélyvizébe. Szívgörcsöt kapott, — csak a holttestét találták meg. — Üres maradt két pad a szegedi egyetemen is. A két fiatal a mélyvíz mellett egy kőre telepedett le. Az úszni nem tudó Bene Margit véletlenül a vízbe esett, Nánási János a segítségére sietett. De már késő volt, a leány a fiút is magával rántotta, mindketten odavesztek. — Tizennyolc éves volt mindössze Németh Károly, aki tiltott helyen, tutajról ugrált a mélyvizű folyóba. Egy ugrás után nem jött fel többé... És még sorolhatnánk az elővigyázatlanság, a fegyelmezetlenség okozta szomorú tragédiák fá. jó példázatait. De e néhány eset is kiált, figyelmeztet. Vigyázzatok emberek! Akikről itt szó volt, valamennyien egészséges, családjuk körében szeretett, szép jövő előtt álló fiatalok voltak. Nem kellett volna még meghalniuk. Élhetne ma is a kis Kovács Anni, ha jobban vigyáznak rá társai, s felügyelő tanárai, élhetne a 26 éves fiatalember, hacsak néhány percet is vár, mielőtt a vízbe ugrik, élhetne a két egyetemista fiatal, ha egy kicsit is több elővigyázatossággal választják meg a kőhalmazt, melyre letelepednek, s élhetne a 18 éves Németh Károly, hacsak egy felnőtt is figyelmezteti, hogy tiltott helyen nem lehet a vízbe ugrálni A lecke drága voll A tanulság fájó és szomorú. Okuljon belőle, minden szülő, minden nevelő, s minden fürdőző, — mert a nyárnak még csak az elején vagyunk A. L. Szocialista brigádok tagjainak találkozója Békéscsabán Ma reggel 9 órakor Békéscsabán, a Lencsési úti KlSZ-tá- borban találkozó kezdődik a szocialista brigádtagok és szak- szervezeti aktivisták részére. A találkozót a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa és a szakszervezeti megyebizottságok rendezik. Az egész napos program Lipták Pálnak, az SZMT vezető titkárának megnyitó szavaival kezdődik. Ebéd után sportműsor lesz. Női és férfi kézilabda-mérkőzések, szabadfogású birkózó-bemutató, cselgáncs, kispályás futball, kötélhúzás. A Körös Állami Áruház divatbemutatót rendez. Este 6 órától lesz a fővárosi művészek műsora, melyben közreműködnek: Tompa Sándor Érdemes Művész, a Nemzeti Színház tagja, Boros Jolán népdalénekes, valamint Mikes Lilla, Gena Pruss, Gordon Zsuzsa, Bartha Ibolya, Jávor Alfréd és Széli Éva. Az ünnepség nagyszabású tábortűzzel ér véget. háborúnak szele, amelyet az imperializmus ma felfokozott erővei igyekszik folytatni a szocializmus ellen. Ezek az emberek tulajdonképpen szintén a szocializmus pártján állnak, mégis, az ellenséges szellemi befolyás olykor helyet követel magának gyakorlati munkájukban. Vannak aztán olyan emberek is, akik életre-ha- lálra hívei szociálisul rendszerünknek, de gondolkodásukban egy-két lépéssel lemaradták korunk tempójától, nem könnyen értik meg az élet sok-sok új jelenségét és noha a szocialista célok elérése dolgában túlzottan is türelmetlenek, tetteikben, nézeteik, ben gyakran konzervatívak és korszerűtlenek. Íme, csupán néhány típus arc élére világítottunk; valamennyien a szocializmus gyakorlati építői, mégis számos dologban különböznek egymástól. Ezek az emberek élik a maguk köznapi életét. Különböző feladatokat teljesítenék. A maguk kezeügyében a párt politikájának megvalósításán dolgoznak. Naponta akár több kérdésben is állást foglalnak, döntenek, intézkednek. De éppen a szocializmust építő emberek óriási táborának sokszínűségéből ered, hogy munkájukba tévedések és hibák is becsúszhatnak. Vagyis: részletkérdésekben néha eltérnek pártunk politikai irányvonalától. Az elkövetett hibák különféle előjelűek lehetnek. Egyik dogmatikus felfogásra vallhat, a másik revizionista befolyásra utalhat. De a lényeg mindig az, hogy a köznapi munkában, a párt helyes politikájának gyakorlati végrehajtásában kisebb-nagyobb jelentőségű eltérés adódik a mi marxista—leninista politikámiktól. Ebből világosan következik, hogy mi is a dogmatizmus ésare- vizdomizmus elleni harc a gyár korlatban? Harc minden olyan nézet és szemléletmód, minden olyan konkrét hiba és jelenség ellen, amely szemközt áll pártunk politikájával. Az életben, a gyakorlati munkában sok mindent fontolóra kell vennünk, el kell döntenünk. Az a fő, hogy mindig és mindenben a párt marxista— leninista politikájának szellemében döntsünk és dolgozzunk. Ha pedig olyan hibával, jelenséggel találkozunk, ami ellentétes ezzel a helyes politikával, úgy ne csak elvileg ítéljük azt el, hanem gyakorlatilag is hozzuk helyre! Aki mindezt átérzi, annak számára a dogmatizmus és a revizi- onizmus elleni harc már koránt sem misztikus, nem körvonalazat. lan és nem megfoghatatlanul lebegő valami. És az már nem másutt keresi a dogmatizmust és a revi- zionizmust, mint ahol az ténylegesen létezik, ahol ügyünk ártalmára van. Ezek a rossz eszmék és tévedések ott élnek, ott öltenek cselekvő alakot, ahol az élet zaj-
