Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1963-07-31 / 178. szám

IMS. JúKas 31. 3 Szerda Százötvenezer forintot jövedelmezett a zöldbab a békéscsabai Magyar- Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben A nyári névtelen Befejezéshez közeledik az év együk legnagyobb feladata; az ara­tás. Az „első vonalban” dolgozóik a komibájnosok és araitógépfkeze- lők köziül nélhányan ismét megyei és országos hírűvé váltak kiugró teljesítményükkel. András Mihály is, a Szarvasi Gépállomásról, aki 500 hold körüli gabonát aratott le és csépelt el. Ö sem, de a többi kombájnosok, aratógópfcezedők, a cséplésre és a nyári talajművelés­re rákapcsolt traktorosok sem tudnának kiváló eredményeiket el­érni a „front mögöttiek”, az éjjel, nappal, hétköznap és vasárnap egyaránt helytálló szerelők nél­kül, akik mint eddig, most is név­telen hősei a nyári munkáknak, megyénk valamennyi gépállomá­sán és termelőszövetkezetében. Ró­luk beszélgettünk Mizik Mihály elvtárssal, a Szarvasi Gépállomás inmérnökévéi. — Hány műhelymunkád dol­gozik a gépállomáson és milyen feladat hárul rájuk most, a nyá­ri idényben? — Összesen 34 műhelymunká- sunfc van. Ezek közül hatot kihe­lyeztünk abba a tíz termelőszövet­kezetbe, amelyeknek a géppark­juk felett műszaki védnökséget vállaltunk. Az aratás megkezdő­munkák hőseiről felforrt bennük a viz, álldogálni kellett a gépnek addig, amíg le­hűlt. A szerviztől itt járt emberek széjjeltárták a kezüket az ilyen irányú panaszunkra és azt mond­ták: „Kérem Bélkés és Csongrád megyében legalább 180 kombájn hűtője melegszik be hasonlóan”. Ezzel mi nem is próbáltuk vigasz­talni a gabonájukat szempergéstől féltő szövetkezeti gazdákat. Ha egy kicsit késve is, de sikerült fel­hajtanunk állami gazdaságunkból és a kereskedelemből öt ÁC—400- as kombájnhűtőt és azokat szerel­tük fel a B—62-esekre. Ha hütő- próblómánk nincs, legalább 50—50 holddal többet arattak volna le a B—62-esek. — A Szarvasi Gépállomás most már befejezettnek tekinti az aratást vagy aratnak még a kombájnok valamerre? — Igen, öt kombájnunk dolgo­zik a gyomai és a szeghalmi já­rásban. A többiek huzatnak befe­lé, vezetőik elfoglalják helyüket a műhelyben és a különböző erőgé­pen. Egyelőre 52 traktorunk szánt két műszakban, de ennél jóval több lesz a cséplés befeje­zése után. A szerelők most szusz- szán tarnak egy kicsit, ellenben kö. vetkezik a cséplősaerelők és ko_ A békéscsabai Magyar—Cseh­szlovák Barátság Termelőszövet­kezet tagjai az idén igen aktívan vettek részt a növényápolási- és a nyári betakarítási munkákban. Rendszeresen dolgoznak az asszo­nyok és családtagok is, és van olyan család, ahol az iskolás fiúk és lányok a nyári szünetben segí­tenek a termelőszövetkezetben. A jó munkának meglett az eredmé­nye. Zöldbabból például várako­záson felüli mennyiségű termést szedtek le. A 15 holdról eddig 500 mázsa kiváló minőségű babot ad­tak át a felvásárlóknak. Csupán a zöldbab 150 ezer forintot hozott a termelőszövetkezet gazdáinak. Most a dinnyeérés idején is akad dolguk, mert a csabai ter­melőszövetkezetek közül egyedül itt termesztenek dinnyét, amely ugyancsak szép termést ígér. ösz- szesen 35 hold dinnyéjük van, ebből 1200 mázsa görög-, és 600 mázsa sárgadinnye átadására kö­töttek szerződést. A szedést már megkezdték, s rendszeresen dol­gozik itt egy nyolc tagú munka­csapat. A szorgalmas dinnyeszü- retelők eddig több mint 110 má­zsa sárgadinnyét szedtek le, me­lyet már le is szállítottak. A ter­melőszövetkezet terméséből ju­tott a csabai zöldséges boltokba is. Ugyancsak jól haladt a nyári betakarítási munka. összesen 1268 holdról takarították be a gabonát, s a kombájnok után a szalmalehúzást szombaton fejez­ték be. Az aratással egy időben megkezdték a tarlóhántást is. A betervezett 960 hold helyett július 26-ig 1070 holdon végezték el ezt a munkát. A tarlóhántásban az Egyszázhűsz . holdon termel kendert az idén a békéscsabai Pe­tőfi Termelőszövetkezet. A vágást néhány napon belül megkezdik, egy kenderkombájm végzi majd ezt a munkát. Az idén különösen első helyen állnak a csabai terme­lőszövetkezetek közül. Jól bevált a termelőszövetkezet­ben a baromfitenyésztés. Az évek során nagy tapasztalatot és gya­korlatot szereztek az itt dolgozók, s az elhullási százalék igen cse­kély. Az idén a betervezett 12 ezer csirke helyett 15 ezret adnak át. Jelenleg 5500 csirke van a barom­fitenyésztő telepükön, s 1500 pulykát is nevelnek. A szorgalmas munka meghoz­za a gyümölcsét, s az egy munka­egységre tervezett 31 forint, az eddigi számítások szerint meg is lesz év végére. K. J. tervezett 4750 mázsa átadását tel­jesíteni tudják. A termelőszövet­kezet a Sarkadi Kendergyárral kötött szerződést, s az aratás után folyamatosan szállítják a kendert. A héten megkezdik a kender aratását a békéscsabai tsz-ek jó termést ígér a kender, s a bő­sekor öt szerelő kombájnra ült, így aztán lényegéiben csak huszon­hármán maradtak a műhelyben a gépállomás 33 kombájnjának, 12 airatógópének és 66 különböző erő­gépének üzemképesen tartásához. Azaz, hogy nemcsak ennyi a fel­adatuk, hanem a körzetben lévő tíz termeiőszöv'etkezet 96 erőgépe és 20 kisebb-nagyobb öntözőmo­torja is rájuk hárul Az ömtöző- rnotorok üzemeltetését legalább olyan fontosnak tartották a szö­vetkezeteik, mint a kombájnokét, hiszen az öntözés ebben az esőtlen nyárban ezer forintok bevételét vagy elvesztését döntötte el. — Még azokban a szövetke­zetekben is segíteniük kellett a gépáUcmásiaknak, ahol kihelye, zett szerelő van? — Igen, mert akármilyen talp­raesettek is ezek a szerelők, mint Sándor György is, de egymaga nem győzte 23 erőgép karbantar­tását az örménykúti Petőfi Tsz- ben. — Hogyan futatta a kevés szerelő erejéből arra, hogy min­denütt ott teremjenek, ahol va­lami üzemzavar támadt? — Ügy, hogy négy egymást kö­vető vasárnap nem volt pihenő, de sokszor még éjjelük sem. Egyébként a szerelőket két mű­szakba osztattuk: az egyik reggel hattól délután 2 óráig, a máBák pedig éjfélig dolgozott. Ez azon­ban csak elmélet volt, hásaen gyakran hol az első műszakból kellett berendelni embereket a másodikba, hol fordítva, hogy a gépek a lehető legrövidebb ideig álljanak. A műhelykocsira be­osztott két szerelő, Hudók Mihály és Hárskúti János sem sokat aludt ágyon az aratás idején. Nehéz nyarunk volt valamennyinknek. — De hiszen nem voltak dől­tek a gabonák, s űitetótxKR könnyű aratóét jósoltak erre ez évre a szakemberek. — A gabonák valóban nem vol­tak túlságosan dőlitek, de annál gyamosabbak. A szövetkezeteik zöme az idén nem fordított meg­felelő gondot a vegyszeres gyom­irtásra, s nagyon elszaporodott a kombájnvágószerkezet legnagyobb ellensége, az erős szárú vadrepce. De ezenkívül még rengeteg zöld gyom is volt, ami miatt sok törés keletkezett Nem nagy törések, de alaposan megugráltatták a szere­lőket — Az ilyen bajokat tetézte az, hogy a B—62-es kombájnok hűtő­je túl kicsi, s ezért minduntalan vácsok hajrája. — A cséplés tartamára szervez­tünk egy speciális, két szerelőből és egy asztalosból álló brigádot. Ok főleg az éjszakai órákban igyekeznek majd benn vagy kinn a műhelykocsi segítségével kijaví­tani a 42 cséplőszekrényen előfor­duló hibákat. Kovácsunk három van. Őket három műszakra osztot­tuk be egy-egy segédmunkással. Alaposan rá kell verniük, hogy a gépállomás és a tsz-ek 170 ekéjét ellássák elegendő éles vassal. Min­degyik kovácsunk, de különösen Vasas László napi 8 óra alatt 110 —120 vasat is megélez rugós kala­páccsal. Szükséges is, hiszen egyik-másik területen naponta kétszer is cserélni kell az ekeva­sat r()ihí(fjáfró Jjé kés inet/i/ei tsz-parusztok "y.’ alarmkor — a felszabadulás előtt — a falusi szegényem­ber csak akkor jutott túl faluja határán, ha vásárba ment vagy ami gyakoribb volt, ha a kenyér- utáni hajsza űzte. Ilyen esetben nemcsak a Tiszán meg a Dunán, hanem még áz óceánon is átke­rült, méghozzá nem is kevese. Akadt másik nagy utaztatója is, a háború. így járta be Isonzót, Ga­líciát, a legutóbbi viharos „társas- utazáskor” pedig a Don kanyarig jutott el. Ezek mind megannyi Ennyit mondott el a nyári beta- kényszerviláglátásban részesítették karítási munkák névtelen hősei- 1 mármint azt, akinek nem maradt ről Mizik Mihály elvtárs. Hasonló­an dicsérné a szerelőket, ha felke­resnék a medgyesegyházd, a nagy­szénás!, a békéscsabai és a Két- egyházi Gépállomás főmérnöke is, ! ott a foga. A maga jószántából, a ; saját zsebére sem a parasztember, I sem háznépe nem utazgatott. Az ' az egyszerű alföldi vagy tiszántúli ! család, amelyik életében egyszer hiszen a szerelők érdeme is, hogy j elkerült Szent Istvánkor Pestre a ezek a gépállomások túlteljesítet­ték az aratási tervet, s a gépek üzemképes állapotban csépelnek, szántják a tartót, készítik az őszi vetőmagágyakaft. Kukk Imre körmenetre meg a tűzijátékra, lakóhelyén tiszteletteljes megbe­csülésnek örvendett, amíg csak élt. Az akkori utazási irodák klien­sei a különböző rendű és rangú Akár egy gé Annyi erőgéppel rendelkezik a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz, akár egy kisebb gépállomás. A szövetkezetben nagy gondot fordítanak a gépek karbantartására, arra is, hogy üzemképesen, s tüzet okozás nélkül végezhessék a rájuk váró sok nyári fel­adatot. (Faragó Zsuzsa felvétele) jómódúak közül kerültek ki. Raj­tuk kívül bel- vagy külföldi tú­rákra azok a rendszerint értelmi­ségi származású szegénylegények vállalkoztak, akikben, tanulmá­nyaik alapján, erős vágy támadt az olvasott tájakat meg is láthatni. Ök a „darizók” családjába tartoz­tak, azokéba, akik úgy kéregették, „darizták” össze a legszüksége­sebbekre való utipénzt. 4 felszabadulás után a haza határain túl nemigen volt lehetőség az utazgatásra. „Ismerd meg hazádat!” — hangzott hát a bíztatás. Erre is azonban a városi ember, a munkás és az értelmisé­gi vállalkozott elsősorban. Kezdet­ben segítőszándékú vasárnapi fa­lujárás formájában, majd később mind sokoldalúbban és szervezet­tebben a haza tájszépségének, műemlékeinek, s új arcának a megismerési vágyával. De ez már az IBUSZ korszaka, amiről az alábbiakban lesz szó. Napjainkban egyre tágulnak az ország-világjárás határai. Ma már nem lelni falut, melynek lakói közül ne járt volna valaki Pesten vagy akár külföldön is. Az ilyesmi sehol sem újság. Békés megyében 1956 eleje óta tapasztalható na­gyobb utazási láz, mely különösen 4961—1962-ben fokozódott. Ez ter­mészetesen szoros kapcsolatban van az életszínvonal emelkedésé­vel. Sokan azt tartják: megvették a bútort, a háztartást gépesítették, van tévé, nos lássunk most már világot is. Akadnak, akik életkö­rülményeik ilyetén való konszoli­dációját sem várják be, hanem utaznak. Hová? A Mátrába, a Me­csekbe, a Balatonra, a Szegedi Szabadtéri Játékokra, aztán a szomszédos országokba egy ki­csit.- Hja, az igény növekedése itt is törvényszerű. M őst pedig egy kis meglepe­tést az olvasónak! A hazai tájak látogatásában idén eddig a mezökovácsházi járás, abban is a termelőszövetkezetek népe vezet országosan is! Nagy szerepe van ebben a járási pártbizottság & a Hazafias Népfront buzgó felvilá­gosító, szervező munkájának, erős erkölcsi támogatásának. Az ered­mény itt sem született egyik nap­ról a másikra. Kezdetben a jelen­legi százaknak és ezreknek csu­pán 10—20 százaléka volt kiváncsi arra, hogy mi van Kaszaperen túl. Ma már az 5—6 napos turis­tautak valóságos zarándokutakká váltak; a haza kedvteli megisme­résének vidám zarándoklataivá. Legkedvesebb turistahely a Bala­ton és környéke. A régi 20 száza­lék azért kívánkozik vissza, mert már járt ott, a 70 százaléka pedig, mert annyi szépet és jót hallott róla. De már készülnek a következő útiprögramok: a Bükk, a Mátra, a Mecsek és Dunaújvá­ros! ... L m valóban evés közben jön " meg az étvágy. Mezőkovács- háza, s az egész megye parasztsá­gának mind nagyobb része arra vágyik, hogy a haza határain túl is körülnézhessen, világot láthas­son. Ehhez kedvet egyrészt eddigi országjárásuk, másrészt a külföl­det járt ismerőseik, barátaik elbe­szélése támaszt. Megyénkből leg­többen Csehszlovákiába, Romá­niába és a Német Demokratikus Köztársaságba utaznak. Az utóbbi esetében az is szerepet játszik, hogy a nagyobb távolság ellenére olcsók az NDK-ba szóló társasuta­zások. De nemcsak a baráti or­szágokba, hanem Ausztriába, Olaszországba, Franciaországba is sok Békés megyei látogat. Távo­labbi lehetőségként Egyiptom is szerepek A Szovjetunió-beli utazások kü­lön említést érdemelnek. Kivált­képpen Moszkva, Leningrad és Szocsi a látogatott. Idén több szakmai csoport is utazik a Szovjet­unióba. Elsőnek termelőszövetke­zeti vezetők, agronómusok, bri­gádvezetők, jól dolgozó termelő­szövetkezeti tagok. A következő csoportban békéscsabai dolgozók, majd szeghalmiak és gyomaiak, végül pedig állami gazdaságiak kerülnek sorra. Jgy változik a világ ebben is nálunk. A falu népe már nem a nyomortól űzve hagyja el bizonyos időre szülőhelyét, hanem önként, a saját gyönyörűségére — és ez valami csodálatosan új, nagyszerű dolog! Huszár Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents