Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1963-07-31 / 178. szám

1963. július 31. 4 Szerda Mikor dől el véglegesen az endrődi termálvíz sorsa? (Tudósítónktól) A falutól csaknem négy kilo­méterre, hatalmas kukoricatáblák között, mint valami rejtett kincs, úgy húzódik meg elhagyottan, az illetékesektől teljesen nyugodtan hagyva az a termálkút, amely, ha ki lenne használva, Endrődnek valóban egy kincsesbányát jelen­tene. 1959-ben olaj után kutattak itt. Igaz, olajat nem találtak, de kár­pótlásul az 1600 méter mélységből 82 fokos melegvíz tört fel hatal­mas erővel. Az olajbányászok be­fejezve akkor a munkát, leszűkí­tették a cső nyílását, s az értékes forróvíz — melyben a tojás a helyszínen megfő — azóta is ott folyik le a közvetlen közelében lévő Holt Körösbe. Talán csupán a kíváncsiság szülte, hogy még 1959. március 26-án vízmintát küldtek Buda­pestre az Országos Közegészség- ügyi Intézetnek kémiai vizsgálat­ra, melyre biztató válasz érkezett. A víz gyógyhatásúnak bizonyult. A helyi betegek is hamarosan rájöttek erre. A kút környékén, jobb fürdő híján, fokozatosan sza­porodtak a kiásott gödröcskék, melyekbe bele vezetik a vizet és úgy kúrázzák nagyon sokan be­teg végtagjaikat. Azt beszéli a lakosság, hogy azért nem járulnak hozzá a fel­sőbb szervek a melegvíz-fürdő hasznosításához, mert attól tarta­nak, hogy akkor jelentősen csök­kenne a szomszédos Gyoma für­dőjének látogatottsága, mely más egyéb szolgáltatások forgalmát is befolyásolná. A napokban felkerestük a helyi tanács vezetőit, hogy a feltevés helyességéről vagy helytelenségé­ről és a kút jövőjéről ők maguk nyilatkozzanak: — Az igaz, hogy nagyon mos­tohán kezelték a felsőbb szervek az endrődi termálvíz hasznosítá­sát, de az nem fedi a valóságot, hogy ez azért történt, mert annak megvalósítása Gyomára hátrányos lenne... — volt a válasz. A községi tanács támogatná a fürdő megépítését, de egyrészt helyi erőből nem képes erre, más­részt pedig a szakvéleményezés olyan, hogy nagyon meg kell gon­dolni az első lépést. Szakemberek ugyanis megállapították, hogy a víz vegyi összetételénél fogva na­gyon nagy a csövekben a lerakódás. A vezetéknek kiépítendő eternit csöveket három évenként tisztíta­ni kellene, ami igen jelentős ősz- szeget venne igénybe. A járási és községi tanács veze­tőinek született egy elgondolása, hogy a legrövidebb időn belül cél­szerű lenne ott az endrődi tsz-ek- nek egy hajtatóházat építeni. Ha ez sikerülne, akkor annak köze­lében a fürdő felépítése is hama­rabb megvalósulna. Az elgondolást csak helyeselni lehet. Az országban már sok he­lyen működnek hasonló üzemel­tetéssel hajtatóházak jó eredmé­nyekkel. Ügy gondoljuk, Endrő- dön is megéri a befektetést egy ilyen létesítmény. A reformátuskovácsházi iskola kitatarozva várja az őszi megnyitást A községijén a nagy mezei mun­kák ellenére sem tesped az élet. A könyvtárat most is sokan láto­gatják. A művelődési otthon, mely egyben mozi is, vasárnap délelőt­tönként matiné előadással várja a gyermekeket, délután és este pe­dig Forrai Gábomé pedagógus ve­zetésével kiszesek és. más fiatalok készülnek augusztus 20-ának mű­soros megünneplésére. Nagy terhet vett le a szülők válláról az aratás-cséplés idősza­kában a napközi és az óvoda. Mindkettőben „telt ház’ van. Az ötven gyermeket befogadó óvodát egyébként a napokban meszelték, csinosították. Az iskolás gyermekek szülei nagy elfoglaltságuk ellenére is ta­láltak módot az általános iskola tisztába-tevéséhez. Az épület ki­tatarozva várja az őszi megnyi­tást. Egy régi probléma, a peda­góguslakás is megoldódik lassan. Kinek nincs igaza? j Nagy érdeklődés mutatkozott ; Tarhoson a békéscsabai Jókai ! Színház július 28-ára, vasárnap- : ra hirdetett „Hamletnek nincs ; igaza” előadása iránt: a jegyek ! nagyrésze előre elkelt. Később ; az előadás idejét a színház ké- » résére vasárnap helyett szom- : batra módosították, ám a kö- • zönség lelkesedése változatlan ■ maradt. Csak akkor lett nagy a ■ tarhosi színházlátogatók csaló- ■ dúsa, mikor a Jókai Színház j másodszor is változtatott az ere- ; deti megállapodáson, s lemond- : ta az előadást. A megváltott le- : gyek tulajdonosai úgy véleked- ■ tek, hogy ez esetben nemcsak • Hamletnek, — de a Jókai Szín- j háznak sem volt igaza. i ] Már három év óta gyűjtik rá köz- 1 ségfejlesztési alapból a pénzt és j jövőre fel is építik. Kevesebb ne­velőnek kell majd vidékről járni tanítani. Az artkán a Tabu sziget köze­lében levő zátonyoknál érte utol a torpedórombolót. Jóllehet, az üde szellőt már elég erős szél váltotta fel, az or­kán első rohamai mégis váratta, nui hatottak. Olyan hullámokat zúdítottak egyszerre a torpedó- rombolóra, amelyek még a ma­gasan kiemelkedő orra fölött is át-átcsaptafc. Olyan könnyedén kapták fel a soktonnás hajót, mintha csak pehelykönnyű csó­nak lenne, s oly erővel csapták a zátonyokra, hogy a torpedó- romboló páncélzatának csikor­gása még az orkánt is túliharsog­ta. Sűrű felhők borították most az egész égboltot, az óceán sö­tét, vészt jósló lett. Végtelen fe­lületén mindenütt csupán a fe­hér, veszettül tajtékzó habokat lehetett látni. Szó sem lehetett most arról, hogy szervezetten szánjanak be a csónakokba és motorosokba. A torpedóromboió fedélzeteit taj­tékzó vízáradatok csapdosták vé­gig. A sűrű vízfüggönytől és a szélben kavargó vízcseppéktől a levegő átláthatatlan volt. A hul­lámcsapósok zajában, a szél zú­gásában, a ledőlő rádiótomyok csikorgásában nem hallatszott sem a tisztek szava, sem a mat­rózok káromkodása. A dühös hullámok szabadon csapkodtak át a fedélzeten, elborítva vízzel a torpedókilövő berendezéseket és ágyútomyokat, leseperve a fedélzetről a matrózokat a csó­nakokkal együtt. Dixon tengernagy megpróbáld valami kis rendet teremteni, de tehetetlen volt a beosztottjai közt kitört pánikkal szemben. Mi újság a csabai Munkácsy Múzeumban? Árpádkori leletek Jaminából Ajándékműsor a paprika földön A tikkasztó melegben óriási porfelhőt kavart az eleki Lenin Tsz határában a világoskék kü- lönjáratos autóbusz, mely ked­ves vendégeket hozott: a me­gyénkben járt Fehér Kút fran­cia népi együttes tagjait. A Le­nin Tsz négy nemzetiségű tag­jai nagy örömmel fogadták a vendégeket, akik minden iránt őszintén érdeklődtek. Szedtek zöldpaprikát, piros paradicso­mot, jó ízűén ették a friss zöld- sépet Megnézték milyen mélyen gyökerezik a földben a paprilca, fényképezték a kertészet dolgo­zóit, a terméstől roskadozó pa­radicsom és paprika bokrokat. Megcsodálták az óriási kuko­ricacsöveket, az ötezer pulykát egycsoportban. A fiúk felmász­tak a barackfára, érett gyümöl­csöt szedtek a lányoknak. Na­gyon jól érezték magukat a me­zei munkások körében. Az ele­knek közül sokan tudnak néme­tül, románul, így meglehetősen meg is értették egymást. A ven­dégek érdeklődtek keresetük iránt, mennyit kell dolgozniuk az említett jövedelemért, milyen saját tulajdonnal rendelkeznek, övéké-e a ház, milyen a háztá­ji föld nagysága, a betegellátás? A francia vendégek a rendkí­vül-, szívélyes fogadtatásért kinn a paprikaföldön ajándék­műsort adtak a kertészeti brigád tagjainak. Szép francia dalokat énekeltek két szólamra. Este a művelődési otthon nagyterme zsúfolásig megtelt s szűnni nem akaró tapsvihar kö­szöntött minden egyes tánc- és énekszámot_ Műsor után a falu és a termelőszövetkezet vezetői ünnepi vacsorán látták vendé­gül a francia együttest Legna­gyobb örömet a franciasaláta okozott, de igen ízlett a tyúkhús­leves, a rántott csirke és a jól le­hűtött saját termésű dinnye is. A franciák kijelentették: felejt­hetetlen élmény volt számukra az elekiek barátsága, vendégsze­retete. —Ary— A külsőleg csendes Múzeumban serény munka folyik. Oláh László gondnok kalauzol körül és tájékoz­tat, hogy mi is történik tulajdon­képpen. — Rég váratott magéra egy olyan kiállítás — kezdi — mely méretében és időtartamában so­káig szolgál hasznos látnivalóként a múzeum látogatóinak. Az elkép­zelés végre megvalósul. Az idén közel 250 ezer forintot fordítunk az épületre; közfalakat bontunk le, új ajtókat vágatunk, nagyobbít- juk a termeket., újrafestetjük őket és parkettázunk is. Végre megvalósul a nagy kiál­lítási csarnok. Falait, korszerű mó­don többszínű, lemosható festék­kel fedik be. Űj vitrineket kap­tunk, s azokat az épület átalakí­tása és rendbehozatala után nyom­ban a megfelelő helyekre állítjuk. A megyei tanács szívén viseli a múzeum sorsát, jelentős anyagi se­gítséget ad. A további beruházásra másfél millió forint az előirányzat További lépés ennek alapján a múzeum bővítése. Már készülnek a tervek és a telekszerzés is napi­rendre került, fejezte be tömör tá­jékoztatását Oláh László. Dr. Tábori György, múzeumigaz. gatónál az intézmény életének tar­talmi része felől érdeklődtem. — A régi, elavult szervezésű ál­landó kiállítást lebontottuk. A he­lyébe kerülő új állandó kiállítás hosszadalmas tudományos előké­szítő munka szülötte lesz, de meg­éri a fáradtságot. Forgatókönyve már elkészült. Huszonnyolc témá­ból áll. Ez év november 7-re nyit­juk meg: Békés megye újkori tör­ténete és néprajza' címmel. A me. gye kialakulásától, betelepítésétől, s a parasztfelkelésektől kezdve az agrárszocialista mozgalmakon az ipari munkásság harcain át a föld­osztásig és tsz-szervezésig ad átte­kinthető történelmi képet. A fel­adat nem könnyű, mert az írásos, dokumentációk, tablók mellett mind több tárgyi bizonyítékot is szeretnénk mellékelni. Sajnos, ép. pen a földosztás és a tsz-szervezés idejéből rendelkezünk legkevésbé ilyenekkel. Irattárakban, levéltá­rakban kutatunk, más múzeumok­tól kérünk kölcsön és örömmel vesszük kívülállók ilyen értelmű segítését is. Jövőben munkánk könnyebb lesz annyiban, hogy két új mun­katársat kapunk s ezzel kutatóte­vékenységünket kiszélesíthetjük. Ezenkívül nagy kiállítások alkal­mával Budapestről tudományos munkatársak jönnek segíteni. A jelenlegi — üvegtetős — nagytermet ezután is időszerű tárlatok ‘rendezésére használjuk. Az épülő nagycsarnok megnyitá­sával egyidőben nyílik majd a tárlati teremben a Nemzeti Galé­ria által összeállított festményki­állítás. Elmondta Tábori elvtárs, hogy a nyáron a nagy munkák mellett nem feledkeznek meg muzeológusi feladataikról sem. Az alkalomsze­rűen — építkezéseknél és így to­vább — felszínre kerülő muzeális értékű leleteket összegyűjtik. Ép­pen a napokban szállítottak be Békéscsaba külvárosából, Jamina- ból Árpád-korabeli ásatmányokat. Távolabbi „egyéni” terve, hogy kihalófélben lévő szakmák eredeti szerszámait gyűjtse és állítsa ki. Ez hozzátartozik Békés megye tör­ténetének teljessé tételéhez. Első lépésként egy régi kisipari ko­vácsműhelyt ment meg az utókor számára. A múzeum külsőleg csendes, ám miként az elmondottakból lát­ható, serény munka folyik benne minden tekintetben, őszi teljes megnyitásával sok-sok új és régi szépet, hasznosat tár csabai és vi­déki látogatói elé. Háló Ferenc N. Toman: (14.) A „Big Joe” foglyai Fordította: Sárközi Gyula Tabu szigetén Nemcsak a tisztek, de az összes matrózok is tudták már, hogy torpedórombolójuk radioaktív. Sőt olyan rémhírek is elterjed­tek, hogy ha továbbra is rajta tartózkodnak, súlyos sugárbeteg­ség fenyegeti őket. Az is kitudó­dott, hogy a Szent Pareik sziget fölött repült pilóták is megkap­ták már a betegséget. Most az­tán mindnyájan igyekeztek mi­nél gyorsabban elhagyni a halál- hajót. Még a tomboló óceán taj­tékzó hullámait sem tartották olyan szörnyűnek. Dixon tengernagy is sietett el­hagyni a torpedórombolót, annál is inkább, mert jelenlétére a hajón már nem volt szükség. Nagy nehezen megtalálta Dudley mérnököt s kiadta néki utolsó parancsát: — Sürgősen be kéül jutni a í-ádiófülkébe, Dudley. Stowne közölte velem, hogy a híradósok parancsnoka súlyos beteg. Félék, hogy mér nem tudta továbbítani utolsó rádiógramomait Utasítot­tam a vezető navigációs tisztet, hogy ismételje meg, de őt meg leseperte egy hullám a tenger­be... Nem marad más hátra, Dudley, mint az, hogy magának kell érintkezőbe lépnie valame­lyik haditengerészeti támasz­pontunkkal. Itt a szöveg. Attól tartok, hogy nem lesz rá ideje, hogy rejtjelezve adja le... Küldje él így, ahogy van. Csupán a tor­pedóromboló nevét rejtjelezze. Sok szerencsét!... Jóllehet Dudley a tomboló or. kánban nem mindent értett tisz­tán, azért nagyjából tudta, mit keld cselekednie. Nagy nehezen bejutott a rádiófülkébe. Hosz- szas erőfeszítés után bekap­csolta és beszabályozta a rádió­készüléket. Leadta az éterbe a torpedóromboló hívójelét s átállt vételre. Abban a pillanatban felhangzott a vihankisülések fül­siketítő döreje. Ilyen körülmények között tel­jesen lehetetlen bármit is fogni. Ügy látszott, hogy leadni sem lehet semmit. Mindenesetre azért leadta néhányszor Dixon rádiógramját, abban a remény­ben, hogy valaki majd csak fel­veszi és továbbítja a címre. Dudley mérnök gyorsan kimá­szott a fülkéből. Észrevette, hogy a torpedóromboló tatja még mélyebbre süllyedt, orra pedig oly magasba szökött, hogy a még mindig ugyanúgy tomboló óceán óriási hullámai már nem tudták elérni. Egyetlen élőlényt nem lehetett látni most a fedél­zeten. Mindazoknak, akiket nem sepert a hullám aiz óceánba, si­került elhagyni a torpedórombo­lót. Szilárdan megkapaszkodott egy leszakadt acéldrótba és megpróbált széjjelnézmi, de egy felcsapódó óriási hullám zúdult rája, ledöntötte a lábáról és le­sodorta a fedélzetről... De Dudley nem esett kétségbe. Tudta, hogy Tabu szigete vala­hol a zátonyokon túl, a közel­ben lehet és nem kételkedett ab­ban, hogy a hullámok előbb utóbb partra vetik. A parafaöv fenntartotta az óceán felszínén, no meg maga is kiváló úszó volt és nem félt attól, hogy vízbefúl. Csupán a parttól félt. Nem tud­ni, meredek-e vagy sík. De még csak látni sem lehet semmit a sok méter magasságú hullám te­tejéről! Az egész messzesége* óceáni vízfüggöny zárta el előle. Bármennyire is megszokta a távúszást, hamarosan gyengülni kezdett ereje. Hányingere volt a szájába állandóan bezúduló ke­serű-sós víztől, a hullámcsapá­soktól zúgott a füle, csípte sze­mét a fröccsenő víz és tajitékhab. Már-már alig kapott levegőt s már feladta a küzdelmet a hul­lámok ellen. Lazított izmain, hogy takarékoskodjon erejével: de most csak a parafaöv tartot­ta fenn a vízen. És amikor már szorongva kezdett gondolni ar­ra, hogy a víz sodra túlvitte a szigeten, hirtelen olyan erővel csapódott neki valaminek, hogy azonnyomban elvesztette eszmé­letét. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents