Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-30 / 177. szám
1963. július 30. 4 Kedd Könyv jelenik meg a hagyományos földművelés történetéről Tengerikígyó viták - figyelmen hagyott jogszabályok kívül A területi egyeztető bizottság tapasztalatai a munkaügyi vitákról A Békés- és Csongrád megyei Tanács támogatásával, a Néprajzi Múzeum kiadásában hamarosan napvilágot lát Nagy Gyula orosházi múzeumigazgató Hagyományos földművelés a vásárhelyi pusztán című könyve. Szakértők szerint az egész életét az Alföldön töltő fl napokban Mezőkovácsházán jártak a csabai Jókai Színház színészei, Kaszai Pál igazgató vezeté. sével és fehér asztal mellett beszélgettek el a községi tanács dől. gozóivial színháziról, kultúráról, s a község jelenlegi művelődési helyzetéről. A baráti találkozó oka az volt, hogy gyakran szerepel a színház Mezőkovácsházán, s ott a lakosság kulturális életében jelentős tényező. Például az elmúlt színházi évadban a mezőkovács- háziiak 300 bérletet váltottak. Hasonlóan kedvező a kép a járásban is, ahol a megyében tartott 260 tájelőadásból 60 került bemutatás, ra. Nem véletlen tehát, hogy a színház vezetősége mindig nagy kedvvel és gonddal tervezi és szer. vezi ezen a vidéken előadásait. Mindezek alapján a találkozó magától értetődő volt, s azt célozta, hogy a kapcsolat a továbbiakban még bensőségesebbé váljék. Ez alkalommal érdekes kérdést vetett fel Földi elvtárs, a mezöko. vácsházi tanács vb. elnökhelyettese. Mint mondotta, azért támogatja a mezőkovácsházi járás és a község vezetősége a. színházat, mert úgy érzik, hogy kulturális hatása a lakosságra, túlnő a „táj- előadás” fogaimén. Többet ad, mint ami a színpad keretei közt látható. Fellendült a könyvtár for. galimla, mind nagyobb az olvasási kedv. A mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz-ben kedvet kaptak kulturális klub létesítésére, eredményesebb az irodalmi színpad munkája is és a községben mind tevékenyebb á műkedvelő gárda. Földi eüvtárs szerint azonban a műkedvelő-tevékenység élesztőse nem lehet cél. Hogy miért? Mert az „öntevékenyek nem élvezik a lakosság támogatását. Mint mondotta; magasabb az igény, mint a helyiek produkciói. Véleménye szerint műkedvelősdi helyett a község lakói inkább tanuljanak. Akiinek például még nincs meg a nyolc általánosa, azt végezze él. Másrészt többet látogassák a könyvtárat, gyakrabban járjanak ismeretterjesztő előadásokra, kap. osolódjanalk a zene-, a kórus-moz. galomba. Másszóval minden szépet, jót és hasznosat, csak „mű. kedvelő színházasdit” ne, mert néprajzi kutató munkájában olyan részleteket elevenít fel, melyeket más néprajzgyűjtők már nemigen találhattak volna meg a megváltozott arculatú Tiszántúlon. A 15 ív terjedelmű, 1<H) fényképpel és 32 dokumentumrajzzal díszített könyvet már készítik a gyulai nyomdában. úgysem versenyképes az igazi szín. házzal. űrÖHI hallani, miszerint Mező- kovácsházán és a járásban annyira eleven és hatásos a csabai Jókai Színház szereplése, hogy ez pezsdítőleg hat a helyi kultúrélet minden területére. Azzal a felfogással azonban, hogy a helyi szín. játszók tevékenysége felesleges lenne, megpróbálunk vitába szállni. Kezdjük talán azzal, hogy a színpadi művészet megértésére, szeretettre és becsülésére nevelni a közönséget, ez nem egyedül a szín. ház feladata. Egymással kölcsön, hatásban ezt cselekszd a könyvtár a maga drámai és egyéb olvasmá. nyaival, a rádió, a televízió és bizony a helyi kuítúrcsoportók, köztük a színjátszók is. Az utóbbiak, nak — más véleménnyel ellentétben — nem volt és sosem lesz az a feladatuk, hogy a hivatásosokkal versenyre kelve technikai és művészi értelemben hasonló színvonalút produkáljanak, esetleg túl is szárnyalják őket. Ha ilyen értelemben szerepelnének, valóban ér. telmetlen lenne a működésük. Hasonlóképpen értelmet, lenné válna az irodalmi szín. padosok, az öntevékeny bábosok, énekesek meg a többiek igyekezete is, ha a hivatásos művészek helyett kívánnának fellépni. Ám — kevés kivételtől eltekintve — eszük ágában sincs. A maguk gyönyörűségére csinálják elsősorban és a közönségük is azokból tobor- zódik, — rokonok, ismerősök, utca és környékbeliek — akik eleve úgy ülnék be a művelődési otthonba, hogy nem hivatásos művészek, ha. nem a Julika, Jancsi, Kató. Pista bácsi. Tériké néni önként vállalt játékában gyönyörködjenek. Ha JCUOS 3«. Békési Bástya: Különös házasság. Békéscsabai Brigád: Emberek és farkasok. Békéscsabai Szabadság: Fel a fejjel. Békéscsabai Terv: Amikor a fák még nagyok voltak. Gyomai Szabadság: A harmadik fiú. Gyulai Erkel: A kopaszok bandája. Gyulai Petőfi: Az utolsó lehetőség. Mezőkovácsházi Vörös Október: Szegény gazdagok. Orosházi Béke: A különös lány. Orosházi Partizán: Ezer veszélyen át. Sár- kadi Petőfi: A szív labirintusa. Szarvasi Táncsics: Kulcs a szerelemhez. — Szeghalmi Ady: Jó emberek között. Az utóbbi időben szinte mindennapossá váltak a sajtóban, a rádióban, a vállalati munkaügyi viták. A viták és az ezekben hozott döntések százakat, hivatali apparátusokat foglalkoztatnak , s mint az esetek többségében kiderül — feleslegesen, illetve a váljobban helyi nem is a legsikerültebb, akkor is megtapsolják őket, hiszen jól tudják, hogy mennyi szorgalommal és hány meg hány szabad estjük feláldozásával készültek a bemutatkozásra. Ha pártunk kulturális program, jának falun történő megvalósítása lebeg szemünk előtt, feltétlenül észre kell vennünk, hogy a falusi tömegek még aktívabb bevonása a szocialista kultúra áramkörébe nemcsak a hivatalos és hivatásos szervek és intézmények feladata, hanem maguké a bevonandóké is. Hiszen jóval gyorsabban jut él a színjátszás megértéséhez az, aki falujában az öntevékeny színjátszásban vesz részt és ahány ilyen „műkedvelő” akad, egyben ugyan, annyi lelkes hírverője támad az igazi színháznak. Továbbá bízó. nyara nem egy olyan mezőkovács- házi vagy járásbeli lakos vált rendszeres látogatójává a tájelőadásoknak, aki valamikor csak a fia, lánya vagy az unokája kedvé, ért nézett meg egy műkedvelő szí. nielőadást Mindebből — úgy véljük — az a tanulság szűrhető le, hogy például a színház esetében nemhogy eltömni kell a helyi erőforrásokat, hanem még nagyobb bővebb lehetőséget adni buzgólkodásukhoz. Háló Ferenc N. Toman: Amint a mérnök kilépett^ Dixon tengernagy bekapcsolta a mikrofont és magához rendelte a navigációs tisztet, aki a meteorológiai megfigyeléseket végzi. — Maga jelentette nekem reggel, hogy a Hawai szigetek fölött erős orkán tombol? — fordult Dixon a hadnagyhoz, amikor az belépett a fülkébe. — Igenis, sir — vágta rá a hadnagy és átnyújtotta a ten gemagynak a meteorológiai jelentést. — Az imént kaptam Honoluluból egy újabb jelentést: az orkán megváltoztatta irányát, nyugatról észak-nyugat felé. .. — Maga szerint eléri Szent Patrick-szigetét is? — szakította félbe Dixon a hadnagyot. — Igen sir. Mi pedig a másodpercenként ötven méteres sebességgel száguldó orkánnak csaknem a kellős közepébe csöppenünk. — Valószínű tehát, hogy Púra szigetét is eléri? — kérdezte a tengernagy és a térképet nézte. lalati, szakszervezeti vagy munkaügyi vezetők munkajogi tájékozatlansága miatt. A Békés megyei Területi Egyeztető Bizottság az elmúlt évben 254 határozatot hozott a fellebbezett munkaügyi vitákban, és az idén csupán fél év alatt száztizenhatot. A viták, a fellebbezések száma, pedig egyre nő. Hogy mik a legáltalánosabb indító okai ezeknek, s milyen tapasztalatok vannak, Csepregi Páltól, a TEB elnökétől érdeklődtünk. A munkajogi tájékozatlanság általánossá válásának tényét ő maga is megerősítette. Elmondotta, hogy sokszor valóságos tengerikígyó vitákat indítanak el, az üzemi egyeztető bizottságok, amikor az elmarasztaló döntéseik után — a fennálló rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva — nem az illetékes fórumhoz (következésképpen a járásbírósághoz) irányítják a fellebbezni kívánót. — Ilyenkor persze az igazát kereső a nagy nyilvánossághoz vagy egyenest a TEB-hez fordul — mondotta Csepregi elvtárs. — Keringnek a panaszos és az úgynevezett ügyintéző levelek, de döntésre az illetékes helyett egyetlen szerv sem vállalkozik érdemileg, hiszen nem is vállalkozhat. <— Milyen kirívó példák vannak a munkaügyi tájékozatlanságból adódó esetek közül? — Megdöbbentően sok az alaki és formai törvénysértés az ügyintézéseknél. Erre példa az utóbbi időben előfordult békéscsabai ruSydney-ben a kora reggeli órákban tolvajok hatoltak be egy sztriptíz mulatóba: nem nyúltak a kasszában heverő pénzhez, az italokhoz és a cigarettákhoz, ellenben elvittek tíz fotót, amely (12.) — Igen, sir. — Köszönöm, hadnagy úr, távozhat. — Istenem! — kiáltott fel Francis Stowne Ijedten. — ötven méter másodpercenként, az száznyolcvan kilométer órámként! Az orkán tehát több, mint kétszer olyan gyorsan halad, mint a mi torpedórombo. lónk! — Kérlek, Francis, csak semmi hisztéria! — húzta össze Dixon a szemöldökét. — Aztán meg nem az orkán sebessége a legszörnyűbb. Az a borzalmas, hogy az egész radioaktív homokot a Szent Patrickról a torpedórombolónkra zúdítja, ha nyomban odébb nem állunk innen. A tengernagy még mondani akart valamit, de ebben a pillanatban adjutánsa lépett be kopogtatás nélkül a fülkébe táviratokkal a kezében. Dixon szinte kikapta őket a markából. Amint végigolvasta az egyik rejtjeles táviratot, a telefonkagy. ló után nyílt és felhívta Dudley mérnököt. hagyári eset. A gyár vezetői a Munkatörvérrykönyvben meghatározott áthelyezési formát figyelmen kívül hagyva, a törvényes 15 napos várakozási idő nélkül helyeztek át műszaki állományban dolgozó MEO-s dolgozót alacsonyabb munkakörbe. Természetesen a sértett dolgozó fellebbezett, és a TEB ítélkezett, de... Egy hosszú eljárás elkerülhető lett volna ebben az esetben is, ha a gyár vezetői ismerik a munkajogot. Jellegzetes szabálytalanság fordult elő a Bánkúti Állami Gazdaságban is, ahol körülbelül egy évvel ezelőtt új bérkategóriába vettek egy dolgozót, aki most fellebbezett a gazdasági egyeztető bizottságnál ez ellen, s akinek fellebbezését — éppen azért, mert az egyeztető bizottság tagjai nem ismerték a fellebbezhetési határidőket — tárgyalni kezdték, pedig el kellett volna utasítani. Megint a TEB-nek kellett közbelépnie. Az utóbb említett eset éppen ellentéte volt az előzőnek, a hibák különbözősége miatt azonban egyben mind a kettő azonos: helytelen intézkedéseket rejtenek magukban. Ha a munkajogi problémákkal és vitákkal foglalkozó vállalati, üzemi vezetők mindenkor kötelességüknek tekintenék a dolgozók tájékoztatását, s rendszeresen ismertetnék az új rendeleteket, jogszabályokat, kevesebb munkája lenne az egyeztető bizottságoknak és kevesebb ügyintézési lavinát zúdítanának a felsőbb szervekre, s a Területi Egyeztető Bizottságra. Wegroszta Sándor hiányos öltözékű lányokat ábrázolt. Az Ausztráliában egy heti börtönbüntetésre ítéltek egy matrózt, amiért egy parkoló autóból kilopott — egy imakönyvet. — Mondja Dudley, mi van a mentőeszközökkel ? — Hogy érti, sir? — Nem fertőződtek meg? — Épp az imént vizsgáltam meg az összes csónakjainkat és motorosainkat a beta-gamma ra- diométerkészülékkel — felelte Dudley. — Fertőzöttségük egyelőre jelentéktelen. — Rendben van, Dudley. Nincs több kérdésem. Dixon arca most még sápad- tabbnak, gondterheltebbnek tűnt Stowne-nak. Sőt még a hangja is másként, tompábban, bizonytalanul csengett. — Mit akarok mondani, Francis, — szólalt meg egészen ernyedt hangon. — Magán kívül lényegében senki sincs, akivel őszintén elbeszélgethetek. Pokolian komoly a helyzetünk. Közöltem a minisztériummal az új fejleményeket s utasítottak, hogy saját belátásom szerint cselekedjek. Azt is megparancsolták, hogy a legénység elől titkoljam el a Szent Patrick szigetein lezajlott katasztrófa okát. Maga mit tenne hasonló helyzetben? — Küldenék nekik egy rádio- gramot, amelyben közölném, hogy a torpedórombolón nem mindenki olyan hülye, hogy ne sejtene egyet s mást — mondta Stowne indulatosan. — No és maga mit akar tenni? — Azonnal el kell távoznunk A Mezőhegyesi Cukorgyár vegyészmérnököt azonnali belépésre felvesz. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban. x Hadd buzogjanak még a szocialista kultúra erőforrásai Apró furcsaságok A „ Big Joe" foglyai Fordította: Sárközi Gyula
