Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1963-07-30 / 177. szám

1963. július 30. 5 Kedd Nőtt a TIT emelkedett az előadások Az elmúlt hónapokban nemcsak eredményeit, hanem működési te­rületét tekintve is nőtt a megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat népszerűsége. Az 1962—63-as ismeretterjeszté­si évad során társadalmi intéz­ménnyé szervezték a különböző jellegű akadémiákat, s megvaló­sítottak több új gyakorlati mód­szert, amelyek mind hozzájárul­tak az előadások népszerűsítésé­hez. Eredményességüket bizo­nyítja az előadások, s a hallga­tók számának gyarapodása. Míg 1961-ben összesen 3112 élőadást tartottak a megyében, amelyen 173 ezren vettek részt, addig a múlt évadban rendezett 3719 elő­adásnak csaknem 221 ezer hallga­tója volt. Különösen az ipari- és mezőgazdasági jellegű szakelőadá­sok váltottak ki nagy sikert, és eredményesnek bizonyultak az akadémiák, az előadássorozatok, illetve egyéb ismeretterjesztő for­nép szerűsége, ismeretterjesztő színvonala mák is. A TIT tevékenységében — az irányelveknek megfelelően — előtérbe kerültek a dolgozók közösségi szemléletét fejlesztő akadémiai előadások. Ilyenek például a munkás-, tsz-, valamint a nők és fiatalok akadémiája. A következő hónapokra is elké­szült a TIT-oktatási, illetve isme­retterjesztési tematikája. A követ­kezőkben az eddiginél nagyobb jelentőséget kapnak az ifjúsági, a nők-, a belkereskedelmi, a külön­böző közgazdasági- és szülők aka­démiája. A tematika egyik leg­érdekesebb pontja az ősz folya­mán megrendezésre kerülő há- ^ romnapos Békés megyei Mezőgaz­dasági Napok, amelyet a TIT, a megyei tanács mezőgazdasági osz­tályával közösen szervez, s ame­lyen az ország és a megye legki­válóbb tudósai, kutatói és gya­korlati szakemberei tartanak elő­adásokat. — We — FVl/W0lR4f>6 Amikor a fák még nagyok voltak Szovjet film, fiatalokról. Eddigi bemutatói során mindenütt nagy sikert aratott, ezúttal a békéscsabai Terv mozi tűzte műsorára és játssza 1963. július 29-től július 31-ig. Szent Patricktól s a legénységet bármely legközelebbi szigeten partra tenni. — De Purát most már nem ér­hetjük el — jegyezte meg Stow- ne komoran. — Hát igen — bólintott Dixon. — Félúton utolérhet bennünket az orkán s akkor a partraszál­lásnak befellegzett. Meg kell tár­gyalni a dolgot a vezető navi­gációs tiszttel. A javakorabeli, feketeszakállú navigációs tiszt nyugodtan hall­gatta végig a tengernagyot és semmin sem csodálkozott, jól­lehet Dixon nyíltan elmondott neki mindent. Széles tenyerével némán kisimította a térképet a tengernagy asztalán, majd kis ideig elmerülten vizsgálgatta, végül kék ceruzával vastag vo­nalat húzott Szent Patrick szi­getétől délkeletre, egy kisebb szigetcsoportig, amelynek köze­pén feküdt a legnagyobb sziget: Tabu. — Ez az — mondta mély hang­ján és ceruzája hegyével a tér­kép egy piciny pontjára bökött. — Erre a szigetre kell venni az irányt. — Lesz időnk? — Lesz. Púra felé szembe ke­rülnénk az orkánnal, de ha Ta­bunak tartunk, távolodunk tőle. A tengernagy azzal bocsátotta el a vezető navigációs tisztet, hogy azonnal változtassa meg a torpedóromboló irányát, Tabu felé. A hajó felszedte a horgonyt és Tabu sziget felé fordulva elin­dult. Dixon a következőket pa­rancsolta Dudley mérnöknek: — Vegye gondjaiba a motoro­somat. Tegyen bele mindent, amire szükségünk lesz: vizet, adóvevőt, fegyvereket. — És a mérőműszereket is, sir — tette hozzá Dudley. — Hogy-hogy? — csodálkozott Stowne. — Hát ott is mérni kell majd a radioaktivitást? — Könnyen lehetséges — fe­lelte a mérnök határozatlanul. — Oly sok atom- és termonuk­leáris fegyverkísérletet végez­tünk az óceánnak ebben a kör­zetében, hogy fel kell készül­nünk minden meglepetésre. Meg aztán az orkán utánunk hozza majd az összes radioaktív sze­metet Szent Patrickról. Dudley mérnök komoly termé­szetű ember volt. Akkor sem mosolygott, ha tré­fálkozott. — Makacs fegyver, vinné el az ördög! — tört ki akaratlanul Francis Stowne-ból a bosszúság és kiköpött. — Igazi öngyilkos fegyver — jegyezte meg Dudley olyan han­Az utak törvényen kívüli lovagjai Szabálytalankodó kerékpárosok nyomában — Büntetni, vagy magyarázni? — Az életükkel fizethetnek! Főútvonalon száguld a gépkocsi. Az egyik dűlőről hirtelen kerék­páros hajt ki az útra. Fülsiketítő­én csikordul a fék, megremeg a kocsi, a vezető néhány keresetlen szóval illeti a kerékpárost, aztán folytatja útját. Szomorú adatok Ez történik szerencsés esetben. De a rendőrségi jegyzőkönyvek nem ezeket a történeteket őrzik. Elképesztő anyagi károkról, em­berek tragédiáiról beszélnek a közlekedésrendészet feljegyzései. „.. .szabálytalanul kanyarodott kerékpárjával — elütötték.” „...it­tasan kerékpározott — elütötték, meghalt.” A közelmúltban megszaporod­tak a gépjárművek hazánkban. Ezzel együtt — sajnos — megsok­szorozódott a közúti balesetek száma is. Megyénkben is egyre több szerencsétlenség történik az utakon. Ki a hibás legtöbbször? Hogy kik okozzák a legtöbb balesetet, erre nehéz lenne vá­laszt adni. Egyszer az autós, más­kor a motoros vagy a vontatós. Egy azonban bizonyos: a legtöbb szabálytalanságot az utak „törvé­nyen kívüli lovagjai”, a kerékpá­rosok követik el. Az elmúlt fél év­ben megyénk területén 24-et ért közülük baleset, s mind a huszon­négy esetben a kerékpáros hibá­jából történt a szerencsétlenség. Legtöbbjük súlyos sérülést szen­vedett hárman meghaltak. Konzervgyári „asszonykoszorú" Szabálytalankodó kerékpárosok nyomába szegődünk a közlekedési rendőrség BMW-jével. Antal Fe­renc szakaszvezető és Párkányi György tizedes a délutáni járőr. gon, hogy nem lehetett tudni, tréfál-e, vagy komolyan beszél. — Nem számít — mondta a tengernagy mesterkélt élénkség­gel —, akkor is megfékezzük. — Egyelőre pedig már a más­világra küldte Medows-t és né­hány katonai szakembert, élükön a derék Hazard tábornokkal — szólalt meg Stowne komor han­gon. — Maga szerint tehát nekik már befellegzett? — kérdezte Dudley csaknem suttogva. — Kétségtelenül. Ha nem a sugárbetegségtől, akkor az éh­ségtől halnak meg, de talán már meg is haltak a földalatti óvó­hely betonsírjában. Amikor pedig Dudley kiment, az orvos megkérdezte a tenger­nagytól: — Magát, Edgar, nem fogja kí­nozni a bűntudat, ha majd eszé­be jutnak a Szent Patrickon ma­radt szerencsétlenek? — Dehát az ördögbe, mit te­hetek én?! Azt hiszem, minden módszert kipróbáltam a meg­mentésükre ... — De miért kellett leboimbáz- tatnia az antennájukat? — Maga szerint meg kellett volna hagynom nekik a lehető­séget, hogy segítségért üvöltse- nek és kifecsegjék az egész vi­lágnak a „Big Joe” titkát? (Folytatjuk) A megye egyik legforgalmasabb útján robogunk Békés felé. A konzervgyárban nemrég ért véget a műszak. Az egyik kanyar után — ahogy a rendőrök mondják — „asszonykoszorúval” találkozunk. Csak heten vannak, mégis ket- ten-hárman kerékpároznak egy­más mellett. — Miért nem közlekednek sza­bályosan? Figyelmeztetjük mind- annyiukat, hogy legközelebb a büntetés lesz a vége. Éktelen lárma kezdődik. Mind a heten hajtogatják, hogy „én az út szélén mentem”. — Hát akkor ki ment az út kö­zepén? — kérdezzük. Nincs jelentkező. így aztán so­rakoznak a nevek a blokkfüzet­ben: Gál Jánosné, Fekete Sándor- né, Szerencsi Imréné, Nyárfád Sándomé, Nyikos Mihályné, Bállá Eszter és Baricsa Istvánné békési lakosok. Reméljük ezután szabá­lyosan közlekednek. „Ilyen nincs a KRESZ-ben!" Még sok kerékpárost figyel­meztetünk, hogy saját érdekükben egymás mögött közlekedjenek. Legtöbbje szó nélkül megérti és szabályosan folytatja útját. Olyan is akad szépszámmal, aki a rend­őrök közeledtére gyorsan az út szélére húzódik. Ebből is látszik, hogy tudják a kerékpárosok, mit nem szabad, mégis teszik. Két férfi kerékpározik egymás mellett. — Húzódjon a társa mögé, ké­rem! — Miért? Elég széles ez az út! — feleli vissza. Megállítjuk. — Ismeri Ön a KRESZ-t? — Igen, de ilyen nincs a KRESZ-ben! A rendőrök megmagyarázzák neki, hogy igenis van ilyen ren­delkezés. Még ezután sem hagy fel a vitatkozással. Itt már nem használ a magyarázat, büntetni kell. Szász Pál, békési lakost, a Békéscsabai Útépítő Vállalat se­gédmunkását szabálysértésért vonják majd felelősségre. Az Orosházára vezető úton egy erősen ittas kerékpárossal talál­kozunk. Nagy István, orosházi tsz-tag. — Mennyit ivott? — Két pohár sört — dadogja. Hát, ha valakinek így megárt két pohár, az ne igyon inkább egy kortyot sem és akkor majd egyenesen tud kerékpározni. Nagy Istvánt természetesen megbünte­tik, hiszen ittasan közlekedett. „Fáradt vagyok, sietek haza." Orosháza szélén, a gyopárosi utat átszelő vasútvonal sorompó­ját éppen lezárják, mikor oda­érünk. Egy idősebb ember mégis áttolja a kerékpárját. Alig ér át, már ott a vonat. Felelősségre vonják. — Hagyjanak engem nyugton. Egész nap dolgoztam, fáradt va­gyok, sietek haza. Becsüljük munkájáért Benkő Sándor, orosházi ácsot, de nekünk sem közömbös, hogy az életével fizet-e a sietségért vagy sem. A büntetést figyelmeztetőül ő is megkapja. Esteledik. A gyopárosi strand­ról indulnak haza a vendégek. Kovács András orosházi fiatalem­ber — úgy látszik — nem hallja, mikor szólunk neki, hogy ne ke­rékpározzon a hölgy mellett, ha­nem húzódjon mögé. Vissza kell fordulnunk és ez már azzal jár, hogy ő is felkerül a szabálytalan­kodók listájára. Lámpa Este a világítás nélkül közleke­dő kerékpárosok egész sorát állít­juk meg Orosházán. Egy zseb­lámpa igazán nem drága mulat­ság, minden kerékpáros vehet ma­gának. Nem is beszélve arról, hogy a büntetés jóval meghaladja a lámpa árát. Az országutakon még veszélye­sebb világítás nélkül közlekedni. Itt találkoztunk Araczki János és Szegvári Mária csorvási lakosok­kal is. Pedig Araczkinál van egy zseblámpa, meg is mutatja. Saj­nálja az elemet vagy miért nem használja? Érthetetlen! Erélyesebb intézkedést! Egy délután nem lehet megta­lálni minden szabálytalankodó kerékpárost. Csak két útvonalon jártunk, s itt is csak a kirívóbb eseteket említettük. Nem volt szó a megyeszékhely kerékpáro­sairól sem, pedig ők éppen elég bosszúságot okoznak a szabályo­san közlekedőknek. A rendőrség figyelmébe ajánljuk a magasabb- rendű utakra körültekintés nélkül felhajtó kerékpárosokat, a sza­bálytalanul kanyarodóikat, no és nem utolsó sorban a Szabadság tér irányított forgalmát rendsze­resen megszegő, ellenkező irány­ba haladó kerékpárosokat. A szabályosan közlekedő gép- járművezetők erélyesebb intézke­dést kérnek. Medveczky László Férfi segédmunkásokat 18 éven felül idénymunkára (1963. szept. 1-től 1964. jan. 15-ig) felvesz a Mezőhegyesi Cukorgyár. Napi egyszeri étkezést^ munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a cukorgyár munkaügyi osztályán. ______________ x

Next

/
Thumbnails
Contents