Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-30 / 177. szám
1963. július 30. 5 Kedd Nőtt a TIT emelkedett az előadások Az elmúlt hónapokban nemcsak eredményeit, hanem működési területét tekintve is nőtt a megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat népszerűsége. Az 1962—63-as ismeretterjesztési évad során társadalmi intézménnyé szervezték a különböző jellegű akadémiákat, s megvalósítottak több új gyakorlati módszert, amelyek mind hozzájárultak az előadások népszerűsítéséhez. Eredményességüket bizonyítja az előadások, s a hallgatók számának gyarapodása. Míg 1961-ben összesen 3112 élőadást tartottak a megyében, amelyen 173 ezren vettek részt, addig a múlt évadban rendezett 3719 előadásnak csaknem 221 ezer hallgatója volt. Különösen az ipari- és mezőgazdasági jellegű szakelőadások váltottak ki nagy sikert, és eredményesnek bizonyultak az akadémiák, az előadássorozatok, illetve egyéb ismeretterjesztő fornép szerűsége, ismeretterjesztő színvonala mák is. A TIT tevékenységében — az irányelveknek megfelelően — előtérbe kerültek a dolgozók közösségi szemléletét fejlesztő akadémiai előadások. Ilyenek például a munkás-, tsz-, valamint a nők és fiatalok akadémiája. A következő hónapokra is elkészült a TIT-oktatási, illetve ismeretterjesztési tematikája. A következőkben az eddiginél nagyobb jelentőséget kapnak az ifjúsági, a nők-, a belkereskedelmi, a különböző közgazdasági- és szülők akadémiája. A tematika egyik legérdekesebb pontja az ősz folyamán megrendezésre kerülő há- ^ romnapos Békés megyei Mezőgazdasági Napok, amelyet a TIT, a megyei tanács mezőgazdasági osztályával közösen szervez, s amelyen az ország és a megye legkiválóbb tudósai, kutatói és gyakorlati szakemberei tartanak előadásokat. — We — FVl/W0lR4f>6 Amikor a fák még nagyok voltak Szovjet film, fiatalokról. Eddigi bemutatói során mindenütt nagy sikert aratott, ezúttal a békéscsabai Terv mozi tűzte műsorára és játssza 1963. július 29-től július 31-ig. Szent Patricktól s a legénységet bármely legközelebbi szigeten partra tenni. — De Purát most már nem érhetjük el — jegyezte meg Stow- ne komoran. — Hát igen — bólintott Dixon. — Félúton utolérhet bennünket az orkán s akkor a partraszállásnak befellegzett. Meg kell tárgyalni a dolgot a vezető navigációs tiszttel. A javakorabeli, feketeszakállú navigációs tiszt nyugodtan hallgatta végig a tengernagyot és semmin sem csodálkozott, jóllehet Dixon nyíltan elmondott neki mindent. Széles tenyerével némán kisimította a térképet a tengernagy asztalán, majd kis ideig elmerülten vizsgálgatta, végül kék ceruzával vastag vonalat húzott Szent Patrick szigetétől délkeletre, egy kisebb szigetcsoportig, amelynek közepén feküdt a legnagyobb sziget: Tabu. — Ez az — mondta mély hangján és ceruzája hegyével a térkép egy piciny pontjára bökött. — Erre a szigetre kell venni az irányt. — Lesz időnk? — Lesz. Púra felé szembe kerülnénk az orkánnal, de ha Tabunak tartunk, távolodunk tőle. A tengernagy azzal bocsátotta el a vezető navigációs tisztet, hogy azonnal változtassa meg a torpedóromboló irányát, Tabu felé. A hajó felszedte a horgonyt és Tabu sziget felé fordulva elindult. Dixon a következőket parancsolta Dudley mérnöknek: — Vegye gondjaiba a motorosomat. Tegyen bele mindent, amire szükségünk lesz: vizet, adóvevőt, fegyvereket. — És a mérőműszereket is, sir — tette hozzá Dudley. — Hogy-hogy? — csodálkozott Stowne. — Hát ott is mérni kell majd a radioaktivitást? — Könnyen lehetséges — felelte a mérnök határozatlanul. — Oly sok atom- és termonukleáris fegyverkísérletet végeztünk az óceánnak ebben a körzetében, hogy fel kell készülnünk minden meglepetésre. Meg aztán az orkán utánunk hozza majd az összes radioaktív szemetet Szent Patrickról. Dudley mérnök komoly természetű ember volt. Akkor sem mosolygott, ha tréfálkozott. — Makacs fegyver, vinné el az ördög! — tört ki akaratlanul Francis Stowne-ból a bosszúság és kiköpött. — Igazi öngyilkos fegyver — jegyezte meg Dudley olyan hanAz utak törvényen kívüli lovagjai Szabálytalankodó kerékpárosok nyomában — Büntetni, vagy magyarázni? — Az életükkel fizethetnek! Főútvonalon száguld a gépkocsi. Az egyik dűlőről hirtelen kerékpáros hajt ki az útra. Fülsiketítőén csikordul a fék, megremeg a kocsi, a vezető néhány keresetlen szóval illeti a kerékpárost, aztán folytatja útját. Szomorú adatok Ez történik szerencsés esetben. De a rendőrségi jegyzőkönyvek nem ezeket a történeteket őrzik. Elképesztő anyagi károkról, emberek tragédiáiról beszélnek a közlekedésrendészet feljegyzései. „.. .szabálytalanul kanyarodott kerékpárjával — elütötték.” „...ittasan kerékpározott — elütötték, meghalt.” A közelmúltban megszaporodtak a gépjárművek hazánkban. Ezzel együtt — sajnos — megsokszorozódott a közúti balesetek száma is. Megyénkben is egyre több szerencsétlenség történik az utakon. Ki a hibás legtöbbször? Hogy kik okozzák a legtöbb balesetet, erre nehéz lenne választ adni. Egyszer az autós, máskor a motoros vagy a vontatós. Egy azonban bizonyos: a legtöbb szabálytalanságot az utak „törvényen kívüli lovagjai”, a kerékpárosok követik el. Az elmúlt fél évben megyénk területén 24-et ért közülük baleset, s mind a huszonnégy esetben a kerékpáros hibájából történt a szerencsétlenség. Legtöbbjük súlyos sérülést szenvedett hárman meghaltak. Konzervgyári „asszonykoszorú" Szabálytalankodó kerékpárosok nyomába szegődünk a közlekedési rendőrség BMW-jével. Antal Ferenc szakaszvezető és Párkányi György tizedes a délutáni járőr. gon, hogy nem lehetett tudni, tréfál-e, vagy komolyan beszél. — Nem számít — mondta a tengernagy mesterkélt élénkséggel —, akkor is megfékezzük. — Egyelőre pedig már a másvilágra küldte Medows-t és néhány katonai szakembert, élükön a derék Hazard tábornokkal — szólalt meg Stowne komor hangon. — Maga szerint tehát nekik már befellegzett? — kérdezte Dudley csaknem suttogva. — Kétségtelenül. Ha nem a sugárbetegségtől, akkor az éhségtől halnak meg, de talán már meg is haltak a földalatti óvóhely betonsírjában. Amikor pedig Dudley kiment, az orvos megkérdezte a tengernagytól: — Magát, Edgar, nem fogja kínozni a bűntudat, ha majd eszébe jutnak a Szent Patrickon maradt szerencsétlenek? — Dehát az ördögbe, mit tehetek én?! Azt hiszem, minden módszert kipróbáltam a megmentésükre ... — De miért kellett leboimbáz- tatnia az antennájukat? — Maga szerint meg kellett volna hagynom nekik a lehetőséget, hogy segítségért üvöltse- nek és kifecsegjék az egész világnak a „Big Joe” titkát? (Folytatjuk) A megye egyik legforgalmasabb útján robogunk Békés felé. A konzervgyárban nemrég ért véget a műszak. Az egyik kanyar után — ahogy a rendőrök mondják — „asszonykoszorúval” találkozunk. Csak heten vannak, mégis ket- ten-hárman kerékpároznak egymás mellett. — Miért nem közlekednek szabályosan? Figyelmeztetjük mind- annyiukat, hogy legközelebb a büntetés lesz a vége. Éktelen lárma kezdődik. Mind a heten hajtogatják, hogy „én az út szélén mentem”. — Hát akkor ki ment az út közepén? — kérdezzük. Nincs jelentkező. így aztán sorakoznak a nevek a blokkfüzetben: Gál Jánosné, Fekete Sándor- né, Szerencsi Imréné, Nyárfád Sándomé, Nyikos Mihályné, Bállá Eszter és Baricsa Istvánné békési lakosok. Reméljük ezután szabályosan közlekednek. „Ilyen nincs a KRESZ-ben!" Még sok kerékpárost figyelmeztetünk, hogy saját érdekükben egymás mögött közlekedjenek. Legtöbbje szó nélkül megérti és szabályosan folytatja útját. Olyan is akad szépszámmal, aki a rendőrök közeledtére gyorsan az út szélére húzódik. Ebből is látszik, hogy tudják a kerékpárosok, mit nem szabad, mégis teszik. Két férfi kerékpározik egymás mellett. — Húzódjon a társa mögé, kérem! — Miért? Elég széles ez az út! — feleli vissza. Megállítjuk. — Ismeri Ön a KRESZ-t? — Igen, de ilyen nincs a KRESZ-ben! A rendőrök megmagyarázzák neki, hogy igenis van ilyen rendelkezés. Még ezután sem hagy fel a vitatkozással. Itt már nem használ a magyarázat, büntetni kell. Szász Pál, békési lakost, a Békéscsabai Útépítő Vállalat segédmunkását szabálysértésért vonják majd felelősségre. Az Orosházára vezető úton egy erősen ittas kerékpárossal találkozunk. Nagy István, orosházi tsz-tag. — Mennyit ivott? — Két pohár sört — dadogja. Hát, ha valakinek így megárt két pohár, az ne igyon inkább egy kortyot sem és akkor majd egyenesen tud kerékpározni. Nagy Istvánt természetesen megbüntetik, hiszen ittasan közlekedett. „Fáradt vagyok, sietek haza." Orosháza szélén, a gyopárosi utat átszelő vasútvonal sorompóját éppen lezárják, mikor odaérünk. Egy idősebb ember mégis áttolja a kerékpárját. Alig ér át, már ott a vonat. Felelősségre vonják. — Hagyjanak engem nyugton. Egész nap dolgoztam, fáradt vagyok, sietek haza. Becsüljük munkájáért Benkő Sándor, orosházi ácsot, de nekünk sem közömbös, hogy az életével fizet-e a sietségért vagy sem. A büntetést figyelmeztetőül ő is megkapja. Esteledik. A gyopárosi strandról indulnak haza a vendégek. Kovács András orosházi fiatalember — úgy látszik — nem hallja, mikor szólunk neki, hogy ne kerékpározzon a hölgy mellett, hanem húzódjon mögé. Vissza kell fordulnunk és ez már azzal jár, hogy ő is felkerül a szabálytalankodók listájára. Lámpa Este a világítás nélkül közlekedő kerékpárosok egész sorát állítjuk meg Orosházán. Egy zseblámpa igazán nem drága mulatság, minden kerékpáros vehet magának. Nem is beszélve arról, hogy a büntetés jóval meghaladja a lámpa árát. Az országutakon még veszélyesebb világítás nélkül közlekedni. Itt találkoztunk Araczki János és Szegvári Mária csorvási lakosokkal is. Pedig Araczkinál van egy zseblámpa, meg is mutatja. Sajnálja az elemet vagy miért nem használja? Érthetetlen! Erélyesebb intézkedést! Egy délután nem lehet megtalálni minden szabálytalankodó kerékpárost. Csak két útvonalon jártunk, s itt is csak a kirívóbb eseteket említettük. Nem volt szó a megyeszékhely kerékpárosairól sem, pedig ők éppen elég bosszúságot okoznak a szabályosan közlekedőknek. A rendőrség figyelmébe ajánljuk a magasabb- rendű utakra körültekintés nélkül felhajtó kerékpárosokat, a szabálytalanul kanyarodóikat, no és nem utolsó sorban a Szabadság tér irányított forgalmát rendszeresen megszegő, ellenkező irányba haladó kerékpárosokat. A szabályosan közlekedő gép- járművezetők erélyesebb intézkedést kérnek. Medveczky László Férfi segédmunkásokat 18 éven felül idénymunkára (1963. szept. 1-től 1964. jan. 15-ig) felvesz a Mezőhegyesi Cukorgyár. Napi egyszeri étkezést^ munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a cukorgyár munkaügyi osztályán. ______________ x
