Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-21 / 170. szám
1963. július 31. 5 Vasárnap cA (hiliszlötuik - /Sltuikásfilui C~Femtio ál ön Beszélgetés Borka Józseffel, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójával Július 7-én befejeződött a több hétig tartó XIV. Csehszlovák Munkásfilm Fesztivál, melynek utolsó tíz napjára négytagú magyar filmdelegáció utazott Csehszlovákiába. E küldöttség vezetője Borka József, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója volt. Hazaérkezése után felkerestük Borka Józsefet, a fesztiválra, s a magyar delegáció élményeire, tapasztalataikra vonatkozó kérdé. seinkkel. — A filmfesztiválok népes táborán belül mi jellemzi a Cseh. szlovák Munkásfilm Fesztivált? — A munkásfüm fesztiválok jellegzetessége elsősorban, hogy a filmeket itt nem szűk esztéta- körnek hanem a közönség széles rétegének mutatják be. Idén is másfél millió néző — főként mun. kásákból álló közönség — látta az immár 14. alkalommal rendezett fesztivál filmjeit Csehszlovákia harminc nagyipari városában. E városokban mindenhol egy-egy nagyüzem vagy politikai, mozgal. mi szerv patronálta a filmfesztivált, például Stará Boleslavban a Skoda Művek, Hradec-Kralovéban a CSM (Csehszlovák Ifjúsági Szövetség). A fesztivál keretében mintegy 8—10 filmből álló sorozatot mutattak be az elmúlt évek sikeres csehszlovák, szovjet lengyel, NDK, olasz, jugoszláv, amerikai, magyar filmjeiből. Az olaszokat például a Válás olasz módra_ az amerikaiakat a Legénylakás képviselte. A Csehszlovák Munkásfilm Fesz. tivál célja a tömegek filmművészeti nevelése, s a széles közönség, töl jött kritika felmérése. Utóbbi kérdőívek, fUmamkétok útján tör. ténik. — Mi, magyarok melyik filmün. két küldtük a fesztiválra? Kik voltak a magyar delegáció tagjai, és tíznapos Csehszlovákiában tartózkodása alatt milyen városokat keresett fel küldöttségünk? — Mi az Esős vasárnap című filmmel neveztünk be a fesztiválra. Az általam vezetett második delegáció — az előző hetekben mór járt a fesztiválon egy magyar filmküldöttség — tagjai Tordai Teri és Polonyi Gyöngyi főiskolai hallgatók, az Esős vasárnap két főszereplője, valamint Sevcsik István, a Film-Színház, Muzsika munkatársa voltak. Június 28-tól július 7-ig Hradec- Kralovéban, Stará Boleslavban, most Látvinovban, Üsti Nad La- bemben, Chrudin, Kassa, Banská Bystrica városokban és Prágában voltunk filmünk bemutatóin. — Milyen személyes élmények, tapasztalatok érték a tíz nap során? — Nekem — mint filmforgalmazási szakembernek — a fesztivál jó előkészítése, szervezése okozta a fő meglepetést. Egy-egy előadást átlag 5000 (!) ember nézett meg a nagy befogadóképessé, gű, modem, jól felszerelt amfiteátrumszerű nyári szabadtéri színpadokon, melyeknek legtöbbje, mint megtudtuk, társadalmi munkában készült, s amik színházi előadásra, vetítésre, hangver. senyre egyaránt alkalmasak. Ilyen színpadok kellenek ahhoz, hogy egy városban nyáron js jelentős kultúráiét lehessen.. Nagy örömet okozott ezenkívül az érdeklődés, amely a közönség részéről megnyilvánult a magyar filmek iránt: a vetítések utá_ ni vitaestekre minden alkalommal több száz ember jött el. — Hogyan fogadták a nézők az Esős vasárnapot? — Mint ifjúsági film tetszett, de — mivel a filmet reálisan értékel, ték — több kifogást is felsorakoztattak ellene. Egyúttal sokan hivatkoztak olyan régebbi jó magyar filmekre, mint a Körhinta és az Egy pikoló világos. — A fesztiválon bemutatott alkotások közül Önnek melyik film tetszett a legjobban? — A csehszlovákok filmje, Voi. téch Jasny rendező Amikor a macska jön című szatírája. Ez a rriű — mely az idei cannesi fesztiválon is szerepelt, s ott külön- díjat nyert — kapta a munkásfilm fesztivál első díját. Az alkotást a jó ízű humor, a mese és aktuális szatíra, káprázatos technikai trükkök és sok szerelem jellemzi. A történet egy kedves cirmosról szól, ,,akinek” tekintetétől az emberek különböző, valódi tér. mészetüknek megfelelő színt ölte. nek: a szerelmesek pirosban játszanak, az irigyek megsárgulnak, a tolvajok elszürkülnek, a gyűlöl- ködők lilává válnak. Remélem, a magyar közönség is láthatja ezt a bájos és szellemes filmet majd. Padányi Anna 5 íj Polonyi Gyöngyi a XIV. Csehszlovák Munkásfilm Fesztiválon. dás matracok nincsenek, de rendelkezésünkre áll három asztal. Nyugodalmas jó éjszakát, uraim. A többiek lassan elfoglalták helyüket az asztalokon, közben irigyelték a tábornokot, aki két összetolt puha bőrfotelben helyezkedett el. Csak egyedül Quéltch babrált még mindig az adóvevő-készülékkel. Kicserélte a csöveket és egy új, sokkal nagyobb kapacitású akkumulátorral kötötte össze. Aztán kikapcsolta a hangszórót, félcsatolta a fülhallgatókat és óvatosan csavargatni kezdte a hangológombot. Medows professzor mozdulatlanul feküdt, arccal a falhoz fordulva s komor gondolatokba merült. Hazard tábornok is láthatóan egyáltalán nem törődött a rádiótechnikussal. Csupán Old hadnagy leste éberen összehúzott szemhéja alól. Eltelt legalább egy fél óra, de az óvóhelyen még mindig nem tudott elaludni senki. Hazard tábornok is nyugtalanul forgolódott helyén és olyankor foteljének rugói meg-megnyikordul- tak. S amikor Queltch már azt hitte, hogy végre elaludt, Hazard hirtelen feléje fordult és megkérdezte tőle: — Nos, talált valami érdekeset, Queltch? — Rádióállomásainkat rosz- szul lehet hallani, sir — szólalt meg Queltch. — Főleg a japánok és kínaiak beszélnek. Meg valamelyik francia állomás. S úgy rémlik, mintha a mi „Big Joe”-nkról... — Eh, biztosan valami hülyeséget fecsegnek! — legyintett Hazard megvetően. — Jobb, ha kikapcsolja és lefekszik. Holnap sok munka vár magára. Quéltch nem szívesen teljesítette a tábornok parancsát, de alig helyezkedett él asztalán, amikor ismét meghallotta Hazard hangját. — Maga nem alszik, mister Medows? — Nem, tábornok úr — felélt a professzor még mindig a fal felé fordulva. — Ügy tudom, maga tud franciául? — Tudok, tábornok úr. — Talán meghallgatnánk miről fecsegnek? — Ha érdekli tábornok úr, adjon parancsot Queltch-nek, hogy kapcsolja be a készüléket. Quéltch teljesítette a parancsot. Medows nem kelt fél az asztaltól, hanem úgy kezdte hallgatni a francia nyelvű adást és röviden lefordította Hazard- nak az értelmét. — Valóban egy hatalmas erejű termonukleáris robbanásról beszélnek. Sőt a Szent Patrick szigetéről is... Állítólag egész felszíne radioaktív... Hogy a repülők, akik túl alacsonyan szálltak el fölötte, sugárbetegséget kaptak. Még a repülőgépekkel is történt valami... — Rendben van, Queltch! — szólalt meg Hazard elégedetlen hangon. — Eleget hallgatta már azokat a neuraszténiás franciákat. Mindenféle zagyvaságot összefecsegnek. (Folytatjuk) A megfeledkes társadalmi bűne ^ sütőipari vállalat egyik békéscsabai dolgozója jött hozzánk kéréssel. Súlyosak a lakásgondjai, segítsük, hátha sikerül lakást kapnia. Nem kér ő újat, jó lesz az is, amit mások elhagynak. Megkérdeztem tőle, hogy a vállalat megjelölte-e őt az igény- jogosultak között. Meg, de nagyon a végén. Az első helyen a párt- titkár elvtárs szerepel. — És tetszik tudni, hát ő a párt dolgozója, neki nagyobb a jogosultsága... De nekem az is jó lenne, amelyikben ő most lakik. Furcsa gondolatok ébrednék e szavak hallatára. Cinizmussal vagy rosszindulatú gúnyolódással vádolni a panaszost, lehetetlen. Becsületesen, megértőén és meggyőződéssel mondta, hogy a párttitkár élvtársnak nagyobb a szüksége az új lakásra. Nekem is, de azt hiszem, minden kommunistának jólesik, ha a párt munkásai még az ilyen elismerést is megkapják, s előnyben kívánják részesíteni az egyszerű dolgozók. De más tekintetben ez az „elismerés” mégsem lehet megnyugtató. A párttitkár — igaz, nagyon szűkösen — lakásban lakik. Ha éppen kell, még várni is tud. A hozzánk kéréssel forduló munkás egy helyiségben lakik többedmagával. Gondolkodtatja az embert: helyesem a szemlélet, hogy mi, kommunisták még a jobb körülmények között is előnyre vagyunk jogosítva? Mert a fenti szavakból ítélve — ha kevés embernél is- vagy ha csak egy vállalatnál is — van ilyen szemlélet HT együk most félre a példa szereplőit, nem tudjuk, hogy itt mi a. helyzet Ha a megbecsülés szemlélete azért alakult ki, mert tudják az emberek, hogy a kommunista a maga műszakja után is, sokszor hosszú estéken át munkálkodik a társadalom építésén, akkor ez a legnagyobb dicséret számunkra. De ha azért jön a „megbecsülés”, mert úgy tudják az emberek, hogy „én szóba sem kerülhetek, ha a párttitkár is az igénylők között van”, akkor ez a legsúlyosabb bírálat. Így, a tudatos vagy a valóságos megfeledkezésről van szó, a mások gondjainak lekezeléséről, elhanyagolásáról, azért, hogy nekünk jobb legyen. Ez már ellenkezik a mi pártunk politikájával és hazudtolja azt az elvet, amely a kommunistát a nép, a társadalom hűséges, önzetlen katonájának tekinti. < Orosházán, a sörellátó kirendeltség üzemébe keveredtem egy ellenőrzés folytán. Sok szép szót hallottam a teljesítésről, a munka menetéről — ott a töltőgép mellett. Nem tudtam figyelmesen hallgatni a számokat, mert lekötött az ott dolgozó két asszonynak, Kun Ferencnének és Szász Lajosnénak a szinte emberfeletti, hihetetlenül megerőltetett munkája. Korszerűtlen gépek mellett ketten csinálják azt, amit korszerű gépek mellett, például négyen csinálnak a szarvasi kirendeltség töltőüzemében. Az egyik asszony előkészíti az üvegeket mosásra, majd berakja a töltőgépbe azokat, aztán ugrik a másik tisztítóhoz, onnan tovább, hogy kéz alá ké-' szítse a fejtő asszonynak az üvegeket. Még talán nehezebb a „csaposnak” a dolga. Lábbal működteti a fejtőgépet, közben egyik kezével címkéz, a másikkal a „fémdugaszt” osztogatja fel a gépnek. S ha kiürül a hordó, rohanás a raktárba a másikért, odacipeli és csapol. g megy zökkenőmenesen a munka, melyben megtestesül a munkásasszonyok becsülete, de benne van valakiknek vagy valakinek a nemtörődömsége, kö- nyörületlenséger is. Meg a feledé- kenysége, az, hogy elfelejtette valaki: nemcsak a számok, a teljesítés-százalékok fontosak nekünk, hanem az emberek is, akiken a százalékgrafikon emelkedése múlik — sokkal inkább rajtuk, mint akik előszeretettel fitogtatják a számokat. A munka sehol sem könnyű. Mindenütt kérgessé teszi a kezeket és ujjakat. Nem is lehet henyéléssel építeni jövőnket. De ki írta azt elő a mi társadalmunkban, hogy még emberfelettit is megköveteljen valaki a dolgozótól? Ha a söripari vállalat a szarvasi töltőüzemében emberséges tudott lenni — itt sincs henyélés! —miért nem tud Orosházán? Megfeledkeztek. A számok eltakarták az embert! [) e hagyjuk a példákat. Mondjuk ki, hogy bárhol, bármilyen körülmények között, az emberekről soha nem szabad elfeledkezni. Azért nem, mert a mi társadalmunknak nem az a küldetése, hogy önmagáért termelje az eredményeket, hanem az, hogy mindennap többet, jobbat adjon az embereiknek — éppen a jobb munkaeredmények folytán. Nem többet, mint amit lehet, nem többet, mint amennyit megtermelünk, nem többet, mint ameny- nyí jár és jogos. Senki ne gondolja, hogy az emberek többsége többet kíván a jogosnál. Mindkét példában inkább a szerénység, a megértés áll előttünk, nem pedig a jogtalan követelés. Azt szeretnék ezek az emberek, hogy amint lehet — sőt az asszonyok nem is panaszkodtak — az ők gondját is vegyék észre vezetőink. Egyszerű oka is van annak, hogy nem szabad megfeledkezni az emberekről. Mindenki tudja, elsősorban önmagáról, de látja az életből is, hogy sokkal jobban, lelkesebben megy a munka, ha a munkás látja a véle való törődést, ha tudja, hogy m ő gondja mások gondja is, és ha érzi maga mellett vezetőit. Ha pedig jobban megy a munka, akkor nagyobbak az eredmények is. Ha mást nem néznénk, egyedül ezért is megéri, hogy törődjünk az emberekkel, összességében mégis csak egyedül ez teszi gazdagabbá társadalmi életünket. TV emzetkőzi szinten folyik most a munkásmozgalom feladatáról a vita. Az SZKP a szovjet kommunistákhoz intézett levelében, válaszolva a kínai elvtársaknak, világosan mondja: „Ma a szocializmus nemcsak a könyvek segítségével hódítja meg az emberek szívét és eszét, hanem elsősorban cselekedeteivel és élő példájától.” Nemcsak a nagy dolgokról van itt szó és nem is csak arról, hogy vonzóvá tegyük a kapitalista országok dolgozói előtt a mi társadalmunkat. Arról is szó van, hogy a magunk házatáján, az apróbb dolgokban is vegyük figyelembe az emberek akaratát: élni, élvezni kívánják a szocializmus gyümölcsét. Ha megfeledkezünk róluk, akkor már eleve megvonjuk a szocialista munka és munkakörülmény lehetőségét, ártunk a szocialista elosztás, a szocialista humanizmus, az emberi megbecsülés és segítségnyújtás elveinek, társadalmi bűnt követünk el. Varga Tibor
