Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-14 / 137. szám

WÖ3. június 14. 4 Péntek Megváltozik a vélemény Wlelőft útnak indultam volna Kaszaperre, fellapoztam az évek­kel ezelőtt megjelent újságokat. Arra voltam kíváncsi, hogy mit írtunk erről a faluról, milyen vi­szontagságokon ment át a Lenin Termelőszövetkezet, hogyan ala­kult és formálódott a közösségi élet. Szó, ami szó, rengeteg prob­lémával küszködtek a kaszaperi Lenin Tsz-ben a ötvenes évek vé­gén. A vezetés gyengesége, a mun­kafegyelem lazasága erősen rá­nyomta bélyegét az eredmények­re, a zárszámadási közgyűlések hangulatára. A torzsalkodás, az előlegfizetés hiánya miatt többen hátat fordítottak) a szövetkezetnek és ipartelepekre, városba mentek szerencsét próbálni. Kevés volt a szorgos kéz, gazosodtak a földek, a földön telelt a kufcoricaszár, s nem csoda, hogy rossz vélemény alakult ki a szövetkezetről. Vajon mennyire változott meg a helyzet, a munkaszellem, a munkaszervezés, az emberek han­gulata? Kihullott-e az idő rostá­ján az, ami rossz, gátló tényező volt? Mi a helyzet az idei tava­szon? Erről hoztam hírt, választ, meglepően ígéretest. fl határban tett látogatás és az emberekkel történt be­szélgetések után bekopogtattam a szövetkezet irodájába, hogy szót váltsak a tapasztalatok után az elnökkel és a párttitkárral. Több iránt egy órán át hánytuk-vetet- tük a gondokat-örömöket, a szö­vetkezet dolgait. Már végefelé jártunk a beszélgetésnek, amikor a párttitkár, Széli Sándor derűsen fejebúbjára tolta napfakította mi­cisapkáját, s ezzel „megálljt” jel­zett a társalgás menetének. ■— Ha már a munkaszellemről, a munkakedvről fr az elvtárs, ki ne felejtse az asszonyokat, mert meg fognak barackolni! Minden dicséretet megérdemelnek. A nö­vényápolási munkák 60—70 szá­zalékát ők végzik. Meg is lehet nézni a határt! 150—160 lány, asszony dolgozik naponta a földe­ken. — Kik a legjobbak? — Ne emeljünk ki senkit, mert a többiek felzúdulnak. Elmosód­nak itt a különbségek. Egyformán szorgalmas mindegyik. Most már nem úgy van, mint régen, amikor szinte könyörögni kellett, hogy jöjjenek, segítsenek a családfő mellett a kapálás, aratás idején. Jönnek magúktól. Ezt a kis epizódot annak az ér­zékeltetésére szántam, hogy az elmúlt két-három év nem múlt el nyomtalanul a szövetkezet felett, már ami a munkaszellem válto­zását illett. Míg Mezőkovácsháza felől jöt­tem, tekintetem a határt kutatta. A kalászosok zöldje, a kukorica- táblák rendje, tisztasága, a földe­ken dolgozó emberek tarka cso­portja megkapó látvány volt. Minden arról árulkodott, hogy rend van a mezőkön, jól teszi dol­gát a szövetkezet tagsága. R kapa mellel! felegyenesedő emberektől, s azoktól, akikkel a szövetkezet központjában talál­koztam, arra kértem választ, hogy minek lehet köszönni a jó munkaszellemet. A válaszokból kialakult kép azt bizonyította, hogy mindaz, ami történt, s ami ma valóság, az nem a véletlen műve. Tekintélyes szerepe van annak, hogy a legutóbbi zárszám­adáskor szépen osztottak, noha a kaszaperi határt sem kerülte el a múlt nyáron a szárazság. Negy­ven forint 52 fillért ért egy mun­kaegység. Aki naip-nap után dere­kasan dolgozott, az nem járt rosz- szul. Az emberek rájöttek, hogy érdemes rendszeresen és jól dol­gozni. Persze könnyű azt mon­dani, leírni, hogy — rájöttek. A szövetkezet vezetőségének, kom­munistáinak sok meggyőző szavá­ba, türelmébe került az, míg mindenki megértette, hogy a mun­kától való húzód ozás. a munkafe­gyelem lazasága nem terem jó gyümölcsöket. Tavaly bevezették a rendszeres munkaegység-előleg fizetést. Ez nagyon jó hatást váltott ki. Ha nem is sokat fizettek, az emberek zúgolódása megcsappant, mert nem maradtak pénz nélkül a csa­ládi kasszák. Ebben az évben minden munkaegység után min­den hónap elején 16 forintot kap egy-egy tag. Mindenki tudja azt, hogyha szorgalmasan gyűjti az egységet, a fizetésnél többet vehet fel, több jut erre-arra. Érdemes igyekezni, szorgalmasan dolgozni. Megvan a látszatja. A szövetkezet tagjai most már sokkal inkább a magukénak ér­zik a szövetkezetét, mint három­négy évvel ezelőtt. S az csak ter­mészetes, hogy amit tudnak, azt megtesznek érte. Azt akarják, hogy többre vigyék, mint régen vitték. Nincs kapkodás a szövetke­zetben, s ez tetszik az emberek­nek. A vezetőség idejében felké­szíti a tagságot a soron következő munkákra. Az idén a tavasz — ha meg is késett — nem okozott sok bonyodalmat, mert felkészül­ten várták. Most előbbre vannak a tavaszi munkákkal, mint ta­valy ilyenkor voltak. Tény és való, hogy az idén a munkaerővel is jobban állnak a Lenin Tsz-ben, mint az elmúlt esztendőkben. A biztos kenyér, a jó jövedelem, az átgondolt veze­tés láttán többen beléptek a szö­vetkezetbe, s nincs munkaerőhi­ány. így minden munka elé nyu­godtan nézhetnek, nem kell kap­kodni. Bár még hetek vannak hátra az aratás megkezdéséig, az előkészü­leteket megkezdték. A pártszer­vezet május végi ülésén megbe­szélték a nyári tennivalókat. A hangsúlyt a munkaszervezésre, és az aratokról való gondoskodásra helyezik. A gépek meghibásodása esetén nem szaladgálnak majd Hencidától Boncidáig, mert előre gondoskodtak szerelőről, alkat­részről, üzemanyagról. Ha az idő közbe nem szól, akkor két hét alatt végeznek az aratással, a sa­ját gépek segítségével. Kiskaszára csak 184 hold kalászos vár majd. R tagság Jó munkakedve, s a vezetők igyekezete nyomán fo­kozatosan megváltozik a véle­mény a kaszaperi Lenin Terme­lőszövetkezetről. Akik a járásban vagy a megyében régebben le­gyintettek erre a közös gazdaság­ra, azok most már a dicséret hangját pengetik. Ez a tény arra figyelmezteti és sarkantyúzza a szövetkezet gazdáit, hogy még jobban dolgozzanak, ügyesebben tegyék dolgukat. Minden adottság megvan ahhoz, hogy a Lenin Tsz a mezőkovácsházi járás legjobb szövetkezetei közé emelkedjen. Pallag Róbert 1700 kombinált szekrényt gyárt az idén a Békéscsabai Faipari Ktsz „Á“ fázisban gyártanak — Új gépek gyorsítják a termelést A Békéscsabai Faipari Ktsz-ben az idén megkezdődött a bútor- gyártásban az „Á” fázis. Ez azt jelenti, hogy a korábban Buda­pesten gyártott félkész árukat már Békéscsabán készítik. Űj gépek ér­keztek. Működik a hidraulikus présgép és a modern hengercsi­szoló. Könnyíti á munkát a soro­zatfúró, a cinkelő és a lemezsza­bó gép is. Ezerhétszáz kombinált szekrény évi tervükből 270-et már legyártottak „Á” fázisban, s rövi­desen megkezdik a szekrények csiszolását, festését. Ezenkívül Békéscsabán gyárt­ják az úgynevezett „Béke” fotele­ket, egy garnitúra részét, vala­mint tanári asztalokat s már ed­dig elszállítottak 600 szobai asz­talt. A Postavezérigazgatóság közli, hogy június 15-én, a X. keszthelyi ifjúsági találkozó alkalmából — a keszthelyi Helikon emlékművet ábrázoló — 40 filléres emlékbé- lyeget hoz forgalomba. Az új bélyeget 1964. december 31. ig használható fel postai külde­mények bérmentesítésére. (MTI) Társadalmi munkával segítik a csatornaépítést a szeghalmiak * íj Ebben az évben a szeghalmiak 2600 társadalmi munkaórát ad­tak a törpevízmű vizének elvezetésére épüld csatorna elkészí­téséhez. Egyébként ebben az évben a szeghalmiak lelkes társa­dalmi munkájának eredményeképpen elkészülnék a munká­latokkal. m Este hét óra van. Be­ültem egy kicsit a klub­ba. Egyedül vagyok. Né- zelődök. A parketten szép szőnyeg, alacsony asztalkák, fotelek, szé­kék. A fal több színű és kopár. Emlékszem, a megnyitó estéjén milyen otthonos, derűs volt itt minden. Képeket csodál­hattunk, vitatkoztunk. Szólt a rádiózene. Aztán bekapcsoltuk a televíziót. Most is bekapcsolom. Hang van, kép nincs. Biztosan rossz a képcső. Odalépnék a rádióhoz, de nincs rádió. Bizonyá­ra félvitték a KISZ-bi- zottságna, hogy ne bab­rálja seniki. A lemezját­szó néma. Két csomag kártya a tetején. Hol a többi? Volt vagy öt cso­mag. A szekrényhez bal­lagok. Nyílik. Poharak, egy tucatnyi. Alul egy ládányi sörösüveg. Mind üres... Esti meditáció a klubban fiatalember, mögötte is­meretlen leány. — Mi van, egyedül vagy? — Egyedül. — Nem lesz semmi es­tére? — Nem hiszem. — A tévé jó? — Nem. Bélékong a helyiség, ahogy becsapódik utánuk a külső ajtó. Valamit mormognak. Sejtem, hogy mit. m Hallom, valaki nyitja a külső ajtót. Már kopog. Bedugja a fejét. Ismerős Hogyan is született meg ez a klub? Rengeteg tárgyalással, utánajárással. Még a tél végén összejöttünk né- hányan, kiszisták, fiatal pedagógusok, jogászok, újságírók, s panaszkod­tunk egymásnak, hogy nincs egy csendes, meg­hitt hangulatú klub, ahol összejöhetnénk a munka után vagy va­sárnap, beszélgethet­nénk, művelődhetnénk, hasznosan tölthetnénk az időt. A megyei KISZ-bi- zottság segített. Termet szerzett itt, az ifjúsági ház földszintjén. Vett bútorokat, sok ezerért. Lett televízió, rádió, le­mezjátszó, kártya, sör. A városi KISZ-bizottság védőszárnyai alá vette a friss létesítményt. Az el­ső hetekben öröm volt tudni, hogy van klub és kezd népszerűvé válni. Megalakult a klubtanács. Aztán teltefc-múltak a hetek s laposodni kez­dett a program, csak a televíziózás maradt. Kez­dett gyérülni a látogatók száma. Egy héttel ezelőtt fiatal orosz költők estje volt. Előtte csend, utána csend. mihamarabb. Vagy öt-hat lelkes fiatal lány­ra, fiúra, aki szívügyé­nek tartja, hogy Békés­csabának legyen egy mozgalmas ifjúsági klub­ja. Ez a vezetőség ne aiudja sohasem Csipke­rózsika álmát, ne csak havonta készítsen prog­ramot. A városi KISZ- bizottság segítse élén­kebben a vezetőség mun. káját. A klub ne csak a fia­tal értelmiségiek találko­zóhelye legyen, hanem minden jó szándékú, ta­nulni, művelődni vágyó csabai fiatalé. S jöjjenek is ezek a fiatalok. Hoz­zák el vidámságukat, problémájukat, vitázza­nak, tervezzenek, szóra­kozzanak, érezzék itt jól magukat. A klubban van számukra hely. Van tehát klub, de nincs benne élet. Meg kellene indítani — hosszú távra. El H Mit lehetne itt csinál­ni? Először is egy új klub. vezetőségre van szük­Későre jár. Bezárom az ajtót, leadom a kul­csot. Vajon mikor mennek érte legközelebb? V. R.

Next

/
Thumbnails
Contents