Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-14 / 137. szám

1963. juntos 14. 5 Péntek > mmmmrrn wmwrn »im mum n m 'FVl/MIfyQAllfr Gombháború A gyulai Erkel mozi mutatja be ezt a legújabb francia fűmet, me­lyet Louis Pergaud regényéből Francois Boyer irt filmre. A meg­kapó történet két község kamaszainak érdekes „háborúságát” me­séli el. (Előadások: június 14—17-ig). MM A hullámsír szélén..* Találkozás az Északi-sarkon — Tengeralattjáró alattunk I Vasárnap délután van. A közel­gő vihar zivatarfrontja eléri Gyu­lán a városközpontot, amikor a Várfürdőben kifelé özönlő fürdő- közönség áramával szemben még szárazon eljutok a fürdő kapujá­hoz. Éppen jókor, mert szapora ezüstcsíkokiban már zuhogni is kezd az eső. Rossz ómen... —gon­dolom magamban, de a Várfürdő igazgatója, Gyepes Miklós közis­mert derűjével szemléli az ese­ményeket. — Hát ez a vihar a mi részünk­ről elmaradhatott volna, bár a mezőgazdaságnak nagy szüksége van esőre. Mindenesetre csak azok szaladtak el, akik még nem pró­bálták meg, milyen kellemes a fürdő meleg termálvizében meg­bújva kikacagni az esőt... A kavargó tömegből nemsokára előkerül randevútársaim, dr. Né- medi Endre járási könyvtáros is, és most már megnyugodva térhe­tek riport témámra, a fürdőtelepi kölcsönkönyvtár dolgára. — Milyen elgondolásból szüle­tett meg ez a könyvtár itt, a gyu­lai Várfürdőben? — A járási könyvtár kísérletéről van szó — feleli dr. Némedi —, ez­zel is kulturáltabbá akarjuk tenni fürdővendégeink számára a Vér­fürdő légkörét. A fürdőbe való készülődés izgalmas perceiben nem kell odahaza még olvasniva­ló vitelével is törődni. Ehhez itt bárki hozzájuthat díjmentesen. Szópirodaimi és ifjúsági művek­ből 6116 700 kötetes könyvtárunk a fürdőzők rendelkezésére áll a fürdő nyitvatartási ideje alatt. Később a fürdő igazgatója veszi át a szót: — A kölcsönkönyvtár létreho­zásában nagy segítségünkre volt a városi tanács, amely rendelke­zésünkre bocsátotta a 700 kötet beszerzéséhez, valamint a könyv­tárhelyiség berendezéséhez szük­séges pénzügyi fedezetet. A könyvtár kezelését pedig egy szerződéses alkalmazott beállítá­sával oldottuk meg. — Szóval a gyulai Várfürdő­ben a könyv bevonult a strand­szórakozások közé? — Igen. Míg a férj barátaival ultizik, a feleség olvashat, viszont, ha a gyerekek nem akarják ott­hagyni a vizet, a mama távollété­ben a papa rögtönzött könyvköl­csönzés útján szórakozhat. Közön­ségünk mindenesetre mindinkább kezdi megszeretni és igénybe ven­ni a könyvtári szolgálatot. A csinosan berendezett könyv­tárhelyiségben szám szerinti sor­rendben sorakoznak a könyvek a polcokon egymás mellett, a több kötetesek gumiszalaggal átkötve. A Mit olvassunk? címfejes ízlé­ses katalógus pedig a könywá- lasztásban áll az olvasók segítsé­gére. Borombós Mihályné könyvtá­rostól megkérdezem: — Kik olvasnak inkább a stran­don? nők, férfiak, a fiatalok vagy az idősebbek? * — Inkább a fiatalok és a fér­fiak — hangzik a meglepő válasz. — Az idősebb emberek teljesen átadják magukat itt a pihenés- nek, a nők meg pihenésül legszí­vesebben társalognak... — Még egy kérdés: veszett-e el már könyv a strandon? — Nem. Egyetlen egyszer kel­lett egy szórakozott olvasót hang­szórón felhívni a könyv visszaho- za talára. Igen jó lenne, ha a megye töb­bi fürdőjében: Békéscsabán, Gyo­pároson, Gyomén, Tótkomlóson is követnék ezt az érdekes és hasz­nos kultúrpolitikai kezdeménye­zést. Ezen gondolkozom akkor is, amikor a még mindig szemerké­lő esőben a gyulai vasútállomás előtt kiszállok a fürdőtelepi járat autóbuszáról, ahol a kalauz az utasok lesegitése közben, szinte családias közvetlenséggel, egyen­ként ezzel búcsúzik: — Máskor is jöjjenek el hoz­zánk.. Surányi Sándor Hárs virágok és mákvirágok A hársvirág illata különlege­sen kellemes. Egyetlen virágzó fa sem veheti fel a versenyt a sűrű lombú hárssal, amelynek érdekes alakú virágai beborít­ják egész koronáját. Ha szép a tavasz, sok a hársfavirág. Illa­ta messze uralja a levegőt, amelybe ilyenkor sűrűn szip­pant bele az ember. A hárs jel­zi magát, kínólgatja bódítóan kellemes illatát és virágait is. A hőrsvirág értékes gyógynö­vény, gyógyászati alapanyag. Sokan foglalkoznak gyűjtésével, hiszen fontos és ezért viszony­lag jól megfizetik. Gyulán a város utcáin, park­jaiban, különösen sok a hársfa, így érthetően néhány család hársfavirág-gyűjtésre specializál­ta magát. Azonban nem mindegyikőjük gyűjt becsületes úton. Néhány hársfát teljesen lekopaszxtottak, szabályszerűen legallyaztak, a virágért. Tönkretették a fákat csak azért, hogy könnyebben hozzájussanak virágjához. Az Élővíz-csatorna partján, ott a fürdő hídja felé néhány ilyen gallyaitól megfosztott fa árul­kodik erről a vandál gyűjtési módról. Ezekről a fákról jövő­re mór nem szed hársfavirágot senki. Persze ehhez szorosan hozzá­tartozik, hogy a fákat rongáló hársfavirág-gyűjtőket az egyik járókelő figyelmeztette, és ami a legfelháborítóbb, trágár, mocs­kos szavakat kapott jutalmul. Még ők voltak felháborodva, hogy gyűjtő munkájukban aka­dályozzák. Igaz, lassan vége felé jár a hárs virágzása. De azért nem árt, ha erre a gyűjtési módra felfigyelnének azok, akik engedé­lyezik a gyűjtést, azok, akik át­veszik a virágokat és azok is, akikre e fák védelme van bízva. J—sz. Néhány napja szivárgott ki Washingtonban a megdöbbentő hír: két amerikai atommeghajtá- sos tengeralattjáró csaknem ösz- szeütközött. A Seadragon és a Skate azt a feladatot kapta az ad- miralitástól, találkozzanak az Északi-sark jégpáncélja alatt, j Ha az összeütközést nem sikerül; elhárítani, a világtörténelem leg­nagyobb tengeralatti katasztrófá­ja történt volna. A Seadragon és a Skate az utol­só kilométereket egymás mellett hajózva tette meg. A két kapi­tány úgy egyezett meg, először a a Skate emelkedik jégmentes he­lyen a víz színére. A Seadragon- nak foszforeszkáló bólyákkal kel­lett volna jeleznie, ha megkezdi a víz kiszorítását. Hirtelen a víz felszínén megje­lent az egyik bolya a Skate bal oldalán, majd néhány másodperc múlva a másik a tengeralattjáró másik oldalán. Skoog kapitány rémülten rohant a jelzőberende­zéshez, a Seadragon közvetlenül alattuk emelkedett felfelé! A rá­diótelefon hosszú óráknak tűnő másodpercek múlva szólalt csak meg, hirtelen új manővert haj­tottak végre, s a Skate közvetlen szomszédságában feltűnt a Sead­ragon periszkópja. Az utolsó másodpercben elhárí­tott baleset' hírét az admiralitás megkísérelte, hogy titokban tart­sa, de a sajtótiszt révén az ame­rikai főváros újságírói hamarosan tudomást szereztek a tényekről és világgá repítették, hogy mégsem olyan biztonságosak az US-Navy atomtengeralattjárói. (Sz. L.) ÍVWWVWWWWVWVVV\A/SA/WS/W> VWAAAMAAA/VVMA/VA/VWWVTVV AA/VVVVVVAA/NAA/VVVVVVSAASA/WWWVVWWWVVVAAA/WSAAV^WVVyV őgjf iihö-Lo iMzdßfa kofául Oázis. Ez a szó a sivatagban az életet jelenti. Víz, növényzet és megélhetés. Az iskola is oázis, a tudás oázisa. Betűk, számok és emberi melegség. Ilyennek tűnik előttem a beiencéresi iskola, amint a Kö­rös-parton kifelé kerékpáro­zom, tanítani. Szántóföldek kö­zött kis zöldövezet — ez a mi iskolánk. Ma még élő valóság, napok múlva már csak emlők. Ez a kedves kis tanyasi iskola a jövő tanévben már nem nyitja ki kapuit. Mert kevés az iskolás gyermek és mert ez a fejlődés útja; teljes körzetesítésre kerül. Két éve tanítok itt. Két év, jó emberek között. A gyermekek beköltöznek a községekben a rokonokhoz, mivel még az általános iskolai kollé­gium csak terv, így egy részük napközis lesz. Sorsuk — mert nagyon megérdemlik! — bizo­nyára jobb kezekbe kerül. Ez mindenesetre a szülők számára is megnyugtató. És mégis szo­rongó érzés tölt el valamennyi­ünket, ha a közelgő búcsúra gondolunk. Tizenöt éve, hogy a szükség életre hívta a beiencéresi isko­lát és most a szükség záratja is be. Annak idején a szülők tár­sadalmi munkával segítettek az iskola építésében, hiszen tudták, hogy maguknak építik, akár az otthonukat. Így csak egészen természetes, hogy egy kicsit fáj nekik az iskola megszűnése. Mert belátni, hogy ez így van jól, csak ész kérdés, de a szív- igen! A szív azért mégis fáj egy kicsit. Tizenkét beiencéresi iskolás gyermek simogatja meg utoljá­ra kezével padját és szemével a tantermet, a jól ismert iskolát. Talán Joó Erzsi letörli padjáról a ceruzával rárajzodt „twist” felírást, de az i6 lehet, hogy ott­felejti. Emlék lesz, így is, úgy is. És Szöllősd Feri bácsi is kénytelen lesz lemondani „zsíros állásáról”, az évek óta a szülői munkaközösség elnökeként viselt tisztségéről. Ha valaki megkérdezné tólem, hogy mi marad meg leginkább bennem az itt eltöltött két év­ből, a gyerekekről, tanítványa­imról szólnék. A tanyasi embe­rek egyszerűségét, őszinteségét, szerény félszegségét hozta min­degyikük magával. Sokszor meg­látogattam őket, s mindegyikük sokat segített szüleinek az ott­honi munkában. De itt az iskolá­ban sem kellett sokat tennem a munkára nevelésért, mert mun­kaszeretetük, figyelmességük örömmel töltött el. Szinte bün­tetésnek számított, ha valame­lyiíkőjüknek nem jutott feladat a közös munkából. Tiszta és virágos otthonunk volt az iskola. Szöllősi Csöpi olyan jókedvűen takarított minden reggel, mintha a legna­gyobb jutalomban részesülne ez­zel. Az érte járó keresetnek szü­lei is nagyon örültek. Fiúk és lányok mindig együtt játszottak. Tudom, hogy azóta a fiúk már nem haragszanak, ami­ért a lányok néha legyőzték őket fociban. De a lányok is megbo­csátották Varga Sanyi góljait, Horváth Gabi csípős nyelvét, s a többiek csínytevéseit És most Culás is, az iskola macskája, újra magára marad. Próbálták már elvinni innen, de tíz kilométerről is visszajött. Az iskolához tartozik egész lényé­vel, mint a padok, térképek, gye­rekek. Ki tudja, mi lesz ezután vele? Ma még minden valóság. Ma még együtt vagyunk — tizenket- ten gyerekek és én a tizenhar­madik. Hogyan is kezdődött? Évnyitóra készültünk. A leka­szált fűben ültünk körben. Be­szélgettem velük, énekelgettünk — egyre felszabadultabban, egy­re ismerősebben. És azóta hányszor és hányszor ültünk ugyanígy?! Május elsején még szalonnát is sütöttünk az erdő­sáv mellett Senki nem verte le a másik szalonnáját a parázsba, mert előre megegyeztünk, hogy ilyet nem teszünk. Joó Esztike, aki azelőtt még nem evett nyár- sonsült szalonnát, később kije­lentette, hogy „irtó szereti az­óta a sültszalonnát”. • Tanultunk és közben játszot­tunk mindig együtt és egyszer­re. És mégis ezalatt a két év alatt mennyivel gazdagabbak lettünk! Most, hogy vége, újra átlapoz, gatom a gyerekek dolgozatfüze­teit, rajzlapjait. Üjra elevenen él bennem az elvégzett munka öröme, emléke. Nézegetem Mucsi Juliska szép, színes rajzait, ame­lyek olyan hűen megörökítették közös élményeinket — a jáitéic- délutánokat, a focimeccseket, s az iskola épületét. Az iskolát, amely tizenöt éven át hintette a tudás magvait itt Belencéres- ben. Ügy hírlik, úttörőtáborrá szeretnék kiépíteni. Üjra szép hivatás várna rá — méltókép­pen. Itt, ahol a tiszta szellő friss levegővel száll, itt, ahol a termé­szet csendje pihenőkre vár, itt, ahol az apróvadak lelnek békés tanyát, itt nagyon jó élni és üdülni mindenkinek. Hiszen, ha a terv megvalósul, sok öröm­re lelnek majd itt a táborozó gyerekek. Mi most búcsúzni készülünk innen és egymástól is. Rövid volt a két év és hosszú az a tíz, amikor újra együtt szeretnének összegyűlni, viszontlátni egy­mást. Majd akkor megmérjük magunkat, hogy mennyire let­tünk méltóak tiszta és becsületes iskolai emlékeinkhez. Leülünk majd körbe a fűbe és beszélge­tünk, és énekelgetünk, mint leg­először. De addig elül a játék vidám zsivaja, s a tízperc végét jelző tapsolás. Csend lesz, de ez a csend az iskola számára kicsit tartalmatlannak, kicsit üresnek tűnik majd. Bennünket, pedagógusokat, akik tanyán tanítunk, arra kért igazgatónk, Kis Laci bácsi, hogy tegyük lassan iskolánkat szoci­alista iskolává — a tanügyi re­form értelmében. Talán nem le­szek szerénytelen, ha most a búcsúzás alkalmával e nemes és büszke cimet képzeletben bezá­ruló iskolánk homlokzatára il­lesztem. Mi, akik ott tanítottunk, erőnkhöz képest megtettük a kö­telességünket. S talán az idő távlatából úgy emlékezhetünk vissza, hogy a mi iskolánk a szocialista társadalom építő és alkotó intézménye, szocialista iskola volt. Gulyás Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents