Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
1963. Június 2. 3 Vasárnap Több 100 000 forintos érték a italai emésztöben Jobban használják ki szövetkezeteink az öntözési lehetőségeket A múlt esztendőben mozgalom indult Gyulán, a tejporgyár szomszédságában bűzlő, nyílt emésztő kiszárítására. Jóllehet, azóta már több kocsi törmeléket hordtak a tó partjára, de a víz magassága a buzgalom ellenére mégsem apad, sőt a belőle áradó bűz vetekszik a sertéshizlaldákéval. Miért ez a bűz? Miért nem tudják kiszárítani ezt a nyílt emésztőt? A magyarázat egyszerű: a Tejipari Vállalat naponta 15 ezer liter savót enged a tóba. Az igen értékes takarmány kárba vész, ráadásul a savóban lévő szerves anyag bomlása az emberre ártalmas fertőző betegségek melegágya is. Ha figyelembe vesszük, hogy a tejporgyár és a Kétegyházi úton lévő vágóhíd higiénia szempontjából nem is akármilyen üzem, vétkes köny- nyelműségnek minősíthetjük az esetet. De hova tegye a Tejipari Vállalat a savót? Fel kellene ta_ karmányozni, de erre a gyulai tsz-ek — a Béke kivételével — és az állami gazdaság sem matat hajlandóságot. Azt mondják, nem gazdaságos az igénybevétenek nagy tábláin megkezdődött a zöltoorsó-„szüret”. A májusi kedvező időjárás hatására bő termést ad ez a jól jövedelmező növény s a termés minősége kifogástalan. Az újkígyósi Aranykalász Tsz például 300 holdon termelt zöldborsót. A borsófejtőgépekből szinte omlik a sok szép mag az alumíniumtartályokba s a fehérjedús szár, valámint az üres zöldéi a föld alatti órák, hogy nem; volt üres csille vagy leégett a kaparószalag motorja, fáradtabb az ember, mintha durchmarsban viaskodott volna a mélységek „hétfejű sárkányával”. Malijuk meg őszintén, napja- ” inkban még sokszor lohasztja le az alkotás szenvedélyét — elhomályosítva munkánk nagy összefüggéseit, értelmét is —, hogy a bonyolult társadalmi fogaskerékmű egyik vagy másik áttétele, kereke akadozik. A mindennapi munka nemcsak akkor párosul keserűséggel, és a kielé- gületlenség utóérzetével, mikor goromba és parancsolgató egy vezető. vagy éppen lélektelenül bürokratikus, hanem akkor is, amikor a művezető és a technikus, az igazgató és a miniszter nem követ el mindent, hogy ki-ki a maga posztján képességei és legjobb tudása szerint a legeredményesebben dolgozhasson. Aligha telik sok öröm példáid, az olyan munkában, amelyet korszerűtlen, elavult gépek és termékek gyártásába ölnek. Az ilyen termék elkészül, talán még prémiumot is fizetnek érte, s utána a raktárban vesztegel, mert csak addig volt sürgős, amíg „kipipálták a tervfeladatot”. Hallatlan felelősség hárul minden vezetőre és társa-- dalmi tisztségviselőre, aki egy csoport kisebb vagy nagyobb munkáskollektíva alkotó tévéié, mert a szállítás költsége meghaladja a savó vásárlási árát. önmagában véve a literenkénti 5 filléres savó valójában értéktelen valami, a kondorosi Dolgozók Tsz, a kötegyáni, az újsza- lontai, a méhkeréki szövetkezetek mégsem véletlenül szállítják több kilométeren át ezt az olcsó takarmányt. S ha a kondorosi Dolgozók Tsz-nek — ez van legtávolabb a Tejipari Vállalattól — kifizetődik a savó zö- työgtetése 45 kilométeren át, va. jón a gyulai tsz-eknek nem megérné, ha három kilométerre vinnék és a hizlaldában hasznosítanák? Feltétlen. Csupán néhány I aj ton múlik az egész. A napi 15 ezer liter savó éves szinten 5 millió 400 ezer literre emelkedik, s ez pedig 2*70 ezer forint kidobásával egyenlő. Ha a savót feltakarmányoznák, 4—5 százalékkal növekedhetne a daraértékesítés százaléka. Ráadásai ebben az esetben lehetőség nyílna az emésztő megszüntetésére, a város ezen részén a köz- egészségügy továbbjavítására. —sik. hüvely kitűnő takarmányként ma. rad a gazdaságban. Kiszámolták, hogy a borsó szemes terméséért kétmillió forintnál több bevételük lesz. A Békéscsabai Konzervgyárban és a nemrég avatott, modem hűtőházban megkezdték a vitamindús zöldborsó tartósítását. A két üzem összesen kétszáz vagonnál több borsót konzervál , illetve mélyhűt. kenységéért, baráti együttes munkájáért felelős. Egyik üzemünkben működik *■ három korszerű nagy teljesítményű présgép, amely egy másodperc alatt öt alkatrész ki- sajtolására képes, vagyis gyorsabban kattog, mint a villámgéppuska. (Sok tucat dolgozik ebből máshol is az országban.) A korszerű gépet azonban a több évtizedes masinákhoz hasonlóan, mint a régi elöltöltős fegyvert használják, mert nincs hozzá megfelelő szerszám, és a folyamatos gyártáshoz szükséges szalag. A gyári és iparvezetési hibák miatt így a présgépeket kiszolgáló munkásnők teljesítménye 40— 100-szorta kisebb a tényleges technikai lehetőségeknél. Ha a dolgozó ezt nem is érzi — alacsonyra szabott normáját így is teljesíti — mégis az a helyzet, hogy nem becsülik meg munkáját kellően. A gyári, a minisztériumi vezetők, s maguk a munkások sem békülhetnek meg az ilyen helyzettel. Szüntelen szenvedélyességgel szükséges szorgalmazni a munkaszínvonal emelését segítő ilyen és megannyi hasonló lehetőség hasznosítását. Ahány vállalat, üzem, szövetkezet, szinte annyi feladat, megoldásra váró kérdés. Az átmeneti eredményektől eltelve nem szabad egy percre sem megpihenni. Az egyik probléma megoldódik, s tucatnyi új jelentkezik nyomában Államunk évente több százmillió forintot ruház be megyénkben is, hogy mezőgazdaságunk évről évre nagyobb hasznot hozzon, könnyebben, kulturáltabban gazdálkodjanak a szövetkezetek. Az öntözéses gazdálkodás segítése is ezt a célt szolgálja. Erre adottságaink különösképpen megvannak. Megyénk vízellátottsága igen gazdag. Nincs másik megye az országban, amelyet olyan sok irányban átszelnének a folyók és a holt ágak. De vajon kihasználják-e ezt a lehetőséget szövetkezeteink? Határozott igennel nem lehet erre válaszolni. Sok még a követelmény. Bár — ha az utóbbi éveket vesszük figyelembe — vannak jó eredmények is. Az ötéves terv első évében (1961-ben) 19 ezer holdon /folytattak a termelőszövetkezetek öntözéses gazdálkodást. 1963- ban ennek a duplájára emelkedett az öntözött terület. A tsz-ek ebben az évben 40—43 ezer holdat, az állami gazdaságok pedig 12—13 ezer holdat akarnak öntözni. A tsz-ek is és az állami gazdaságok is csak modern öntözőberendezéseket akarnak beszerezni és üzemeltetni. Kihagynak olyan lehetőségeket, mint amilyent a felületi öntözés jelent. Az öntözési beruházásokra évente megyénkben 100 millió forintnál többet fordít az állam. Ebből vízvezető-főcsa tornákhoz, szivattyútelepekhez, öntözőberendezésekhez jutnak a tsz-ek. Ezek gazdaságos kihasználása jelenleg nincs arányban a beruházással. Hozzá nem értésből, a nemtörődömségből évente több millió forintos terméskiesés származik. A szövetkezetek többségében még nem ismerték fel az öntözéses gazdálkodás hasznosságát. Az utóbbi években előfordultak olyan esetek is, amikor a drága import esőzte- tőberendezés csöveiből csikókarámot, tyúkólat készítettek, vagy a motorok alkatrészeit teherautók javításához használták fel. A hozzá nem értésből adódott az is, hogy egy-egy berendezéssel csak 50—60 magasabb szinten. A kényelem, s a nyárspolgári nyugalom, merőben ellentétes az alkotói szenvedély szüntelenül megújuló folyamatával. Ismerünk munkásokat, mérnököket, agronómusokat, akik mániákusan szeretik munkájukat, üzemüket, s ez a szeretet szakadatlan harcban, az újért, a változásért vívott szüntelen küzdelemben ölt testet. Ök, az örök „elégedetlenkedők”, társadalmi haladásunk lelkiismeretét, motorját jelentik. Gyakran kerülnek éles vitába feletteseikkel, néha beosztottjaikkal is, mégsem ismerik a „ne bántsuk egymást” elvtelen, békülékeny szellemét. Ha kiegyeznének a bajokkal, önmagukkal kerülnének szembe. A szüntelen harc, idegfeszültség és a közbülső részeredmények jelentik számukra az igazi nyugalmat. U alhatatlan energiát szabadí1 * tolt fel a mi társadalmi rendünk. Régen csak egyesek, az uralkodó osztály kiváltsága volt az alkotó gondolkodás, a kezdeményezés, amely ma százezrek ügye. Társadalmunk nagy szerelvényét nem az idejét múlt gőzmasina viszi a szocializmus kiteljesedése felé, hanem valami, az atomenergiához hasonló elementáris erő. Múlhatatlanul fontos, hogy ezt a felszabadult nagy energiát szabályozott „láncreakcióba” fogjuk, égető mindennapi feladataink szolgálatába állítsuk. Kovács József holdat öntöztek meg, noha ezek a berendezések 100—120 hold megfelelő vízellátására is képesek. Persze nem napi 8 órai üzemeltetéssel, mint ahogy ezt sok helyen teszik. A legjobb szakemberek bevonásával, öntöző-brigádok szervezésével lehet csak az évi 1600 üzemórát elérni. A gazdaságos öntözések nagy akadálya az is, ha ide-oda kapkodnak és nincs kialakítva megfelelően az öntözéses törzsterület. Nem is lehet várni eredményt akkor sem, ha nem megfelelően művelt gyenge talajadottságú földeket öntöznek, mert a víz még nem minden. Alapkövetelmény: gazdag összetételű, jó táperőben lévő talaj. A tél utóján 300-nál több öntözéses szakmunkást képeztek ki jelentős költséggel. Ezeknek a szakmunkásoknak fele dolgozik jelenleg az öntözésnél. Sok még azoknak a száma, akik nem rendelkeznek megfelelő szaktudással és mégis az öntözésben dolgoznak. A gyakorlatlanság, a kisebb hibák miatt, amelyet a helyszínen is meg lehetne javítani — sokszor napokig állnak a berendezésék. De olyan esetek is adódnak, hogy beragadnak a szórófejek és hajnaltól késő estig egy helyben öntöznek. S art, hogy mennyi vizet permeteznek ki egy-egy területre, jóformán senki sem tudja megmondani. A lényeg az, hogy öntöznek! Töbli termelőszövetkezetben, ahol meg vannak az adottságok a barázdás öntözésre, tervbe is vetA Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat orosházi telepén április óta egy közös, fűtött vezetékrendszeren keresztül termelik a kitűnő minőségű olajat. A kardoskúti állomáson naponta 30—35 tartályvagont töltenek meg. Az idén megkezdték a telep nagyarányú fejlesztését. Az orosházi—tótkomlósa műútról bekötő utat építenek a központhoz, de az egész mezőt kövesutak hálózzák majd be, hogy a kutak minden évszakban a legnehezebb járművekkel is megközelíthetők legyenek. Több műhely, brigádház és irodaház, valamint egy nagyméretű gázindító állomás is épül. Innen látják el majd az üveggyárat megfelelő kalória értékű gázzal. A Szarvasi öntözési és Riszter- mesztési Kutató Intézet kákái 160 holdas halastavából ebben az esztendőben nyolc vagon halat és 120 ezer pecsenyekacsát adnak a nép. gazdaságnak. A saját ötezres kacsatörzs szaporulatából jelenleg ötvenezer kiskacsa úszkál a hatók. De ez a legtöbb helyen valószínű csak terv marad, mert eddig jóformán semmi kísérletet nem tettek arra, hogy meg is valósítsák. A csatornák kihúzását korán tavasszal kellett volna elvégezni. De Pató Pál módjára halogatják ezt a fontos munkát, pedig megyénk termelőszövetkezeteinek gazdái jól ismerik a talajt, tudják, hogy júniusban—júliusban — amikor a növényeknek a legnagyobb szüksége van a vízre — úgy kiszárad a föld, hogy jelenleg nincs olyan eke, amely megfelelő mélységű csatornát tudna húzni. Art mondják egyes helyeken: amíg nincs vízkiemelő szivattyú, addig nem fognak a csatornázáshoz. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya már a tervkészítéskor ígéretet tett arra, hogy ahol felkészülnek időben az öntözésre, oda biztosítják minden körülmények között a szivattyúkat is. A legnagyobb hiba az, hogy helyenként a szivattyú a műhelyben rozsdásodik, a vízlevezető-csatornák pedig még nincsenek készen. A feltételek, a lehetőségek. az adottságok megvannak ahhoz, hogy megyénkben további tért hó. dítson az öntözéses gazdálkodás, amely jól jövedelmező, de ehhez az is szükséges, hogy a termelő- szövetkezetek is felismerjék nélkülözhetetlenségét. Csepkó Eta Az üzemelés folyamatos biztosítására kútjavító berendezéseket kap a telep. Egy P—50 típusú román kútjavító berendezés már meg is érkezett. A telepen öt brigád dolgozik, melyek közül Boa Géza, Lenko- vics Ferenc és Kádár György brigádja nemrég elnyerte a Szocialista címet. A Siófoki Távvezeték Építő Vállalat megkezdte az üveggyárat és a várost ellátó kettős gázvezeték föld felszínére való lefektetését, amivel Bogárzó vonaláig jutott. Most a csövek hegesztése van soron. A csőrendszert a nyár folyamán árokásó gép segítségével helyezik a földbe és szeptemberben az üveggyár gázellátása már biztosítva lesz. lastó víztükrén. A vidáman lubickoló víziszámyasok a tó partján olcsó építkezésű, árnyékos nyári szálláson pihennek. A növénytermesztésre alkalmatlan terület ezzel a módszerrel nagy mennyiségű húst ad a népgazdaságnak és jó jövedelmet az ÖRKI-nek. Jó állapotban lévő GAZ—69-es terepjáró személygépkocsinkat elcserélnénk jó állapotban lévő Warszawa vagy Moszkvics személygépkocsira. Halaspusztai Állami Gazdaság, Szeghalom. 48027 ______________I________________________________ _______________ G azdag zöldborsó-„szüret“ megyénk termelőszövetkezeteiben Megkezdődött a mélyhűtés és a konzerválás Megyénk termelőszövetkezeteL Nagy méretű gásindító állomás létesül Kardoskúton Épül a gázvezeték ötvenezer kacsa úszkál az ÖRKI kákái halastavában
