Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
1963. június 9. 5 Vasárnap Udvariasság és Feltétlenül szükség van az egymás iránti figyelmességre, udvariasságra, munkában, szórakozásban, tanulásban, magánéletben, egyszóval minden emberi érintkezésben. Azért, mert az ellenkezője kedvetlenséget, eldobottságot, később közömbösséget érlel valamennyiünkben. Más az, ha figyelmesen, udvariasan, megértőén szólunk egymás hibájáról, s megint más az, ha lerohanva, emberi méltóságot megsértve „mindenestül” rontunk a másik embernek. Az emberi érintkezésben alapvető, hogy mindig, mindenütt emberi módon szóljunk, fogalmazzuk meg mondanivalónkat. A hétköznapokon is, amikor a munka sürgetése, a meztelen tények ingerelnek bennünket az elragadtatásra — ekkor is figyelmeseknek kell lennünk egymással. Félő azonban, hogy a figyelmesség és udvariasság leple alatt időközönként megalkuvókká, politikai nyelven szólva, opportunistákká válunk. „Nem szólok, mert nem akarom megsérteni.” „Ugyan, minek ártsak neki, ha használni nem tudok.” — Ismertek a mondatok, s valamennyien tudjuk, hogy összességünknek nem használnak, még ha az adott esetben figyelmességünkkel „kegyesek” voltunk is, s nem bántottuk meg munkatársunkat, vezetőnket vagy beosztottunkat. hétköznapok Vannak az életben ünnepélyek, s vannak hétköznapok. Van, amikor felesleges beszélni egymással „meztelen” dolgokról, s előszedni gondokat, problémákat, mert éppen ünnepségről vagy ünneplésről van szó. De vannak hétköznapok, amikor a munka azon is múlik, hogy mennyire őszintén, reálisan elemezzük a helyzetet — itt, ilyenkor, reálisan kell tárgyalni az ügyet, ha csak nem akarjuk magunkat is és másokat is becsapni. Még egyeszer: nem udvariatlanul, hanem igazul, őszintén! Nem sértegetni, hanem megmondani! De feltétlenül megmondani az igazat, mert különben lehetünk egy ember előtt ugyan jó fiúk, já emberek, csak éppen a társadalom ügye előtt nem. ' Egy üzletkötő szerv embere, T. A. panaszkodott nekünk: „Nem lehet nálunk szólni semmit. Bent is be kell tartani ezt az átkozott udvariasságot, amit az ügyfelekkel tényleg kötelesség, nem megsérteni. Az ember már akkor sem szól, ha a feje tetejére áll a cég... Pedig sokszor nagyon is szólni kellene...” Igen, szólni kellene! Mert a munkánkkal egy tapodtat sem lépünk előbbre, ha nem törekszünk a hibák megostorozására, helyette udvariaskodunk, figyel- meskedünk hamisan, magyarán mondva: „ünnepiünk” még hétköznapokon is. Varga Tibor Meggy o rsítják as új ipari tanuló-iskola építését Az orosházi új ' iparítanuló- iskola építését tavasszal' kfedték meg és a földszinti' födém felrakása már befejezéshez közeledik, a tornaterem falait is felhúzták. A munkát késleltette, hogy a betonelemek nem érkeztek meg időben. Csíik Sándor 11 tagú brigádja jelenleg naponta 10 órát dolgozik, hogy a lemaradást mielőbb pótolja. A Munkaügyi Minisztérium kérte a vállalatot, hogy az átadás határidejét, amelyet eredetileg december 15-ben határoztak megy hozzák’előbbre. Erre azért van szükség, mert ősszel az ipari tanulók létszáma olyan magas lesz, hogy az iskola jelenlegi elhelyezési viszonyai között az oktatás zavartalansága nem biztosítható. Csík Sándor brigádja elhatározta, hogy szervezettebb munkával és ha szükséges, további túlóravállalásokkal úgy dolgozik majd, hogy az új iskola épülete már november közepén beköltözhető legyen. .. társadalomhoz való viszonyát, alkalmazkodását is erősen befolyásolta. A szülők ebben az ügyben nem ültek a vádlottak padján, mégis, azóta is sokat foglalkoztat a gondolat, terheli-e valamilyen felelősség a szülőket is abban, hogy gyermekük ide jutott? Nézzük előbb Jóska családját. Mintha most is ott állna előttem Jóska apja: szigorú tekintetű, halk szavú, erélyt és tekintélyt sugárzó férfi. Vállalati igazgató. Amint a zsúfolt tárgyalóteremben fojtott hangon beszél, látszik, hogy minden szavát megfontolja. Szenvedély nélkül tesz vallomást a fiáról. Hanglejtése, kifejezésmódja kissé a vállalati értekezletek beidegződött stílusára emlékeztet. Mintha nem is az apa, hanem az igazgató beszélne most. Fia magatartását eléggé előnytelenül mondja el, de mint apa mégis igyekszik a sötét színeket tompítani. Felkapom a fejemet, amikor ezeket mondja: — Tisztelt bíróság, a végén belefáradtam ezekbe a dolgokba. Pedig én mindent megadtam a fiamnak,.. Azóta is sokat gondolkoztam rajta: vajon lehetséges-e, hogy egy apa belefáradjon egy fiatalkorú fiú viselt dolgaiba, s hagyja folyni az eseményeket úgy, ahogyan a fia akarja vagy ahogyan a fiút haszontalan barátai irányítják? Vajon igaz az, hogy az apa mindent megadott a fiának? Nemcsak anyagiakban, hanem erkölcsi nevelésben, emberszeretetben, fegyelmezettségben, alkalmazkodásban, tapintatban és a munka sze- retetében? Igyekszem felsorakoztatni az apa oldalán álló tényeket s megkísérlem elemezni, vajon igaza van-e az apának? Kétségtelen, hogy Jóska családjában anyagi problémák nem voltak. Az apa szakmájában elismert szaktekintély. Jóska és három testvére az átlagosnál kedvezőbb életkörülmények között' élt születésének pillanatától kezdve. Jóskának zsebpénz-problémái nem voltak, mert a szigorú apa által szűkebbre méretezett zsebpénzt az engedékeny anya titokban rendszeresen kiegészítette. — Kérem, a mi családunkban rosszat nem láthatott — mondja az apa a tárgyaláson és szavai meggyőzően hangzanak. . Valóban igaz: a nyomozás és a tárgyalás adatai szerint a szülők ellen a legcsekélyebb erkölcsi kifogás nem emelhető, nem voltak Egészségügyi felelősök szellemi vetélkedője Hogyan kell a könnyebb sérüléseket kezelni, mit tegyünk, ha valakinek munka közben eltörik a karja vagy a kapa sebet vág a lábán, s nincs a közelben orvos? Erre kaptak választ az előadóktól — orvosoktól, egészség- ügyi szakemberektől — a Vöröskereszt áltál Békéscsabán, a KlSZ-táborban megrendezett egyhetes tanfolyamon a termelőszövetkezeti egészségügyi felelősök. Az elsősegélynyújtási teendőkön kívül előadásokat hallgattak meg a járványok keletkezéséről, az ellenük való védekezésről, a tbc-ről és a különböző egészségügyi követelményekről. Az előadások után több alkalommal filmet is vetítettek, hogy még jobban megértsék a hallgatók az elmondottakat. Képeink a táborban tett látogatásunkról készültek. Néhány pillanatot lestünk el a tanfolyam egy napjából. Kötözés! gyakorlat foglalkozásokon azután maguk is gyakorolhatták. Képünkön éppen a kéz. és fejseb kötözését gyakorolják az egyik csoport tagjai Mészáros Jánosné, a gyomai járási Vöröskereszt titkára irányításával. Sokan emlegették a jó étkezést, így hát kíváncsiak lettünk arra, aki oly ízletesen főz, hogy dicsérik a tanfolyam résztvevői. Petró Mihály, a KISZ-tábor konyhafőnöke. Fiatal, jó szakmai tudással, s nagy gyakorlattal főz. Nem csoda hát, hogy sűrűn fordultak a tányérok egy kis „repetáért”. A szabad időben ki-ki kedve szerint szórakozhatott. Sakk, dominó, biliárd, rádió, televízió és egyéb szórakozás állt a hallgatók rendelkezésére. Az egyik csomellékútjaik, egymást kölcsönösen becsülték, bár kétségtelen, hogy a zárkózott férj kisebb intelligenciájú feleségével, aki nem tartott vele lépést a fejlődésben, nem osztotta meg mindennapi gondjait, hivatali problémáit nem beszélte el. Eddig tehát mintha semmiféle hiba nem mutatkoznék a szülők magatartásában. De nézzük meg az érem másik oldalát s hallgassuk meg az aúyát is. — A férjem nagyon elfoglalt ember volt — vallja az anya a tárgyaláson. — Előfordult, hogy napokig nem beszélt a gyerekekkel. Amikor hazajött, a gyermekek már legtöbbször aludtak. így a j gyermekekkel való foglalkozás J gondja rám szakadt. A többi há-' rommal nem volt különösebb baj, j de Jóskával annál több. Csak olyankor, amikor már valami nagy bajt csinált a Jóska, vette elő az apja. Időnként meg is verte. Lassanként észrevettem, hogy nem bírok vele. Emlékszem, harmadik általánosba járt, amikor egyszer rossz fát tett a tűzre. Azzal büntettem, hogy néhány órára kiültettem a WC-re, hadd gondolkozzék a bűnén. Ettől kezdve mindig így büntettem, ha rosszat művelt Izgalmas mérkőzés. legfiatalabb hallgatójával, a 18 éves Kindli Pállal, a telekgeren- dási ,Űj Tavasz Termelőszövetkezet tagjával. Pénteken este nagy esemény volt a tanfolyamon. A hallgatók nagyszabású szellemi vetélkedőn vettek részt, az egészségügyi kérdésekre kellett felelniük. A jutalmak, mint már ez ilyenkor szokás, nem maradtak el. Ez tulajdonképpen vizsga is volt. Bár voltak jutalmak a szellemi vetélkedőn, de az igazi majd az lesz, amikor a gyakorlatban, a termelőszövetkezetekben hasznosítják majd a tanfolyamon tanultakat és az eredmény nem marad el. Kasnrik Judit portot éppen az asztali-focinál találtuk: Ferencváros „játszott” a Vasassal, s mint a nagy mérkőzéseken, itt is akadt mindig drukker. Itt találkoztunk a tanfolyam egyik Szorgalmas jegyzetelők. i Az előadásokon igen szorgalmasan jegyzeteltek, pedig az idősebbeknek ez nem is ment könnyen. Hiszen a kezük a kapanyélhez szokott inkább, mint a tollforgatás- hoz. Azért még a 71 éves Szabó Feri bácsi — a tanfolyam legidősebb tagja — is szorgalmasan írt, s a füzete megtelt. Otthon, a bi- harugrai Felszabadult Föld Termelőszövetkezetben majd jó hasz. nát veszi szorgalmának. A gyakorlati foglalkozások a legérdekesebbek. Az előadásokból hallották, mikor milyen kötést kell alkalmazni, s ezeken a (Folytatjuki A főszakács Fotó: Kocziszky László
