Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

1963. június 9. 6 Vasárnap CSALÁD-OTTHON ^VW^AAAAAAAA^AAAAAA/^AAAAAAA/V\AA/WWWWWWWNV WWWWV Szülők és gyermekek Azoik a nevelő hatások, ame­lyek a családon belül időben is elsőként érik a gyermeket, lénye­gében egész életére megszabják, elsősorban érzelmi és erkölcsi vonásait. Az első 6—7 esztendő­ben úgyszólván teljesen a szülő felelős azért, hogy a gyermeket milyen benyomások érik és gon­dolkodtatják el. Így van ez mind­addig, amíg az iskola nem oszto­zik a szülőkkel a nevelésben, vállalva az alapvető értelmi kész­ségek és ismeretek kialakítását a gyermekben, Még később, felzár­Bikini Az ízlés határán belül készült ez a divatos fürdőruha, közismer­tebb bikini néven. Anyaga mintás szaténkarton. Széles sötét pánt dí­szíti, mely fehér csatiba fűződik. kózva az iskola mellé, majd a társadalom széles egésze, a külvi­lágból érkező számtalan behatás és tapasztalat is mind jobban és jobban beleszól a gyermek továb­bi, már világnézetének nevezhető fejlődésébe. A három tényező — vagyis a szülők, iskola, társadalom — kö­zül mindig is legszükségesebb a szülők nevelő tevékenységéről szólnunk. Nem helyes az, ha a szülő egy­szerűen hagyja, hogy nőjjék a gyermek, mint vadon a cserje. Az olyan liberális felfogás, hogy „be­lőlem is ember lett, pedig velem sem törődött senki”, meg hogy „majd megneveli az élet” — a nemtörődömséggel, a dolog köny- nyebb végét választó kényelmes­séggel határos. De van másik rossz is, másik véglet. Az, hogy a gyermek minden lépését megszab­juk, madzagon rángatjuk őt, min­denbe beleszólunk, amit csinál. Terrorizáljuk a féltéssel. Így az­tán semmi önállóság nem alakul ki benne. Az a nevelésfajta pe­dig, amikor a gyerek csak utólag, a szidásból, verésből tudja meg, hogy ahelyett, amit tett, valami mást kellett volna tennie, számta­lan keserűséget Okoz neki és né­ha megfejthetetlen talányok elé állítja. Mi hát a helyes út? Ahelyett, hogy sokat prédiká­lunk neki, magatartásunkkal adunk példát. A gyermek semmi olyat ne lásson a szüleinél, ami­nek az ellenkezőjét hangoztatjuk előtte. Tőlünk lássa a családban a kölcsönös segítséget, a többi- ^ekért;.váUahL áldozatot, a . köffis- ségértj végzett munkát. Nincs el­ejtett szói,, yéletlen mozdulat, ámít a gyerek észre ne venne és el ne raktározna emlékezetében. Ezért az élettel, a valósággal nevelünk, s nem a puszta szóval. A valóság, a lét kézzelfogható példáin ke­resztül alakul a gyermek tudata. Előre kell eligazítani a házi szokásokat (beleértve a családta­gok egymás iránt tanúsított köl­csönös tiszteletét), a gyermek életrendjét (az étkezési időktől a zsebpénzbeosztásig), hogy azokba a gyermek következetesen bele­szokhasson, így aztán nem lesz alkalma olyasféle kisiklásokhoz, amiket egyes szülők nem meg­előzni, hanem csak megtorolni tudnak. Vannak elemi dolgok, amikre sok magyarázat nélkül, egyszerű­en rá kell szoktatnunk a gyerme­ket. De vannak dolgok, amiket meg kell beszélnünk velük, a szü­lő és a gyermek között alakult bensőséges bizalom és becsülés hangján. Azért, hogy önálló íté­letre, elhatározásokra is neveljük. Nem hagyhatunk mindent a gyermekre, de alkalmat adhatunk neki arra hogy a maga kárán ta­nulhasson. Miért? Mert mindig nem lehetünk vele, tehát gondol­nunk kell arra, hogy képes legyen a külvilágból, a társadalomból kapott hatásokra helyesen reagál­ni. Ezzel elindítjuk őt a megisme­rés klasszikus útján, hagyjuk, hogy tapasztaljon, tanulja megfi­gyelni azt, amit lát, azután vonja le belőle a tanulságot, végül aszerint éljen tovább, amit elle­sett az életből. A szülők a nevelés művészei le­hetnek, ha egyszerűen, okos szere­tettel gondoskodnak a gyermek­ről. A gyermek ilyen vagy olyan fokon, de mindig értelmesen rea­gál a szülői gondoskodásra. Ez alakítja jelleme erkölcsi és érzel­mi' vonásait, de megalapozza gon­dolkodásának és világnézetének jövő alakulását is. Húzd ki magad! Hányszor mondjuk ezt gyermekeink­nek, amikor azok görbe háttal hajol­nak az asztalra vagy az ölükben tar­tott könyv fölé. A gyerek nem érti — hiszen sokkal kényelmesebb összeku­porodni, mint kihúzott derékkal ími- olvasni. Valójában kényelmesebb; ce csak addig, amíg meg nem szokjuk az egyenes tartást! A gyermeket bizony legtöbbször pa­rancsszóval kényszerítjük a helyes testtartásra, holott jobb lenne; ha megmagyaráznánk neki (és magunk­nak), hogy az egyenesre húzott gerinc­oszlop szép is, egészséges is. Hiúságunk nem lebecsülendő ténye­ző abban, hogy szépen tartsuk ma­gunkat. Még fontosabb azonban az egészség. A csontszerkezet lazulását, az izmok deformálódását, a belső szer­vek (tüdő, szív, gyomor, máj) rendel­lenes működését okozhatja a helyte­len testtartás. íme, néhány gyakorlati tanácsi A megszokott terhet (iskolatáskát, aktatáskát, piaci csomagot) felváltva vigyük jobb és bal kezünkben. Olvasás közben ne a fejünket horgásszuk le a könyvhöz, hanem a könyvet emeljük látótávolságba. íróasztalnál mindig egyenesen üljünk. Kiránduláson, vasárnapi sétákon, járjunk, amennyit csak lehet, hátratett kézzel. Munkahe­lyünkön — üzemben, hivatalban- vagy akár a háztartásban — lehetőleg min­den munkát egyenes testtartással vé­gezzünk. Napi 24 óránkból alig pár percet vesznek igénybe a következő gyakor­latok: 1. lábujj hegyen állva; egyik kezünkkel igyekszünk „túlérni” a másikon, majd leejtjük karun­kat. 2. mozdulatokkal utánozzuk a szélben hullámzó búzatáblát, a szökő­kút vízsugarának emelkedését és süly- lyedését (lehetőleg tükör előtt). 3. jár­junk 5—10 percig lábujj hegyen a la­kásban. 4. egyenes tartással úgy lé­legezzünk be, mintha jó illatú virágot szagolnánk, s úgy engedjük ki tü­dőnkből a levegőt, mintha gyertyát akarnánk elfújni (lehetőleg nyitott ab­laknál). Az esztétikai és egészségügyi köve­telmények értelmében egyaránt töb­bet kell törődnünk testtartásunkkal! Gy. I. Ballon Időszerű az esőkabátokról, helyesebben az esőállö öltözködésről is be­szélni. A viharkabát és műanyagköpeny hűvösebb, szeles, esős időben célszerű viselet. Ha délutáni vagy esti programot csinálunk, s csinosabban kívá­nunk megjelenni, simulékonyabb ruhadarabokra van szükség. Erre a leg­alkalmasabb a ballon. Néhány ballonkosztttm és -kabát megoldást mutatunk: Az első rajz szoknyája négyrészes, derékra felszabott, enyhén bővülő. Kabátkája nyitott, vállán legombolt háromszögletű rátét. Az élénk színű blúz magas nyaka és az ujjánál kilátszó kézelő egészíti ki az aszfaltszürke kosztümöt. Második modellünk sötétkék ballonból készül, fehér gombok és tűzés díszíti nagy mandzsettáját, széles „gullver”-gallérját és az ujjával össze­szabott teli-részt. Harmadszor egyenes szabású háromnegyedes kabátot mutatunk, világos homokszín ballonból. Derékban széles öv fogja össze, de viselhető öv nélkül is. Nagyon szűk kockás alj és sál teszi vidámmá. Végük még egy kabát: nagy felhajtott gallért és a háromnegyedig érő kézelőt sűrűn letűzzük. Színe sárga. (^eci3£(j(í VL&t£3zLafL&k Amióta Békést is­merem, egyetlen nagy baját hallom kesereg­ni: város szeretne len. ni Bár eddig is min­dent megtettek a he­lyi illetékesek a cél érdekében, mind sem­mi ahhoz képest, hogy odaköltöztették nem­régiben a megyeszék­hely felét. Az útépítések miatt elirányított út jelző­táblája ugyanis így fest: „Békéscsaba fe­le • Nem szeretem a spenótot, s lázadok, ha a tányéromban lá­tom. Legutóbb is fel­háborodtam, de a négyéves lányom jó­ra intett: — Egyél apuka, kü­lönben nem lesz belő­led erős munkásőr vagy Teli Vilmos! • Lajos barátom el­határozta, hogy dicső­ségét megörökítendő bronz-mellszobrot ké­szíttet magáról, Általam kéri tiszte­lőit és haragosait, hogy otthon lévő bronzeíf ekvőség eiket juttassák el lakására. Egyben felhatalma­zott annak közlésére, hogyha netalán több bronz jönne össze a szükségesnél, akkor is megmarad eredeti el­képzelésénél, annál ugyanis, hogy ez eset­ben sem készíttet lo­vasszobrot magáról, hanem a felesleget át­adja a MÉH-nek. Elvégre az innen kapott pénz is belefér a pincér zsebébe. * Egy íróbarátom me­sélte, hogy vidéken töltött nyári napjait a kibirhatatflanságig megkeserítette a helyi termelőszövetkezet kondása, aki reggel 5 órakor ablaka alatt tülkölte össze jószá­gait. Mindenféle lehetőség megfordult az agyá­ban a kondás elhall­gattatására, de ahogy jöttek, úgy el is ve­tette őket. Hanem egyszer rettenetes kínjában, hajnali 5 órakor császári ötlete támadt. Kiugrott az ágyból, bőröndjéhez szaladt, s kivette féltve őrzött háromcsillagos ko­nyakját. Az ablakhoz hívta a kondást, s megkínálta egy po­hánkával. — Barátom, maga olyan csodálatosan fújja, hogy álig várom hajnalonkénti érkezé­sét. Ha teheti, minden reggel fújjon el egy strófát az ablakom alatt, s én valahány­szor jön, jófajta itó- kával kínálom. Boldog volt a kon­dás és hűséges. Min­dennap odaállt az ab­lak.alá, s mindig meg­kapta jutalmát is. Ötödszörre hiába várt, hatodszorra sem nyílt az ablak, hetedszerre megkísérelte egyszer, s nyolcadszorra két utcával arrébb ment fújni a tülköt. Kiss Máté Nagy nyereményekkel, fízhetes rejtvényverseny indul a Békés megyei Népújságban Június 16-ám vasárnap, tíztietes rejt­vénypályázat indul lapunkban; A rejtvényeik vasárnaponként jelennek meg, s a megfejtők között értékes, szép nyereményeket sorsolunk ki Nyeremények : Zárójelben közöljük azon vállalatok neveit, amelyek a nyereményeket fel­ajánlották. L. díj: Tíznapos ingyenes üdülés egy személy részére, Hévízen. (Állami Biztosító) 2. díj: Egy „Badacsony” gyártmányú hálózati rádiókészülék, kb. 640 Ft. (Vasműszaki Nagy kér. Vállalat) 3. díj: Egy hatágú fémcsillár Iz­zóikkal, kb. 600 forint. (Vegyesipari Vállalat) 4. díj: Egy utalvány, női vagy férfi méretes cipőre, kb. 300—500 Ft-ig. (KISZÖV). 5. díj: Hatszemélyes porcelán ét­készlet, kb. 530 Ft. (Vendégiátóipari Vállalat) 6. díj: Kétlapos villanyfőző, kb. 500 Ft. (Körös Állami Áruház) 7. díj: 500 forintos nyeremény-taka­rékbetétkönyv (Országos Takarék­pénztár) 8. díj: Egy utalvány női vagy férfi ruhafazonra, kb.: 300 Ft. (KISZÖV) 9. díj: Unipressz hatszemélyes vil­lany kávéfőző, kb. 250 Pt. (AfiaaH Biztosító) 10. díj: Egy villanyvasaló, kb. 80 Ft. (Vasműszaki Nagyker. Vállalat) 11—30. díj: Szépirodalmi könyvek A rejtvénypályázat értékelése: Minden beküldött helyes megfejtés 10 pontot kap. A megfejtésiben előfor­duló minden esetleges hiba után egy pontot levonunk. A pontverseny ál­lását minden 3. forduló után közöl­jük. Az eléírt pontok sorrendjében kapják meg nyereményeiket megfej­tőink, a felsorolt nyeremények sor­rendje szerint. Azonos pontszámot el­érő megfejtőink között a sorrendet sorsolással döntjük el. A rejtvénypá­lyázat nyerteseinek neveit szeptem­ber elsejei, vasárnapi számunkban közöljük; A megfejtések „Rejtvénypályázaf* megjelöléssel, borítékban küldendők be; Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba címre úgy, hogy - azok minden héten szombat déM 12 óráig beérkezzenek; Csak azokat a megfejtéseket érté­keljük, amelyekhez a rejtvény szel­vény csatolva lesz. Határidőn túl és a portósan érkező megfejtéseket nem vesszük figyelembe; Az ügyes írnok (Indiai mese) Egy nagy indiai városban éU egy cipész. Senki sem tudott nála, jobban szép selyemmel és arany­nyal kivarrt cipőket készíteni. De írni nem tudott. Történt, hogy levelet kellett küldenie a test­vérének^ Mit tegyen? Elindult a térre, hogy ott megkeresse az ír­nokot. A banánfa árnyékában egy mezítlábas ember ült könnyű, fehér ruhában, az övére réz tin­tatartó volt erősítve. A cipész óvatosan érdeklődött. — Megírnál nekem egy rövid­ke levelet, tisztelt uram? — Megtehetem. De mondd csak: messze földön lakik az, akinek írni akarsz? — Nem tisztelt uram! Egy kö­zeli faluban él, a városon túl. Az írnok egy rövid ideig hall­gatott, aztán így feleit: — Nem tudom megírni a leve­ledet, fáj a lábam. — De mélyen tisztelt uram, a levelet nem lábbal szokás írni — csodálkozott a cipész. — Ez így van. Az a baj, hogy beteg lábbal nem.tudok elmenni a bátyád falujába. — De hiszen nem is küldtelek oda! —r kiáltott még nagyobbat a csodálkozó cipész. — Ez is igaz — bólintott bele- egyezően az írnok. — Ám az, akinek írni akarsz, feltétlenül értem fog küldeni. — Miért? — Azért, hogy felolvassam ne­ki a levelet. Mert barátom, én úgy írok, hogy az írásomat raj­tam kívül senki más nem tudja elolvasni.

Next

/
Thumbnails
Contents