Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-06 / 130. szám
1 W6S. június 6, 4 Csütörtök Jóságos szempár villantja ránk Amire nincs mentség tekintetét a kis ház tornácán. Jőttünkre a keshedt ingben magád a tő. Csaknem kötő alá kerül a szakavatott kezekkel foltozott .gtelja, amelyen ágy sorakoznak az apró foltok, mint iparművész keae nyomón az intarziák. De ne dugjuk ei kedves új ismerős, mert talán ezek a mesterien oda- atesetett főitek indíthatják el nemcsak szimbólumként, hanem telójátoan az emlékezés fonalát, Az ing újra az ölbe kerül. Gyarmati Károlyné ki simítja, úgy. mintha tíz, világra hozott gyermekét simogatná, kiknek megBEámláthatatlan foltot rakott egykor a keshedt kis ruhákra. Innen a szakavatottság, mert ha valahol igen, hát Bucsán különösen szükség volt erre a mesterségre. Ha hajdanán monográfia készült volna erről a községről, az tömören arról számolhatott volna be, hogy kérges marké népek, Gyarmati Károlynéhoz hasonló, regíTnerrtnyj gyerekkel megáldott csetódemberek lakjék. Több család sanyarog egy lakásban. Minden harmadik gyereket elviszi a kór. Füzesgyarmatra, Karcagra járnak orvosért, patikáért. A kulturális ,,centrum” pedig a templom és a kocsma. Ide járnak az emberek esdeketni sorsuk jobbra fordulásáért, illetve fojtják italba mérgüket, keserűségüket. Tömör az emlékezés. Villanás csupán egy tű nyomán, mert az emlékek árjában akarva-akarat- lami'l felszínre tör a jelen, mely új színeivel egyre jobban, fátyolos ködbe vészéj ti a régi életet. A falu utcáit járjuk. A főtéren úgy veszik körül a pártházat, a tanácsházát, az új iskolát a házak, mint kotlóst a csirkék. Az emberek társadalmi munkában parkot csinálnak a főutca hosz- szán. Rózsafákat ültetnek. Az egykori árokparti „parlament” is megszűnt. Otthont adott az eszmecserének a párt, a tanács, a három termelőszövetkezet, 6 a templomi könyörgés, a kocsmai cívódás helyett okos vitába csapnak most itt össze a nézetek azért, hogyan alakuljon az élet. Van már gyönyörű, korszerűen berendezett mozi, eszpresszó, jól A krónikás. felszerelt könyvtár — mondják — és tovább ügyködnek, töprengenek azon, miként, mi módon lehetne a városba iramodott fiatalok nagy többségét hazaédesgetni a szövetkezetekbe. Az utcasarkon asszony olt csevegnek. Alakjukról látni, hogy szívük alatt új életet hordoznak. Terhes-tanácsadás, csecsemőgondozás van. Dr. Barna Jenő, a gyulai kórház hajdani orvosa itt telepedett le. Kérdésünkre, hogy milyen a csecsemőhalandóság, Akikre szükség lenne a tsz-ben. kurta, de patinás a válasz: Bucsán az ilyen ismeretlen. A kérdésre viszont kérés a felelet, s ezt közreadjuk: egy kvarclámpa kellene. A tanácsházán nagy a sürgésforgás. Adóibevallási íveket hoznak az emberek. Hogy áll az adófizetés? Nem túl rózsás. Jobban is mehetne, de a tíz évvel ezelőttihez képest összehasonlíthatatlan. Erre a falubeliek így emlékeznek: a tanács egy vasárnap adófizetési napot rendelt el. Hat&záz forint ment adóba, hatezerrel pedig a szövetkezeti kocsmát segítették a terv túlteljesítésében. Múló rossz álom ez, mert ha nem is megy simán minden, azért bejön az adó, s hogy mennyire kötelesség- tudó nagy részük, erre a példa: a mozi rendbe hozására saját hozzájárulásként 129 ezer forintot adtak. A tanácsháza mellett szerényen húzódik meg a félmilliós beruházással épült patika. A bájos gyógyszerésznő mosolyától fél gyógyulást nyernek a betegek. Nem kell már Karcagra, Füzesgyarmatra járni a sűrűn felírt keserűsóért, nem kell már olyan sűrűn megkonditani egy-egy gyermekhalál során a lélekharangot sem. Nem kell annyi folt sem a kis gúnyákra, mint Gyarmati Keserűsó helyett... Károlyné idejében, mert mire el- nyűne, csaknem kinövik a bucsai gyerekek. Deák Gyula Fotó: Kocziszky László JÚNIUS «. Békési Bástya: Az utolsó tanú. Békéscsabai Brigád: Nevessünk. Békéscsabai Szabadság: Valahol Európában. Békéscsabai Terv; Mici néni két élete. Gyomai Szabadság: A piros autó utasai. Gyulai Petőfi: A bérgyilkos. Mezőkovácsházi Vörös Október: Mici néni két élete. Orosházi Partizán; Az utolsó előtti ember. Sarkadi Petőfi: Fáklyák. Szarvasi Táncsics: Egyiptomi történet. Szeghalmi Adyt A vak muzsikus. Ez év április 24-én, délelőtt 11 óra tájban Varga Zsigmond villanyszerelő, a Békési Vízmű- és Kútépítő Vállalat vésztői telepének dolgozója elkészüli a korábban elromlott villanymotor javításával. Hogy megbizonyosodjék munkája sikeréről, a szerszámládából elővette saját kezűleg összefabrikált próbalámpájál és kontrolt tartott. Abban a pillanatban, amikor munkája végeztével, guggoló helyzetéből föl akart állni, néhány centiméterre a szemétől rettenetes erejű Ívfény keletkezett (rövidre zárt a próbalámpa két vezetéke). Varga Zsigmond mcgtántorodott. a szeméhez kapott, s amikor elvette tenyerét, rémülten állapította meg. hogy nem lát. Egy negyedóra múlva visszanyerte látását, azonban súlyos szemgyulladást kapott, amellyel a békéscsabai kórházban kezelték. Mint ilyenkor lenni szokott, felvették a balesetről szóló jegyzőkönyvet, s továbbították a vállalat vezetőihez azzal az indoklással, hogy a gyárilag készített próbalámpa hiánya hasonló baleseteket okozhat még. A vállalatnál kézhez vették a jegyzőkönyvet, majd ráírták: a balesetért a dolgozó felel. Ne szaporítsuk most a szót, de vegyük sorra a tényeket. A baleset április 24-én történt. Ezt megelőzően, 1963. január 2-án, másodszorra 1963. január 15-én szerepel az anyagmegrendelő lapon a próbalámpa kérése. Ezt azonban csak a baleset után teljesítették. A villanyszerelők jól tudják, hogy e nélkül a műszer nélkül nem lehet dolgozni. Varga Zsigmond pedig — aki egyébként baleseti felelős is a telepen — munkáját precízen akarta ellátni. hát maga fabrikálta a műszert, s mert tudta, hogy ez nem tökéletes a megfelelő intézkedéseket megtette. így természetes, hogy Varga Zsigmond nem felelős a balesetért, ő csupán szenvedő alanya volt. Ez csak egy példa, méghozzá azok közül való, abol aránylag 1957-ben a Körösladányi Fa. és Vasipari Ktsz tagjai felfigyeltek arra. hogy a szövetkezet főkönyvelője, Juhász Endre egyre többet forgolódik egy eldugott kamrában, rozsdás hordók körül. Nyersgumit darál, benzint önt hozzá, méricskéli a kész masszát, s nem tudták elképzelni, milyen csudabogár lesz ebből. A főkönyvelő váltig mondogatta: — Meglátjátok, meggazdagodunk. — Ebből? Mi a csuda lesz ebből az egészből? Hát, évi hárommillió forintos jövedelem lett belőle, A két elnök A szövetkezet kis irodájában ülünk, s aztán megnézzük a műhelyeket is, A két elnök kísér. Juhász Endre, a hajdani főkönyvelő, aki most a szövetkezet elnöke és Szatmári János, a községi tanács elnöke, aki néhány hónappal ezelőtt még a szövetkezetei vezette. Nem csoda, hogy ő tart szóval, bővebb beszédű is Juhász Endrénél meg a kezdeti nehézségek, eredmények ismerője joggal tájékoztathat. — Ügy indultunk, hogy nem szerencsés kimenetelű volt a baleset, de megyénkben tavaly k sok száz baleset volt, s ebből 14 halálos. Az üzemi balesetek egy része valóban a dogozók fegyelmezetlenségéből, de nagyon sok a munkavédelmi felszerelések hiánya miatt történik. Ez pedig elsősorban a gazdasági vezetők vagy az ezért felelősek lelkét terheli. Semmilyen mentség nines arra, ha valakinek vagy valakiknek a hibájából emberek rokkannak meg, lesznek munkaképtelenek, vagy életüket vesztik. A rendelkezések szigorúak. Ezeknek betartása törvény szerint kötelezi az illetékeseket és a be nem tartása jogkövetkezményeket von maga után. De ennél több: az emberekért érzett felelősség kell, hogy legyen a balesetvédelem irányítója. Nagyon komoly dologról van szó. Nem szeretném humorossá „torzítani” az esetet, de a következő példán mosolyogni lehet. A Bánkúti Állami Gazdaságban Bacsa Elemér balesetet szenvedett. „Fejés közben a másik tehén hátba rúgta. A balesetért felelős: a dolgozó. Hasonló balesetek elkerülése végett a rúgós tehenet más helyre kötöttük.” Mosolyogni való és felháborító! Ennyi felelőtlenséget egy lapon nehezen lehet elképzelni. Nem vizsgáltuk ki ennek a balesetnek körülményeit, a Megyei Munkavédelmi Bizottság jelentésében olvastuk. De a tény. tény marad s reprezentatív példája az emberek nemtörődömségének, embertársaik lebecsülésének. De itt többről van szó: olyan ember becsüli le más életét. akit felelősséggel bíztak meg. így vagy úgy — de a társadalom mércéjével mérve mindenképpen — bűnt követett el. És bűnt követ el mindenki — olyat, amire nincs mentség — aki felelőtlenségből vagy nemtörődömségből megfeledkezik arról. hogy emberek egészségét, életét is rábízták. volt semmink. 1951-ben 18 elszánt kisiparos összerakta egy-két műhelybe minden szerszámát, közösségre léptünk. Nehezen ment. Szatmári elvtárs később a KI- SZÖV-néi dolgozott felelős beosztásban, majd 1956-ban visszajött a szövetkezet élére. — A járás, de tán a megye legrosszabb ktsz-e voltunk. Bizalmatlanság, rossz hangulat uralkodott közöttünk. S látja mivé lettünk? Nyolcmillió forint az évi termelési értéke a szövetkezetnek, külföldre járnak turista-utakra tagjaink. Mindenki jól érzi magát itt, Hát ez van. De hogyan lett? Betanított jegjés*ek Juhász Endre 1956-ban lett főkönyvelője a szövetkezetnek. Azelőtt bejárta a fővárost, más vidékeket. Érdekes szakmája volt. Nagy gyógyszergyárakban tanulta a vegyészkedést és 1949-ben Békéscsabán vegyész kisiparos lett. Gyártott mindent, ami ehhez a szakmához illett. Azután, hogy idekerült a szövetkezetbe, gondolkodni kezdett, miért ne lehetne szaktudását hasznosítani, s egy új iparággal kiemelni a szövetkezetei a Egy kvarclámpa kellene. K. M. A iadányí méregkeverők
