Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-06 / 130. szám
1963. június 6. 5 CsfltBrWk Az olvasás szerelmese Az eladók és vásárilóik hangos beszélgetésének témája a könyv, s az olvasás szépsége, hasznossága. Amint hallgatom őket, jóleső érzéssel nyugtázom: milyen sokoldalú az érdeklődési körük s milyen magas szintű a kritikai érzékük ezeknek a különböző korú, egyszerű asszonyoknak. A kora reggeli órákban még nem sokan vannak itt a vásárlók, s így bővebben jut idejük az eladóknak kicserélni véleményüket egynémely könyvről, s a válogató asszonyokkal. Ajánlanak, javasolnak, s eközben egy fejkendős nénire figyelek fel, aki bizonyára a piacról jött ide a kultúra boltjába, mert szatyrában retek, s egyéb zöldségféle. Mint megtudom, Csizmadia Antalnénak hívják, s a férje az orosházi Béke Tsz növénytermesztője. Csizmadia néni rövid keresgélés után kiválasztja Jókai Mór: Három királyok csillaga című regényét. Kifizeti a könyv árát, s közben elmondja, hogy nagyon szeret olvasni, különösen a hosszú téli estéken jó idegcsillapító és időtöltő eszköz számára a könyv. De nyáron sem telik el jóformán egyetlen este sem úgy, hegy elalva» előtt kezébe ne «enne valamilyen könyvet — Nem olvasok ám el akármilyen irományt — mondja — Azt tartom, hogyha már pénzt költők a regényekre, akkor ne csak egyszerű szórakozást jelentsen számomra az olvasás, hanem tanuljak is belőle. Sokszor úgy vagyak vele, hogyha valamilyen jó könyv akad a kezembe, hajnalokig is olvasnék. Akármilyen furcsán hangzik, csak akkor tudok idejében elaludni, ha rossz, unalmas könyvet veszek a kezembe. Mert hát néha a jóindulatú ajánlás vagy a gondos válogatás ellenére unalmas könyvet is megveszek. Persze, ez ízlés dolga is. Csizmadia néni derűsen meséli, hogy a 13 éves unokája örökölte tőle a szenvedélyes olvasási hajlamot. Akárcsak a nagymamája, ez a kislány is, ha teheti, még munka közben is olvas. így volt ez a múltkor is, amikor anyukájának segített padlót kefélni. Egyszer a nagymama viccesen arra figyelmeztette, hogy annak az asszonynak, aki nagyon szeret olvasni, sosincs igazán rendben az otthona. Persze, mindjárt hozzá is Megszerették a szeghalmiak az újtelepi mozit Szeghalmon a járási művelődési ház vezetőségét az elmúlt év elején kereste fel az újtelepi rész küldöttsége, hogy az ottani kéttan- termes iskolában — ha lehetséges — hetenként egyszer rendezzenek filmvetítést. A művelődési házban örömmel fogadták az újtelepiek kérését, és a vezetőség megbízta Papp Gyula művészeti előadót, hogy minden héten egyszerf a szerdai naoon szervezze meg a vetítést .Újtelepen. A „mozi” megnyitására 1962. február 15-én került sor és azóta minden szerdán megtartják a vetítéseket, nagy sikerrel. Tavaly 9120-an látogatták a kis mozit, egy-egy előadáson körülbelül *00- an nézik a filmeket. Az iskola tantermébe a községi tanács új padokat állíttatott be, hogy minél többen elférjenek. Legutóbb a Felmegyek a miniszterhez című magyar filmet 229-en nézték végig. Papp Gyula, a mozi vezetője elmondotta, hogy a kis mozinak már valóságos törzsközönsége is van, például Pálfi Lajosné, Zsila Jó- zsefné és több asszony még egyszer sem hiányoztak az előadásokról, amióta Újtelepen vetítenek. Az érdeklődés fokozatos növekedésével született meg az újtelepi lakosság újabb kérése, az, hogy hetenként kétszer tartanának előadást. Bizonyára ez is megvalósulhat. N. 3. tette: legalábbis ezt szokták mondani. Éppen ezért ez ától is van kivétel, mint például ő maga is. Csiamadia néni nemcsak olvasója a könyveknek, hanem szószólója is. A férje azelőtt nem volt valami nagy könyvrajangó. Amikor a téli estéken Csizmadia néni könyvet vett a kezébe, így szólt az öreg: te csak folyton olvasol, én meg unatkozom, legalább beszélgessünk. — Tudod mit, apjuk, olvass te is, majd meglátod később már véreddé válik ez a szórakozás... És így is történt. Csizmadia bácsi is válogat már kedvére otthon a sok könyv között, amelyek idős koruk napjait szinesebbé, gazdagabbá teszik. Sx. w. u Valahol Európában 194S tavaszát mutatja a naptár. A háború befejezéshez közeledik. A régi világ romokban hever, s az új a messzi Berlinben vívja utolsó csatáját... Közben a végtelen országutakon, valahol Európában gyermekek mennek, otthontalan, árva gyermekek. Róluk szól ez a történet, melynek Somlay Arthur a főszereplője. (Bemutatja a békéscsabai Szabadság mozi. június 6—9-ig.) ' Az égen Is nyár, a földön is Kora délután a battonyai román óvodában Kora délután van, amikor belépek a battonyai román óvoda utcai kapuján, és furcsállom, hogy olyan nagy a csend oda. bent. A napfényes udvaron üresen ásítozik a homokozó, mintha kora délutáni álmát aludna és árva a babaliáz is, az egyik árnyas sarukban. A nagy csendesség oka hamar kiderül, csak fel kell lépkednem a folyosó lépcsőjén, és bekukucskál- nd a legközelebbi ajtón. Az óvoda apró népe éppen ebédel. Finom illatú rizses hús dagadozik a tányérokon, és van ám étvágy is, nem akármilyen! Az első, akit köszönthetek, Deszpot Rozália, a dada, de aztán már jön is Boár Andrásné, a vezető óvónő, és látszik a mosolyából: örül, hogy újságírót köszönthet kis óvodájában. Hiszen annyi szép dolog van itt és gyerekekről, kisfiúkról, kis. lányokról mesélni mindig hálás feladat. kátyúból. Az elnök segített, s a tervek valóra váltak. A kis kísérleti hordóból hatalmas keverőüstök lettek, a bőr- cement és a gumiragasztó-oldat évente több mint hárommillió forint jövedelmet hoz a ktsz-nek. Most még újabb, nagyobb tuskó- ha vágták a fejszét. Ott füstölög a szövetkezet udvarán a kimustrált gőzekékből átalakított kazán (ezzel télen a műhelyeket és az irodákat is fűtik majd), s az átalakított raktárépületekben furcsa vegyi folyamat indult néhány nap. pal ezelőtt A sónak egy bizonyos fajtáját vízzel-gőzzel keverik, olvasztják, s hatalmas kádakban hetek alatt kristályosodik a gjló- bersó, a gyógyszeripar egyik főnixre alapanyaga, s a fényképezésben is használatos vegyszer. A szárítókban predig munkások serénykednek, szállításra készítik az első terméküket. Évente egymillió forint értékű glóbersót termelnek, de, ha a remények... ám erről majd később. Persze nincs minden rendjén ezzel a méregkeveréssel sem. Juhász Endre kivételével senkinek sincs vegyészképesítése Betanított vegyészek dolgoznak a gépiek mellett, s bizony rövidesen laboratórium is kell majd ide, ismerni keli jobban a vegyi folyamatok titkait. kell. Lesz is. Már felvették a kap. csőlátót a debreceni vegyipari technikummal. Ide küldik majd tagjaikat, — akiket érdekel a szakma jobban is —, hogy tanuljanak. Honosodott ipar lesz Kö- rösladányban a vegyi prar. A nyolcmillió másik része A hatvan tagot számláló szövetkezetnek három jelzése van nevébe iktatva: fa-, vas. és vegyi ktsz. A vegyészet jelenti a termelés kétharmad részét és ez az ág adja a jövedelem háromnegyed részét. De a többiek sem maradtak el, hírnévben sem meg abban sem, hogy kevesebbet adnának a közös kasz. szájába. Az asztalosok és a vasasok saját terveik alapján építik a vegyészeknek szükséges gépieket, alkalmatosságokat, s közben a maguk szakmájában elküldik termékeiket az ország minden részébe. A vasasok leghíresebb készítménye a nagy áruházakra való láncredőny. Méret szerint, kívánság szerint szállítják a megrendelőknek. A fa-részleg asztalosai a me- zőberónyi szövetkezettel kooperálszervezik a termelést, mint a gyárakban — szalag szerint. A lada- nyiafc haladnak a korral. Ha a remények valóra válnának A ktsz a község egyetlen, aránylag sok munkást foglalkoztató intézménye. Komoly gazdasági tényező a faluban, s erre büszkék a szövetkezetiek is, a ladányiak is. Nem tudna milyen meggondolásból lett a szövetkezet elnökéből községi tanácselnök, de e sorok írója önkényesen jelképnek tartja ezt. Hogy miért? Mert a szövetkezet nemcsak magának él, — ezt elmondták, látni is lehet — hanem a faluért is. Megszűnt a községben két üzem: a malom és a téglagyár Munkáskezek szabadultak fel, akiknek foglalkoztatottságáért valamit tenni kellett. Kenyérkérdés ez. S most elindultak hódító útjukra. Szeretnék a malom épületét megszerezni, hogy itt tovább fejlesz- szék a vegyi részleget. Lehetőség van rá, csak a felsőbb szervek, az illetékes igazgatóságok segítsége kell hozzá. Úgy tervezik, ha sikerül elgondolásuk, akkor egy kornak és a félig kész ágyneműtartó- szerű vegyi középüzemet létesíte- kat innen indítják készen útjukra, nek. Hát ez a reményük. A termelés korszerű, olyan mint Mondom, most hódítani indul- egy kisebb üzemben. Megtalálha- tak a méregke verők. Ehhez viszont iskolai végzettség tők itt a legmodernebb gépek, úgy Kiss Máté Meg is kérem — miután a gyerekhad befejezi a jóízű ebédelést és kivonul az udvarra, egy kis alvás előtti játékra —, hogy beszéljen hát, hogyan telnek a napiok a battonyai román nemzetiségű gyerekek „ovijában?” — Csak úgy, mint máshol — mondja először, s közben sorra megmutogatja a belső tereim új játékait, majd leülünk egy csöppnyi asztalhoz, még cseppnyibb székekre. — Három éve dolgozom itt, elégedett vagyok. No, nem mindennel, azért kívánságunk is van, nem is kevés. Jó, hogy nem mind marad kívánság. Az első: nagyobb játszóterem kellene, a gyerekek alig férnek el. Különösen télen zsúfolódnak össze, amikor csak egy helyiséget tudnak fűteni. (A másiknak nincs kéménye.) Nagyon régi az épület, rossz a padozata is, csak úgy fúj ki a réseken a por. Megemlítették a tanácsnál, és a tanács intézkedett is. Most a nyáron kibővítik a játéktermet, és új padlót rakatnak le Sokkal egészségesebb lesz és tágasabb, ami a fő. — Ez azt jelenti, hogy növekszik a férőhelyek száma is? — Sajnos nem. Jelenleg — piapíron — 37 helyünk van, de csak 32 gyereket tudunk ellátni. Ha a bővítés megtörténik, talán 1—2 gyermek még jöhet. Pedig nagy az igény, elhiheti! Egymás után jönnek a szülők, hiába. Nem rajtunk múlik. Vidám zsibongás hallatszik be az udvarról: jó kedve van a kis társaságnak. Az óvó néninek azonban ebben a percben nincs olyan jó kedve. — Kótezerhétszáznegyvenhat forintot biztosít a költségvetés az épület karbantartására. Nagyon kevés! Sokszor azt sem tudjuk, mire használjuk fel, mert erre is, arra is kellene, persze nem telik. Később viszont, amikor a nyári bővítésről beszél újra, már visz- szatér a mosoly az arcára, mert aki nem tudná, annak elárulom: Boár Andrásné óvó néni nagyon szeret mosolyogni, arcán mindig ott sugárzik a nyugalom, a jó kedély mosolya. Csak azok tudnak így mosolyogná, akik végtelenül szeretik azt, amit csinálnak, és a munka számukra nem fárasztó időtöltés, hanem minden napnak nélkülözhetetlen szépsége. Mondanom sem kell ezek után, hogy a szülők nagyon szeretik. A szülői munkaközösség elnöke, dr. Spák Jánosné, és a közösség tagjai: Gyuraskó Jánosné, Garáni Jánosné, Gyömbér Pálné, Militár Györgyné és mások, sokan, szívesen jönnek, akkor is, ha nem hívja őket az óvó néni. Műsorokat szerveznek, társadalmi munkát vállalnak. Tavaly a homokozó kialakításában segítettek, most plédig az a tervük, hogy a remekül sikerült farsangi műsoros délután bevételéből bevezettetik a vizet az óvodába, az utca túlsó oldaláról. Csoda-e hát, ha jól óraik magukat az apróságok? Az udvaron, amikor kimegyünk hozzájuk, nagy örömmel, és még nagyobb zsivaly. lyal fogadnak. Aztán még alkalmi műsort is rögtönöznek, Nyima Stefi verset szaval: Labda vagyok ugrok, hippi-hopp, repülök, mindig kézbe kerülök..., énekelnek is, aztán körbeállnak, és kinn a bárány, benn a farkas, ezúttal Szta- nics Józsi és Mamuzsity Julika vállalkozik a két szerepre. ...Az égen is nyár. a földön is nyár, zöld lombok alatt csengettyűszó az énekük. Amikor meg búcsúzkodom tőlük, a kapuig kísér kórsaiban: buna zia!... — Szervusztok, kispajtások. Sass Ervin Az E. M. 44. Állami Építőipari Vállalat (Budapest V.. Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal felvesz ács, állványozó, kőműves szakmunkásokat, valamint KUBIKOSOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT Szállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk Munkaruhát 6 hónapig nem adunk Szerszám szükséges. Tanácsigazolást kérünk. Munkahelyek csak Budapesten. we
