Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-23 / 145. szám
»#3. június 22. 3 Szómba! Hogy mennyi a pénzűnk?! A fent látható kép az eddig ismert egyik legmodernebb szovjet gyártmányú automata-hegesztőgépet ábrázolja. A gép tulajdonosa a vízgépészeti vállalat gyulai gyáregysége. Még tavaly érkezett. Értéke több százezer forint, s a műszakiak is, munkások is meggyőződtek arról, hogy nemcsak azaz előnye, hogy négyszeres a teljesítőképessége, hanem a kézi hegesztésnél összehasonlíthatatlanul jobb munkát végez. A varratok egyenletesek, szépek. Ennél a vállalatnál olyan jellegű mukákat végeznek, ahol a mechanizmus nagy része hegesztésből áll. Ezért szükségszerű volt ennek a kiváló gépnek a beszerzése. Hanem a hónapokkal ezelőtt érkezett gép még most sem tud tökéletes munkát végrehajtani, mert hiányoznak a segédfelszerelések. A képen is láthatják a kezdetleges felszerelést. Hónapokkal ezelőtt megérkeztek a Békési Nyomdába is a több szint nyomó ultramodern nyomdagépek. Nagy részük még most is ládában van. Mert a programozás nem volt megfelelő, az épület, amelybe a gépeket szállították nyugati cégek — pontosan, határidőre(l) — nem épült fel. Így azután naponta sok tízezer forint vész el ládákba zárva. Minden perc, amely alatt a gépek kihasználatlanul állnak, a népgazdaság nagy vesztesége. Ugyanígy kihasználatlanok voltak a Békéscsabai Faipari Ktsz-ben is a modernebb termeléshez szükséges gépek. Még tető alá sem tudták rakni őket, az udvaron áztak. De lehetne a példákat sorolni. Ám a tanulság így is kézenfekvő. Nekünk annyi pénzünk lenne, hogy nyugodtan hagyhatjuk értékeinket hánykolódni, nem gondolván arra, hogy a károk csak állandóan növekednek? Az az igazság, hogy takarékosan kell élnünk. Kihasználni minden lehetőséget, mert csak így erősödik gazdaságunk. Persze az intézkedések néha „felül” is elhúzódnak. De úgy gondolom a gyulaiak esetében is helyileg kellett volna már eddig is többet gondolni arra, hogy ne álljon kihasználatlanul a gép. Erre gondolni mindenütt, ahol ehhez hasonló esetek vannak: szükség- szerűség. Kiss Máté Mágneses ajtózár Egy amerikai cég olyan ajtózárat hozott forgalomba, amelynek mágneses kulcslyuka magához vonzza a kulcsot. Az említett ajtózár nagy népszerűségnek örvend azok körében, akik éjszaka illu- minált állapotban térnek haza és nehezen találják meg a kulcslyukat. (A ,,Magazin”-ból.) „Mennyi jött ma? — kérdezte a miniszterelnökné Németh Nándort, a hadigondozó igazgatóját. — 352 darab, kegyelmes asz- szonyom! Gyönyörű... Egyetlen nap 352- en .küldenek havi neveltetési pénzt. Ha ez így tart, minden hadiárva könnyét letörlik...” Az újságíró nagy meghatottsággal jegyzett: „Itt ülnek a miniszterelnökné körül leglelkiismeretesebb munkatársnőd, köztük Nádi-Kovács Imiréné a tolnai, Hedry Lőrinc- né a hevesd főispánná és a többiek. A legkomolyabban veszik a munkát. Kéthetenként személyesen felutaznak Budapestre, hozzák a hadigondozottak ügyeit, elintézik és viszik a végzést.” Vitéz Asztalossy vezérőrnagy a fronton történt eseményekről beszélt az elesettek tiszteletére rendezett megemlékező gyászünnepségen. „Ezer és ezer hősihalott áldozata tette lehetségessé — mondotta —, hogy elváljunk aa ellenségtől, hogy sok-sok ezer magyar megmenekült a pusztulástól és magját képezheti egy újabb magyar hadseregnek.” A munkások és parasztok vérét olcsón mérték. Árváiknak, özvegyeiknek könyöradományt küldtek érte a háborúban is jói élő, földi javakban dúskáló gazdagok. Az újságíró nem tudta visszatartani elismerésének kitörését: „Kint ragyog a nap — írta — idejüket elpazarolhatnák — már mint Kállay Mdiklósné és a többiek — tündéiden szórakozhatnának. De ők a szegény emberek sorsát igyekeznek megjavítani. Gazdagok, előkelők, tehetősek és hatalmuk is van, módjuk is van arra, hogy kitérjenek a munka elől. Nem ezt teszik, hanem az egész napot itt töltik. S a jó példát a magyar királyi miniszterelnök felesége adja”. Május volt. Aztán ahogy tel- tek-múltak a hónapok és szétoszlottak a győzelem kilátásaiBORSÓCSÉPLÉS VILLA NY FÉNY N EL Mintha a lenyugvó Nap a hangos kiáltásokat, a malacsírást, a tehénbőgést, a borjak trombitálását is magával vitte volna. S ahogy ráköszöntött az éjszaka a csabai Május 1 Tsz Dózsa-majo- rára, csend lett, békés, szunyókáló csend. Az állatgondozók hazatértek és átvette birodalmát az éjjeliőr ... Valami nehéz, zümmögő hang tör be a némaságba. A major végiről jön, onnan, ahol világosság árad szét. Egy nyitott oldalú színben borsót csépelnék. Éppen most indult a gép. A szín tövénél vontató állt meg. Két markos legény hányja le a csé- pelnivalót. Egy nyurga, borostás arcú fiatalember megy fel a lépcsőkön a rostához. Valaki a sötétből felkiált — Szerelő elvtárs’ Megtelt a mázsa. — Azonnal — feleli, de még felnyitja a hatalmas, orsó alakú rosta szélső fedelét, hogy megbizonyosodjon, nincs-e valami baj odabenn. Aztán nyugodtan lelépdel a mázsához. Ide már nem jut a fényből, csak a vakító félhomály, mely a villanyfény és az éjszaka határában állapodott meg. Betöri! hát olajos kezét ruhájába és gyufát gyújt — Három mázsa ötven. Nyakigláb fiú hajol a ládákból rögtönzött asztal fölé. Tóth Pali most érettségizett a közgazdasági technikumban. Alig számlál néhány napot a tsz-ben. A szerelő is odalép, ö is bejegyzi a mázsát. Szabó Imre a felszabadulás óta dolgozik szerelőszákmában. Egy éve került a békéscsabai AKV-től a Konzervgyárba. 17 év alatt volt ideje elsajátítani a szakma minden fortélyát, közben le is érettségizett. — Egyenesen kocsira rakjuk a borsót — mondja Tóth Palinak. — Már jön is — mutat a dobozi kövesét felé. Két, nagy fényszem fordul rá a majorra. Teherautó. Lelassul, prüszköl, csúszik. Bokáig ér ott a sár. — Micsoda úf! — száll ki a vezető és sapkájával megtörli verejtékező homlokát. — Nem erre kellett volna jönnötök. Vezet ide kövesút is. Ott az istálló mögött menjetek vissza. A teherautó a Békéscsabai Konzervgyáré. Oda vezet a zöldborsó útja. nak legutolsó foszlányai is, a földbirtokosnék, gyárosféleségek nagylelkűsége lelohadt. Már csak magukra gondoltaik: hogyan mentik ki vagyonukat az ország omló falai közül. Egyébként is: sem ők, sem az 5 kedvükért jótékonykodó tehetősek nem gondoltak arra, hogy felnevelkedésükig segélyezzék az árván maradt proletárgyereke- ket. Csak addig — gondolták —, amíg a hitleri csodafegyverek kivívják a győzelmet Akkor majd minden munkás és paraszt úgy és annyiból él, úgy szolgálja urát, ahogy az parancsolja. Addig pedig: „csak meghalni lehet, hátrálni nem”. Végül elmentek a felkancoiLók, a jótékonykodók, a kérlelhetetlen nagylelkűek. Az özvegyek könnyeit a születő új rend szárította fél. Az árváikból embereket nevelt a népi hatalom olyanokat, akik tanultak apáik sorsából. Vadász Ferenc Fölpakolják a ládákat. — Egy óra alatt fordulunk — kiáltja a gépkocsivezető. Arra megy, amerre Szabó Imre tanácsolta. Hűvösödni kezd. Esőkabátot kerít a hátára. Behúzott nyakkal jár a gép körül. Mázán Miska éppen pihenőben van. Alig néhány hónapja vásárolt Danuvia motorkerékpárját tö- rölgeti. — Beszaladok a városba — mondja a szerelőnek. — Minek? — Be volt zárva a kocsma, mikor jöttem és nincs cigarettám. — Sebaj. Van nálam egy dobozzal. Majd csak megleszünk reggelig — és megkínálja a fiút. A gép végiben borsóhegy vár a villára, hogy felkerüljön a felvonóra s onnán a gép hasába. Szász Gyurka még az ingét is ledobta. Belemártja villáját a borsóhegybe. Megfeszülnek izmai. S a borsóhegy meginog, ösz- szegabalyodott indáit, mintha valami titokzatos kéz egymásba szőtte volna. Nem akar engedni. De Gyurkával nem bír. — Lassabban rakd, mert megint besül a dob — figyelmezteti a szerelő. — Én csak gyorsan tudok dolgozni — feleli sistergő, gyors beszéddel és nevet hozzá. — Ha szárazabb volna, nem szólnék semmit, de tegnap is megázott. A csúszdán kövér, zöld borsószemek versengve rohannak le a ládába. Gyorsan megtelik az. Özv. Szabó Gábomé béleli a ládákat. Aztán sorjába rakja őket a csúszda mellé. Amelyik megtelt, Tréfál az időjárás Az idei tavaszon sok eső hullott. Megyei átlagban már annyi csapadékot kapott a mezőgazdaság — az év első felében —, mint a múlt esztendőben összesen. A Szeghalom szomszédságában lévő Halaspusztai Állami Gazdaságban azonban mégis panaszkodnak: őket állandóan elkerüli az eső. A gazdaság központjában — a debreceni műút szomszédságában 23,6 milliméter csapadékot mértek, ugyanakkor Csikérben sütött a nap, kapálták a kukoricát. Vésztő és Szeghalom határában — a mágori határrészen — pedig kiégett a legelő. Jól sikerült a gépszemle A gazdaság szerelőit dicséri az a jegyzőkönyv, amelyet a Békés- Csongrád megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának főmérnöke a napokban Halaspusztán felvett. Ebben többek között az áll, hogy az Ombódi József főgépész vezette szerelőcsoport kitett magáért a nyári betakarításhoz szükséges gépek javításában, szemlére készítésében. Kombájnjaik, magtisztítóik, szántótraktoraik, teherautójaik, vonatóik, pótkocsijaik, disztillereik és ekéik kiváló minősítést kaptak. Segítik a szeghalmi Rákóczi Tsz-t Az öntözőbrigád igen sokat tett a szeghalmi Rákóczi Tsz paradicsomtermesztésének segítésére. Hetvenholdas táblájukat egész taazt arrébb tolja és helyébe üreset húz. — Nem álmos? — kérdd a szerelő. . — Nem. — De azért jobb lenne ágyban. — Nehezen alszom, inkább kínlódom. Minden éjszakám ilyen, ahogy szegény férjemet elvitték. — Hova? — A háborúba. — Meghalt? — Bizonyára. De tudja isten, én minden este hazavárom. Pedig lassan már tizennyolc éve annak. Szeméhez kap. A szerelő továbblép. Az egyik ládán Szabó Julika ül. Szemére ránehezedett az álom. Meg akarja tréfálni, de hívják a mázsához. Lassan dereng az ég alja. S mire az első sugarak áttörnek a szürke párán, kitörölve azt a csöppnyi álmot is, amit az éjszaka Julika szemébe csempészett, újra megtelik hanggal a Dózsa-ma- jor. Elsőnek a borjak ébrednek, nyomukban rázendítenek a tehenek, majd a malachad is versenyre kel a cséplőgép zúgásával. Aztán megérkezik a váltás. Megáll a gép. Az emberek körül- állják a szerelőt. — Mennyit csépeltünk? — kérdik. — 27 mázsát. — Négy mázsával többet, mint a múlt este— bólogatnak elégedetten. Aztán Szabó Imre, <a szerelő kezet fog valamennyiükkel. — Az idén már nem jövök ki többet. Majd csak jövőre, ha újra zöldborsót csépelnek a Május 1 Tsz-ben. Serédi János vászon öntözték, hogy innen dús termést takaríthasson be a szövetkezet. A gazdaság két Csepel Diesel-motorral hajtatott öntöző- berendezése kifogástalanul működik. Segítségadásukat tovább folytatják a nyári betakarítás időszakában is. A gazdaságnak ugyanis 2100 hold az aratnivaló- ja, s amennyiben a kombájnok Halaspusztán befejezik az aratást, átváltanak a környékbeli tsz-ek- be. Terven felül 800 árusüldő Másfél hónapijai ezelőtt megbízást kapott a gazdaság, hogy az év negyedik negyedében a hízóeladási terv teljesítése mellett 800 árusüldőt adjon a Békés megyei Állatforgalmi Vállalatnak. A gazdaság főállattenyésztője már el- késra'tette a süldőszállítással kapcsolatos intézkedési tervet. Nagyarányú legelőjavítás A Mágoron lévő nagy kiterjedésű legelőt a vésztői Aranykalász Termelőszövetkezettel közösen megjavítják. Ügy tervezik, hogy a Sebes-Körös vizét a legelő rétegvonalaira vezetik, az ott húzott ideiglenes csatornákba és csörgedező öntözéssel szárnyaik a mágori határrészből is az aszályt. Az állami gazdaság és a vésztői Aranykalász Termelőszövetkezet együttesen már elkezdte az öntözés előkészítését' Ualas-pus-zlai mozaik
