Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-16 / 139. szám
Valahol Európában Ez a napjainkban felújított, kitűnő magyar film nem sokkal a felszabadulás után készült, mégsem érezzük archív műnek. Radványi Géza rendező és Balázs Béla, a világhírű filmesztéta alkotása — amely annak idején nemzetközi sikert ért el kiállta az idők próbáját. Miről szól a film? Valahol Európában, a Duna mentén, az elvonuló front mögött gyerekbanda kóborol. Tagjai rombadőlt javítóintézetből szökött kamaszok és kivégzett, elhurcolt, lövészárokban vagy bombázás közepeit elpusztult szülők árvái. Ezeket a gyerekeket a háború a maga képére formálta. „Szabad életet” élve, fosztogatva járják a senki földjét, az országutakat, falvak, tanyák környékét, s egy darab élelemért gyilkosságra is készek. Az elvadult fiatalokat egy — a világégés elöl magányba emigráló — öreg művész tanítja meg a szabadság igazi értelmére: a szabadság nem jelenthet törvényen kívüliséget, semmilyen eszköztől vissza nem riadó anarchizmust. A szabadság csak egy rend keretén belül, a közösségbe illeszkedett, céltudatos életben valósulhat meg. Az összefogás szükségét a gyerekek már régebben felismerték. Az öregember szavaira s a további események hatására a közösség s w a fogalma tágabb értelmet nyer szemükben. A film vé- jj & ajtaja, szigorúan rám né- gén a fiatalok tisztult, ismerkedő, birtokba vevő tekén- ■ zett: „Remélem, nem félsz?” tete a felszabadult népben ismeri fel a kollektívát, ■ melynek keretében meg kell tanulni élni. Túl az általános háborúellenességen FÉLELEM kJyolcéves koromig nem 1' ismertem a féléimet. ( A faluban, ahol születtem élt egy bolond nő; Kokovai Böskónek hívták és néha megzavarta a gyerekeket Mi a falutól két kilométerre laktunk, egy tanyán, odáig nem jött él Böske. Én kicsi voltam és sovány, és talán ezért nem bántott, ha ritkán szembetalálkoztam véle. Nem volt tehát okom az ijedezésre. Azután a felnőttek belém oltották a rettegést. Mindenekelőtt azzal, hogy beszéltek róla. Ha este, sötétedéskor a kertbe küldtek zöldségért, az anyám halkan, együttérzőn megkérdezte: „Nem félsz?” Ha apám rám szólt, hogy nézzem meg, be van-e csukva a disznóaz általános haooruellenessegen és huma- ■ vitáson, egy új világrend harmóniáját hirdeti a „Vada- jj hol Európában Az alkotók a cselekményt rangos művészi — film- : művészi! — fokon fogalmazták meg. Egyes jeleneteket, § képeket a mozit elhagyva sem felejtünk el sokáig. . Vonat robog. Szállítmánya zsidók. Űticélja, ha- £ már nem voltam ilyen biz„ 1 t 1. 1 1. r ■* f _.1 ___ 1 •*? * n ílAl rfríToUvon loítolÓKKio : : h angjába szalad. A helyiségbe robbanás tör, s a varázsbarlang apparátusa működni kezd. Beindul a gépzene, s a primitív ijesztgetésre szánt bábuk megmozdulnak. De most valóban félelmetesek, mert a külső borzalmaiktól értelmet kaptak: a rémarcok a fasizmust fejezik ki. Tűz van a közelben. Egy sarokban Hitler viaszfején — a torz szömyarcoknál ezerszer iszony- tatóbb e természethű panoptikumfigura — a haj olvadni kezd. A néző látja, amint sötét vér csorog le egy őrült kifejezéstelen arcán— • A filmben viszontláthatjuk « nagy emlékű Somlay £ Arthurt, a megkapón fiatal Bánky Zsuzsát és Gábor £ Miklóst. 1 ■ A „Valahcű Európában” jelentősége a magyar \ időjárást emlegették, aztán filmművészetben nagy. Az élő és hatni tudó, de már j rátértek a tehenek etetéséklasszikus film új szellemiségével és új stílusával tán ■ re, és a sertésorbánc-jár- legkiemelkedőbb úttörője volt felszabadult fümgyár- tásunknák. Kívánjuk, hogy az utódok gyakran üssenek vissza e nagy ősükre. Padányí Anna ványra. Már majdnem elaludtam, amikor Kosztolányi Mihály az apáimhoz for. dúlt: sát panaszolja egyelőre, hogy a Dózsa György-ben megmutathassa rémítő erejét fl későbbi Erkel-operákbam meg éppen a kő- képpontba kerül a nép, s ugyanakkor zeneileg is megteremtette az idegen hatásoktól apránként megszabaduló, önálló magyar operastílust. Nem áll meg azonban ennél. A drámaiság elmélyítésére törekedett, a magyar népdráma megteremtéséért fáradozott. Legfontosabb célkitűzése ez magyar zene ápolásával és „.Mintha tnOSt érnék be népszerűsítésével. a régen elvetett mag. A A zenét kedvelő, a zené- termést mi aratjuk. Az új, hez értő tömegek nevelésének eszköze a dalosmozgalom elindítása volt. A magyar dalegyletek életében ugyancsak jelentős szerepet vállalt magára. Az egy-egy népi nemzeti kórusmozga- lom, megfrissülve — az időközben rárakódott selejtes ízlésű dalárdaműve. két elvetve — virágkorához . . közelít Megyénk zenei élevadeka varosban megrende- teben fantos m_ zett dalosünnepen találkozott egymással az daloló népe. Időtálló művészi nevelőtevékenysége is. Nemzeti Színház karmestereként operaszínpadunknak számos lett (Sarolta, Névtelen hő- énekest nevelt. A muzsdku sök, Bnmkovics György.) De nemcsak operát írt Erkel, hanem jelentős szerepet is betöltött a magyar zenei élet szerteágazó területén. sok egész sorát indította el, és természetesen ő nevelte az operakedvedő közönséget is. Minderre szervezett formát is keresett és talált. Hosszas és kitartó küzdeA szabadságharc bukása ^em ere<íményeként alakult utáni időkben hívta életre a meg 3 ^nöakadémia. Igaz- Filharmóndai Társaságot, ak- 83143 >ó idei& "ünt tanár, a kor, amikor az önkényuralom mindenféle társulást temek be a rendszeressé vált orsza® hangversenysorozatok nemcsak a városokban, hanem a falvakban is. Eleven művészeti élet folyik, a nép alkotó kedve óriási lendületet adott neki, s most legújabban az Erkel Diákünnepek öntevékeny művészeti vetélkedője a biztos jövő alapjait kezdte el lerakosgiatnd, mert az ifjúság hatalmas tömegeit mozgósította legkivált a hangszeres zene, az énekművészet és az énekkarok területén. így nőtt bele Erkel életműve a mába, biztosítva a haladó művészeti irányok — Ott a nádas előtt van egy zsombék — mondta lassan, kéjesen ízlelve a szavakat — Figyelted-e mostanában? — Láttam — mondta az apám halkabban, titokzatosan. Mihály bácsi felemelte az ujját, kicsit ravaszkásan hunyorgott és sejtelmesen azt súgta: — Egy vasládában ott van elásva az öreg Maczelka gróf kincse. — Miért ásta volna el? — hitetlenkedett az apám. U egyezni kezdtem a fü11 lemet Még a szememet is becsuktam, legfőképpen két okból: egyrészt így azt hiszik, hogy alszom és nem szólnak rám a hall- gatódzás miatt, másrészt azt olvastam a kalendáriumban. lük aludtam el, és ők ébresztettek reggel. Néhány hét múlva egy másik szomszéd jött hozzánk látogatóba, Rostás Péter. Ha elképzeltem, hogy mellé áll a mi másik szomszédunk, Kosztolányi Mi. hály, nevetnékem támadt. Rostás Péter kis ember volt, bajusz nélkül és áttetszőén kék szemekkel. Ezen az estén ismét szóba került a Maczelka gróf kincse. Föl. álltam, hogy kisomfordál- jak, mert már elegem volt a szellemekből. Rostás Péter azonban megkérdezte tőlem: — Hát te Ferkó, láttál-e már lidércet? — Nem láttam — vallottam be töredelmesen. — Tudod, a lidérc a temetőben tanyázik — magyaMiért kellene fehlem?** — kérdeztem önkéntelenül is. Este is, éjjel is minden olyan csendes, mint nappal. Legfeljebb néha ugatnak a a kutyák, de se rablók, se szellemek nem járnak errefelé. Pár nap múlva azonban láltábor. A vagon keskeny ablakán kidobnak egy kisfiút. A matrózruhás, ápolt fiúcska felkel, leporolja : magát, körültekint a rövidlátók bizonytalan nézésével, i felteszi szemüvegét s elindul... A javítóintézet romokban. Két kamasz számára ez a szabadságot jelenti. Hogy a kinti világ milyen, csak egy villanásnyi kép érzékelteti: patkányok másznak velük szembe az úton— _ Egy kisgyermek bombázáskor a vurstli elvarázsolt bar- £ volt, szabályos arccal, féketos a dolgomban, legalábbis ami a szellemeket illeti. Egy vendég felbolygatta " a lelkem nyugalmát. Kosztolányi Mihály, az egyik szomszédunk. Mihály bácsi nagy darab ember te szemekkel és sűrű, tömött ■bajusszal. Én tisztelettel néztem föl rá, már csak azért is, mert lassan, szinte méltóságteljesen ejtette M a szavakat, mint a bölcsek. Legalábbis akkor még azt hittem, hogy a bölcsek így beszélnek. A férfiak ettek, ittak és beszélgettek. Én a kemencepadkán ültem, és lestem a szavukat. Sokáig csak az magyar zenei nevelés alapvetését végezte el olyan időben, amikar szinte a __ . __ m egtiltott, övé az érdem, semmiből kellett megterem- folyamatosságát, az új szén. hogy megteremtette a rend- tenie mindent. Tanköny- vedélyes szeretetét, a jövőszeres hangversenyeiét élő. vekről szó sem volt, a ze- be mutató fejlődés mara- feltételeit Nagyon fontos nekritika alig ébredezett s dandó alapvetését feladatot látott el az Er- ilyen mostoha körülmények Ez a mostani emlékezés kel-irányi tóttá Filharmó- között nevelte a magyar egyik tanulsága, ndai Társaság a klasszikus muzsikusok: zongoristák, Szerdahelyi István és romantikus muzsika karmesterek, zeneszerzők a TXT irodalmi szakosztályának megismertetéséved, az új egész nemzedékét tagja hogy becsukott szemmel jobban hall az ember. — Azt mondják, hogy megharagudott a fiaira, és nem akarta nekik adni az aranyat — folytatta a szomszéd. — Ravasz ember volt az öreg. Elvitte a ládát egy lakatoshoz, az béleszerelt neki egy oroszlánt Erre a megállapításra majdnem leestem a kuckóból. Az öreg ivott és azt mondta: — Később többen is ki akarták ásni az aranyat, de amikor fél méterre értek a kincshez, kiugrott a ládából az oroszlán és mindenki hanyatt-homlok elfutott. Mire másnap odamerészkedtek, a föld olyan sima volt, mintha nem is ástak volna ott soha. A vendég belenézett a " poharába, és fölényesen kinyilatkoztatta, hogy az oroszlánban az öreg Maczelka szelleme él. Ezzel felállóit, elbúcsúzott és elment, de itthagyta miná- lunk a szellemeket, a vasládába zárt oroszlánnal. Egész este a vasládán járt az eszem. Másnap reggel megkérdeztem anyámtól, hogy vannak-e szellemek? — Én még egyet sem láttam — mondta anyám közömbösen. Többet nem kérdeztem. Féltem, hogy a felnőtt válaszai egyre jobban összezavarják bennem a világról alkotott gyermeki elképzeléseimet. A szellemek azonban üldözőbe vettek. Többé nem volt menekvésem, verázta rögtön. — Minden éjfélkor megjelenik. Olyankor a frissen hantolt sírok fölött sárgás fény villan. Akkor száll ki a testből a lélek. — Mitől sárgás a lélek? — kérdeztem csodálkozva, mert úgy éreztem, hogy az egyébként érdekes és tudományos magyarázat ezen a ponton egy kicsit sántít Rostás Péter zavarba jött — Hát... ég a csont — mondta csöppnyi töprengés után. — A csontban foszfor van, az villog a sír fölött olyan ijesztőn. A lélek csak így tud távozni a testből — tette hozzá. Ezen igen megdöbben“ tem, mert rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem ismerem a világot, pedig már nyolcéves vagyok, és átböngésztem az idei kalendáriumot. Elolvastam már néhány könyvet, de azokban sehol sem volt szó ilyesmiről. Azon az estén mégis sokáig nem tudtam elaludni. Csak forgolódtam az ágyamban. Anyám meg- neszelte, hogy nem alszom, és csendben odajött hozzám. — Csak nem félsz a li- dérctől? — kérdezte halkan. Én csak ijedten meredtem a sötétségbe, nem tudtam válaszolni. Anyám magához húzott, megcsókolt és a lel- kemre kötötte, hogy mindig siessek haza az iskolából. Ettől a naptól kezdve kezdtem igazán félni. Délután jártam iskolába, és ősszel meg télen legtöbb, szőr már sötét volt, amikor hazafelé indultam. Az iskola alig száz lépésre lehetett a temetőtől. Szinte a temetőkapu előtt kellett elmennem. Olyankor szívemet a torkomban éreztem, és akaratlanul a temetőkert titokzatos sötétjébe pillantottam. Azután, szilárd elhatározással csak az utat, a csúszós, keskeny utat néztem magam előtt. Az egyik este a femető " felől valami furcsa fény csapott a szemembe. Tudtam, hogy abba az irányba lehetnek a frissen hantolt sírok. Most költözik odébb a lélek — futott át az agyamon. De miért nem várja meg az éjfélt? Miért sietős neki annyira az átköltözés? — próbáltam tréfával elütni a dolgot, de nem sikerült. A fény egyre csak villogott, sárgásain, tompáin, ijesztően. Remegni kezdtem, majd futásnak eredtem. Pár lépés után suhogást hallottam m/agam mögött. Va laki követ, gondoltam. Megálltam. Csend honolt körülöttem, csak a tücskök ciripeltek a temetőárokban. A szívem mind jobban vert Üjra futni kezdtem. Megint követett a suhogás. Ha jobban futottam, erősödött a suhogás. És ez így ment hazáig: futottam, megálltam. Még a lelkem is reszketett, mire hazaértem. — Mi történt véled, fiam? — kérdezte anyám látva né. mült arcomat — Semmi — tagadtam 1» mindent Szégyelltem bevallani a félelmet. Másnap, amikor az iskolába mentem, bátrabban néztem a temető fe. lé. Világos nappal volt, egy kicsit fújt a szél. Az új sírokon rezegtek-zizegtek a koszorúk. Frissen, tisztán játszottak. Néhány aranyszínű ugrándozott a szélben. A rájuk tűző napban vilióz. tak, csillogták. Úgy, mint este. Nagy kő esett le a szívemről. Hát ezeket a fényes szalagokat néztem én li- dércnek. A lelkem mélyén azon” ban már ott tanyázott a félelem. S amikor napok múlva hazafelé menet meg. zörrent a sötétben valami, ismét csak futásnak eredtem. A suhogás megint mellém szegődött. A szívem ösz- szeszorult, a torkomban galuskát éreztem és tivert a hideg veríték. A különös hang egészen hazáig üldözött. Már sok mindent megértettem, a suhogást még nem. Aztán egyszer elmondtam anyámnak. Gondolkodott egy kicsit, aztán a nadrágomra nézett: — Szaladj csak! — mondta. Szót fogadtam, és ismét hallottam a suhogást. Ekkor a nadrágomra pillantottam, és felszabadultan nevetni kezdtem. Rájöttem, hogy a bársonynadrág érdessége adja az ijesztő hangot. Anyám szeretettel magához szorított, és láttam az arcán, hogy bántja valami. — Sokszor féltél? — kérdezte. — Néha, tagadtam le a bársonynadrág felét, és az aranyszínű koszorúkat teljes egészében. Azon a napon voltam tízéves. Mészáros Ferenc
