Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-16 / 139. szám
1963. Június 16, 7 Vasárnap Őfelsége levele Valamilyen évszámot keresve, leemeltem a polcról a vaskos történelemkönyvet, s amint kinyitottam, egy levél esett ki az elmúlt századokból. Kétfejű sas díszítette a borítékot meg a merített levélpapírt. Nézem az aláírást: Ottó. Az ötvenéves királyfi. Hm. Mit írhat? Csak ezt írhatja: „A jelenkornak császári és királyi üdvözletem! Mi, Isten kegyelméből osztrák emigráns, pöckingi vittatulaj- donos és az osztrák közigazgatási bíróság rehabilitáltja, felkenésünkre áhítozván, szükségét érezzük, hogy kifejtsük nézeteinket házunk — nem a pöckingi, hanem a Habsburg — egynémely igaz cselekedetéről. Különös előszeretettel hivatkozunk, mi Ottó, Magyarországra, melynek népe még ma is bizonyára emlékezetében őrzi családunk tetteit. Mi a magyar népet mindig kedveltük, s hogy ez történelmi tény, annak bizonyítására nem restellünk néhány eseményt mindenkinek a szívébe vésni. Máig is borsózik atyai hátunk, mi lett volna a szegény magyar népből, ha országát a török ellen vívott csaták színterévé tesszük, s nem engedünk békességgel a török szultán jóindulatú intelmeinek. Ha csatározásainkkal kellemetlenséget okozunk a konstantinápolyi udvarnak, tálán még forrón szeretett székvárosunk, Bécs is a barbár pusztítás áldozata lett volna, mit őszintén nem kívántunk. Sajnos, magyar népünkből hiányzott a kellő előrelátás és politikai érettség, s esztelen ellenállásával majdnem ránk szabadította a pusztító veszedelmet. A szükséges bölcsesség hiányára és szándékaink félreértelmezésére vallott több lázadás az országban. Az önök által olyan sokat emlegetett Rákóczi az ország sebeiről szólott kiáltványában, eléggé el nem ítélhető módon, olyan időkben, midőn le kellett állítanunk több vadászkastélyunk és nyári lakunk építését, s mi magunk is arra törekedtünk, hogy újabb külországok háborús eszközökkel történő bekapcsolásával fedezzük a császári ház létminimumát, megtagadta az adófizetést. A magyarok arra kényszerítettek minket, hogy erőszakkal törjük le a felesleges gőgjüket, belássák végre, hogy segítségünk nélkül magukra maradnák Európában. Mi, Ottó és az egész ház, óhajtottuk a békességet, s megsirattuk a halálba rohanó ellenfeleinket is, kik éppen úgy szerettek volna szabadon élni, mint mi Becsben, s máig érthetetlen előttünk, hogyha egyet akartunk, miért támadt közöttünk annyi belviszáty. Talán még emlékeznek bizonyos Kossuth nevezetű lázadóra, kit nem tudtunk meggyőzni sem szép szóval, sem fegyverrel házunk érdekeinek horderejéről. Ez a Kossuth nem átállotta fellázítani ellenünk a jobbágyokat, akiket emberszámba se lehetett volna venni, magyarul akart a hivatalokban és iskolákban tárgyalni meg tanítani, holott ez nem tartozik a kultúmyelvek közé, csak szolgák beszélik, s teljes felháborodásunkra kimondatta házunk detro- nizációját is. Újból fegyverhez nyúltunk, hogy meggyőzzük a magyarokat szándékaik esztelenségéröl, majd mikor nagy nehezen győzelemre vittük a cár fegyvereit, megnyitottuk még a börtönajtókat is magyarjaink előtt. Bach nevű alattvalónknak, s véle Haynaunalc császári köszönetünk, hogy a meggyőzés gyakorlati ten. nivalóit oly hűségesen váltották valóra. Családunk szent és nagy érdemei közé tartozik, hogy nekünk sikerült végül is meggyújtanunk az első világháború máglyáját, melyhez uralkodótársaink már régebben gyűjtögették a fahasábokat, Házunk nem érdemelte volna ki önmegbecsülését, ha nem gyilköltatik meg a legalkalmasabb időben szerencsétlen rokonunk, oly sok vért látott trónusunk várományosa, Ferenc Ferdinand és neje. Drága jó emlékezetű Ferenc Józsefünk, mindent meggondolva és megfontolva, indult a bosszúálló szent háborúba, hogyha csak egy mód van rá, néhány új tartomány, esetleg ország címerével és koronájával gazdagíthassa Schatzkammerünket az ősi Burgban. Apukánk, IV. Károly, kétszer akart visszajönni, de akkor pedig az uralkodni vágyó Horthy Miklós nem fogadta őt ülő tisztelettel, így vissza kellett mennünk emigráció» támaszpontunkra, ahonnan jöttünk. Uralkodói türelmünk a végéhez ért, most már legalább annak a pár száz holdnak kellene visszatérnie kebelünkbe, mely ott hever Ausztriában, néhány palotával és részvénnyel egyetemben, s amúgyis csak azután lennénk hajlandók arra, hogy bizonyos feltételekkel megkíséreljük kegyes alattválóságunkat a trónra helyezni, s ismét nemes és főnemes emberekkel tölthessük be kegyesen a megfelelő közhivatali posztokat. Csupán azt szeretnénk kegyelmesen tudni, hogy vajon a mi hüteten magyar népűnk a felsorolt események, a felidézett történelmi tettek után vissza tud-e emlékezni még házunkra, a Habsburg névre? Kiadtuk Pöckingben, 1963. június havában. Ottó”. A levelet visszatettem a könyvbe, valahová 1526 és 1914 közé, mert hangja és témája szerint oda illett, azt pedig az illetékesekre bízom, hogy adatait írják a Habsburgok számlájára. Főúr, mi már fizettünk! Marthy Barna A BÉCSI BURG HÁTSÓ AJTAJÄNÄL (Gero Sándor rajza) Hruscsov nyilatkozata Kennedy beszédéről Moszkva (MTI) Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök, a szombat reggeli Pravdában válaszol a Pravda és az Izvesztyija főszerkesztőjének kérdéseire és részletesen elemzi Kennedy elnöknek a washingtoni egyetemen hétfőn elmondott beszédét Hruscsov megállapítja, hogy Kennedy beszéde egészében véve pozitív benyomást kelt, majd hoz. záfűzd, hogy az elnök ezzel a beszédével egy lépést tett előre a nemzetközi helyzet realisztikus értékelése felé. Üdvözölte Kenncdynek azt a kijelentését, hogy véget kell vetni a hidegháborúnak, de megjegyezte, hogy a helyes nyilatkozatokat és üdvös felhívásokat konkrét tettekkel kellene alátámasztani. Hruscsov megemlékezett a Ken- nedy-beszéd több pozitív mozzana. tárói, amelyek a való helyzet józan értékelését mutatják, ugyanakkor azonban rámutat, hogy a beszéd bizonyos disszonáns eleme, két is tartalmaz, s nem vall olyan szándékra, hogy az elnök valóban törekednék a hidegháború forrásainak megszüntetésére. A német békeszerződésről szólva Hruscsov rámutat: olyan benyomás alakul ki, mintha az Egyesült Államok kormánya nem igyekeznék utat keresni a német probléma kölcsönös megegyezésen alapuló megoldása felé, s ebben a kérdésben régi álláspontjához ragaszkodnék. Ez az álláspont — a dolog lényegét tekintve — azonos Nyugat- Németország legreakciósabb agresszív erőinek álláspontjával, az Adenauer, Brandt és más revan- sista beállítottságú emberek nézeteivel. Ily módon nem lehet eltün. tetni a hidegháború egyik legfőbb forrását! A szovjet kormányfő emlékeztetett a német kérdésben tett szovjet javaslatokra, amelyek szerint el kell Ismerni a két szuverén német államot, s erre kell alapozni a németországi békés rendezést. Hruscsov ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány véleménye szerint Nyugat-Berlin szabad várost az ENSZ égisze alatt, a legszigorúbb nemzetközi garanciákkal kell ellátni. „Teljes határozottsággal alá kell húznunk, hogy a német békeszerződés megkötése elől nem lehet kitérni. Ezt a kérdést meg kell oldani, s a megoldás be fog következni. Mi azt szeretnénk, ha a nyugati hatalmakkal egyetértésben oldhatnánk meg.” Hruscsov megjegyezte, mennyire nem egyeztethetők össze Ken- nedynek a nemzetközi enyhülésről mondott szavai azzal a ténynyel, hogy idegen országok területén amerikai katonai támaszpontok vannak, hogy az Egyesült Államok lábbal tiporja más országok szuverén jogait, a legféktelenebb amerikai politikusok pedig minden teketória nélkül azt követelik, hogy nyíltan és fegyveresen avatkozzanak be Kuba belügyeibe. „Ha le akarjuk vonni a logikus végkövetkeztetéseket Kennedy elnöknek a hidegháború befejezéséről és a béke megszilárdításáról tett kijelentéseiből, akkor le kell mondani a más államok belügyeibe való beavatkozásról, tiszteletben kell tartani a szuverenitásukat, a nemzetközi jog szabályait, s nemcsak szavakban, hanem a valóságban is be kell tartani az ENSZ alapokmányát, fél kell számolni az agresszió ugródeszkáit: a katonai támaszpontokat.” Hruscsov szólt arról a szovjet javaslatról is, hogy a NATO-országok és a Varsói Szerződés tagállamai kössenek megnemtámadási szerződést. Egy ilyen szerződés — mondotta — okvetlenül magával hozná a nemzetköm légkör felmelegedését. A nukleáris kísérleti robbantások megszüntetéséről júliusban megkezdődő moszkvai háromhatalmi tárgyalások lehetőségeit értékelve megismételte a Szovjetunió álláspontját: „A szovjet kormány nem járul hozzá, hogy hazánk területét kémkedés célját szolgáló ellenőrzésre használják fel. A nemzeti ellenőrző eszközök, az önműködő szeizmikus állomásokkal együtt, elegendő biztosítékot nyújtanak arra, hogy lelepleződjék minden olyan próbálkozás, amelynek célja a kísérleti robbantásokat megtiltó egyezmény megszegése lenne.” — Hajlandók vagyunk akár ma is egyezményt aláírni az összes nukleáris kísérletek megszüntetésére — mondotta Hruscsov. — A dolog most már a Nyugaton áll. Azért egyeztünk bele a moszkvái háromhatalmi találkozóba, hogy még egyszer megpróbáljunk megegyezést találni ebben a kérdésben. A találkozó sikere azonban attól függ majd, milyen pogy- gyásszal érkeznek hazánkba az Egyesült Államok és Anglia képviselői. Hruscsov válaszolt Kennedynek azokra a kijelentéseire is, amelyek szerint a kommunisták rá akarják kényszeríteni saját rendszerüket más országokra, s „ez a Az MTI moszkvai tudósítója jelenti: A moszkvai rádió a késő éjszakai órákban, majd szombaton korán reggel, kiváló minőségű hangfelvételről közvetítette Bi- kovszkij hangját, a földi megfigyelőállomás munkatársával folytatott beszélgetését. A televíziós közvetítések után a hallgatók először élvezhették az űrhajós vidám, cseppet sem izgatott beszédét. Mindenkinek feltűnt, hogy Bikovszkij hangját sokkal tisztábban, sokkal tökéletesebb rádióvételben vették fel magnetofonszalagra, mint az eddigi négy szovjet űrhajós közül akármelyikét. Moszkvában mindenfelé nagy örömet keltett az a hír, hogy Bikovszkij kitűnően érzi magát, mély és nyugodt álomban töltötte az éjszakát. Sűrűsödnek a tudományos vélemények és a lelkes, gratuláló nyilatkozatok is. Viktor Ambarcumjan akadémikus, a világhírű örmény csillagász, nyilatkozatában kijelentette: „Bikovszkij útja közelebb hozza azt az órát, amikor már nemcsak egyes űrhajósok, hanem egész expedíciók indulnak el a világűrbe”, Tim Buck, a Kanadai Kommunemzetközi feszültség legfőbb oka”. Erről a szovjet kormányfő a következőket mondotta: „Sajnos, az Egyesült Államok elnöke ebben az esetben Dulles szótárát használja, Dullesét, aki nem kevés szitkot szórt a kommunizmusra. A tőkés rendet a történelmi fejlődés objektív törvényei ássák alá, az elnök pedig azzal próbálja ezt magyarázni, hogy a kommunisták más országokra akarják erőszakolni politikai és gazdasági rendszerüket. Voltaképpen a kapitalizmus pilléreit nem szitkok és átkok mossák alá, hanem a munka és a tőke kibékíthetetlen ellentmondásai, a népek szabadságharca”. — Amikor a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése mellett foglalunk állást, nem javasolunk koegziszten- ciát az ideológia területén, de azt sem akariuk, hogy az ideológiai vitákat háborúval döntsék el — mondotta Hruscsov. Befejezésül hangoztatta: — „Megelégedéssel fogadjuk azt a felhívást, hogy meg kell javítani az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatait. Egyetértünk az elnöknek azzal a kijelentésével, hogy országaink népeinek kölcsönös érdeke a béke megőrzése. Az idő fogja megmutatni, követni fogják-e ezeket a kijelentéseket az amerikai kormány konkrét tettei. Ezeket a konkrét tetteket illetően az amerikai kormány élvezni fogja a szovjet kormány megértését és támogatását. A magunk részéről nem kíméljük erőfeszítéseinket, hogy megtaláljuk a rendezetlen problémák megoldását, jó kapcsolatokat teremtsünk a két nagyhatalom között”. nista Párt Moszkvában tartózkodó elnöke így nyilatkozott: „Minden békeszerető kanadai nagy lelkesedéssel fogadja azt a hírt, hogy a Szovjetunió újabb űrhajót küldött pályára. Ez az új nagy eredmény még egy lépés azon az úton, amely az országok teljes kozmikus együtt, működése felé vezet?’. Megszólaltak az első űrhajósok családtagjai is, akik jól tudják, mit jelent a várakozás izgalma. A Moszkva környéki Gzsatszk városában élő Anna Gagarina, az első űrhajós édesanyja, így szólt az újságírókhoz: „Nagyon örülök, hogy ismét szaporodott az űrtestvérek családja! Jaj, ha visszaemlékezem arra a napra amikor én vártam vissza a világűrből kisfiúmat, Jurát! Most egészen bizonyos vagyok benne, hogy Valerij is becsülettel teljesíti feladatát?’. Csuvasföldőn, Nyikolajev szülőhazájában is nagy az izgalom. A hármas számú űrhajós bátyja, Ivan Nyikolajev, táviratot küldött Bikovszkij idős szüleinek: Tiszta szívből kívánjuk, hogy ezt a hőstettet is teljes siker koronázza — írják a Nyikolajev család tagjai. Az MTI moszkvai tudósítójának hangulatképe Tiszta szívből kívánjuk, hogy ezt a hőstettet is teljes siker koronázza
