Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
1963. június 2. 5 Vasárnap Levél a fiókban Amikor befejeztem a beszélge. főseket, ígéretemhez híven bekopogtam az igazgatóhoz egy kis kötetlen társalgásra. örültem, hogy szívesen szakít néhány percet számomra. Annál is inkább, mert sok véleményt, megjegyzést hallottam már róla. Kívárv esi voltam, hogy a mások által jellemzett ember valójában milyen. Azt tudtam, hogy régi kommunista és ésszel gondolkodó, jó vezető. Az alakját, arcát, mozdulatait nem írom le. Ezt a találkozásunk végén kérésére megígértem, Arra is megkért, hogy egyáltalán ne írjak arról, amit elmondott Erre már nem tudtam igent mondani. Nem tudom nem megírni beszélgetésünket. Elöljáróban felszínes általánosságokról volt szó, az üzem munkaszelleméről, az általános műveltségről, a tervek teljesítéséről és ehhez hasonlókról. Az volt az érzésem, hogy mind a ketten tapogatózunk, s ez a felszínen való táncolás csak a kezdeti idegenkedés feloldását szolgálja. Jó negyedóra múltán — s egy-két derűsebb perc után — már feszélyezettség nélkül ültünk egymással szemben. A hangok vibrálásán és nyugodtságán is észre lehetett venni, hogy előbb-utóbb megbarátkozunk és ez a megbarátkozás valamilyen vallomást érlel. Nem emlékszem már pontosan, hogy mivel kapcsolatban, de egyszer csak szóba került az úgynevezett szocialista összeköttetés, a cinikusan átkeresztelt (de mivoltában semmit sem változott) protekció. Az igazgató megélénkült és ez a hangulat- változás azt jelentette nála, hogy gazdag példatára van. Kíváncsian vártam, hogy mit akar mondani. Panaszkodni kezdett. — Higyje él, alig van hét, hogy ne zaklatnának valahonnan, de főképpen telefonon, hogy ezt vagy azt próbáljam elhelyezni régi barátságunkra hivatkozva. Azt mondják, hogy ha ennyien elférnek itt, jut még kenyér eggyel többnek is. Ilyenkor majd a falra mászok... Mit tehe. tek? Vagy megmondom kerekperec, hogy nics lehetőség, vagy azt mondom, hogy megpróbáljuk, jöjjön be az illető. Tudom azt, hogy nem tudom felvenni, de kiváncsi vagyok rá, meg akarom ismerni a körűimé, nyékét. Főleg ezt az utóbbit. Az utolsó szó után korát meghazudtoló fürgeséggel felpattanva, íróasztalához sietett és matatni, kotorászni kezdett az egyik fiókban. Közben beszélt. — Van itt egy levél. Ne frja meg, hogy kinek akartam elküldeni. Még nem mutattam meg senkinek, maga az egyetlen. Most ne úgy olvassa el, mint újságíró, hanem mini egy jó barát — mondta — és a kezembe adott egy kék borítékot. Nem volt megcímezve, s nem volt leragasztva. —■ Érdekes története van™ Várakozva nézhettem rá, mert elkezdte a történetet, mielőtt fel. nyitottam volna a levelet — A múltkor felhívott X. Y. elvtárs. Tekintélyes beosztásban dolgozik, szeretem, becsülöm. Annak idején együtt szerveztük a pártot Megérdemelten magasra vitte. Azt mondja, hogy van egy asszony, akit el kellene helyezni. — Ki lenne az? — kérdeztem. Z-né — mondta ő. — De hiszen a férje négyezer fo. rintot keres! — Hát, azért próbáld meg. — Van valamilyen szakmája? — Ügy tudom, hogy nincs. Talán valamelyik irodába be lehetne dugni. — Egyelőre nem mondok semmit. Jöjjön be. — Jó, átadom az üzenetet. Néhány nap múlt el. Az aszszony nem jelentkezett. Elhatároztam, hogy levelet írok a tele. fonáló elvtársnak. A levél a kezében van, olvassa eL Gyorsan átfutottam a géppel írott sorokon. „Kérlek ne haragudj, hogy za. variak levelemmel. Bizonyára emlékszel legutóbbi telefonbeszélgetésünkre Z-né ügyében. Mióta letettem . a kagylót, nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mit tegyek. Eddig még nem jelentkezett az asszony, de lehet, hogy hamarosan el fog jönni. Neked előre megmondom: nem veszem fel! Én ismerem ezt az elvtársnőt. Ismerem a férjét is. Tudom, hogy a férje magas beosztásban van, négyezer forint körül keres és a családja nem nélkülözik soha sem. Z-né nincs rászorulva arra — bár joga van hozzá —, hogy keressen, s mások elől elvegye a munkát. Most hirtelen legalább nyolc asszony nevét tudnám ideírni, akikért nekem is fáj a szívem. Gyerekeik vannak, nagycsaládosok, özvegy is van köztük, mégsem tudom elhelyezni őket, mert nincs szakmájuk, s az irodákban sincsen státusz. Ha tudnék segíteni rajtuk, én lennék a legboldogabb. Fáj látni, tudni, hogy ők, akiknek az érdekében nem szól senki, kilincselnek, könyörögnek, hogy álláshoz jussanak ... A szívem is, a hitem is mellettük áll. Kommunista vagyok és azt tanultam, hogy mindig azt kell segíteni, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Z- nének nincs szüksége rá. S ezért megtagadom a segítséget.” Egy percre nagy csend telepedett közénk. — Miért maradt a fiókban ez a levél? Az arcán finom mosoly futott át. — Az asszony bejött. Leültettem őt és nagyjából elmondtam azt, amit a levélben leírtam. Ügy beszélgettem vele, mint most mi. Baráti hangon. Bólogatott, s látni lehetett az arcán, hogy röstelkedik. A végén azt mondta, hogy igazam van... El_ ment. Nagyon jó érzés volt, hogy meg tudtam értetni vele: nem szabad elvennie a helyet azok elől, akik jobban rászorulnak. Sem itt, sem másutt. Vártam, hogy majd jön új telefon, de nem jött. A levelet eltettem magamnak. Lehet, hogy még szükség lesz rá.„ „ „ „ „ Pallag Robert Megjelent a Népszabadság Termelőszövetkezeti Tanácsadója Emlékezés Korányi Frigyesről Korányi Frigyes volt a ma. gyarországi tbc elleni küzdelem megalapítója. A Béke-világtanács javaslatára — az emberi fejlődés nagy harcosainak sorában — halálának 50, évfordulóján az egész világon mindenütt megemlékeznek Korányi Frigyesről, a magyar orvostudomány kimagasló alakjáról. 1848-ban diák volt még a pesti egyetemen, amikor a márciusi forradalom lángja elérte az országot. Korányi kiemelkedő tehetség volt — szorgalma és jó szervező- képessége folytán — az egyetemi hallgatók vezetője lett, s azonnal csatlakozott a forradalomhoz. Cső. portjával részt vett a Länderer és Heckenast nyomda lefoglalásában, ott volt a lelkes tömegben, amikor Petőfi elszavalta a Talpra magyart Részt vett, mint orvos a szabadságharcban. A szabadság- harc leverése után a reakciós kor. mányzat Korányit, mint megbízhatatlant és az uralkodó osztály ellenségét 13 évre internálta szülővárosába, Nagykállóra. Tétlenségre kényszeríteni azonban nem lehetett! Érdeklődése, a nép nyomora és az áldatlan egészségügyi viszonyok láttán, a népbetegségekre irányult Ezek közül elsősorban a tbc leküzdéséért szállt síkra. Az internálás után hosszú volt az út és küzdelmes, amíg a budapesti egyetem belgyógyászati tanára lett. A kiegyezés után a haladó szellemű professzorok vezetője lett. Korányi ezt az egyre növekvő tekintélyét latba vetette a magyarországi tbc elleni küzdelem megindítása érdekében. Az akkori uralkodó osztály kizárólag csak olyan egészség- ügyi reformok érdekében mutatkozott hajlandónak anyagi áldó. zatra, amelyekben közvetlenül érdekelt volt. A tbc nem tartozott ezek közé, mert terjedését a nyomor, a túlzsúfolt tömegszállások és az embertelen munkakörülmények segítették elő. Az uralkodó osztály tagjait ezek a tényezők nem érintették. Korányi a tbc elleni küzdelem megindítására a társadalmi utat választotta. Az anyagi alapot társadalmi gyűjtés útján kellett megteremteni, hogy egy tbc-szainatórium létesülhessen. A cél valóra vált, 1901. november 10-én 126 ággyal megnyílt az első magyarországi tbc-szanatórium. Később az intézet bővült, s a mai napig megtartotta vezető szerepét a szanatóriumok között. A felszabadulás után országos intézetté alakult és felvette létrehozó, jának, Korányinak a nevét. Korányi kezdeményezésének volt köszönhető az első tüdőgondozó felállítása is. Az első tbc-szanatórium megteremtette a szélesebb körű tudományos kutatás lehetőségét is. Tudományos egyesületet szervezett Mai utódja: Orvosegészségügyi Szakszervezet Korányi Frigyes TBC és Tüdőgyógyász Szakcsoportja. Szaklapot alapított, melynek utódja ma is megjelenik, címlapját Korányi arcképe díszíti. Amit Korányi a tbc leküzdése érdekében tett, az már egymagában kitölthetne egy tartalmas életet, pedig ez életművének csak egy része. Nevéhez fűződik egy új korszerű bélgyógyászati klinika megteremtése is. Mint az egyetem rektora ő irányította a fiatal orvosnemzedék képzését. Az orvos- egyesület elnökeként az orvosok társadalmi tevékenységébe vitt haladó szellemet. A tudománymű. velősből is tevékenyen kivette részét: 150 tudományos tanulmányt írt a belgyógyászat legkülönbözőbb területét érintve, köztük természetesen a tbc-t is. Korányi életét és munkásságát tanulmányozva az ember azt hinné, hogy ezek után már semmire sem maradhatott ideje. Pedig Korányit minden érdekelte, ami szép és nemes. Ismerte több nyelv klasszikus irodalmát, egész Európát végigutazta, érdeklődött a képzőművészet és a zene iránt, szerette a természetet, családi élete harmonikus és meghitt volt Haláláig teljes szellemi frisseséggel dolgozott és élvezte embertársai szeretetét, háláját, tiszteletét Ma, fél évszázaddal a halála után, akik ma élünk és harcolunk a tbc leküzdéséért, szakorvosok, szakhálózat, az egész magyar nép, mit felelhetünk Korányinak, mit teszünk ma a tbc leküzdéséért? JÓ Úton haladunk! Megváltozott körülmények között az ő munkájának gyümölcsét is élvezzük. A tbc elleni harc, a betegek sorsa ma már nem bizonytalan társadalmi jótékonyságon múlik, hanem az állam kezében van. A gondozók hálózata — amit ő kezdeményezett — szervezetten kutatja fel a tüdőbetegeket. Gyógyításukra jelenleg 13 000 ágy áll rendelkezésre (Korányi 126 ágyért küzdött az állam ellenzése mellett!) — ez a szám rövidesen még 3000-el növekszik — és a gyógyintézetbe kerülő betegek legnagyobb része meggyógyult; akinek betegségét egészen korán felfedezik, szinte valamennyi gyógyultan kerül vissza a család körébe és munkahelyére. A BCG védőoltások (amit államunk kötelezően előír minden újszülöttre) eredményeként a gyermekek között már alig van betege a tbc-nek. Napjainkban a tbc-törvény lehetőséget'ad az egykori „magyar betegség” teljes megszüntetésére. A Korányi emlékév hármas jelszava: a tbc megelőzhető, gyógyítható, leküzdhető! Mindezt — a tudomány haladása mellett — a Korányi által kezdeményezett hatalmas, ma már államilag szervezett és támogatott küzdelem teszi lehetővé! Dr. Péterfy Gábor a Békéscsabai Tüdőgondozó Int. szakfőorvosa JÜNIUS Z. Hallottuk Szóvá tesszük iiuiiUHMiiiiiiiiniitiiiiiiiiiiunmwiiimmnnmiimiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiHiiiHmimiumiiiiiiiiiiMwi Méz Jegyzőkönyv Láttuk AiiiiiKiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiHiiuimui Kerülő Minden csabai örül, amikor a strand felé visz az útja. Öröme azonban, gyorsan elmúlik, s helyére inkább a hirtelen jött méreg lép, amely azért tör fel, hogy csak egyetlen oldalon lehet megközelíteni a strandot. Tudjuk, hogy nehéz és forint- problémát is jelent egy újabb kapu megnyitása, különösen addig, amíg el nem készül az új medence bejárata is. Bár azon érdemes lenne gondolkozni, hogyan lehetne egyszerűsíteni a strandbejáratot. Nem akarjuk újra vitába dobni a régen húzódó: „átjárhatnak vagy nem járhatnak át” az egyik oldalról a másikra kérdést, de megkockáztatjuk: Miért nem helyezik át akkor a régi fahi- dat a fürdő másik végéhez? Vagy talán ez túl egyszerű lenne? Ritkán szoktunk dicsérni ebben a rovatunkban, most mégis ezt tesszük. A Békési Fmsz mézre kötött szállítási szerződést a méhészekkel. Azok az akác- nyílás idején vándo- roltatták a méhcsaládokat, így elmentek Hajdú megyébe is. Teltek-múltak a napok, szaporodott a méz, jói dolgoztak a méhek. Annál nagyobb volt az öröme a méheseknek, mikor néhány nap múlva, mikor már számukra úgyis problémát jelentett a méz tárolása, megjelent mellettük a földműves- szövetlcezet teherautója és elszállította a mézet. A méztermelők örülve e segítségnek nemcsak a szerződött 50 mázsát, hanem még plusz négy mázsát is átadtak és tetézték e szerződést újabb 20 mázsával. Látszólag kis ügy, de az fmsz kereskedőit dicséri. Jegyzőkönyv ott ké. szül, ahol tárgyalást folytatnak, valami, lyen hivatalos kérdés, ben. De azért furcsának találjuk, hogy a több mint két éve húzódó Orosházi GEL- KA Szerviz ügyében csak jegyzőkönyvek születnek. Minden vállalat ,,köti az ebet a karóhoz” —^ de a kutya olyan hosszú pórázon van, hogy a figyelmeztető táblák ellenére is harap... Akárcsak a jegyzőkönyvek... Csak éppen a járás, ban és az egyre jobban iparosodó Orosházán dühöngnek a tv-tulajdonosok, hogy míg a vállalatok önös érdekeiket tartják szem előtt, addig ők sokat várnak készülékeikre. Gondoljuk, a városi tanács majd végül is pontot tud tenni a jegyzőkönyvek végére a város és a járás érdekében is. (—czi) 29 mázsa kamillát vásárolt fel a Békési Földmű vessző vetkezet Néhány nappal ezelőtt a posta- hivatalokban, pos t ásíkézbesí töknél, hírlapárusoknál tovább gazdagodott az eladásra kínált kiadványok száma: megjelent a Népszabadság II-es számú Termelőszövetkezeti Tanácsadója. Ebben neves szakemberek — a Magyar Nemzeti Bank, a Földművelés- ügyi Minisztérium, az Élelmezés- ügyi Minisztérium, az AGRO- TERV, a SZÖVÉRT, az Országos Igazgatóság, a SZÖVOSZ, az Állami Bzátosító — tájékoztatást adnak különféle szaktanácsokról, amelyeket a termelőszövetkezeti gazdák, elnökök, agronómusok mindennapi munkájukban sokoldalúan felhasználhatnak. A füzet a beruházásról, a felvásárlásról, a gépesítésről, a takarmányozásról, a közös és háztáji gazdaságok kapcsolatáról is ad tájékozA gyógynövény gyűjtése különösen tavasz táján jól jövedelmez azoknak a családoknak, akik ezzel foglalkoznak. A helyi földművesszövetkezetek korlátlan mennyiségben vásárolják az ösz- , szegyűjtött gyógynövényeket. Bé- j késen az idén különösen jó volt a kamSUavirágzás. Huszonkilenc mázsa kamillát gyűjtöttek össze a helyi fmsz részére a szorgalmas gyógynövénygyűjtők. S most hozzáláttak a hársfavirág szedéséhez, amelyből szintén'több mázsa felvásárlására számol a Békési Frísz. Békési Bástya: Cartouche. Békéscsabai Brigád: A sárga cipő története. Békéscsabai Szabadság: Csodálatos vagy Júlia. Békéscsabai Terv: Egyiptomi történet. Gyomai Szabadság: Francia kandalló mellett. Gyulai Erkel: Amikor egy lány 15 éves. Gyulai Petőfi: Cartouche. Mezőkovácsházi Vörös Október: Meztelen diplomata. Orosházi Béke: Tisztes úriház. Orosházi Partizán: Séta a nárciszok körül. Sarkad! Petőfi: Miéi néni két élete. Szarvasi Táncsics: Egy pohár viz. Szeghalmi Ady: A hét dada. • | tatást, de kitér különböző jogta- Tsz Tanács, az Országos Vízügyi J nácsra is.
