Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
1963. jüntus 2. 6 Vasárnap r> o ALAD-OTTHOM wvv wwww Nyári idény A védőoltások Á védőoltás szó nem azt jelen®, hogy a gyermek gyógyszerbefecskendezést kap, hanem azt, hogy ellenanyagot juttatnak a szervezetébe, ami erősebbé, védettebbé elfenállóbbá teszi, függetlenül attól, hogy ez az ellenanyag karcolással, mint a feiketehimlő, injekcióval, mint a torokgyík vagy cseppek alakjában jut-e a szervezetbe, mint ahogy azt a gyermek- bénulás elleni védelem során adják. Az űjiszSlőttekét már hathetes koruk elérése előtt védőoltják a bőr rétegei közé fecskendezett BCG nevű oltóanyaggal. Ezt szükség esetén háromhónapos korban megismétlik. Ugyanakkor sor kerül a Di-Per- Te nevű oltóanyag első *rés2Íl étének befecskendezésére, amit egyhónapos időközökben még kétszer megismételnek. Ez a háromarcú védőoltás a dif téria, — magyarul torokgyík —, a szamárköhögés- nek nevzetf pertusszisz és a tetanusz — a merevgörcs — betegség ellen teszi védetté a szervezetet. A Di-Per-Te-oltást egy- és hatéves korban újra meg kell ismételni A másfél éves kor a legrégibb — a feketehimiő elleni védőoltás — időszaka. Ez a betegség gyakorlatilag már nincs, de csak azért, mert rendszeresen oltunk ellene. Tizenkét-tSzeohároím éves korban még egy oltást kap fecskendővel a gyermek, ez a hastífusz— tetanusz elleni védőoltás, ami a Di-Per-Te-oltások során nyert tetanusz elleni védettséget erősíti és új védettséget nyújt a bélfertőzés útján terjedő hastífusz ellen. Közben kapja szájon árt a legújabban bevezetett nagy hatású védő-oltóanyagot — készakarva nevezem oltóanyagnak, mert hiszen az előbbi elképzelés szerint ha szájon át kapja, mégis oltás — a Sábin-cseppeket, amely a gyermekbénulás ellen nyújt tökéletes védettséget A gumókor elleni BCG-oltáso- kat is meg kell ismételni, ha szükségessé válna. Ezt az előzetes ragtapasz-vizsgálat vagy bőrinjekció (ez már injekció és nem oltás!) dönti éL Ha kell 3 éves karban, az általános iskola V. és VIII., a közép- és szakiskolák III. évfolyamában, az ipari tanulók I. évfolyaméban, adják. Buga doktor Kulturált otthon A virágváza, hamuzó, cigarettakínáló az asztalok díszítésére szolgál. Óriási különbségeket támaszt azonban a bútorzat stílusa. Az antik bútorok dísze a porcelán meg a finom veretű fém, míg a modem lakásba színes kerámia, cserép való. Az ólomkristály és a kovácsolt fémtárgy ízléses lakásdísz.—- Persze az apró holmik megválasztásába érzelmi elemek is beleszólnak, ha emlékről vagy kedves ajándékról van szó. De nippeket, agyoncifrázott tálat, virágmatricával díszített vázát semmiesetre se vásárol, junk. Hosszú lenne felsorolni, mit vessünk el abból, amit érthetetlen módon még mindig gyárt iparunk, árusítanak boltjaink az ízlésnevelés és giccs elleni harc közepette. (Pl. üvegfigurák, díszbabák, naturalista kerámia maszkok és figu- oooooooooooooooooooooooo Patak partján Csobban a, csurran a tiszta patak, sodrában cikkáznak a fürge halak. Kandi lány nézné a vízbe magát — hűs szellő borzolja szőke baját. Patakban ne keresd te kis bohő, képedet tükrözni ott van a tó. Csobogja sietve a gyors patak, s kergeti, űzi a hullámokat; Kuncognak surranó furcsa halak, gyíkok kacagják a kövek alatt. Már futna a parttól messzi a lány* de köti az illat; a szín, az arány ... Vállára hajlik egy orgona ág, karton ruhája CMipa virág. Várkonyi Katalin rák, művirág, műanyagcsipkék és más, legfeljebb konyhába használható műanyag holmik.) Általános1 élvként szögezzük le: szép az a tárgy, 'mely 'használatának' megfelelő formájú, színe alakjával harmonikus, és minden fölösleges díszítéstől mentes. A merész vonalú kerámiák, súlyos ólomkristályok vagy cserepek között természetesen a finomkodó csipketerí- tők helyett inkább a szőttes, vagy a raiffia alátét a szép. (^eejeq 'é notejzlajßßk Gyopárosi strand. Kánikula. Bal szélen szőke szépség, fon- c sorozott szemüveggel. Újságot olvas. Jobb szélen izmos, kreol bőrű, markáns fiatalember. Elernyeszti izmait a napsugaraknak. Középen 6 éves kisfiúcska, jókora labdával. A labda elrepül, pontosan a fiatalember orrára. A fiatalember felugrik dühösen, de hogy látja a csöppséget, felenged. A gyerek bocsánatkérő arccal hozzámegy, s kérdezgetni kezdi a bácsit. A bácsi készséggel válaszol. Miután a gyerek megtudja róla, hogy orvostanhallgató, hogy nőtlen meg mindent, amit tudni kell, így hangzik a körülbelül nyolcadik kérdés: „És egyedül van itt a bácsi?” „Igen, fiam”. „Akkor jó!” (A gyerek a szőke szépséghez fordul) „Anyu, mit kérdezzek még a bácsitól?” • Ez a Lajos, szegény nagyon megjárta. Ügy történt, hogy rábeszélték a többiek: az értekezleten ő legyen az első hozzászóló, s bírálja meg őszintéin az igazgatót. „Utánad — mondta Kovács — én jövök, s meglásd, lesz itt nemulass.” Lajos most az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, s meg is értem egy kicsit. Ö ugyanis valóban felállt elsőnek, de amikor meglátta az igazgató becsületes arcát, megesett a szíve és bírálat helyett dicsérte. Viszont a Kovács valóban felállt utána, s valóban biter egetett. Az igazgatót leváltották. Utódja Kovács lett. • A napokban, hogy Pesten jártam, megnéztem a Vidám Szín. pad kabaréját. A vas. kos politikai vicceken és villámtréfákon nagyokat nevettem. Ügy iiszem nagyobbakat, mint a színházi illem megengedné. Észre, vettem, hogy néhá- nyan engem néznek, igyekeztem rendesen viselkedni. Ám, ha a ,poén” jött, megint megfeledkeztem a jó* neveltségről. A szünetben, amikor felálltam a helyemről, ketten össze, súgtak mögöttem: „Fogadjunk, hogy ez a pacák vidéki pártember?” A nyári fürdőidényre ajánljuk ezt a csinos, egybeszabott fekete bánion fürdőruhát. Újszerű a vállrész. A ruhát fehér paszpól díszíti. Hasznos tudnivalók A tűbe könnyem befűzhetjük a gyapjúfonalat, ha a végét kissé beszappanozzuk. * A használaton kívüli fehérnemű nem sárgul meg, ha világos papírba csomagoljuk. * ■ ......-..................................... Ű jra friss llesz a megkeményedett, kiszáradt mustár, ha egy kevés fehér bort csepegtetünk bele és jól összekeverjük. * Nem veszti el ízét a felvágott hagyma, ha margarint kenünk az elvágott részre. Bonnba várják Kennedy!* göNTi m (Toncz Tibor rajza) Volt egyszer egy nagyon szorgalmas, becsületes parasztlegény. Mindenkivel jót tett, mindenkinek segített szerette is az egész falu* Egyszer a legény füvet kaszált a határban. Hirtelen vihar kerekedett, de olyan, amilyent még világéletében nem látott. Egy vadkörtefa lombjai alá húzódott, hogy ott várja meg, míg véget ér az ítéletidő. Hát, amint ott álldogált magában, látja ám, hogy madárfészek hever a lába alatt. Hat apró fióka csipog rémülten a fészkében, az anyamadár meg kétségbeesetten repked felette. No, a legény egyet sem gondolkozott, szépen, óvatosan felvette a madarak lakását, s betette a fa girbe-görbe ágai hajtásába^ jó védett helyre, hogy szél ne érje, eső ne verje*. «=* No, ezt jól elvégeztem = gondolta magában, s visszaállt az előbbi helyére. Hanem akkor valaki meghúzta a kabátja csücskét. Hát, azon a helyen, ahol az imént a madárfészek hevert, ott állt egy pici törpe. Nem mondom, megijedt a legény, mert eleven manót még sohasem látott. De akkor ijedt meg igazán, amikor a törpe befelé húzta a fa odvába, de akkora erővel ám, hogy akárhogy próbálkozott is, bizony nem tudott megszabadulni tőle. A vadkörtefa odva pedig egyszeriben kitágult, s a legény kényelmesen befért rajta. Amikor bent volt, körülnézett. Nagy, fényes terem küszöbén állott. A falak színaranyból, a padló csillogó gyémántból, az oszlopok piros rubinkőből. Pont a legény orra előtt óriási hordó állott; csupa színarany tallér púposodon abban. A teremben egy teremtett lelket sem látott, de még a kis törpe is úgy eltűnt, A vadkörtefa titka... kezét, amint meglátta az arannyal telt kalapot: e Jaj, fiami csők tán nem loptad? Megijedt most a legényi hogy utóbb tolvajnak nézik, s mindent elmondott az asszonynak. De megkérte, hogy ne adja tovább a világért mintha ott sem lett volna. Már azon volt, hogy merít a temérdek sok pénzből, hanem akkor eszébe jutott, micsoda nagy bűn a lopás, hát elfordult a hordótól, s úgy bámészkodott tovább. Egyszer csak elébe toppant megint a kis manó. Most sem szólt hozzá egy szót sem, csak megfogta, s ahogy jöttek, úgy cibálta kifelé. Mikor már megint a fa alatt álltak, kezébe nyomott egy lyukas rézkrajcárt, de most az egyszer meg is szólalt: =? Akárhogy faggatnak, senkinek se mondd el, hol voltál, és hogy ezt a krajcárt kitől kaptadl = Ezzel megint eltűnt. A legény pedig megkereste a kaszáját és elindult hazafelé. S közben az jutott eszébe, hogy bizony zsugori volt a törpe, mert, akinek ilyen töméntelen sok kincse van, bizony többet adhatott volna. S bosszúsan forgatta meg a rézkrajcárt. Hát, amint forgatta, egy tallér is csillogott a tenyerében. S akárhányszor fordította meg a krajcárt, annyi tallér termett belőle. Leült egy útszéli kőre, úgy forgatta a csudapénzt. A tallérokkal meg telitömte valamennyi zsebét, de még a kalapját is. Vidáman, fütyürészve ment most már az úton. Egyszer csak szembetalálkozott egy falubéli vén- asszonyai. Az megállt, összecsapta a A néni nagy titokban mégis elmondta a lányának, az meg ugyaniolyan titokban a mátkájának, aki viszont a szomszédjának fecsegte el. Mire hazaért a legény, bizony már a verebek is csipogták a csudakrajcár történetét. De, ha csak ez történt volnál Mert az egyik nagygazda kapta magát, ásóval, kapával, mindenféle szerszámmal felszerelve kifutott a vadkörtefához. Hanem a többi falusinak is volt ám annyi eszel Valóságos népvándorlás indult meg a fa felé; vágták, ásták, cibálták a fát: mind azt a bizonyos odút akarták megtalálni. Mikor a legény megtudta, mi történik a vadkörtefánál, nagyon megijedt. Kapta magát, 6 is odafutott. Hát a falusiak már mész- sziről kiáltozták feléje: == Tolvaj, hazug vagy! Becsaptál bennünket! A legény éppen felelni akart, hanem akkor a krajcár kiugrott a kezéből, perdült egyet a levegőben, s úgy eltűnt a fa gyökerei között, mintha soha ott nem lett volna! A falusiak abbahagyták a kutatást, a legény pedig összecsomagolta a matyóját, elvándorolt a hetedik faluba. Hanem azt haláláig nem feledte el, hogy, ki nem tud titkot tartani, maga vallja kárátl Szekeres Ilona
