Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-12 / 109. szám
"t 1963. május 12. 2 Vasárnap Napirenden: a szállítások szervezése és a túlórázás Rovatmegbeszélés a szerkesztőségben. Olyan témákról, amelyekről külön hangsúllyal beszéltek a múlt heti megyei ipari tanácskozáson. Az újságírók adatszerző kőrútjuk során hasonló tapasztalatokat jegyeztek fel noteszeikbe. Ezt cserélik ki ezúttal. Ügy vélik, az ö tapasztalataik is hozzájárulnak valamelyest a közös probléma megoldásához. Ezért e rovatmegbeszélés kivonatolt jegyzőkönyvét az alábbiakban közöljük. Varga Dezső: —• ...Idézem Gyulavári elvtársnak az ipari tanácskozáson elhangzott szavait: „...a megye szocialista iparában 1962 évben 335 ezer túlórát vettek igénybe, ez az 1961. évinek a 175 százaléka..." Erről kellene beszélgetnünk. Tapasztalataitok alapján mi ennék a nagymérvű túlóráztatásnak az oka és mi a módja a csökkentésnek? Kiss Máté: — Nekem az a véleményem, hogy, ha az üzemekben és az üzemek között szervezettebb lenne a munka, akkor nagyon sok fölösleges túlórát megtakaríthatnának. Pallag Róbert: — Tökéletesen egyetértek ezzel. Részt vettem a 8-as számú AKÖV legutóbbi termelési tanácskozásán, ahol a vállalat igazgatója elemezte a munkaszervezés és ezen belül a teher- árú-szállítás bonyodalmait. Elmondotta többek között, hogy náluk egy tonna áru fel- és lerakodására fordított idő a tervezett 26—27 perc helyett 34—35 perc. Ez a szállítások nem megfelelő szervezéséből, s a tömegáru-rakodás gépesítettségének alacsony fokából adódik. Többször előfordult, hogy nem határozzák meg előre a rakodás legkedvezőbb módját és helyét, hanem munka közben szerveznek, ami aztán kapkodáshoz vezet. A csabai állomáson nemegyszer összetorlódnak emiatt a kocsik. Kiss Máté: — így van. Ezért aztán nem éppen a legnagyobb elismerés hangján szólnak a szállító vállalatok az AKÖV munkájáról. Ezt tapasztaltam a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál is. Csepregi elvtárs, a szállítási osztály vezetője elmondotta, hogy azelőtt kevés probléma adódott. Az építőipari vállalatnak olajozott szállítási gépezete volt, különösen amíg a célfuvarozó vállalat (ÉP- FU) elégítette ki az igényeket. Jó elgondolás volt a központosított állomás megszervezése, de az Autóközlekedési Vállalatnak ehhez nincsenek még teljesen biztosítva a feltételei. Varga Dezső: — Nyilván ebből adódik a sok álláspénz és fekbér is. Mit mondanak erről a MÁV- nál? Hasznos kézikönyv termeöszövetkezeli tagok részére ' A közelmúltban jelent meg a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának gondozásában dr. Pár- zsa János és Nagy Gábor. A termelőszövetkezeti tagok kézikönyve című összeállítása. A kézikönyv különböző fejezeteiben részletesen tárgyalja a tagsági viszony kérdését, ismerteti a termelőszövetkezeti tagok jogait és kötelességeit, szól a tsz-tagok társadalombiztosításáról, a földjáradékról, a háztáji gazdaságról, ismerteti a termelőszövetkezet szerveit, a közös jövedelemből való részesedés módozatait, a termelőszövetkezeti szociális gondoskodás különböző formáit. A hasznos és jól sikerült kézi- könyvhöz Supala Pál, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának vezetője írt előszót. Pallag Róbert: *— A békéscsabai állomáson tett körséta alkalmával kiderült, hogy az AKÖV a múlt hónapban 89 ezer forint álláspénzt fizetett a vagonkirakás késése miatt Utánanéztem: minden második vagon után álláspénzt fizet a vállalat. Érdemes feltenni a kérdést, hogy má az oka ennek. Az előbb már Kiss elvtárs utalt a válaszra: csak egy vagonkirakó gép van, tehát a gépesítés itt nagyon alacsony fokú. De vannak más okai is. Egyrészt az, hogy kevés a rakodómunkás, másrészt pedig az éjjeli rakodás lehetőségeit közel sem használják ki megfelelően. Varga Dezső: — Ez utóbbi gondot okoz a konzervgyárban is, amely ugyan már nem a központosított szállítás keretében fuvaroztat. Itt abból adódik a legtöbb túlóra, hogy rendkívül változó az értesítés. Este, mondjuk 9 órakor jelzik, hogy néhány vagon üveg megérkezett. Igen ám, de ilyenkor már nincsenek szolgálatban a rakodómunkások. Csak reggel kezdik el kirakni a vagonokat, s máris indokolt az álláspénz-fizetés. Ezért azt tervezik — nagyon helyesen —, hogy áttérnek a három műszakos áruszállításra. De van más baj is. A szállításokat nem lehet megoldani rakodómunkások nélkül. A rakodómunkásoknak azonban általában 48 óra az engedélyezett munkaidejük. Ugyanakkor azoknak, akikkel az áruért mennek vidékre — a gépkocsivezetőkről és a kísérőkről van szó — havi 300 óra az engedélyezett munkaidejük. Csaknem mindennap előfordul, hogy a vidékről érkező gépkocsik nem érkeznek be a rakodók munkaidejének lejártáig, pedig műszakváltáskor ott várnak rájuk a váltóik. Az a tervük, hogy a minsztérium- tól kérjék: engedélyezzék a rakodómunkásoknak is a gépkocsivezetők munkaidejét vagy legalább, hogy a túlórákat szabad napban, csúsztatásként kaphatnák- meg a rakodók. Pallag Róbert: — Hadd térjek vissza a rakodómunkás-hiány problémájára. Az AKÖV-nél azt mondják, azért nehéz rakodómunkást találni, mert sokan visszamentek dolgozni a termelőszövetkezetekbe. Kétségtelen, hogy ebben van valami igazság, de nem ez a titok nyitja, hanem a bérezés. Az állomáson beszélgettünk néhány munkással. Aránytalan különbségek vannak az állandó szerződéssel dolgozók és az alkalmi rakodómunkások bérezése között. Míg például egy mázsa zúzott kő teherautóra • rakásáért az állandók 17 fillért kapnak, addig az alkalmi munkások 42 fillért. Megítélésem szerint ezen is változtatni kellene. Kiss Máté: Az önköltség növelésekben is közrejátszik, hogy néhány vállalat nem fogadja az éjjel érkező anyagot, inkább fizeti az álláspénzt. Ha az AKÖV éjszaka is lebonyolíthatná a rakodást vagy legalábbis a szállítás negye- dét-felét, sokkal kevesebb álláspénzt, fizetne. Néhány hónap számszerű adata bizonyítja, mennyire ugrásszerűen változó például az építőanyag érkezése. Januárban 176 vagon, februárban 91 vagon, márciusban pedig 445 vagon érkezett, áprilisban már 520 vagonnyi. Ez nemcsak az időjárással magyarázható, mert máskor is így van. Nagyon hasznosak az irányvonatok, amelyeken nagy mennyiségű anyag érkezik egyszerre. De helyes lenne, ha az irányvonatokat gyorsan kirakodnák, nem vennék igénybe a MÁV rakterületót hosszabb időre, hanem egyenesen teherautókra kerülne a vagonokból az építő- , anyag. Sajnos az esetek többségé^ ben nem így van. Ez aztán azt eredményezi, hogy romlik az anyag minősége: föld keveredik a sóder közé, törik a cserép, a tégla, szóródik a cementáru. Varga Dezső: — Igen, sok megszívlelendő dolgot mondtak el erről a konzervgyáriak is. Vigyázatlanságból, hanyagságból sok-sok olyan érték megy veszendőbe, amelyet meg lehetne menteni. A konzervgyár nagyrészt törékeny árut szállít Nemrégen jegyzőkönyvezték azt a több ezer forintos kárt, ami az üvegek kirakásánál bekövetkezett. A vagon félig volt kirakva, s elővigyázatlanul rálöktek egy másik vagont. Rengeteg üveg eltört. Ugyanígy ment veszendőbe egy csomó készáru is tolatási hibák miatt. Ilyenkor aztán a MÁV fizeti a kárt.,. Pallag Róbert: — Azt mondja Kiss elvtárs, hogy jó az irányvonat. Valóban jó, mert ez a szállítási módszer nagyobb együttműködést teremt a vállalatok között és csökkentheti mind az álláspénzek összegét, mind a kifizetett rakodási túlórák számát De csak akkor, ha mindkét fél tartja magát a megállapodásokhoz. A Mezőhegyes! Cukorgyárban arról panaszkodtak, hogy problémát okoz nekik az irányvonatok kirakása. Az oroszlányi bánya szállítja az új idényre igényelt ötezer vagon szenet. De hogyan? Oroszlányban nem mérlegelik le a vagonba ömlesztett szenet, mert nincs vagy nem jó a mérlegük. Mezőhegyesen négy óra van engedélyezve a kirakodásra. Ebből azonban két óra mérlegeléssel telik el. Természetes hát, hogy mindig „kifutnak” az időből. A furcsa az, hogy hiába mérlegelnek, a bánya nem fogadja el az itteni mérést. Csak saccra küldi a szenet és ezért már 6—8 vagon hiánya van a gyárnak. Emelett állandóan késik a rakodás és nő az álláspénz. Amiért tehát a bánya nem tartja be a megállapodást, a cukorgyár fizet. Tavaly áprilisban mindössze 88 forintot fizettek álláspénz címén, az idén áprilisban már csaknem kétezer forintot, de augusztusig — ameddig megérkezik mind az ötezer vagon, előreláthatóan 30 ezer forintot dobnak ki az ablakon , Kiss Máté: — így növekednek a költségek a szervezetlen szállítás miatt vállalatainknál és ez nem közömbös a népgazdaság szempontjából. Bár azt mondják, az álláspénz, amit a kirakatlan vagonok után fizetnek csak „átcsoportosítás”, mert az állam az egyik zsebéből a másikba ' teszi. De ez nem így van. Amit a jobb szervezés következtében valamennyi vállalat meg tud spórolni, az a közös kasszában marad és növeli az üzem rentabilitását, sőt, hozzájárul a nyereségrészesedés növeléséhez is. Nem utolsósorban pedig lehetővé teszi a kocsifordulók jobb kihasználását, s már csak azért is kifizetődő jobban megszervezni a szállításokat... Varga Dezső: — Ez nemcsak hazai követelmény, hanem nemzetközi feladat is. A KGST keretében rövidesen egységes áruszállítási egyezmény alapján történnek majd a szocialista országokban az áruszállítások. A szervezetlen munka káros következményei tehát nemcsak a mi üzemeinket érintik kedvezőtlenül, hanem Lengyelországban, Romániában s más szocialista országban is éreztetik gazdaságtalan hatásukat .,. • Itt befejezzük a beszélgetés további közlését, amelyen végül is abban állapodtunk meg, hogy ezekről a dolgokról írni kell a lapban... Felújítják a Kaszapar—Orosháza közötti kisvasúti vonalat K. Nagy János munkacsapata. SOOOOOOOOOOOQOOOOOOGOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Mikorra épülnek meg a hiányzó lakások? A megyei tanács építési állandó bizottsága 17-én tárgyalja meg a minisztériumok képviselőivel köAz állandó bizottsági ülés előkészületet jelent a hatalmas feladatok megoldására. zosen az állami, szövetkezeti és társaslakás építés helyzetét. Az állandó bizottsági ülésre vár az, hogy javaslataival elősegítse, hogy nagyobb ütemben épüljenek a lakások. Elsősorban olyan problémákat kell megvitatniuk, mint a telekbiztosítás, a kiviteli és műszaki tervek biztosítása, s a megye közművesítésének megvalósítása. A tervek szerint hazánkban 1980- ig másfél millió lakást kell felépíteni. Ez az óriási szám megyénk területén is több ezer lakást jelent. A felépülő lakások 40 százaléka állami, 60 százaléka társaslakás lesz. Az 1963-as statisztikai adatok szerint megyénkben 11 816 lakásigény van. A hiány pótlására már ebben az ötéves tervben Is, de a következő ötéves tervben is nagy erőfeszítéseket teszünk. Hiszen a második ötéves terv felemelt adatai szerint, csak Békéscsabán 1210 lakás épül, s a harmadik ötéves tervben az előzetes tervek szerint Békéscsabán 1800 állami erőből és 600 szövetkezeti és társaslakás épül meg. Gyulán és Orosházán 600—000 lakás építésére tesznek előkészületeket. Már jövőre megindul és a harmadik ötéves tervben tovább folytatódik Mezökovácsházán, Békésen az állami és szövetkezeti, valamint a tár&aslakás-építési akció is. ä : ■ • I : I : : « : : ■ * : a : « « * ■= « : I » * * = * * :: « : n ■ « ■ ■ : !■ n : ■ : ■ Olaj a Holdon? Libby ismert angol fizikus sze- j rint a Holdra érkező űrutasokat i kellemes meglepetés várja: a ■ holdkráterek mélyében olajat fog- : nak találni. Libby arra a tényre j alapozza feltevését, hogy igen sok ; kőmeiteorithan találtak paraíint. | 1,47-ért 4 forint A kamuti Béke Tsz az 1962. évben szerződéses viszonyban volt az orosházi takarmánykeverő üzemmel. A szerződés későb megszűnt, mert Békésen is létesült egy ilyen üzem, amely sokkal közelebb esett Kamuihoz, mint Orosháza. A múlt év októberében — jó öt hónappal a szerződéses viszony megszűnése után — Orosházán rájöttek arra, hogy a Béke Tsz adósa maradt a takarmánykeverő üzemnek l forint 47 fillérrel. Na, de nem kell az üzemet félteni, mert írtak két forintért egy olyan ajánlott levelet a tsz-nek, hogy ott azon nyomban vettek egy bianco csekket és rögtön befizették mind az 1 forint 47 fillért. A tsz-ben aztán, afölötti örömükben, hogy megszabadultak egy súlyos adósságtól, tovább folytatták a termelést. 1963 áprilisában — egy évvel a szerződéses viszony megszűntétől — újabb ajánlott levelet (ára 2 forint) kaptak a takarmánykeverő üzemtől. A levél tartalma: fizessék ki 1 forint 47 fillér tartozásukat! Biztosan tudom, hogy vannak még ideológiailag nem elég fejlett dolgozók, akik idáig érvén az olvasásban, fejcsóválva mondogatják: —- Ejnye, ejnye, ez már mégiscsak sok . •. Nem akarom megbántani ükét, de nincs igazuk. Ugyanis a Béke Tszben most problémázn&k, hogy mit is csináljanak. Tapasztalatlanok még, új nekik az ilyen dolog. Véleményem szerint az lesz a helyes dolog — amennyiben komolyan kiegyenlítettnek vélték az általuk egyszer befizetett 1 forint 47 fillérrel a tartozásukat — ha a birtokukban lévő igazoló csekkszelvényről közjegyzői másolatot készíttetnek (a forintot ne sajnálják érte) és azt ajánlott levélben elküldik a hitelezőhöz, mire az üzem szintén ajánlott levélben válaszolja meg, hogy kösz’ szépen, most már minden rendben van. Így aztán a sok felesleges huza-vonát elkerülnének ég pontot tennének az ügy végére. Egy jó nagyot. Aki pedig ezek után sem tudna velem együtt örülni az orosházi takarmánykeverő üzem fáradtságot nem ismerő, forintot nem kímélő ügyintézésének, az szerintem egy abszolút búskomor alak. O. K. I.
