Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

1963. május 12. 3 Vasárnap Nagyra értékeljük — mondotta i— a termelőszövetkezeti elnökök munkáját. Tudjuk, hogy sok gonddal, nehézséggel kell meg­küzdeniük, de az a feladat, ame­lyet ellátnak igen szép és igen je­lentős. Ennek eredményeként ki­alakulóban van a szocialista nagy­üzem, az egységes termelőszövet­kezeti parasztság. A szövetkezeti elnökök többsége fáradtságot nem ismerve dolgozik. Sokan nagy te­kintélyt, megbecsülést, szeretetet szereztek maguknak és a mozga­lomnak. Munkájuk elismerésekor a párt. bizottság fel szeretné kelteni ér­deklődésüket önmaguk képzésére, szakmai, politikai ismereteik bő­vítésére. A követelmények min­den területen növekednek. Nagy jelentőséggel bír a brigádvezetők szakmai hozzáértésének növelése. A brigádvezető „kulcsember” a tsz-ben. A jó tsz-elnök fáradhatat­lan az egész tagság szakmai-poli­tikai képzésének szervezésében. Nem szabad lebecsülni a legki­sebb tanulási lehetőséget sem, mert a tagság szakmai-politikai fejlődése a gazdasági eredmé­nyekben bőven gyümölcsözik — majd a szövetkezeti demokrácia került szóba. Több szövetkezeti vezető már felismerte a választott szervek munkájának jelentőségét, ezért egyre erősíti a munka kollektív, testületi jellegét A szövetkezetért nemcsak az elnök, az agronómus, a füg­getlenített vezetők felelősek, hanem az igazgatóság, a veze­tőség, a szociális, kulturális bizottság, az ellenőrző bizott­ság és így tovább. Támasszanak nagyobb felelőssé­get a főkönyvelővel szemben, hogy az mindig tiszta képet adjon a tsz gazdasági helyzetéről. Jó könyvelő nélkül olyan a tsz elnö­ke, mint az az ember, akinek há­lyog van a szemén. Az elnöktől példamutatást vár­nak és követelnek az emberek. Azt szeretik, ha igazságos és tü­relmes, tisztességes és becsületes, A szövetkezeti elnök akkor érezheti igazán jól magát, ha a gazdák jól élnek, s a közös gazdaság gyarapszik A párt megyei végrehajtó bizottsága e héten tanácskozásra hívta össze a termelőszövetke­zetek elnökeit, amelyen Zalai György elvtárs, a párt megyei bizottságának titkára tartott be­számolót. határozott és következetes. Az el­nök olyan ember legyen, aki min­dig, mindenekelőtt a közösség ér­dekeit tartja szem előtt, aki meg­hallgatja az emberek véleményét, figyelembe veszi hasznos és jó ja­vaslataikat, megfogadja bíráló észrevételeiket, emberséges és türelmes munkatársaival, de ha­tározott és hajthatatlan a hibákkal szemben, aki sohasem feledkezik meg arról, hogy az emberek bizal­mából lett vezető. Zalai elvtárs ezután a szövetke­zeti gazdák helyzetéről beszélt és példákkal bizonyította a dolgos emberek számára előnyösen vál­tozott helyzetet. Hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti gazdák túl­nyomó többsége végleg hátat for­dított az egyéni gazdálkodásnak. Az emberek őszintén, meggyőző­désből álltak a termelőszövetke­zeti gazdálkodás mellé. „Kóstolót” kaptak az elmúlt két év alatt a termelés növelésének lehetőségei­ből, perspektívájából, noha aszály is volt. Ezek az eredmények még a legegyszerűbb tagokat is megra­gadták. Ahol még van megélheté­si probléma, a gyenge jövedelmet adó termelőszövetkezetekben, — mert itt van! — ott sem a tsz el­len vannak, hanem a gyengeség megszüntetéséért dolgoznak, kér­nek segítséget. Ezt hogy javult a közös való részvétel. 1961-ben az összes tagok 77,7 százaléka vett részt a munkában, tavaly már 83 száza­léka. Ezután megállapította, hogy az elmúlt évek tapasztalatai bizo­nyítják: a szövetkezeti gazdákkal való „szótértés” egyik legjobb. leg­hatékonyabb módszere a bri­rendszeresen megtartott gádgyűlés. Ez nagyon alkalmas fórum arra, hogy részletesen tájékoztassák a tagokat a szövetkezet ügyéről és megbeszéljék a problémákat, fel­adatokat, a tagság javaslatát bi­zonyos dolgokra. Természetesen a brigádgyűlés nem helyettesítheti a közgyűlést, azonban a közgyű­lések közötti Időben a tagság ösz- szefogásának, a vezetőkkel való kapcsolattartásnak, a feladatok megoldására való mozgósításnak igen bevált módszere. A tsz-ekben igen sok olyan em­bert lehet megismerni, akik sze­rényen, szorgalmasan, szinte ész­revétlenül végzik munkájukat. Nem a hízelgőkre, a jól helyezke- dőkre, a nagyszájú törtetőkre kell építeni, hanem a becsülettel, nagy akarattal dolgozókra. Csak az ön­tudatra és lelkesedésre azonban nem lehet építeni.Biztosítani kell a tagok anyagi érdekeltségét is. Zalai elvtárs ezután részletesen kitért a termelés anyagi ösztön­zésére. Elemezte az eddig jól be­vált premizálási módokat. Utalt arra, hogy a tsz-ekben ne találja­nak ki minden évben újabb és újabb premizálást, hanem azt, amelynek követését elhatározták, csiszolják. S az anyagi ösztönzés nemcsak a gyenge termelőszövet­bizonyítja, I kezetek megszilárdításának mód­munkában I szere, hanem a párt parasztpoli­tikájának egyik alapvető tétele. Ha minden termelőszövetkezet erős lesz, akkor is szükséges az az anyagi ösztönzés. Ahol erről lemondanak, ott a termelés növe­lésének egyik fontos hajtóerejé­ről mondanak le. Mindenki tudja, hogy az emberek megkapálják a kukoricát 40 forintos munka­egység mellett is, de még job­véve is 1800 vagon lucemaszéná- val többet nyernénk. Ez 20 millió forint értéknek felel meg. Nagy takarmánytartalékunk a 75 ezer katasztrális hold legelő. Az idén 4000 katasztrális hold kerül öntözésre. Ez évben mintegy 20 millió forintot fordítunk a me­gye legelőire. A minél nagyobb takarmánykészlet biztosításához tartozik a megtermett takarmány­nyal való jól gazdálkodás. Állí­tom — hangoztatta —, ha sok tsz- ben jobban meggondolták volna a készletek felhasználását, akkor most' kevesebb gond lenne a kö­zös takarmányalappal. Amikor látták, hogy zárszámadáskor a tervezett munkaegységérték nem lesz meg, akkor megemelték a ta­gok járandóságát. A közös takar­mányalapból adtak ki kukoricát (árpát, szénát), hogy a munkaegy­ség értékét 2—3 forinttal növel­jék. Tavasszal aztán jelentkeztek, hogy adjon az állam abrakot. Ügy kell gazdálkodni a takarmánnyal, hogy minden szem felhasználód­jon, s minden tsz termelje meg a saját szükségletét! Az ipari növények közül a cu­korrépát, a napraforgót és a cir­kot említette. Sajnos miég 900 ka­tasztrális hold ciroknak „nincs gazdája”, pedig a cirok valutát je­lent a tsz-nek is és az országnak is, majd a zöldségtermelésre tért át. Tervbe van véve — mondotta —, hogy megyénket az ország egyik legjelentősebb zöldségter­melő bázisává fejlesztik. Ezután az öntözéses gazdálko­dásról beszélt. Az idén 37 ezer ka­tasztrális holdra növekszik az ön­tözött terület. A további években még jelentősebb területek válnak öntözhetővé, ha megépül a terv­be vett békési duzzasztó és a víz­tárolók. teni, amelyre még sokáig szükség lesz. (A megyénkben a háztáji és kisegítő gazdaságokban termelik meg a lakosság összfogyasztásá- ra kerülő 29 ezer tonna hízott sertést, 8000 tonna vágóbaromfit, 50 millió tojást, 170 ezer hektoli­ter tejet, ezenkívül árutermelésük adja a megyében felvásárolt hí­zott sertés 38 százalékát, vágó­marha 26 százalékát, vágóbaromfi 53, tej 30, és tojás 93 százalékát.) Az 1963-ra tervezett állomány­fejlesztés igen jelentős, azonban nincs kellően megalapozva takar­mánnyal. A tavalyi tényné! 25 ezer darabbal több hízott sertést, 4414 vagonnal több kenyérgabo­nát, körülbelül a tavalyi ténynek megfelelő mennyiségű baromfit Az ez évi felvásárlásban máris probléma jelentkezik az első fél­év hízott sertés előirányzatának teljesítésénél. Főként takar­mányhiány miatt a II. negyed­évről 6—8 ezer hízó áthúzódás mutatkozik a III. negyedévre. Ezt előre látva, gondoskodni kell már jó előre a közös hizlalásból kieső hí­zott sertés háztájiból való pót­lására. Ezt követően az árutermelés néhány tapasztalatát mondta el. Előfordul, hogy a tsz nem teljesíti a szerződéses kötelezettségét az állammal szembeni baromfi­ból, zöldségféléből, burgonyából. Ugyanakkor a teherautója majd mindennap úton van a Haller-pi- acra, Csepelre, Miskolcra, Salgó­tarjánba. Befejezésül szólott Zalai elvtárs a beruházásokról, megemlítette a tagság jövedelmének alakulását, s kitért a gyenge tsz-ek problémá­jára, majd a következőkkel fejez­te be beszédét: Ha minden termelőszövetkezeti vezetőség, elnök, agronómus, bri­gádvezető okosan, takarékosan gazdálkodik, akkor egy év múlva, a megye tsz-elnökeinek következő megyei találkozóján nagy és még jelentősebb eredményekről, újabb, még nagyobb feladatokról tanács­kozhatunk majd. Zalai elvtárs beszámolója utáni vitában felszólalt többek között OOCOOOOOCOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQCOOOOOGOOOÜCC Halastavi pillanatkép ban megkapálják, jobban vi­gyáznak a tőszámra, gyorsab­ban igyekeznek betakarítani, ha tudják, hogy a termés egy része vagy annak értéke köz­vetlenül az övéké lesz. Az a véleményünk, hogy az anyagi érdekeltséget ki kell ter­jeszteni a termelés minden ágára, így az állattenyésztésre is. A beszámoló további részében a termeléssel kapcsolatos idei fel­adatok kerültek szóba. Zalai elv­társ ismertette az őszi gabonák állapotát, majd a takarmánygaz­dálkodásról beszélt. Külön szólott a kukoricatermesztés fontosságá­ról, az elért eredményekről. A termésátlag növelésében az aszály ellenére már eddig is szép eredményeket értünk el. Az 1956 —60. évi 13,6 mázsás ötéves átlag­gal szemben 1961-ben 16,4 mázsa, 1962-ben pedig 18,5 mázsa átlag­termést takarítottak be a tsz-ek. Ezt tovább fokozhatják a tőszám növelésével és a jobb műveléssel, a betakarítási veszteségek csökken­tésével. Igen fontos takarmány- növényünk a lucerna. A betakarí­tás szervezetlensége miatt a meg­termett lucerna tápanyagértéké­nek gyakran 40—70 százaléka vész el. Ha 20 százalék megtaka­rítható veszteséggel számolunk, a jelenlegi vetésterületen a tavalyi ló mázsás termésátlagot alapul Ezt követően a talaj védelmé­ről szólott, majd áttért az állatte­nyésztés és az állati termékek ter­melésére. Bevezetőben arról be­szélt, hogy az állatállomány több mint fele még a háztáji és a ki­segítő gazdaságokban van. Ebből az következik, hogy a közös állo­mány takarmányellátásán túl meg kell oldani a háztájiban lévő ál­latok takarmányellátását is. Egyetlen elnöknek vagy bárme­lyik vezetőnek sem lehet közöm­bös, hogy tagtársai, akik őt veze­tőjüknek választották, vágnak-e hízót, van-e mindennap friss tej a gyerekeknek, rántott vagy papri­káscsirke, tojás, „konyhapénz’’ az asszonynak. Az elnök akkor érezheti iga­zán jól magát, ha a tsz-gaz- dák jól élnek, ha a közös gazdaság megfelelően gyarap­szik. Az elnök ugyanakkor, mint a népgazdaság egy ré­szének vezetője, erkölcsileg felelős az ország, az állam, a munkások előtt, hogy az a te­rület, amely a vezetése alatt áll, háztájival együtt mit pro­dukál. A pártnak az az álláspontja, hogy elsődleges a közös gazdaság erősítése, fejlesztése. Ugyanakkor a háztáji gazdaságot a közös gaz­daság kiegészítőjének kell tekin­Klaukó Mátyás elvtársi a párt megyei bizottságának első titkára, aki részletesen beszélt a gyenge termelőszövetkezetek helyzetéről. Hangsúlyozta: a gyenge tsz-ek gazdasági megszilárdítása további előrehaladásunk kulcskérdése. A megyei pártbizottság kezdemé­nyezésére szakemberekből álló munkabizottságot hoztak létre, amely a gyomai, a szeghalmi és a sarkadi járás gyengén gazdálkodó termelőszövetkezeteit vizsgálja fe­lül, és intézkedéseket javasol a gazdálkodás javítására. Az a cé­lunk — mondotta a továbbiakban —, hogy az említett járások gaz­dálkodási körülményeit lényege­sen javítsuk. Ezt a párt megyei bizottsága és a megyei tanács a termelőszövetkezeti vezetők egyet­értése nélkül nem tudja megvaló­sítani. Igen nagy szükség van az erős termelőszövetkezetek segítő­készségére. Ezután a szerződésre termelt áruk minősítésével, majd az ifjú­ság szerepével foglalkozott. Beszé­dét a jól gazdálkodó termelőszö­vetkezetek soron következő fel­adataival; a termelés költségeinek csökkentésére tett intézkedések fontosságával, a terméshozamok további növelésének jelentőségé­vel, a termelési tervek maradék­talan teljesítésének hangsúlyozá­sával fejezte be.

Next

/
Thumbnails
Contents