Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-11 / 108. szám
május 11. 3 Szombat Jobb munkakapcsolatot! As utóbbi hetekben a szolnoki és a Vásárhelyi Gépjavító Vállalattól több felújított motort kaptak a gépállomások. Ezek többsége jó volt. Kisebb részük — a szállítmány 15—3« százaléka —, összeszerelés után olyasmiről árulkodott, bogy a gépjavító vállalatnál nem fordítottak kellő gondot a javításra. A motorból vödör számra csörgött az üzemanyag, s folyt a kenőolaj. A gépállomások reklamációs levelet küldtek a gépjavítónak, s az onnan kiküldött szerelő megállapította, hogy a motor ténylegesen rossz, nem üzemeltethető. Mindez abban az időszakban történt, amikor a közös gazdaságoknak rendkívül nagy szükségük volt jól kijavított gépekre. A hanyag, felelőtlen javítás miatt bizony több traktor állt a szerelőcsarnokban arra várva, hogy vajon mit szól majd a gépjavító vállalat a kiadott munkához? És a gépjavító vállalat nem sokat szólt. A felelősséget teljes mértékben átruházta, azaz igyekezett átruházni a gépállomásra, de ebből még egyik termelőszövetkezetnek sem jutott jól felújított traktor. Furcsán hangzik, de az az igazság, hogy a gépállomás — ahol a gépjavítóban generálozott motort összeszerelik — bizonyos üzemóra teljesítéséig felelősséget vállal a javítási munkáért. Még azért a munkáért is, amit lényegében nem is ők csinálnak, hanem a szolnoki vagy a vásárhelyi gépjavító. A termelőszö- szövetkezetek éppen ezért nem a gépjavítót szidják a meghibásodott új motorért, hanem a gépállomást. Nem arról van szó, hogy a gépjavító általában nem jól dolgozik. A kiadott motort* többsége jó, éppen ezért helyes lenne, ha a javítás igen magas selejtszázalékát — a 15 20 százalékot — tovább csökkentenék. (Ez az arány szinte évről évre folyamatosan megvan.) Ehhez a munkához pedig csak a gépállomás adhat támpontot, segítséget. Éppen ezért helyes lenne, ha a gépjavító vezetői és a gépállomások vezetői az eddigieknél jobb munkakapcsolatot alakítanának ki, s ezt a jobb munkakapcsolatot az igen jól kijavított motorok jellemeznék, majd pedig a termelőszövetkezetek általános megelégedése. —sik. 0 Állattenyésztő tanfolyamok a mezőkovácsházi járásban A mezőkovácsházi járás 37 termelőszövetkezetében évről évre megszervezték az ezüstkalászos tanfolyamokat növénytermesztési és állattenyésztési dolgozók részére. A növénytermesztési tanfolyamok igen jól sikerültek, az állat- tenyésztési viszont csak helyenként. A járási tanács mezőgazda- sági osztályán megvitatták a közrejátszó okokat és úgy döntöttek, hogy az állattenyésztők ezüstkalászos tanfolyamát a téli időszak helyett nyáron tartják. Ekkor hosszabbak a napok, kevesebb gond van az állatok takarmányozásával. a meleg időben kisebb munkaidő- és munkaerőráfordítással tarthatnak tisztaságot, s így több iáeje jut az állattenyésztőknek a szaktudás gyarapítására. A mezőgazdasági osztályon dolgozó szakemberek már járják a szövetkezeteket, hogy a június, július, augusztus és szeptemberben sorra kerülő állattenyésztési tanfolyamra megszervezzék a látogatottságot. Az említett időszakban az állattenyésztés valamennyi dolgozóját igyekeznek bevonni a tanfolyamok látogatására. Községenként, esetleg nagyobb termelő- szövetkezetekben, önálló tanfolyamokat szerveznek. ugyanis kitűnő eszköz az elnyomott osztályok fékentartására, s ennyiben csak helyeselhették. Tartani lehetett azonban attól, hogy az új kormánybiztos túlbuzgóvá válik hatáskörének gyakorlása közben és ez a tény a föld- birtokos osztálynak is kellemetlen lehet. A kormánybiztos kinevezését azonban a legfelsőbb helyen már eldöntötték, s ellene nem tehették semmit. De ki is volt ez a Reiszig Ede? Reiszig, az „erőskezfl ember” „ősnemesi porosz család sarja”, ősei már a XVIII .század végén, a XIX. század elején jöttek be Magyarországra. Iskoláit Pesten és Pozsonyban végezte, jogöt külföldön tanult, ahol „doktor iuris”-sá promoveáltatott Vas megyében nagybirtoka volt íme a rendcsinálás bajnoka, a XIX. század végének civilizátora megjelent, hogy a természetére nézve rebellis hajlamú magyar népet a „rend” kereteibe visszaszorítsa. Ebben a végtére is epizód jellegű tényben — mint csepp- ben a tenger — jellegzetesen tükröződik vissza a magyar nép fé- kentartásának több évszázados politikai koncepciója. A kormánybiztos május 24-én érkezett a megye határához külön- vonattal, első osztályú szakaszban, reprezentatív kísérettel. A megye határától kezdve minden nagyobb állomáson a bírók, szol- gabúrók és főszolgabírók hada fogadta és üdvözölte. Átmenetileg Terényi, volt főispán gyulai lakosztályán nyert elhelyezést. Nemsokára dokumentálta, hogy ő a tettek embere. A megérkezését követő időben nem a „magnum áldomás” időszaka következett, mint ahogyan az általában új főispán beiktatása esetében szokásos volt, hanem a munka. Mindjárt másnap, május 25-én megyei székfoglaló közgyűlést hívtak egybe. Az új főispán-kormánybiztos díszmagyarban, Lipót-renddel felékesítve jelent meg. Székfoglaló beszédének fő gondolata: hazánkban a legfőbb javak egyikét a közrend, a személyi és vagyoni biztonság teszi. „Éppen ezért tehát, mert a közszabadság őszinte bajnoka vagyok — hangzik a beszéd — oda lesz irányozva minden törekvésem, hogy a jogrend meg ne zavartassák, s ha mégis az érdekelt -veszélyeztető jelenségek megmutatkoznak, helyesen alkalmazott és következetesen foganatosított preventív intézkedésekkel a közrend megzavarásának elejét vegyem, s bár biztat a remény, hogy erre szükség nem leend, mégis már most kijelentem, hogy ameny- nyiben a közrend követelményei veszélyeztetnének vagy tényleg megzavarhatnának, a le g er é - lyesebb és szigorúbb eszközök alkalmazásától visszariadni nem fogok.” A „hatásos” beszéd után négy Segítik a fiatalokat A gerteti Magvető Tsz-ben jcí sikerült a vetésterület terv szerinti befejezése, melyhez a KISZ-fiatalok az idősebbek irányításával jelentősen hozzájárultak. Szorgalmas munkájukat a vezetőség anyagiakban is kifejezésre juttatta, mert minden fiatal, aki a 100 munkanapot ledolgozta. négyszáz négyszögöl kukoricaföld teljes jövedelmét kapja, a munkaegység kifizetése mellett. Azért, hogy a szülők zavartalanul dolgozhassanak a növényápolásban, egy asszonyt bízott meg a tsz vezetősége azzal, hogy a korán munkába menő szülőktől átvegye a gyermekeiket és az óvónő megérkezéséig felügyeljen rájuk és este mindaddig velük maradjon, amíg a szülők elviszik a kicsiket. A megbízott pótmamának munkaegységet írnak jóvá. Váradi Géza Kiváló gépkocsivezetők Az elmúlt években sokszor ír-I Molnár János 11 éve tehergépko- tunk már arról, hogy a MÉK fel- Icsivezető, s azóta félmillió kilomévásárlói mennyi zöldséget, burgonyát hoztak forgalomba a lakosság ellátására. Azonban nem szóltert futott áruval a megye területén, de gyakran Pestre is, s ráadásul balesetmentesen, amiért tunk még azokról, akik a rengeteg I megkapta a Balesetmentes kőzle- árut továbbítják: a gépkocsiveze-|kedés II. és III. fokozatát. Kiváló tőkről. íme most egy csokor a 12 „pilótából”, akik nemrégiben Kiváló Dolgozó oklevelet kaptak. M. munkájáért kapott oklevelet Hu- dák Mihály, Gyaraki Gábor és Hrabov&zki Mátyás is. c Ifi újízalo eilai Le (jelúti... Semmi különös nincs abban, hogy egy idős bácsi nyakába akasztott karikás ustorral és két puli segítségével vagy 70 tehenet terelget, legeltet a bárányfelhős, napsütéses májusi ég alatt. Mégis megállunk egy pillanatra, mert mi először látjuk a csordalegeltetést az idén. Az idősebb bácsi nem hagyja, hogy sokat gyalogoljunk feléje az eléggé repedezett talajú, s nem valami dús füvű legelőn. Amint észrevesz, elénk siet, s bemutatkozik: >— Deák Gábor vagyok az űj- szalontai Béke Tsz háztáji teheneinek a gulyása. — Nem korai még a legeltetés? — A fűnek még korai, de a teszolgabíró vállára emelte az új főispánt. Ez annál is inkább kijárt neki, mert rendkívüli jogokkal ruházta őt fel a magyar miniszterelnök. Reiszig pedig igyekezett a különleges bizalomnak minél jobban és teljesebben, és lehetőleg minél hamarabb megfelelni. A fő- ispáni székfoglaló napjának délutánján banketten találkozott a megye tisztikara. A rendkívüli hatalomtól és az ezt gyakorló személytől megilletődött megyei előkelőség fehér asztalnál igyekezett „az új nagy ember” közelébe férkőzni és bizalmát lehetőleg megnyerni. A tisztikar azonban valószínűleg lehűlt a kormánybiztos megnyilvánulásainak hallatára, ugyanis kijelentette a bankett során, hogy azt az egyet megszí vle- lésül előrebocsátja, hogy az, aki állást vállal, feleljen meg kötelezettségének, és azt a szót, hogy „nem lehet vagy lehetetlen, nem ismeri”. S hogy meddig terjed ennek határa, azt ő szabja meg, s intézkedéseiben ellentmondást nem tűr. Az őrségváltás tehát 1891. május 25-én megtörtént. Meg kell jegyezni, hogy az agrárproletariátus nem tisztelte túlságosan a kivételes hatalom bevezetését, ami pedig őt gyakorlatilag törvényen kívül helyezte. Egész nyáron forrongott a talaj az úri rend lába alatt, június 21-én pedig a battonyai zendülésben egyik legvéresebb aktusáig jutott el. Höhn József heneknek már késő, mert eléggé rossz bőrben vannak. Nagyon szűkmarkúan adta a takarmányt a tavalyi aszályos esztendő. i— Mióta legeltet Gábor bácsi? — kérdeztük, de úgy látszik félreértett, mert ezeket sorolja: fi háztáji teheneket 1954 óta. Azelőtt is gulyás voltam én négy évig az Üjszalontai Állami Gazdaságban. Még azelőtt pedig kerek 21 esztendeig mezőőr itt a községben. Az idén nem akartam elvállalni a legeltetést, mert sok ám 69 jószág, s kevés érte darabonként a havi egy munkaegység, mert nem egyedül, hanem a fiammal gulyáskodom. *— Nem látjuk a fiát, merre van? — Délelőtt mindig az iskolában, csak délutánonként jön ki. — Aztán hány éves a fia? — Tizenhárom, hetedik általánosba jár. >— És Gábori bácsi? — Én bizony a hetvenediket töltöm ez év augusztusában, ha megérem. — Biztosan megéri, hiszen egészséges és olyan fiatalos a mozgása, hogy legalább 20 évet letagadhatna a korából. — Szó se róla, birom még magam. Azért akartam a növényter- termesztésbe menni. No meg azért is, hogy én is részeljek az ez évi kukoricatermésből. Ha az elnök nem beszél rá, s nem ígér egy darab részes kukoricát itt a legelő közelében, bizony nem vállaltam volna a teheneket. Pedig szeretem ezt a foglalkozást. Most már mindegy, majd csak megleszünk valahogy az idén. A Jóska gyerek majd legeltet iskola után, én meg majd kapálgatok. Persze, azért rajta tartom a szemem, mert csak gyerek még, aztán meg sehogysem tetszik neki ez a mesterség. Meg is mondta: Ne haragudjon édesapám, én nem leszek egész életemben marha-haj- kurászó, taníttasson engem tovább! Mondtam neki, hogy én annak csak örülök. Ferenc fiamat is, aki most 18 éves, taníttatni akartam, de nem fűlt rá a foga, azt mondta, ő inkább dolgozik. Dolgozik is, de hol ám? Az ország másik végében, a Balaton környékén. Még jó, hogy nincs idegenben, mert odament férjhez a lányom, annál lakik. Van, aki törődjön vele... — Aztán melyik volt a nyugo- dalmasabb élet? Ez vagy a mezőőrség? — kérdezzük tőle, miután elszakadt mondanivalónk fonala. — Hát ez, mert abban az időben bizony sok volt a lopkodás meg a tilosban való legeltetés. Persze csak azokról tudok, akiket rajtakaptam. Mennyi volt, akiket nem értem tetten! — Akad mostanában is mezei lopás? Ritkán. Nincs már annyi rá- • szorult ember meg aztán honnan lopjanak, a szövetkezetből, a sajátjukból? —ki— #2222222222222222222£2£222222222^222222222222222 Az Aszfaltútépítő Vállalat zirci és felsőzsolcai munkahelyeire azonnali belépéssel felvesz kubikos és segédmunkásokat. Jelentkezni: Békéscsaba, Lenin út 5/a. 47745 íjoooo88S8838SS858335S8SS5538S88S5S633S8388S883SS (