Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-10 / 107. szám

W63. má jus 10. 3 Péntek Segítséget kér a hékésssentandrási ifjú Gárda Tsz A tsz-ekben sem nélkülözhetik a költségek elemzését A megye igen gyenge minő­ségű földjén gazdálkodik a bé- késszentandrási Ifjú Gárda Termelőszövetkezet. Területük nagy részét ke- resztül-kasul szeli a Holt-Kö­rös. Belőle mégsem öntözhet­nek, mert nincs olyan szivaty- tyújuk, amely négy méter ma­gasságba fel tudná nyomni a vizet. A megyei tanács mező- gazdasági osztálya kiutalt ugyan részükre egy DMPT— 11-es típusú szivattyút, de ezt bizonyos okok miatt az AGRO- KER-től nem tudták átvenni. Közben berendezkedtek 450 holdon öntözéses termesztésre. A növényi kultúrákat úgy vetették el, hogy azok öntözés­re kerülnek. És most, mivel a szivattyút nem tudták megsze­rezni, segítséget kérnek, hogy a kellő alapossággal összeállí­tott gazdálkodási tervüket tel­jesíthessék. Elsősorban azokhoz a szer­vekhez fordulnak, ahonnan az előbb említett szivattyúhoz ha­sonló teljesítményű berendezést kaphatnának. Pártunk VIII. kongresszu­sán több felszólaló szóvá tette: növelni kell a mezőgazdasági be­ruházások hatékonyságát. Hánya­dán is állunk ezzel a békési járás­ban? A múlt esztendőben 23 millió forintot fordítottak a békési járás 27 termelőszövetkezetének fejlesz­tésére. Az építkezés 15, az öntöző­telepek, melegágyi ablakkeretek, a talajjavítás, a gépi beruházás és az állatvásárlás 8 millió forintot kötött le. A szövetkezetek saját erőből jelentős összeggel járultak hozzá e beruházási programhoz. Az építkezésekre fordítottak leg­nagyobb gondot. A járás 27 szö­vetkezetében erőteljesen fejlődik az állatállomány, ugyanakkor kor­szerű épületekből ma is hiánnyal küszködnék. Legtöbb szövetkezet az állami beruházásból vagy a sa­ját erőből készült gazdasági épü­leteit igyekszik jól kihasználná. Az új épületeket rendeltetésüknek megfelelően hasznosítják. Kivételt képez ez alól a köröstarcsai Petőfi Tsz, ahol a szabadtartásos növen- dékmarha-istállót befalazták és benne juhokat tartanak. (A múlt esztendőben a járási tanács mező- gazdasági osztálya nem kapott juhhodályra beruházást.) A szö­vetkezetek az új épületek kihasz­nálása után másfél millió forint ál­lami kedvezményben részesültek. Áz öntöiőieiepek építése, a melegágyi ablakok beszerzése, a talajjavítás és a gépvásárlás ered­ményességére már nem mondható mindez. A múlt esztendőben, kü­lönösen az öntözőberendezések ki­használása körül voltak hibák. Eh­hez közrejátszott a csapadékban szegény tavasz és g hosszú hóna­pokig tartó nyári hőség. Több tsz- ben nem tudták az öntözőberen­dezéseket jól kihasználni, mert a vetett növények kelesztését kellett elősegíteniök. Ehhez természete­sen hozzájárult az is, hogy nem volt megfelelő öntöző-szakmun­kásgárda. A tél folyamán az ön­tözőfelszereléssel ellátott tsz-ek elküldték legjobb gazdáikat a bé­késcsabai öntözéses szakmunkás­képző-tanfolyamra. A résztvevők Kacsafarm a Biharugrai Halgazdaságban ges búza, kukorica, hús termelése viszont csökkent. így fejlődött ki az a fantaszti­kusnak mondható és teljesen egyedülálló helyzet, hogy egy „parasztkontinens”, ahol a la­kosság kétharmada mezőgazda­ságból él — állandó élelmiszerbe­hozatalra szorul. Mialatt Latin- Amerika ontja az amerikai trösz­tök raktáraiba az exportélelmi­szereket — évi 900 millió dollárt költ sovány valutatartalékaiból élelmiszerbehozatalra, s ennek a behozatalnak a fele jellegzetes módon az Egyesült Államokból származik^ Mindez együtt szörnyűséges és elviselhetetlen '»nyomort jelent a mezőgazdasági lakosság elsöprő többségére. Nem túlzás azt mon­dani, hogy a világrész gyakorlati­lag teljes mezőgazdasági lakossá­ga — összesen mintegy harminc- millió család — egyáltalán nem is jelentkezik, mint fogyasztó. Gya­korlatilag nem vásárol semmit, kívül él hazája gazdasági életé­nek vérkeringésén és valahol a feudalizmus és a rabszolgaság ha­tármezsgyéjén tengeti középkori jobbágyhoz méltó életét. Egész Latin-Amerikában jmég ma is ele­venen él a ledolgozásos rendszer, amelynek keretében a földesúr bizonyos szolgáltatások végzésére kényszerítheti a parasztot. Ecua­dorban és néhány más országban például az számít „földtulajdo­nos” parasztnak, aki rövid időre egy-két hold földet kap bérbe a földbirtokostól — és bérleti díj fejében heti négy napot köteles robotolni a szó teljes középkori értelmében a földbirtokos földjén. Az ENSZ statisztikusai kiszámí­tották, hogy egy ilyen bérlő havi átlagjövedelme forintban nem haladhatja meg a 120—130 forin­tot. Más országokban a középkori robot Európában csak tanköny­vekből ismert legkülönbözőbb formái megtalálhatók. Így példá­ul Bolíviától Peruig féltucat or­szágban kiköti a földesúr, hogy a paraszt saját felszerelésével köte­les végezni a kényszermunkát; másutt (akár csak a forradalom előtti Kínában vagy a mai Irán egyes nagybirtokain) pedig szabá­lyos dézsmát fizet a földesúrnak; gyakorlatilag ingyen át kell en­gednie az általa művelt földterü­let termésének meghatározott ré­szét. Aligha lehet ezek után csodálni, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének hivatalos statisztikája szerint a latin-amerikai kontinens mezőgazdasági lakossága a maga egészében a „hiányosan táplált” kategóriába tartozik, országnyi területeket pedig egyenesen az „éhségterületek” közé sorolnak, hogy ez a gyakorlatban mit je­lent, azt jellegzetesen mutatja az északkelet-brazíliai nagy éhség­vidéken megalakult „éhségmene­tek” tapasztalata. Ezeken a terü­leteken kb. 25—28 millió paraszt és mezőgazdasági munkás sínylő­dött az éhhalál határán, s a leg­erősebbek elindultak Brazília nagyvárosai felé. Amikor meglát­ták Rio de Janeiro hírhedt nyo­mornegyedét, a „favelát’V sokan közülük azt hitték, hogy valóság­gal a mennyországba jutottak: hiszen itt rizs és főzelékhulladé­kot, kukoricalepényt, sőt olcsó ^húsokat is lehetett látni — otthon pedig sokan közülük napokon ke­resztül nem rágtak egyebet .mint fakérget... Ha ezekben a hetekben, hóna­pokban Latin-Amerika különböző országai felbukkannak az újságok első oldalain — sortüzek, felvonu­lások és a kormányok kenetteljes nyilatkozatai mögött elsősorban egy világrész parasztjainak tragé­diája húzódik meg. Latin-Ameri­ka parasztjainak izzó elkeseredé­se, a földkérdés megoldatlansága feszíti a szenvedélyeket az egész hatalmas világrészen, s roppant- gatja a kizsákmányolás évszáza­dos formáit oly kegyetlenül őrző reakciós rendszerek bilincseit. több héten át tanulmányozták a felszerelések gazdaságos kihasz­nálását. A szerzett tapasztalatok hozzásegítik majd a járás vala­mennyi öntözéses termesztéssel foglalkozó szövetkezetét a gépek gazdaságos kihasználására. Önmagában véve az öntözéses termesztés gazdaságossága ezzel még nincs megoldva. Minden tsz- ben külön-külön kellene összeál­lítani az öntözéses termesztés ter­vét, meg kellene tervezni a rá­fordítást, élő és holt munkát ép­púgy, mint a várható hozamot. Csak a költségek szembefordítá- sának eredménye adhatja meg azt az irányt, amelyet az öntözéses gazdálkodás továbbfejlesztésére a tsz-ek követhetnek. A termelőszövetkezetek az utóbbi években könnyű és ne­héz univerzális traktorokat vásá­roltak. Helyenként gépkocsivásár­lásra is törekedtek, annak ellené­re, hogy a meglévő gépek jó ki­használására nem tudtak elfogad­ható adatokat közölni. Hiányosan állították ki a menetleveleket, munkalapokat, nem fordítottak gondot a tervszerű megelőző gép­karbantartásra és a főjavításra. Helyenként addig nyüstölték a gé­pet, amíg az valamilyen teljesít­ményt adni tudott. Ilyen körülmé­nyek között nem lehet a beruhá­zások hatékonyságát, gazdaságos­ságát elfogadható módon kimutat­ni. A tapasztalatok arra intik a termelőszövetkezeteket, hogy a be­ruházások hatékonyságának mé­résére, a termelés munka- folyamatainak figyelemmel kí­sérésére, a termelési ter­vek. gazdasági célkitűzések be­tartásának folyamatos elemzésére üzemgazdászt állítsanak munkába. Nemcsak arról van szó, hogy a vezetőgarnitúrát szövetkezeten­ként egy emberrel növeljék, ha­nem elsősorban arról, hogy a ter­melés gazdaságosságát, a beruhá­zások hatékonyságát, a munka termelékenységének fokozását, az önköltségek alakulását, tervszerű csökkentésé,t a továbbiakban ne hagyják figyelmen kívül. Ez a fel­adat jó felkészültséggel rendelke­ző szakembert kíván. A békési járás szövetkezetei­nek egynémelyikében már alkal­maznak üzemgazdászt. A mezőbe- rényi Aranykalász Tsz kivételé­vel — sajnos — ezek a gépcsoport elszámolását és a statisztikai je­lentéseket csinálják. Az üzemgaz- dászi feladat betöltése, a tulajdon­képpeni munkakör helyenként még ismeretlen fogalom. Éppen e miatt megbízható adatok még nincsenek az új épületek kihasz­nálására, az öntözőtelepek, a me­legágyak, a talajjavítás és a sa­ját géppark gazdaságos fenntartá­sára. Hiányoznak a kalkulációk, a megfontolt költségvetéselv. Ezek miatt a termelés kénytelen nélkü­lözni a gazdaságos előrelátást. A szövetkezetek többségében még mindig előtérben van a spontani- tás a gazdasági munkák szervezé­sében. Ez nem megnyugtató. Nyug­talanító olyan értelemben, hogy figyelmen kívül hagyják a gazda­ságosságra törekvést. A járási tanács mezőgazda- sági osztálya egyre sürgetőbben kezdeményezi a termelés gazdasá­gos szervezését. Ez a munka lé­nyegében az idei tavaszon az egész járásban elkezdődött. A szövetke­zetek egy része már nem mutat közömbösséget a termelésre fordí­tott költségekkel szemben. Egyné- melyikben nagyon is megnézik, hogy a beruházott érték milyen hasznot hoz a közösségnek. Vizs­gálják majd a termőföld hasznosí­tását is. Június elsejéig mind a 27 szövetkezetben felfektetik a tábla- törzskönyveket és két évre vissza­menően összeállítják azokat a fel­jegyzéseket, amelyek megnyugta­tóan tükrözik a táblákon folyta­tott termelés minden folyamatát. Elkezdődött egy olyan munka a járás szövetkezeteiben, amely a főbb ágazatok gazdasá­gosságának meghatározását tűzte célul. A szövetkezetben lévő szak­emberek közös munkáján múlik, hogy mikorra érik el a termelés folyamatának figyelemmelkísé- rését, a beruházott vagyontárgyak maximális kihasználását, a gazda­ságos termelést. Dupsi Károly 50 tagú munkacsoport alakult A párt megyei vb kezdemé­nyezésére rövidesen útba indul egy 50 tagú munkacsoport, amely felülvizsgálja, hogy a sarkadi, a gyomai, és a szeghalmi járásban milyen lehetőségek kínálkoznak a gazdálkodási eredmények tovább- javítására. A munkacsoportban megyénk legjobb agrármérnökei és a tudományos kutatóintézetek munkatársai vesznek részt. Az egyes járások vizsgálati anyagából összesítő jelentést készítenek, me­lyet a párt megyei bizottság és a megyei tanács soron következő együttes ülésére beterjesztenek. Közületek munkaerőigénye A 8. sz. AKÖV (Békéscsaba) felvételre keFes rakodómunkásokat, autószerelő­ket, esztergályost, gépjármű jogosít­vánnyal rendelkező rakodógépkezelő­ket (rakodógépkeze^ői vizsgával ren­delkezők előnyben). Jelentkezés: Bé­késcsaba, Tanácsköztársaság útja 77. Személyzeti osztály. 47705 A 8. sz. AKÖV (Békéscsaba) felvételre keres gyakorlott gyors- és gépírónőt. Fizetés kollektív szerint. Jelentkezés: Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 77. Személyzeti osztály. 47726 A Felsőnyomási Állami Gazdaság azon­nali belépésre keres 1 fő szerelőt, aki az öntöző gépek javításában járatos. Munkabér megegyezés szerint. Jelent­kezés csak személyesen a központi gépműhely irodájában. 204 Vizsgával rendelkező kisvasút Diesel mozdonyvezetőket felvételre keres az Országos Sertéshizlaló Vállalat, békés­csabai 1. sz. telepe. 47727 Az £. M. 44. Állami Építőipari Vállalat (Budapest V., Kossuth Bajos tér 13—15.) azonnal felvesz ács, állványozó, kőműves szakmunkásokat, valamint KUBIKOSOKAT és SEGÉDMUN­KÁSOKAT. Szállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Munkaruhát 6 hónapig nem adunk. Szerszám szükséges. Ta­nácsigazolást kérünk. Munkahelyek csak Budapesten. 143

Next

/
Thumbnails
Contents