Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-10 / 107. szám
1963. május 10. 4 Péntek Felhők alatt, főid felett Napok múltával is úgy maradnak meg bennem, ahogy hallgatják társukat, Haidú Jánost. Minden hallgat. A kátrányos rongyok, a huzalcsomók, a földre dobott mászóvasak, s a csöndben némán rázkódnak a tarajos felhők. Eső lesz. — Lakás? Minek kérdezi, úgysem segíthet. Egyelőre lakunk, persze, hogy lakunk, de a házigazda megígérte: utcára rak bennünket, kell a fiának a szobakonyha. Megérteném, övé a ház, de mit csináljak. Még a lakbért se fogadja el. Kiokosítottak, hogy A Brigadéros. helyezzem bírósági letétbe, nehogy felmondási ok legyen. Hát így vagyunk... Eső lesz, sietni kéne. Felrezzennek a többiek. Szede- lódzködnek, s mintha már nem is jönne többé vissza az előbbi jó hangulat. Látom, sokszor beszélgettek már erről, segíteni kellene, él bennük a vágy, segíteni, de hogyan?, — Majd csak lesz valahogy i— szól valaki. Tudom, biztosan lesz valahogy. Hogy honnan veszem? Aki közöttük tpltene néhány órát, mint magam, akkor egy véleményen volna velem. A DÁV orosházi építőbrigádjának tagjai nem bőbeszédűek, de minden mozdulat, egy szenwillaHajdú János, akinek lakásgondja van. nás is elárulja, hogy egymást segítő, jóban, rosszban együtt élő emberek. Várományosai a Szocialista címnek. Nem tudnék sokat mondani róluk. Nincsenek kiemelkedő, nagy tetteik. Az első negyedévben elmaradtak a tervteljesítéssel. Nem 6k a hibásak. Csontot fagyasztó idő volt. Ilyenkor nem lehet karót mászni. A szabályzat is tiltja. A lemaradást persze pótolják. Nagy részét már eddig is elkönyvelték valahol az elszámolok. Természetesen — megizzadtak néha. Tanulnak is, szórakoznak is. Az utóbbira kevés idő jut. Nem afféle emberek, akik órákat tudnak üldögélni a kocsmában. A percek is lelkiismeretfrudalást okoznak és nem is futja rá az idejük. Pleskó György.. Csorváson lakik. Sietnie kell a vonathoz, otthon várja az asszony — beteges. Páli János, Grecsó Mihály, Albert János meg, ahogy lelépnek a karóról már sietnek is a termelő- szövetkezetbe. Az asszonyok ott dolgoznak. Segítenek nekik munkaegységet szerezni. Ráfér a családra, kell a kis pótlás a 7,50-es órabérhez. Tatai István, a brigadéros most jelentkezett a Szegedi Villamosipari Technikumba. Felvételi vizsga, izgalom, miegymás. Nem könnyű. Még a szemlélet is más, Grecsó Mihály segédmunkás. egészen más, mint a kocsmajáróké. Példálózzunk csak tovább a brigád vezetővel. Azt mondja — mások is így vannak —, hogy a DÁV-nál az ő munkájuk az egyik legnehezebb munka. Néhány év alatt kikészül az ember keze-lába. Ügy hallottam Tatai Istvánnak magasabb vizsgája is van. Miért nem megy például kapcsolóállomásra dolgozni? — Mert nem tudok megválni innen. Ez a jó. A levegő, a természet. Az építés. A felhőre néz. Értem. Fogalmazok helyette, biztos vagyok, hogy nem mond ellent, láttam a szemében, a mozdulatában: hogy itt jó, felhők alatt, föld felett, vibráló huzalok, léniába állított villanypóznában mérni a munkát. Fényt adni. Várják. Páli János segédmunkás volt. Nemrég szakmunkás-vizsgát tett. Segített a brigád okos szóval, tanácsokkal látták el. Most jobb így, az órabér is magasabb meg hát a rang, a szakma szeretetének elismerése is számít. Cserzett, barna arcok. A jegyzetem telve ismertetőjelekkel, hogy amikor kézbe veszem a tollat, nehogy összetévesszem a neveket. Pedig dehogy egyformák, csak első látásra tűnik úgy. Ha az ember időt tölt közöttük, akkor ismeri meg őket igazán. Nap-égette, fagy-szítta emberek, de az arcuk is, a sorsuk is különböző. A leg- fiatalabbnak, Jankov Lázárnak a gondja is a legkevesebb. Talán a legjobb kedélyű is. Kérdem tőle, miért szereti a szakmáját? — Tudja, itt fenn a karók tetején sok mindent lát az ember — Pleskó György. huncutul kacsint — van, amikor el kell fordulni — nevet, s nem veszi komolyra a szót, de más íze van a hangjának, mégis — az ember nagynak érzi magát itt fenn. Abban egyeznek, hogy szeretik a munkájukat, segíteni akarók. Egyikőjüknek több a gondja, másiknak kevesebb, s néhány hét múlva az is eldől, hogy megér- demlik-e a Szocialista brigád címet. Nem sokat kell vitatkozni majd ezen. Ügy ismertem meg őket. Kiss Máté (Fotó: Kocziszky László) A legfiatalabb. Hallottunk néhány olyan esetről, hogy a március 22-én életbe léptetett közkegyelemről szóló törvényerejű rendeletet nem értik pontosan egyesek, nem aszerint cselekszenek, ahogy annak tartalma ezt megszabja. A közkegyelem társadalmunk humanizmusából fakad, de semmi esetre sem feltételezi a iközf egye lem megsértését. Pontosan úgy van, ahogy egyik olvasónk szerkesztőségünkben kifakadt a napokban: Ne gondolja senki, hogy most már meg szabad sérteni a rendet, a közfegyelmet és mindenki azt csinálhat, amit akar, büntetlenül... Furcsa esetbe ütköztünk a napokban. Egy intellektuális közokirathamisítás bűntette miatt megindított nyomozás is megszűnt a közkegyelmi törvény alapján. Előreláthatóan egy évnél hosszabb szabadságvesztést nem ítélt volna a bíróság, így eljárási kegyelemben részesültek a terheltek. Mi is történt? T. J.-né, hogy magának iparengedélyt kiválthasson, a mestervizsgán hamis tanúzással igazolta a szükséges nyolc év gyakorlatot. Mivel a vizsgabizottság a vizsgáztatás idején ezt még nem tudhatta, természetesen kiadta a mesterbizonyítványt, aminek alapján iparengedélyt váltott ki T. J.-né. A rendőrségi nyomozás később fedezte fel a három másik személy hamis tanúzását és éppen eljárás alatt volt a bűnügy a közkegyelmi rendelet életbelépésekor. A közkegyelmi törvényerejű rendelet kimondja, hogy az amA szarvasi járás iskoláiban ebben a tanítási évben 600 tanuló végzi el az általános iskola VIII. osztályát. Ebből középiskolai továbbtanulásra mintegy háromszázan jelentkeztek, elsősorban gimnáziumokba, de igen sokan szeret, nének különböző technikumokban továbbtanulni. A Kondoroson ez év őszén kezdődő szakközépiskonesztia, csak a főbüntetésre vonatkozik. mellékbüntetésekre nem. Mi akkor a helyzet a fent említett esetben? Ezen töpreng a másodfokú iparhatóság is (megyei tanács ipari osztálya). Jogosan űzi-e T. J.-né az ipart? Duna Pál. az ipari osztály kisiparosokkal foglalkozó előadója bizonytalan választ adott, amikor megkérdeztük. Sőt a bizonytalanság inkább arra utalt, hogy nincs már mód az iparengedély bevonására. „Nincs erre paragrafus”. Az a véleményünk, hogy ez esetben is félreértették egyesek a rendeletet. A büntető eljárást természetesen meg kellett szüntetni, de ha valaki okirathamisítással jutott jogtalan előnyhöz, átjátszotta a rendelkezéseket, mindenképpen viselnie kell a következményeket. Tételezzük fel, ha nem részesült volna T. J.-né közkegyelemben, akkor a bíróság a megfelelő főbüntetés mellett természetesen elrendelte volna a bűncselekménnyel megszerzett mesterbizonyítvány bevonását is. Szerintünk, ha belenyugodnánk az ilyen esetekbe, hozzájárulnánk a közfegyelem megsértéséhez. Ha T. J.-né jogtalanul szerzett magának mesterbizonyítványt, majd iparengedélyt — márpedig ez bebizonyosodott saját vallomása szerint is — akkor azt be is kell tőle vonni! Magyarán, a szükséges nyolc év gyakorlat után lehet csak mestervizsgára bocsájtani. Ezt írják elő a rendelkezések, ennek betartása közfegyelmi kérdés! Varga Tibor lai osztályba 36-an kérték felvételüket míg ipari és mezőgazdasági tanuló lesz a szarvasi járás általa, nos iskolát végző fiataljainak 31 százaléka. Azok, akik középfokon vagy szakmunkás-tanulóként nem tanulnak tovább, továbbképző iskolába járnak majd. 300-an jelentkeztek középiskolába a szarvasi járásban W^AA^AA/NA/VWWWWWWV^AVfWVWVWWVWWVWWVWVWVWNA^A^^^A^^^AAf Pletykáztam A szerencsétlenség ritkán jön egyedül Az üzem fiataljai felkerestek, írjak valami humorosat a gyári újságba_ Eddig még rendben volt, hiszen már máskor is kisegítettem őket, de akkor mindig technikai újdonságokról volt szó. Most viszont valami vidámat szeretnének tőlem. A központi fűtés nagyszerűen működik nálunk, az üzem kapuja fölött nincs reklám, tehát nincs problémánk a működésével 1 sem. Huligánok nem dolgoznak a gyárban, csak haladó gondolkodású állampolgárok. és még a földre zuhant magas- feszültségű kábelre sem lépett senki, Miből csináljak viccet? Tanácsért az egyik fiatal kolléga- nőmhöz fordultam. „írjon valami pletykáról” — javasolta. Mindig szoktam hallgatni a nők tanácsára, elővettem jegyzettömbömet és felírtam: pletyka. Az udvaron találkoztak. Egymásra mosolyogtak titokzatosan, de különben úgy csiNémetből fordította: náltak. mintha nem ismernék egymást. Ezzel senkit sem tudtak megtéveszteni. A munka érdekének álarcában a férfi felkereste őt a munkahelyén Az ebédlőben is egymás mellett ültek, de nem szóltak egyetlen szót sem, Ezt már ismerjük! Véletlenül egymás mellett, de térdük összeért. Túlóráik időpontja is egybevágott. Most már bizonyos a dolog De ök még nem sejtik, hogy mi mindent tudunk. Akárcsak máshol! A szerkesztőség megjegyezése: Az üzemi lap fennállásának 500 éves évfordulója alkalmából közöljük az illetők nevét. Csinos kartársnőm gépelte le a „Pletykát”, s az újság megjelent. „Walter, figyelj csak ide!” — állított meg másnap reggel az igazgató titkárnője „Ugye, a szemüvegesről írtál a szerszámrészSzentirmai László légből és Siegfriedről? Igazam van?” Megdöbbentem, A le- rohavás hirtelenül és váratlanul történt. Először is, természetesen senki meghatározott személyről nem írtam, másodszor ki gondolta volna, hogy ez a szemüveges és Siegfried... Dadogtam valamit a költői szabadságról és a jellemek kialakításáról az irodalomban, majd gyorsan eltűntem. Valaki felhívott, jó lesz, ha vigyázok a szájamra A fogalmazás szerint ez a telefonhívás nem a poliklinika fogászati osztályáról jött A préselöüzemből a művezető, aki a diszpécser titkárnőjével szokott hazamenni, munka után megvárt és megkínált egy filteres cigarettával. „Ugyan, miért várjunk az 500. számra” — rohant le mindannyiunk kedvence, az öreg szakácsnő, „Akkor már régen nyugdíjas leszek. Mondja meg nekem azonnal!” Állítólag a bérosztály munkatársnői között nyílt összeveszésre került sor. Az üzemi bizottság elnöke nem fogadta a köszönésemet. A főmérnök kijelentette, hogy a végzettségem nem felel meg az üzem követelményeinek, Csinos, fiatal kartársnőm állandóan kisírt szemekkel járt. Ismerőse a javítóüzemből közölte vele, nem találkozhatnak többet. A katasztrófa a levegőben lógott, A munkaidő befejezése előtt az ifjúsági szervezet titkára felhívott. Még a héten megjelenik az üzemi lap rendkívüli szánta, ahol közölnöm kell az egész „Pletyka” rólam és a dokumentációs osztályon dolgozó Frau Schmidtröl szól. A jövőben csak technikai közleményeket fogadnak el tőlem és nem tartanak igényt humoros írásaimra. A sziréna felbődült. Vége a munkaidőnek. Elindultam hazafelé. Olyan magányosnak éreztem magamat. Szerencsére Éva megvárt. Tudniillik, Schmidtné.
