Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-10 / 107. szám

T1W3. május H>.

2

Péntek

(Folytatás az 1. oldalról.)

— A szakszervezeteknek — mondotta a SZOT főtitkár — az eddigieknél hatékonyabban kell részt venniük az egész népgazdaság és az egyes iparágak előtt álló feladatok kialakításában, a tervek végrehajtásában és ellenőrzésében.

— A sokoldalúfen megvitatott vélemények szerint legfontosább az üzemi demokrácia erősítése, szélesítése. Ehhez minden rendelkezésre álló eszközt és formát, így

az üzemi tanácsokat is fel lehet, tehát fel is kell használnunk.

Abból kell kiindulni, hogy a vállalatok tulajdonosai a munkások, a dolgozók összessége. A gazdasági, műszaki és mozgalmi vezetők a dolgozók bizalmából irányítják a munkát és kötelességük tevékenységükről a vállalat gazdáinak, a dolgozók összességének rendszeresen beszámolni, tájékoztatni őket, kikérni véleményüket a vállalatot érintő összes fontosabb kérdések eldöntésében. Legyen ennek egyik eszköze az üzemi tanács is.

— Kétségtelen azonban, hogy az üzemi tanácsokat szervezetileg is alkalmassá kell tenni az új, megnövekedett feladatok ellátására. Ezért

az a véleményünk, hogy az eddigi jelölési rendszer helyett az üzem; tanács minden tagját termelési tanácskozásokon válasszák meg egyévi időtartamraUgyanakkor pedig létszámukat a jobb munka érdekében megfelelő mértékben csökkentsük. Az üzemi tanácsok irányítása legyen továbbra is az üzemi szakszervezeti szervek feladata és az elnöki teendőket ezután is a szakszervezeti bizottság titkára lássa el.

A gazdasági célok megvalósításának legfontosabb eszköze, a szocialista munkaverseny-mozgalom, az elmúlt öt esztendőben egészségesen fejlődött — hangsúlyozta Brutyó János. — Ma már meghaladja a félmilliót azoknak a dolgozóknak a száma, akik a népgazdaság különböző területein szocialista vagy a szocialista címért küzdő brigádokban végzik munkájukat.

— A szakszervezeti szerveknek igyekezniök kell elősegíteni, hogy a vállalásokban a mozgalom hármas jelszava: „szocialista módon dolgozni, élni és tanulni” a vállatok feladatainak, valamint a brigádtagok egyéni adottságainak, sa. játos élet- és munkakörülményeinek figyelembevételével valósuljon meg.

Az újítók és feltalálók munkájáról szólva a SZOT főtitkára kiemelkedő eredményként állapította meg, hogy ez a mozgalom közelebb került a szocialista munkaversenyhez.

Sajnos azonban még mindig megtalálhatók a tovább; fejlődést akadályozó bürokratikus hibák.

— A szakszervezeti bizottságoknak r— mondotta — igyekezniök kell elősegíteni minél szélesebb körben ezeknek az akadályoknak az elhárítását és ugyanakkor a jól bevált újítások gyors alkalmazását.

— Gazdasági feladataink megvalósításának fontos tényezője az anyagi érdekeltség helyes

biztosítása

— folytatta beszámolóját Brutyó János, — Az elmúlt öt évben kifejlődtek és megszilárdultak a megfelelő javadalmazási rendszerek különböző formái, és ma már éreztetik is kedvező hatásukat. Ezen a területen is általános előrehaladás állapítható meg, de sok helyen még mindig nem az illető munkahely sajátosságainak és a végzett munkának leginkább meg. felelő bérformákat alkalmazzák.

Megkezdte tanácskozását a magyar szakszervezetek

XX. kongresszusa

Gyakran még mindig a mennyiség egyoldalú növelését helyezik előtérbe, a gazdaságosságra, a jobb minőségre, a jobb munkára való törekvés helyett.

A jövőben tehát fokozni kell

— és pedig minél szélesebb körben — a dolgozóknak az érdekeltségét a minőségben, a

gazdaságosságban.

Ehhez nem kellenek újabb bér- formák, csak az ismeretek közül kell mindenütt a legmegfelelőbbet alkalmazni.

A premizálás és a nyereségrészesedés kérdéseire áttérve Brutyó János megállapította, hogy a kialakult premizálási rendszer jó, de a gyakorlatban súlyos hibákat is követnek el.

A prémiumból sok helyeh formális bérkiegészítést csinálnak, ami így a népgazdasági érdekekkel ellentétesen hat.

É visszásságok megszüntetése elsősorban a vállalati, gazdasági és szakszervezeti szervek feladata.

A nyereségrészesedés alapelvei is helyesek, de jobban összhangba, kell hozni a népgazdaság legfőbb feladataival és biztosítani kell, hogy a részesedés összege arányos legyen a végzett munkával, tehát feleljen meg a dolgozók igazságérzetének.

— Az átlagkeresetek növekedése a terveknek megfelelően elsősorban az alacsony keresetű dolgozókat érintette, illetve bizonyos belső aránytalanságokat egyenlített ki.

Hozzájárult a reáljövedelmek növekedéséhez a nyugdíjak és a családi pótlék emelése, valamint egyes, a foglalkoztatottak számának mintegy 20 százalékos emelkedése is.

— A két kongresszus közötti időben jelentős lépést tettünk előre a munkaidő csökkentésében. Most azt javasoljuk, hogy

a második ötéves terv végéig a munkaegészségügyi intézet által meghatározott valameny- nyi egészségre ártalmas munkakörben fejezzük be a munkaidő csökkentést. Javasoljuk megvizsgálni azt is, hogyan lehetne a dolgozó nők helyzetének könnyítésére megszüntetni a szombat éjszakai műszakot.

— Fokoztuk tevékenységünket a dolgozókat érintő rendelkezések

megalkotásában és végrehajtásuk ellenőrzésében is. Ennek ellenére bár csökkent, még mindig nagy a munkaügyi viták száma, indokolatlanul sok a túlóra, köztük az úgynevezett fekete túlóra is, ami nem egyéb, mint a Munka Törvénykönyvének kijátszása. Különösen súlyos eset az, amikor csökkentett munkaidővel foglalkoztatott dolgozókat túlóráztatnak. Az ilyen helyzetek megszüntetésére a SZOT elnöksége már tájékoztatást adott a kormánynak és bővítette a munkásvédelmi felügyelők hatáskörét is, hogy ilyen esetekben bírságolják meg a felelősöket. A szakszervezeteknek kötelességük is fellépni, a Munka Törvénykönyv megsértése ellen. Ez nem ellenzéki magatartás, hanem fontos politikai kérdés.

— Természetes azonban, hogy a törvények a dolgozók jogait és kötelességeit egyaránt meghatározzák. A jogokra az formálhat igényt, aki eleget tesz kötelezettségeinek is, mert a jogok és a kötelességek elválaszthatatlan egészet alkotnak.

— A szocialista demokratizmus további erősítéséért javasoljuk — jelentette be Brutyó János —, hogy az egyeztető bizottságokat helyezzék a jelenleginél még jobban a szakszervezetek irányítása alá. Tagjaikat a dolgozók demokratikusan válasszák. Szükség esetén tartsanak nyilvános tárgyalásokat és a döntésekről, a határozatokról a dolgozókat minden esetben tájékoztassák. Szükséges továbbá egy olyan új Munka Törvénykönyv kidolgozása is, amely rögzíti az alapvető követelményeket, időtálló és nem igényli a rengeteg módosítást.

A tizenkilencedik kongresz- szus óta kialakult szervezeti formák alapvetően alkalmasak a megnövekedett feladatok ellátására — mondotta a továbiakban. — Ésszerű átcsoportosítást is végeztünk. A függetlenített apparátus számát mintegy 10 százalékkal csökkentettük, s ezzel párhuzamosan jelentősen megnöveltük a társadalmi munkások részvételi arányát.

— E helyről Is csak elismeréssel kell szólnunk — hangsúlyozta a SZOT főtitkára — annak a félmillió társadalmi munkásnak, bizalminak a tevékenységéről, akik sokszor nem kis erőfeszítések árán, önzetlenül munkálkodnak a szakszervezeti mozgalomban.

Köszönjük társaikért végzett munkájukat és továbbra is kérjük nélkülözhetetlen segítségüket.

— A huszadik kongresszus küldöttjeinek kell most az elkövetkező négy esztendői-e megjelölniük a mozgalom feladatait, hogy még eredményesebben segíthessük a népünk jólétét, boldogulását jelentő szocialista társadalmunk teljes felépítését. A célok reálisak, mert a magyar nép szorgalmas és munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája vezeti mert a szocializmus immár világrendszerré lett, amelynek ereje biztosítja a békés építőmunka lehetőségeit.

— A magyar szakszervezeték

tagjai a világ valamennyi dolgozójának ügyét hűségesen képviselő Szakszervezeti Világszövetségnek. Egyek vagyunk mindazokkal, akik őszintén a nemzetközi munkásegység érdekében tevékenykednek — fejezte be beszámolóját Brutyó János, a SZOT főtitkára.

Brutyó János beszámolója után Szabadkai Gyula, a SZOT számvizsgáló bizottságának elnöke ismertette a számvizsgáló bizottság jelentését, majd Gál László, a SZOT titkára a kongresszus elé terjesztette a magyar szakszervezetek új alapszabályának tervezetét.

Az ebédszünet után megkezdődött a beszámolók és a határozati javaslat feletti vita.

Megkezdődött a Penykovszkij-Wynne kémper zárt tárgyalása

Moszkva (MTI)

Csütörtökön reggel megkezdődött a Penykovszkij—Wynne-per első zárt tárgyalása. Hír szerint a bíróság meghallgatja a katonai és államtitkokra vonatkozó szakértői véleményeket, majd kihallgatja a két vádlottat a vád államtitkot képező pontjairól.

Pénteken a bíróság ismét nyílt tárgyalást tart.

Penykovszkij kémfelszerelése: tranzisztoros rádióvevő, Minnex fényképezőgépek, hozzávaló kazettákkal és titkos írásra szolgáló noteszek.

(MTI Külföldi Képszolgálat)

A „parasztvilágrész“ tragédiája

Néhány héttel ezelőtt történt, hogy a Die Welt című nagy nyugatnémet napilap elküldte munkatársát Nicaraguába és a szomszédos országokba, hogy beszámoljon olvasóinak a Szövetség a haladásért’ nevű washingtoni segélyprogram eredményeiről. A tudósító megérkezett és már első cikkében közölte, hogy a kövétke- ző párbeszéd zajlott le közte és az egyik nicaraguai napilap munkatársa között:

— Kié a legnagyobb kávéültetvény Nicaraguában?

— A Somoza családé, az elnök családjáé.

— És kié a legnagyobb gyapot- ültetvény?

— A Somoza családé.

— És kié a legnagyobb cukorültetvény?

— A Somoza családé.

— Szóval Nicaraguában minden a Somoza családé?

— Nem minden. De majdnem

minden. Közép-Amerikában úgy is hívják az országot, hogy a ..Somoza—farm”.

Latin-Amerika teljes világrész, s országai sok szempontból nagyon is különböznek egymástól. A nyugatnémet újságíró és keserű latin-amerikai kollégája között lefolytatott beszélgetés azonban a világrész országainak bármelyikében lejátszódhatott volna. Az egész óriási kontinens megművelhető területének több mint a felén hatezer hektárnál is nagyobb kiterjedésű birtokok, latifundiumok terülnek el. Brazíliában, a legnagyobb latin-amerikai országban például hatvanöt nagybirtokos család akkora földdel rendelkezik, mint Belgium, Dánia, Hollandia és Svájc területe együttvéve. A polgári szakértők legfejlettebb és „legdemokratikusabb” országnak Latin-Amerikában Uruguayt tartják. Ebben az országban a föld- tulajdonosok nyolc százaléka a teljes megművelhető földterület háromnegyed részét tartja kézben! Az előbb említett Brazíliában az összes földtulajdonosok három százaléka az önmagában is világ- résznyi ország megművelhető

földterületének kétharmada felett uralkodik korlátlanul.

Ily módon az egész latin-amerikai helyzetre valósággal rátelepszik a mammutbirtokok, a latifundiumok félelmetes túlsúlya. És ha Nicaraguát „Somoza-farm”- nak nevezik — minden dél-amerikai országot nyugodtan nevezhetnénk „a száz család farmjának”.

Ez a borzalmas túlsúly már önmagában is a nyomort és a nélkülözéseket jelenti a kisparcellók tulajdonosainak és a mezőgazda- sági munkásoknak. Hiszen a földbirtokmegoszlás mérlegének egyik serpenyője már meghatározza a másik serpenyő helyzetét, olyany- nyira, hogy a „legfejlettebb” Uru- guayban a földtulajdonosok csaknem a fele az ország termőterületének két százalékán zsúfolódik össze. Brazíliában, ahol egy-egy dúsgazdag földesúr mesébe illő kastélya körül akkora birtok terül el mint a fél Dunántúl — az ösz- szes gazdaságok több mint a fele a földterület, három és fél százalékán próbálja kisajtolni az élelmet a kegyetlen talajból.

A földbirtokmegoszlás mérlegének az alakulását még egész sor különleges körülmény súlyosbítja Latin-Amerikában, melyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a lakosság többségét kitevő parasztság élete valóságos földi pokollá váljék.

Az első ilyen rendkívüli tulajdonság, hogy a mammutbirtoko- sok nagy része teljesen elhanyagolja a földet. A földterület olyan nagy, hogy puszta tömegénél fogva is kincset jelent, s ezért a földbirtokosok nem érdekeltek a termelés korszerűsítésében. Brazíliában például a 2000 holdnál nagyobb birtokok területének mindössze egyötvened részét művelik meg. Hondurasban, Columbiában, Salvadorban egytizedét. Az egész világrész helyzetét figyelembe véve a megművelhető földterületnek mindössze egyhuszad részén folyik mezőgazdasági termelés.

Igazán intenzív, kapitalista jellemvonásokat mutató földművelés csak azokon a nagybirtokokon folyik, amelyek az amerikai élelmezési trösztök, az United Fruit valamint a nagy kávé- és cukorkonszernek kezében vannak. Ezek viszont nem azért termelnek, hogy az élelmiszerek a latin-amerikai piacon kerüljenek fogyasztásra, hanem az exportélelmiszerek termelését szorgalmazzák. így például a cukornád, banán, kakaó termelése az utóbbi húsz év alatt Latin-Amerikában jelentősen megnőtt, az élelmezéshez szüksé-