Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-09 / 106. szám
WflS. május §. 5 csntBrta» Szocialista Kultúráért kitüntető oklevelet kapott a Csorvási Földművesszövetkezet kórusa Robinson-család Színes, szélesvásznú, kalandokban és Izgalmakban bővelkedő amerikai filmet játszik Békéscsaba mindkét mozija május 9-től 12-ig. A filmet Johann Wyss: A svájci Robinson-család című nagyhírű könyvéből írták. »••• ••••••••••• •• •••• ••••••••• ••••••••••■ Három évszázados tajtékpipák, kékfestő nyomódúcok — Hatévi gyűjtőmunkából mutatós kiállítás az orosházi gimnáziumban Lapozom a Csorvási Földmű- vesszövetlkezet Liszt Ferenc kórusainak 1962—63. évi munikater- vét, amelyben a meg,tanulásira váró kórusművek mellől nem hiányzik a továbbtanulás programja sem, a munkaterv utolsó soraiban viszont szerényen húzódik meg néhány kívánság: nyári autóbuszkirándulás Debrecenbe, Miskolcra, Egerbe, melyhez a MESZÖV- től és „gazdájuktól”, a Csorvási Földművesszövetkezettől szeretnének anyagi segítséget kérni. Tehát tevékenykednek, dolgoznak. A kórus múltja, sok szép sikere is erre kötelezd őket és erről a gazdag múltról érdemes megemlékezni. Hatvan évvel ezelőtt, 1902-ben egy csorvási néptanító. Kelemen László gyújtja meg a dalkuitúra méDr. Karsai Elek főszerkesztésében a Kossuth Kiadónál 1965 tavaszára dokumentumkötet jelenik meg az 1945-ös földosztásról. A kötet a korabeli iratokon, újságcikkeken kívül visszaemlékezéseket is tartalmaz majd. A délalföldi, és ezen belül a Békés megyei anyagok előkészítését a Gyulai Állami Levéltár közreműködésével a Szegedi Állami Levéltár munkatársai végzik. A munka során állapították meg, hogy a már meglévő anyagok kiegészítéseként még több kisebb-nagyobb dokumentumra lenne szükségük, hogy az 1945-ös földosztás eseményeit a legteljesebb pontossággal rögzíthessék. A Szegedi Állami Levéltár Pestre ért a híre, hogy 15 durván dolgoztok. Ez már a harmadik utam, hogy úgy mondjam: e tárgyban. Az első az volt, hogy itt a közeletekben bekényszerí- tettetak egy gazdát a szövetkezetbe, már nem bírt ellenállni, aláírt, ' aztán hazament és baltával levágta jobb kezéről azt az ujját, amelyikkel a tollat fogta. Ótestamentumi történet Csak éppen nem igaz. Se orvos, se levágott ujj, se gazda, pedig három napig jártam utána. Aztán jött a társasutazás, hogy be az autóba, visszük — és mire visa- saajönnek, megvan az aláírás. Hát ebből is csak az autó volt az igiaz a kocsmáig, présházig, rokonig. Most jöttök ti! — A durva módszereinkkel? — Pontosan. Talán tagadod? — Dehogy tagadom. — Vigyázz, mert ez megírja! — éivődött Csekő. — Meg is írom meg én! Na idenézzetek. Elővett egy belépési nyilatkozatot, melynek alján ott állt tulajdon aláírása, eléggé bizonytalan betűkkel, hogy Seres István. — Beléptem! — szusszan és emeli poharát. — Éljen! — vágja rá Szőke István. — Csak nem ette meg a fene — hüledezik az öreg Lovas — éppen az újságíróban van hiányunk. — Legalább megtanul dolgozni — kajánkodik Csekő. — Vissza a papírt — hangoscsesét Néhány zene- és dalkedve, lő ember a tanító mellé áll, és több hónapos, kitartó szervező- munka után már együtt van az éneikfkar: huszonegyen megkezdik a próbáikat. Kelemen László megszövegezi, majd jóváhagyatja az énekkar alapszabályát, majd négy éven át, mint karnagy sikerről sikerré vezeti a csorvási kórust. Később Sebők József takarók- pénztári könyvelő lesz a karnagy és 1912 februárjáig hűséges megvalósítója annak, amit Kelemen László meghirdetett. Telnek az évek és az új karnagy Kotlacsik Ferenc tanító. Évek múlva, 1927- ben Áchim András tanító, majd Gulyás Mihály — az énekkar jelenlegi vezetője — veszd kezébe Csorváson a dallkultúra továbbfejlesztését. 1935 júniusában már Szegeden, a dalosversenyen lép I munkatársai azzal a kéréssel fordultak lapunkhoz, hogy hívjuk fel olvasóink figyelmét a következőkre: akinek az 1945-ös földosztásra vagy az ezzel kapcsolatos későbbi eseményekre (pl. telekkönyvi végzés ünnepélyes kiosztása) vonatkozó bármiféle fényképanyaga, röplapja vagy egyéb emléke van, s azt közlés céljából- átengedni, hajlandó; értesítse egy levelezőlapon a gyulai (Dózsa György tér 3) I vagy a Szegedi (Szécsényi tér 11.) Állami Levéltárat. A lemásolás után a dokumentumokat, fényképeket visszaadják vagy megőrzésre átveszik. A dokumentumkötet összeállítóit az 1945-ben megjelent helyi sajtótermékek is érdeklik, azokat is örömmel fogadják. kodfk Seres —, nehogy a végén felhasználjátok ellenem. Beléptem, na, de ez maradjon köztünk. — Erőltettek? — kérdi Kosa. — Hajjaj! — sőhajt jelentőség- teljesen az újságíró. — Fegyverrel. — Ne marháskodj. — Megmutassam a golyók nyo. mát? — már mókázik, érzi, hogy az asszonyok is odafigyelnek. — Sitty! — elhúzza kezét a füle mellett. — Itt a golyók nyoma. — Mondanék én valamit azokról a golyókról, ha asszonyok nem lennének a társaságban. —Mondtál te már asszonyok előtt különbeket is. — Hogy volt? ■— Ne lódíts! — Mért ne lódítson, az a legjobb az egészben. — Újságíró! — Halljuk, halljuk! — Milyen bor volt? — kérdi Csekő. Nevetnék. — Ez az. Erre az egyre nem emlékszem, hogy milyen bor volt az utolsó. Csak azt tudom, hogy Kis-Tóth Jóska bátyám kitette a demizsont az asztalra — az ő présházában voltunk — színpadra a csorvási énekkar. Két évvel később, 1937-ben zászlót avatnak, s ezt a jelszót hímezte- tik rá: Csak az a nép erős, csak az a nép szabad, hol munka mellett dal fakad. A felszabadulás után 1946-ban, mint vegyeskar kezd lábra állni a kórus Egymást követik a vidéki fellépések. Ott vannak Orosházán az országos dalostalálkozón, majd 1949-ben a Bartók Béla Szövetség tagja lesz a csorvási kórus. A csorvási dalosok hangja 1959-ben a rádióig is eljut, 1960-ban a gyulai Erkel- ünnepségeken szántón fellépnek, két évvel ezelőtt pedig a Békés megyei zened hónapon szerepelnek nagy sikerrel, 1959-ben az énekkar megértő segítőt kapott a helyi földművesszövetkezetben és a mült év júniusában ünnepeltek meg fennállásuk 60. évfordulóját, amikor a dalkultúra veteránjai közül heten emlékérmét is kaptak. Az emlékezés itt éri el a jelent és egy újabb kitüntetést hoz számukra: a Csorvási Földművesszövetkezet énekkara megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntető oklevelet Dr. Tóth Lajos, a Szarvasi Óvónőképző Intézet igazgatója érdekes tanulmányt írt, Brunswick Te_ réztől a mai óvodákig címmel. A cikk a magyar óvoda megalapítójának nagyszerű munkásságát méltatja, ismerteti az óvónőképzés fejlődését s némi ízelítőt ad a felsőfokú óvónőképzésről, bemutatja meglotyogtátta: ebben még van, aztán mellétette a présházkul- csot, hogy nekik mennük kell, én csak pihenjem ki magamat. Le is dőltem, talán aludtam is, de nem sokat, mert kopogtak. Azt hittem, visszajöttek Jóska bátyámék, örültem is, mert fogytán volt a cigarettám, de ismeretlen emberek jöttek hárman. Ott álltam előttük borotválatla- nul, álmosan, kérdik: merre van a Varjú-ház, magyarázom, közben leülnek, töltök nekik, de se bemutatkozás, se semmi, csak beszélgetünk. — Maga már belépett? — kérdi az egyik. Akkorát nyerítettem, hogy csak néztek: — Hogy én? — Mért — kérdi a legöregebb — Olyan rossz az? — Rossznak nem rossz, mondom — de én azért nem lépek be. — Szóval akkor mégse tartja jónak? — Nem nekem találták ki. — Fölemeli a poharat, böki felém: — Ezt magának találták ki? Mondom: — Ezt nekem. — Aztán jövőre mit iszunk? — Hát, amit az Isten ad. — Az Istent hagyjuk ki a játékból — mondja. — Aztán, ha nem akar kimaradni? — Ügy látom, maga akar kimaradni. — Én Az orosházi gimnázium néprajzi szakköre Beck Zoltán tanár irányításával megrendezte az iskola- múzeum első kiállítását. A hata szarvasi eredményeket, ahol az ország minden tájáról érkezett érettségizett lányok tanulnak. A művészi igénnyel megírt érdekes tanulmány a közelmúltban megjelent a Francia—Magyar Baráti Társaság Párizsban kiadott folyóiratában, amit magyar óvodákban készült fényképekkel illusztráltak. igen. — És miért? — Mondom, hogy nem nekem találták ki. — Így kerülgettük egymást, közben ittunk. — Barátságból se írod alá? — kérdi az öreg, amikor már énekeltünk egy-két nótát. — Barátságból igen — mondom. — De nem sok hasznotok lesz belőle. — Azt látjuk — mondja, mert te ugyancsak megiszod a jövedelmet. Amikor aztán fogtam a tollat, előkapja az öreg a riasztópisztolyát, azt mondja: — Díszlövés! És elsüti kétszer a fülem mellett. — Álmodtad az egészet! — Itt a papír! A bizonyíték — és már gyűri is a zsebébe. — Mért adtátok vissza neki? — Hallod: meginná a jövedelmet! — De te legalább beléptél — mondja Kosa és néz Jánosra. — Van, akin a bor se fog, se a pisz_ toly. Ez volt az első célzás és Kati megijedt: jön utána a többi, a vita, a számonkérés vagy veszekedés, de János csak mosolygott. — Van — mondta csöndesen. Van, akin csak más fog. És Kati ettől a csöndes mondattól jobban megrémült, mintha valóban veszekedés kezdődött volna. Az előbb még olyan egyszerű, olyan világos volt minden. Mi történik itt tulajdonképpen? Végül is mit döntött János? íFolytatjuk) évi gyűjtőmunka eredményeként került a falakra és az üveges szekrényekbe többek között a híres tótkomlósi kékfestő műhely számos eredeti nyomódúca és ies- tőmintája is. Mintegy száz környékbeli népi motívumot őriznek az egyik vitrinben elhelyezett hí- mes és festett tojások. A mezőtúri Badár Balázs népművész híres kerámiái mellett áll egy díszesen faragott, évszázados pipatartó, melyen még 1662-ben faragott, szépen „kiszívott” tajtékpipák is találhatók. Megszerezték a szakköri diákok az Orosházi Háziipari Szövetkezet legszebb termékeinek mintadarabjait is. Gyönyörű hímzések, művészi fafaragások sorakoznak egymás mellett a polcokon. Az iskolamúzeum falát évszázados dísztányérok borítják. Legtöbbjük olyan, melyeket a szakkör tagiai a környék falvaiból gyűjtöttek. A vésztői színjátszók sikere A vésztői művelődési otthon színjátszói nagy sikerrel mutatták be Eise- mann—Baróti—Dalos: Bástyasétány 77 című zenés vígjátékát. A megrendezett előadást 983-an nézték meg és szórakoztak kitűnően. A színjátszók ezután Körösújfaluban, Okányban, majd pedig Körösnagyharsányban vendégszerepeitek. Meghívták őket Komádiba, Mező- gyánba és Gesztre is, ahol máj. 11-én, 25—-26-án lesz a bemutató. tervek szerint július 15-én Üjiráz község művelődési otthonában is fellépnek. MÁJUS 9. Békési Bástya: Mindennap élünk. Békéscsabai Brigád: A Robinson-család. Békéscsabai Szabadság: A Robinson-család. Békéscsabai Terv: Csak ketten játszhatják. Gyomai Szabadság: Egyiptomi történet. Gyulai Petőfi: isten őszi csillaga. Mezőkovácsházi Vörös Október: Egy csepp méz. Orosházi Partizán: A harmadik csengetés. Sar- kadi Petőfi: Lázadás. Szarvasi Táncsics: válás olasz módra. Szeghalmi Ady: Az édes élet. Dokumentumkötet jelenik meg az 1945-ös földosztásról A szegedi és a Gyulai Állami Levéltár felhívása lapunk olvasóihoz Sípos Gyula: (28.) A nagy éjszaka Díszlövés Balkus Imre Szarvasi tanár cikke egy párizsi folyóiratban
