Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-09 / 106. szám

4

CsfltSrtfflc

Külföldi vendégek megyénkben

SfSr Bírt adtunk arról, hogy a ■eaksaervezete k ma kezdődő XX. toooQresszusára érkezett külföld i

szakszervezett küldöttségek közül öt ország képviselői a megyénkbe látogattak. Képeink erről a látogatásról számolnak be.

narwn földrész küldöttei: marokkói, guineai és csehszlovákiai delegátusok.

A Wíwbcrcíiji Pamutszövőben Abdalah Bayali marokkói küldött.

Az,;SZMT fogadásán megyei szakszervezeti vezetők belga kül- (lőttekkel beszélgetnek.

.Hűin Vargas Puebla chilei küldött zászlót ad át Such János elvtársnak, a békéscsabai városi pártbizottság titkárának.

(Fotó: Kocziszky László)

E§y év alatt 16 százalékkal csökkent a balesetek száma a vasiparban

A Vas. és Fémipari Dolgozóik Szakszervezetéhez érkezett jelentések szerint a KGM-hez tartozó üzemiek az utóbbi időben hatékony intézkedéseket tettek a balesetek leküzdésére. Bár a helyzet még ma sem kedvező, a létszámhoz viszonyított baleseteik száma egy év alatt 16 százalékkal, a halálos balesetek száma pedig 30 százalékkal csökkent A javulás már néhány év óta tart és a jelek szerint állandósult. Jelenleg harminc százalékkal kevesebb baleset fordul élő a vasiparban, mint tíz esztendővel ezelőtt

Áremelkedések

Kanadában

Ottawa (TASZSZ) Kanadában a fogyasztási cikkek árindexe áprilisiban rekord- magasságot ért el. Megdrágultak az élelmiszerek és a ruházati cikkék, emelkedett a lakbér, drágább lett az orvosi ellátás, (MTI)

A megélhetés költségeinek ''(emelkedése Olaszországban

Róma (AP)

Olaszországban a megélhetés költségei ez év márciusában 0,6 százalékkal emelkedtek. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint a megélhetési költségek az országban 1962 márciusától 1963 márciusáig összesen 9,6 százalékkal emelkedtek (MTI)

Nyílt levél egy „hadvezérhez"

Tudom, nem könnyű a munkája, hiszen az egész vállalat műszaki vezetése az Ön vállán nyugszik. Sok estét és talán éjszakát is átdolgozik, mert a határidők igen szorosak. Mindezt megértik a munkások és ahol lehet, segítenek Önnek.

Mégis elgondolkoztató az a magatartás, amit Ön tanúsít nap mint nap azzal a gárdával szemben, amely az ön egyetlen emberibb szavára — lehet, csodákra lenne képes.

Ügy jár-kel ön a vállalat területén, mint — bocsásson meg a hasonlatért — valamikor Weinekheim intézője járt a cselédek között. Elnéz az emberek, az elvtársai feje felett, mintha ködbe nézne, távoli hegyeket kutatna. Nincs egy biztató szava, egy kedves mosolya a dolgozókhoz. Legtöbbször igen goromba, darabos, az eredményeket nem veszi észre. Az ön magatartását átvette már néhány más vezető is. Lehet, csodálkozik azon, hogy újabb és újabb kitűnő szakemberek hagyják el a vállalatot — ne csodálkozzon, Ön nem vette észre azokat a törekvéseket, amelyek ezektől a dolgozóktól indultak, sőt inkább megbántotta őket,

Üjabb kitűnő szakemberek készülnek elmenni a vállalattól és ennek nagyrészt ön lesz az oka. Emlékezzék, a napokban olyan volt a vállalat, mint a hangyaboly. A szerelőcsarnokokban az emberek csak egy közös problémáról beszéltek hevesen, mert azokat, akik a nehéz télben a kihelyezett kocsikat javították távol otthonaiktól — azokat az embereket, akik javaslatokkal, újításokkal egyre előbbre viszik a vállalat ügyét, Ön észre sem veszi, ön kiváló szakember, de rossz elvtárs, A felelősséget, a vezető beosztást a munkáshatalom adta önnek, ezért illene észre vennie azt a munkásgárdát, amellyel Ön dolgozik. Keményen, de emberien vezessen. Ismerje meg az embereket és ne az Önt körülhizelgő, sokat mutató, de keveset nyújtók uszályába lebegjen, hanem a becsületes, segíteni akaró dolgozók javaslatait helyezze előtérbe,

Ha ön más ember lenne, akkor nem szorítanának úgy a határidők, nem lennének olyan nehéz, megoldatlan problémák. mint most. Ez a szerelőgárda elvégezné a munkáját, kétszer any- nyira mint eddig. Tanulja meg szeretni az embereket és akkor meg is érti majd őket. Ne szégyelljen elbeszélgetni velük azért, mert egyszerűek, s olykor a munkától olajosak, porosak. Ne hadvezér legyen, hanem humánus, kommunista érzelmű vezető, akkor bizonyára igazságos és elvtársias lesz. Ezt méltán várják Öntől a vállalat dolgozói, akik a munkáshatalom gyakorlói, részesei.

Elvtársi üdvözlettel:

K. K.

INTERJÚ — A LEVEGŐBEN

Színhely: a Mezőhegyes! Állami Gazdaság ómezőhegyesi repülőtere.

Délután S óra. A lucerna- földre kitelepített piros-fehér sávos szélzsák mozdulatlanul lóg a rúdján. Ez a legalkalmasabb idő a felszállásra, ez a szélcsend. A repülőgépes növényvédő brigád munkához láthat. A két, sárgára és feketére festett lengyel gyártmányú Gawron (Varjú) az átmenti erdősávnál pihen.

— Indulhatunk! — Szól Cserven József, az öttagú brigád fiatal ve- aetője, aki egyben pilóta is. A szerelők: Szabó István és Cserny Gusztáv körülnézik a gépeket. Minden rendben van, beszállhatunk. Szigeti György pilóta mellé ülök. Becsukja az ajtót, lenyomja a „Startling” jelzésű gombot, gyújt a motor, pörög a légcsavar, megrázkódik a gép teste, s már indulunk is a töltőállomásra. A 60—70 méteres utat gurulva tesz- szük meg. Cservenék már feltöltöttek, beálltak a kifutónak használt táblára.

A töltőállomáson, ahol a vegyszereket készítik elő, csupa fiatal dolgozik. Szám szerint nyolcán vannal.

Dikonirt-emulziót veszünk fel. A hátunk mögött elhelyezett 806 literes tartályba vastag csövön zuhog az oldat. Kerek ablakocskán át figyeljük a feltöltődést.

Szigeti elvtárs térképet vesz elő. Be vannak jelölve rá a vetések, nagytáblák, körzetek. A 17-es tábla fölé megyünk.

Megtelt a tartály, beál- lunk a starthelyre és indulunk. Száz méternyi gurulás után lassan levegőbe emelkedünk. A pilótafülkéből gyönyörű látványt nyújt a határ smaragdzöld palástja, a nagytáblák barna négyszöge, az erdősávok szabályos rendje, i Balra Mezőhegyes házai maketteknek tűnnek, a cukorgyár kéményei vastag ceruzáknak. Alattunk szépen kirajzolódnak a kukoricavetések nyílegyenes sorai. Az egyelők felegyenesedve integetnek.

Amíg a tábla fölé érünk, beszélgetünk. A motor zúgása miatt szinte kiabálunk.

— Mikor érkeztek Mezőhegyesre ?

Február 21-én, húsznapos késéssel. A rossz idő miatt nem kezdhettünk hamarabb.

— Mit csináltak eddig?

— Kilenc és fél ezer holdnyi őszi kalászost és tavaszi vetést műtrágyáztunk. Az országban a repülőgépes növényvédő brigádok közül mi tudtunk a legtöbbet dolgozni idáig. Kedvezett a tavaszi időjárás, sokszor szálltunk fel.

— Naponta hányszor emelkednek a levegőbe?

— Cirka ötvenszer. Ha jó napot fogunk ki, akkor 5—600 holdon ■végezhetjük el a gyomirtást.

Megérkezünk a kukoricatábla

közelébe. Madártávlatból jól látható a jelző lány, Nagy Júlia, amint piros-fehér zászlajával jelzi: Cservenék két fordulóval 30 j méter széles sávon permeteztek „Belőjük” magunkat az új sávra. Alattunk még erdő van. Gyorsan zuhanunk, s amikor 5—6 méter magasságban a pilóta egyenesbe hozza a gépet a tábla szélénél, egy mozdulattal megnyitja a szárny alatt elhelyezett 36 szórófejet. Sisteregve csap ki a vegyszerpermet. Fehér fátyolt húzunk magunk után.

A tábla rövid, újra magasba emelkedünk, fordulunk és lecsapunk a kukoricavetésre. Három forduló után kifogy a tartály tartalma, indulhatunk vissza a töltőállomásra.

— Nyáron majd megsülünk a gépben... — mondja a pilóta. — Negyven-ötvenfókos a hőség.

— Réggé/ mikor kezdenek?

—y dSég$Siwi&a5cpr?. 2ESIéb>*!!=-«» órakor fejezzük be a munkát.

i— Ha Mezőhegyesen végeznek, hova mennek?

— Szarvasra, az állami gazdaságba.

Landolunk. Zökkenővel érünk földet. Én kiszállok, Szigeti marad.

Töltik újra a tartályt...

Ballag Róbert

Az E. M. 44. Állami Építőipari Vállalat (Budapest V., Kossuth

Lajos tér 13—15.) azonnal felvesz

ács, állványozó, kőműves

szakmunkásokat, valamint KUBIKOSOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Szállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Munkaruhát 6 hónapig nem adunk. Szerszám szükséges. Tanácsigazolást kérünk. Munkahelyek csak Budapesten. 143