Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
1963. május 1. 5 Szerda Ok már kikerültek a sorról... uuiuirii iii. JwíWLmJ^»» m^mtn » <~W%rWfrr V^rnfirir HlMfllllAVb m+BWrww**"»******* i Napfény és árnyék A bolgár filmgyártás figyelemre méltó alkotását vetíti 1963. április 29-tól május 1-ig a békéscsabai Szabadság mozi. A film története a napfényes bolgár tengerparton játszódik. Eletet mentenek Sarkad, Halász utca 21. Ala-I esony, fehérre meszelt, kerítéssel! körülvett kis ház. A szobából támczene szűrődik ki. Vasárnap van. A háziak; Rácz Károlyné, az anyósa és a fia az udvaron beszélgetnek. Szívélyesen fogadnak, bár egy kis idegenkedéssel is. Aztán feloldódik ez a félszegség. A ház kívülről azt árulja el, rendesek, tiszták a lakók Az udvar frissen fellocsolt. A kis kert gondosan megmunkálva, bevetőmén yezve. Rácz Károlyné, a helyi Dózsa Termelőszövetkezet tagja öt éve. Jól öltözötit, 38 éves csokoládébama bőrű asszony. Nyolc éve, hogy építették a kis házat, akkor kerültek ki „Szelesről” — így hívják a cigánynegyedet —, a sorról. A földéé, de frissen mázolt konyhát egy ablak világítja meg. Berendezése asztal, szép rózsás tűzhely. A tiszta edények a polcon sorakoznak. A szoba tágasabb, az asztal térítőivel letakarva A falon új és régi elsángult fényképek. A négy éve vett telepes rádión az óra ketyegése utal szüntelen az idő múlására. Az ablakban cserepes virágok. A fal belül is hófehér, a levegő tiszta, egészséges. — Hát itt élünk mi — mondja Ráczné. Majdnem minden mondata ezzel kezdődik. — Szegényesen, j de tiszteségesen — teszi még hoz-! zá. Megveti azokat, akik még mindig kéregetéssel tartják fenn magukat, ahelyett, hogy dolgoznának. Mert bizony ilyen is akad még elég sok. Disznót minden évben vágtak. Most is van a padláson árpa és a kamrában szalonna. Olvasni nem tud. A tizennyolc éves fia az már igen, moziba is jár rendszeresen, ő nagy ritkán. Tavaly a tsz-ben 101 munkaegységet szerzett. Két és fél kiló búzát, egy kiló árpát kaptak munkaegységenként. Előleget 10 forintot. Azonkívül a harmados cukorrépából és kukoricából egy ka- tasztrális holdat művelt meg. A cukorrépából 1349 forintot kapott egy összegben. gát előttem. Más előtt nem, de engem elkerül egy hónapig, aztán küld majd valami ajándékot, virágot vagy mint a múltkor is egy nagy babát és akkor már készülhetek, mert újra beállít, mint most, három nap után, mocskosán, fillér nélkül. Beszélj vele! Kedvesem, téged szeret, beszélj vele. Közben teríti az asztalt, kenyeret rak ki, sült húst, tányérra teszi az uborkát és még savanyított cseresznyepaprikát is vesz elő, az itt van, kinn a présházban nagy üveggel, minden évben kitesznek néhány palántát a szőlősorok közé. — Jani, Janika, egyél, én is úgy megehültem. — Ne költsük fel? — Aludjon csak. Majd vizet kér, hoztam egy üveg ásványvizet, megmosakszik, talán eszik is néhány falatot, aztán kiviszem az esti vonathoz. Egyél, na ... Csináljak rántottát? — Mennem kell mindjárt. — Ne siess! — és kacsintva elneveti magát. — Te mindig úgy sietsz. Ez is a titkos nyelvhez tartom zott, csak ők ketten értették, senki más, csak ők ketten érezték minden ízét és emlékét, ahogy a legbódultabb őszinteség pillanatában visszhangzott a suttogás: — ne siess, kedvesem, te, ne siess! — De most igazán mennem kell. Most dől el minden. m~ Minden? És ki dönti el? — A velük szemben lévő ház előtt a rózsatövek várják az ébredést. Köztük egy fiatal gesztenyefa levelei nyújtóznak a meleg napsütésben, kikívánkoznak a rügyből. Itt egy másik család lakik, két gyermekkel. Az asszony egy osztályt végzett. Jól tud olvasni, írni, míg nem voltak gyermekei, addig ő volt a cigányok csapatvezetője öt évig. 1956-ban lépett a tsz-be. Nem egy család lakik itt egymáshoz közel. Kertje valamennyinek van. Rádiót is találni némely háznál, könyvet főleg, ahol fiatalabbak is laknak. Most a nyolctagú csapatnak Kovács Pálné a vezetője. Tavaly 122 munkaegységet szerzett. VáGábor Hinayi fekete hajú, barna arcú szíriai diák. A kairói agráregyetemen tanul. Furcsa véletlen hozott össze vele. Sötét ruhámról külföldinek ítélt és megszólított tört angol- I Sággal. Nagy meglepetéssel nézett rám, mikor bemutatkoztam. Nemrég érkezett Magyarországra. Több termelőszövetkezetbe és állami gazdaságba látogatott el. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan látja a magyarokat a külföldi szemével, így válaszolt: — Csodálatosak itt az emberek. — Kedvesek, vendégszeretők — mondom. — Igen — bólint •— és csodálatosak — teszi ismételten hozzá. — A városok, a mezők? — kérdem, hátha másra gondol. — Az emberek, az emberek! — feleli lelkes tűzzel. Április 4-én az egyik állami gazdaság pénzzel és oklevéllel jutalmazta legjobb dolgozóit. Az ünnepségen Gábor Hinayi is ott volt. A napokban meglátogatott egy termelőszövetkezetet. A tehénistállóban éppen munkában volt néz Jánosra, mint amikor egy szigorú bölcs felnőtt korholja a bűnbeesett gyereket. — Te Takács János vagy! Mondd meg mindenkinek, aki nem tudná. Te döntőd el, hogy mi lesz veled meg velünk... Hogyhogy eldől minden? Eldől? Hát hiába magyaráztam eddig? Te olyan okos vagy, nem vetted még észre, ha jön valaki a minisztériumból, előbb megy hozzád, mint a tanácsházára. Mi a Takács elvtárs véleménye? Mi dől el? Semmi. Csak végre egyenesbe jutsz. Magának is töltött s fölemelte a poharat. — Nálam is jártak, nehogy azt hidd, hogy én senki vagyok. — Űj műsor kell, Sárika. Szövetkezeti műsor. Na? Ezért lógatod az orrod. Te, drágám, hát nem jobb így neked? Megmutathatod, ki vagy, te igazán nem veszíthetsz semmit. — Csak a láncaimat, mi? — Azt tudnád egyszer elveszíteni! — örülnél neki? — Én így is örülök neked. Olyan jó, hogy vagy, hogy vagyunk. Mit csinálnék én nélküled? Rettenetes, hogy így hozzád nőttem. Nem Tibinek van szüksége elvonókúrára, hanem nekem. Nem volna szabad eny- nyire tőled függnöm. Janikéin, borzasztó ez. Odaállt János mögé — átölelte nyakát, úgy duruzsolt a fülébe. — Mennem kell — állt fel János. radi János 169, Oláh Margit 88, Kiss Mária 96, Kiss Károlyné 88 munkaegységet teljesített. A harmados cukorrépából és kukoricából valamennyien egy-egy ka- tasztrális holdat vállaltak. A tsz-ben megelégedéssel beszélnek munkájukról. ök már kiléptek a „sorról”, beilleszkedtek a nagyközösség életébe. Így követeli ezt a haladás, ezt hozta magával a fejlődés. De így is van ez rendjén. Ha példájukat még többen követnék, ledőlnének a kis cigányputrik falai, helyet adva a csinos kertes kis házaknak. M. M. három fehér-köpenyes lány. Fejtek. Este elment a városba. Benézett a legszebb presszóba. Hát kiket látott ott? Azt a három lányt, akik délelőtt olyan nagy szorgalommal végezték munkájukat. Tűsarkú cipőben voltak. Körmük kilakkozva, ajkuk kifestve. Egyszóval nagyon elegánsan ültek az egyik asztalnál. És Gábor Hinayi ezen csodálkozik. Mert Szíriában, akik szórakoznak, azok nem dolgoznak. Akik dolgoznak, azoknak se pénzük, se kedvük a szórakozásra; még ruhájuk sincs, hogy neonfényes helyen megjelenjenek. — Önöknél nagyon csodálatosak az emberek. Mindenki dolgozik. Munka után elmennek szórakozni. Akár egy család, olyan az ország. Kedvesek, vidámak a lányok. Jól öltözködnek. Hazájába hogyha visszatér elmondja majd, hogy járt egy országban, ahol nagyon nagy becsülete van a munkáskéznek. Sáriika egyszerre szikrát vetett. — Menj! — sziszegte. Aztán hátait fordított Jánosnak, nem nézett föl, csöndesen mondta, szomorúan: — És ide ne is gyeire többet Mondta ezt már máskor is, elváltak már néhányszor úgy, hogy soha nem találkoznak többé, ez így nem mehet, ennek véget kell szakítani. De most ez a menj, tele volt szomorúsággal, rosszabb volt, mintha igaz lett volna, mert azt mondta: maradj, meghalok nélküled. — Várnak, most az egyszer igazán mennem kell, kisbogár. — És én hányszor vártalak? János szó nélkül felállt, gombolta a kabátját, indult az ajtó felé. — Haragszol? — állt elébe Sárika. — Undok voltam, ugye? — ráborult János mellére. — De olyan nehéz, Jánoskám, olyan nehéz. — Nem most nem lehet — gondolta János —, így nem lehet elbúcsúzni, találkoznunk kell még és mindent elmondani, mindent a helyére tenni. Jaj, Sárika, Szenthe Sárika, md lesz véled, az én gondom vagy te mór, az én terhem, akár látlak, akár nem. Ügy csókolták meg egymást, könnyedén, mint akik holnap úgyis találkoznak. (Folytatjuk) — Vajon ki lesz az első? — kérdezte Kozma Lajosné, a helyi vöröskeresztes titkár Halász Gizella védőnőtől. Izgatottan jártak-kel- tek a tanácsházán, fogadták az érkezőket. Egy bátorító szóval, egy kedves mosollyal biztatták a félénkebbeket. Véradó napot tartottak Biharugrán. — Nem fog az fájni, ne féljenek — bátorította Pércsd Jánosné háromgyermekes családanya a mellette állókat. A férjével együtt jött vént adni már harmadszorra. — Mindig arra gondolok, hogy szüksége lehet még valamikor az én gyermekeimnek is vérre. Ezzel embertársi kötelességünknek teszünk eleget. A legelső véradó Szilágyi De- zsöné volt. Most adott másodszorra térítés nélkül. A Vöröskereszt virággal lepte meg, amit ünnepélyes keretek között adtak át. Szilágyiné büszkén mutatta az ajándékba kapott szép virágot. „Kedves véradónk köszönjük, hogy életet mentett” — olvassa a felírást. Első ízben történt, hogy az első és századik véradónak virággal kedveskedtek. Azután egyre többen érkeztek. Eljött dr. Molnár Pál állatorvos, a pedagógusok közül öten. A határőrségtől kilenc katona. Különösen kirukkoltak a halgazdaság dolgozói. Nyoicvamhatan adtak Tíz hónappal ezelőtt hatvannál többen kezdték meg a Szövetkezetek megyei Értékesítő Központjának dolgozói elsajátítatni a felvásárlás bonyolult ismereteit. A hallgatók a zöldség- és gyümölcs- fajták megismerésétől a felvásárlás adminisztratív lebonyolításáig, a minősítés, raktározás, csomagolás hogyanjáig minden részfeladatot elsajátítottak. A tanfolyam hallgatói — mivel április 23—24-én írásbeli, 25—20- án pedig szóbeli vizsgát tettek — a MÉK kirendeltségeinél és a földművesszövetkezeteknél mint körzeti felvásárlók, diszponensek, raktárosok dolgoznak majd, A vért. Török Lajos 6 tagú nádvágó brigádja együttesen jelent meg. A véradás reggelén csak a brigádvezető jelentkezett, aztán csatlakoztak hozzá a többiek is. A megjelentek teát, kiflit kaptak a véradás előtt. Utána virslit tormával és 2 deciliter bort. A hangulat mindvégig kedélyes volt. Jól szervezték meg ezt a véradást. Kozma Lajosnéval beszélgetek otthonában. Megkérdezem, hogyan sikerült így megszervezni az ingyenes véradást. — Tizennégy aktivám volt, a nőtanács tagjai és a kiszes fiatalok, akik segítettek munkámban. Különösen jó eredményt ért el Kisfaludy Béláné. Húsz véradót szervezett be. Egyébként ő volt épp a századik, virágot kapott ajándékba. Kozma Lajosné a saját munkájáról szerényen hallgat. Pedig, hogy ilyen sokan jelentkeztek, az az ő felvilágosító fáradozásának is köszönhető. Hogy a térítés nélküli véradásnak növekszik a népszerűsége, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tavalyi 96 jelentkezővel szemben most 138-an adtak vért. Ebből 16 körösnagyharsányi volt. Valamennyien embertársi kötelességüknek tettek eleget. Életet mentenek. Marik Mária tanfolyam most vizsgázott hallgatói a napokban foglalják el új beosztásukat. Mozi MÁJUS 1. Békési Bástya: Meztelen diplomata. Békéscsabai Brigád: A három testőr és a Milady bosszúja. Békéscsabai Szabadság: Napfény és árnyék. Békéscsabai Terv: Angyalok földje. Gyomai Szabadság: Huszárkisasszony. Gyulai Erkel: Elloptak egy bombát. Gyulai Petőfi: Válás olasz módra. Mezőkovácsházi Vörös Október: Senki nem tud semmit. Orosházi Béke; Félúton. Orosházi Partizán: Meztelen diplomata. Sarkad! Petőfi: Pinocchio. Szarvasi Táncsics. Egy katona meg egy fél. Szeghalmi Ady: Két szoba, összkomfort. Serédi János Békéscsaba. Amin Gábor Hinayi csodálkozik Vizsgáztak a MÉK és az fmsz-ek szakmunkásképző tanfolyam hallgatói
