Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
IMS. május 1. 6 Szerte CSALÁD-OTTHON Az emberismeret szerint a párválasztás a kölcsönös tetszésen, mkonszerwen és vágyon kívül megköveteli a felek lelki életének, jellemének kölcsönös és alapos megismerését, amely nélkül nincs megértés, megbecsülés. Ehhez pedig idő szükséges — legalább jó pár hónap, ha nem inkább egykét év. Természetesen az időtartamot az egyén élettapasztalata, ösztönös és tudatos emberismerete stb. határozza meg. De vajon ki mondhatja él jogosan magáról, hogy kellő élettapasztalattal rendelkezik? Egy másik ember alapos megismerése még tudományos lélektani felkészültség esetében sem könnyű feladat. Sokan azzal mentik fel önmagukat, ha e követélményt elmulasztották: az emberek lakva ismerik meg egymást. E szentencia nem azt állítja, hogy csak lakva ismerhetjük meg egymást, hanem arra hívja fél figyelmünket, hogy aki a jellem, az egyéniség megismerését elmulasztotta, mielőtt valakivel összeköltözne — s ezek száma úgy látszik, a régi közmondás keletkezésekor sem volt csekély —, azt az együttlakás folyamán kellemetlen meglepetések érhetik. Igaz, a kérdést még inkább bonyolítja, hogy ugyanazt a tulajdonságot, jellemvonást, amelyet esetleg már a párválasztás kezdetén is ismertünk az idő múlásával, az együttélés során merőben másképp ítéljük meg. Kezdetben például valaki úgy találja, hogy szerelme okosan beosztó, takarékos, s két év múlva már mindezt fukarságnak minősíti. De hogyan védekezhetünk e buktatók ellen? Volna tálán valami csalhatatlan lélektani receptje a párválasztásnak? A válási statisztikák adatai, a kutatók vizsgálati és az emberek élettapasztalata egybehangzóan azt bizonyítja, hogy a vérmérsékleti, alkati adottságok hasonló, illetve eltérő volta mellett vagy ellenére is lehet a párválasztás és a házasság indokolt, sikeres, boldog — avagy indokolatlan, sikertelen, boldogtalan. Sok tényezőtől függ a jó házasság. Ilyen tényező az érdeklődési kör, a világnézet, az erkölcsiség, az élet alapvető kérdéseivel szemben tanúsított állásfoglalás és magatartás közelsége, hasonlósága, ha nem is feltétlen azonossága. De a kölcsönös eredmény és nevelés mindig szükséges, hiszen két ember között soha sincs zavartalan, tökéletes harmónia. Éppen arról van szó, hogy e tényezők bizonyos fokú közelségére, hasonlóságára van szükség ahhoz, hogy az együtt kiépítendő életben a harmónia érdekében sorra kerülő kölcsönös erdmények és eredményes nevelés bekövetkezhessék. Természetesen ezután az együtt Kulturált otthon A lakáskultúra egyre gazdagodik. Mind több embernek fontos az otthona szépsége, ápoltsága, kényelme, hogy szabad idejének szintere kellemes legyen. A bútorzat és a jö világítás után a lakást meghitté, meleggé tenni a következő lépés. Ezt a szőnyeg, függöny segíti elő. A lakást díszítik az ízléses térítők, dísztárgyak is. A Képcsarnok Vállalat békéscsabai boltjában láttuk ezt a hangulatosan terített asztalkát ü > Cakkos csillagok Anyaga: 60-as horgolőcéma. Első sor: horgolótűnk szárára tizenkétszer rácsavarjuk a horgolócémát és az így képzett gyűrűt 36 rövidpálcával körülhorgoljuk. Második sor: 6 láncszem után — melyből 4 láncszem minden harmadik pálcára öltve. A sort 3 láncszem után 1 egyráhajtásos pálcával fejezzük be. Harmadik sor: 6 láncszem, 1 rövidpálca váltakozása a hatláncszemes ívekben. Negyedik sor; : láncszem után — melyből 4 láncszem 1 kétráhajtásos pálcát pótol — az előző sor hatláncszemes ivébe * 3 kétráhajtásos, 3 egyráhajtásos, 1 rövid és 1 hamispálcát öltünk. A következő Ivet ugyanígy, de fordított sorrendben horgoljuk be. Két láncszem után a *-tól körbe ismétlőnk. Az utolsó pálca után 1 rövidpálcával a kezdő 6 láncszem negyedik szemére öltünk, ötödik sor: az előző sor kétláncszemes ívébe 3 egyráhajtásos pálcát horgolunk, közöttük 3—3 láncszemmel. Hat láncszemet 1 kétráhajtásos pálcával leöltünk az előző sor hamispálcái közé és 6 láncszem után a mintát folytatjuk. Hatodik sor: 5 egyráhajtásos pálca — a kép szerinti elrendezésben — közöttük 3—3 láncszemmel, öt láncszem, 1 rövidpálca az előző sor kétráhajtásos pálcájába és 5 láncszem alkotja az Ismétlődő motívumot. Hetedik sor: 9 egyráhajtásos pálca — az előző sorhoz hasonlóan — közöttük 3—3 láncszemmel, 3 láncszem, 1 rövidpálca 3 láncszem ismétlődik körbe. Nyolcadik sor: a háromláncszemes ívekben 1 rövidpálca és 5 láncszem váltakozik hétszer, majd 3 láncszemet 1 rövid- pálcával az előző sor rövidpálcájába öltünk, 3 láncszem után ismételünk. Kapcsolás a nyolcadik sorban történik az ötláncszemes Iveknél, 3 csillag összekapcsolásánál a szabadon maradt ötláncszemes Iveket 6—6 láncszemmel összekapcsolj uk. eltöltött évek, a hétköznapok küzdelme, a kölcsönös alkalmazkodás is megteremtik azt az ösz- szetartó erőt, amely egyesíti sorsukat úgy, hogy e közös sors mindkettőjük kovácsa lesz. Kiss István Elegáns délutáni ruha Az ellenőr ceruzája Az írószergyár kar. csú, hatszögletű terméke megtorpan egy tételen: — Asszonypénz. Hát ez meg mi? Miféle megnevezés, miféle dolog, ráadásul mit keres egy ilyen tétel a szövetkezet számadása között? Talán valaki a közösség vagyonából asz- szonyra költött? — sürgősen magyarázatot kér annál is inkább, mert a címlet után 250 forint áll számmal, betűvel, aláírás nélkül. A szövetkezet főkönyvelője odalép mellé: — Miféle bizonylat ez? — így az ellenőr. — Tudja ellenőr kartárs, az úgy volt — reked meg a hangja... — Tudom. Az ember ember, de azért mégis helytelen, se aláírás, se pontos cím, csak oda a 250 forint. A főkönyvelő bátorságot vesz és újra magyaráz: — Pestre vittük a primőrt és nem vittünk asszonyt... — Na, de hát ilyet — vág közbe az ellenőr —, ilyesmiért pénzt kiadni? Azt hittem életrevalóbbak! — dörzsölte oda határozott hangon és már elő is vette a papírlapot, hogy feljegyezze a 250 forint elherdálását. Várjon, még ne jegyezzen — szólt félénken a főikönyvelő, ez nem olyan pénz, mint amilyenre az összeg rendeltetése rovatból következtetni lehet. — Asszonypénz. Mi másra gondolhat az ellenőr, amikor a tsz könyvelésében ilyesmin megakad a ceruzája? — Az úgy volt — törölgetá gyöngyöző homlokát a főkönyvelő, hogy a primőr eladására pesiti asz- szonyokat fogadtunk. Ök árulták a salátát, retket, s ez a 250 forint a munkabérük, csak elfelejtettük velük aláíratni. Ha legközelebb Pestre megyünk, becsületemre mondom, aláíratjuk, legyen rendben a könyvelés, úgy, hogy egyetlen ellenőr se találjon benne hibát. Délutánra, ünnepélyes alkalmakra igen elegáns ez a piros szövetből készült különleges szabású ruha. Kiegészítője az ötvös lánc. Pontos mérés: — Lehelj rám Lajos! (Gerő Sándor rajza) Borsi Darázs József: Fecskeköszönto — Fecskét látok, szeplőt hányok! •— Énekelgetik a lányok, keringenek szépen, sorba’ s száll a daluk a magosba: =* Fecskét látok, szeplőt hányok, Mint almafa a virágot! A bimbót méh babusgatja, nyitna ki már s lenne alma, piros alma, aranyalma, s telne meg a kicsi kamra! Ha megtelik hol lesz a nyár, s hol a kedves fecskemadár? Sodorja majd szelek árja, de szív, s mező visszavárja! A gyerek előre jött: — Bácsi kérem, nem voltak még itt a szüleim megesküdni?.., (Szegő Gizi rajza) Egy szép tavaszi estén nagyapó kiült a ház elé és köréje gyűltek a gye- rekek. Elcsendesedtek a csatakiáltások, megpihent a labda is, len* Panni, Pisti, Ferkó és Gyuri letelepedtek a nagyapó mellé és kíváncsi szemmel néztek rá. Nagyapó mesélt. — Régen volt, nagyon régen, amit most elmesélek Akkor is ilyen napfényes tavasz volt mint most, csak az volt a baj, hogy nagyon szegények voltunk. El is határoztuk, hogy összefogunk, tálán közös erővel jobbra fordíthatjuk a sorsunkat. Ügy is történt, hol itt, hol ott gyülekeztünk össze és mindig arról beszélgettünk, hogy mit kellene tenni, Mese eg régi május elsejéről mert elpusztít bennünket a nyomorúság— Az akácfán egy buta kis veréb ugrándozott. Nagyapó megsimogatta Panni szöszt haját és tovább mesélt. — Nagyon fiatal voltam, mégis eljároga&am a nagyok közé én is és hallgattam sok okos szavukat... Egyletet szerveztünk, úgy bizony! Az lett a neve, hogy Földmunkás Egylet és elhatároztuk, hogy május elsejére gyönyörűséges zászlót készítünk és ki is tűzzük arra a házra, ahol mindig összegyülekeztünk esténként, hogy sorsunkról beszélgessünk. Ferkó közelebb bújt a nagyapóhoz és megkérdezte: — Aztán kitűzték-e a zászlót, nagyapó? — Ki bizony, kisfiam! De nem sokáig röpködhetett a magasban, mert csendőrök jöttek és levették onnan. Amikor újra kitűztük a zászlót, elvitték a vezetőinket, hogy börtönbe csukják őket. Lett ám erre haddelhadd! Ahányan csak voltunk, mind odamentünk a főszolgabíró házához — nagy úr volt az akkor! — köveket szedtünk fel az útról és megdobáltuk azt a házat csak úgy csörömpöltek az ablakok!... Sokan voltunk ám, nagyon sokan! Ki is engedték a vezetőinket, akiket boldogan öleltünk meg, de a zászlót, a mi szép május elsejei zászlónkat nem adták vissza. A gyerekek csendben, áhítattal hallgatták nagyapó igaz meséjét, ügye, ti is elhallgatnátok sokáig? No, majd legközelebb újra elmegyünk hozzá valameny- nyien, és megkérjük, meséljen valamit...
