Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-05 / 103. szám
1963. május 5. 2 Vasárnap Százhetven ötmillió tégla és több mint ötvenmillió cserép gyártása a pártmunka középpontjában A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat kommunis- táinaík küldöttértekezlete, mint ahogy fezt lapunk április 27-i számában közöltük, megválasztotta az egységes vállalati pártbizottságot, valamint a végrehajtó bizottságot és megtárgyalta a párt- szervezetek előtt álló feladatokat. A küldöttek nagy jelentőséget tulajdonítottak a megyében termelő tégla- és cserépipari üzemek ösz- szevonásának. Megállapították, hogy a termelőerőik koncentrálásával új lehetőséget teremtettek a termelés, a termelékenység növelésére, az önköltségcsökkentésre, a rendelkezésükre álló termelőeszközök hatékonyabb kihasználására és a vezetés színvonalának tökéletesítésére. A tanácskozás résztvevői egybehangzóan helyeselték a megyei párt vb határozatát, mely szerint az üzemek összevonását a pártalapszervezetek összevonása és egységes irányítása kell kövesse. A vállalatok összevonása előtt 14 pártalapszervezet több mint 300 párttagját a téglaiparon belül 9 különböző színtű pártszerv irányította. Nyilvánvaló, hogy a párt politikája egyértelmű és ugyanaz Mezőberényben, mint Békéscsabán vagy Eleken. Mégis a pártmunka konkrét, a téglaipar problémáinak és sajátosságának megfelelő szervezése, összehangolása nehézkes volt eddig, nem felelt meg a követelményeknek. Különösen alacsony színvonalú volt a termelés pártirányítása, szervezése és ellenőrzése. Az egységes pártbizottság feladatául, nagyon helyesein, a második ötéves terv által a tégla- és cserópi párrá rótt fel•"■■■■■■■■■■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaH adatok maradéktalan végrehajtásának megszervezését jelölte meg. Nem kisebb tennivalóról van itt szó az elkövetkezendő három évben, mint 500 millió tégla és 150 millió cserép gyártásáról. Ebben az esztendőben 165 millió téglát és 50 millió 800 ezer cserepet, közel 6 ezer köbméter falazóblokkelemet kell szállítani az építőiparnak. A küldöttértekezlet a párt és a nép iránti felelősségérzetből vállalta az első negyedévben elhúzódó tél okozta elmaradás megszüntetését és a múlt évihez képest 3—4 százalékos volumen növekedést. A téglagyári kommunisták ma is azért harcolnak, hogy a legkedvezőbb feltételeket teremtsék meg a dolgozók alkotó kezdeményezésének kibontakoztatására. Arra törekszenek, hogy az üzem egyszemélyi vezetését helyesen összeegyeztessék a párt kollektív vezetésével. Az egyszemélyi igazgatásit párosítsák a dolgozók részéről gyakorolt ellenőrzéssel és bírálattal. A küldöttértekezlet résztvevői helyesen döntöttek, mert pártmunkájuk középpontjában a termelést állították és minden más problémát ennek rendeltek alá. A hozzászólásokból nem hiányzott a bírálat. Lengyel Istvánná például a termelés közvetlen irányításában részt vevő vezetőket marasztalta el, mert nem biztosítják a folyamatos munka feltételeit és ezzel gátolják a szocialista versenyvállalások teljesítését. A szakszervezeti vezetőket ugyanúgy, minit a gazdasági vezetést, azért bírálta, mert a versenyvállalások teljesítésének értékelését elhanyagolják. Nagyon helyesen tette szóvá, hogy a párt, a szakszervezet vezetői ne csak a csoportvezetőig jussanak el. Joggal elvárják a dolgozók, hogy velük is, akik közvetlen a termelésben vesznek részt, beszélgessenek el. kérjék ki véleményüket és politizáljanak is velük. Varga elvtárs, a 253-as mintájú cserépgyártás új módszeréről beszélt. Elmondta, hogy a szala- gosított eljárás 45 százalék termelékenység-növekedést eredményezett már a múlt évben, amikor az új módot csak részlegesen alkalmazták. Ezer darab cserép önköltsége 45,10 forinttal csökkent. Ahány hozzászóló,, anynyi új gondolat hangzott el a pártmiunka javítására. H. Szabó elvtárs javasolta: mondják kd ha- tározatilag is, hogy legalább évente egyszer tűzzék napirendre egy- egy telephely helyszíni vizsgálatát. Rákóczi elvtárs, a Munkás- ököl c. üzemi lap példányszámának és színvonalának növelésére tett javaslatot. Dér elvtárs hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a telephelyek pártszervezetei továbbra is a területi, városi, községi pártbizottságok álltai rendezett társadalmi-politikai megmozdulásokon vegyenek részt. Javaslatok hangzottak el a KISZ, a szakszervezeti munka segítésére, a pártépítő munka módszereire. A megválasztott pártbizottság a küldöttek javaslataiban és az elfogadott határozatban nagy segítséget kapott munkatervének kidolgozásához és az új munkastílus kialakításához. Várai Mihály Hol a dzsungel? Martin Gunnar Knutsen norvég újságíró érdekes olvasmánynyal akarta meglepni kisfiát. Megvette hát neki az egyik csalogató című könyvet. Jim, a dzsungel fia, ez állt a könyv címlapján, és az apa is türelmetlenül várta, hogy tigrisvadászatról és más izgalmas kalandokról olvashasson. Nagyon meglepődött azonban, amikor néhány oldal után kitűnt: a „dzsungel fia” nem tigrisekre, hanem kommunistákra vadászik valahol a délkelet-ázsiai őserdőkben. Mert a kommunista nagyon veszedelmes fajzat... A könyv Amerikából került a norvég könyvesboltba, de úgy látszik, szelleme máris követőkre talált. Bizonyos Olaf Rinning- Tennesen Titkos leadó című könyvében is egy kommunista tölti be a Gonosz szerepét, aki méghozzá tanító és magyar nevet is visel. Balog tanítóval szemben a könyv ,,pozitív hőse” egy kisfiú, aki gyűlöletes ellenfelét végül is meggyilkolja. Teljes hidegvérű- séggel. Az amerikai hatásra terjesztett szennyirodalom nem egyszerűen a kommunistaellenességgel igyekszik híveket szerezni, hanem féktelen rágalmazás és torzítás közepette vértől nem irtózó mar- talócokat akar nevelni. Ilyenek kellenek az amerikaiak dzsungelháborújához — de vajon a dzsungel erkölcseit akarják-e látni országukban azok, akik a norvég kultúra és nevelés ügyeit inté- jak? G. Gy. Nappali tagozatra 30 helyett 35 évig, esti és levelező tagozatra korhatár nélkül lehet felvételre jelentkezni az egyetemeken A felsőoktatási intézményekbe való jelentkezéssel kapcsolatban a Művelődésügyi Minisztérium intézkedést adott ki, mely szerint a felsőoktatási intézmények nappali tagozataira az eddig érvényben volt 30 éves korhatár helyett 35 éves korig lehet jelentkezni. A levelező és esti tagozatokra életkoruktól és jelenlegi munkakörüktől, beosztásuktól függetlenül jelentkezhetnek a dolgozók, ha a szükséges előtanulmányokat elvégezték — érettségiztek vagy technikusi oklevelet szereztek — és legalább másfél évet már munka- viszonyban töltöttek, vagy katonai szolgálatot teljesítettek. A szegedi, a pécsi, az egri és a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolára — tekintet, tel a képesítés nélkül alkalmazott tanerők nagy számára — átmenetileg továbbra is csak pedagógus munkakörben dolgozók vehetők fél. Az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem bölcsészettudományi karának esti tagozatán a kulturális területen dolgozók számára magyar nyelv és irodalom szakon nem tanárszakos képzés indul. Az Eötvös Lóránd és a Kossuth Lajos Tudományegyetem természet- tudományi karának esti és levelező tagozatán matematikai szakos tanárképzés kezdődik. A Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának esti, levelező tagozatán ismét lesz felvétel technikus-tanári szakra. Az esti é® a levelező tagozaton a jelentkezés határideje június 1. A pályázók közvetlenül a dékáni, igazgatói hivatalnak küldjék meg jelentkezési irataikat. A felvételi vizsgákat júliusban tartják. Az üinökválasztás állami életünk demokratizálásának újabb határköve A proletárdiktatúra teljes győ- ” zelme hazánkban a demokratizmusnak az állam életének minden részében való elterjedését tette lehetővé. A demokratizmus követelményének igényével lépett fel dolgozó népünk az igazságszolgáltatás terén is, — s ez az igény abban foglalható össze, hogy a nép közvetlenül vegyen részt az igazságszolgáltatás munkájában. A nép józan életfelfogása, igazságérzete, a termelés különböző ágaiban való jártassága biztosítja azt, hogy a bíróság a fejlett társadalmi felfogással azonos nézeten álljon. Ez a követelmény hozta létre népi demokráciánkban az ülnökbíráskodást s 1950, április 1-től a büntető ügyek, s éppen tíz éve a polgári perek eldöntésében is részt vesznek az ülnökök. S megállapíthatjuk, hogy az ülnökbíráskodás in tézménye teljes egészében bevált és az igaz. ságszolgáltatással szemben támasztott igényt, hogy abban érvényesüljön társadalmi rendünk fejlett felfogása — kielégítette. Az ülnökbíráskodás bevezetésedkor az akkor még politikailag kevéssé fejlett bírák értetlenül fo. gadták ezt az intézkedést. Tudták, ugyanis — s ez természetes —, hogy az ülnökbíráktól szűk értelembe vett szakmai segítséget nem kaphatnak. Tartottak attól, hogy az ülnökök akadékoskodásukkal megnehezítik és helytelen irányba viszik az igazságszolgáltatás munkáját. Ezért a hivatásos bírák nagy része kezdetben fanyalogva fogadta, s belülről, talán el sem ismerte egyenjogú btiótársainak az ülnököket. Ám, rövid idő alatt lényeges változás következett be. A bírák megismerték a becsületes, dolgos, nagy * élettapasztalattal rendelkező, rendkívüli józan ítélőképességről és politikai éleslátásról tanúságot tevő ülnökbírá- kat. Látták, hogy milyen sokat támaszkodhatnak rájuk, milyen segítséget kaphatnak tőlük. Megértették, hogy az ügyek eldöntésénél a nép életét,,életviszonyait más oldalról ismerő ülnökkel való együttműködés közelebb viszi őket az anyagi igazság felderítéséhez. A dolgozók előtt az igazság- d szolgáltatás nem tartozott azon területek közé, ahol a nép érdekeinek meggyőződéses védelme biztosított volt. A nép köréből választott ülnökök működésük megkezdésekor, szintén bizalmatlanul nézték a hivatásos apparátus, ra, amelyet a nép gondolkodásától elszakadottnak véltek. De igen gyorsan felismerték, hogy az igazságszolgáltatás, a bírák célja és felfogása milyen változáson ment keresztül, hogy a bírák milyen komoly feladatot végeznek, hogy az ügyek igazságos eldöntése milyen nagy felkészültséget, sokoldalú elemzést, örlődést kíván a bírósági tanácstól. A hivatásos és ülnökbíró megismerte egymásban az embert, aki felelősségteljesen kutatja, miként tudná feladatát még jobban ellátni. Létrejött közöttük a harmonikus együttműködés, amely most már az egész társadalomra kivetítetten azt eredményezte, hogy megnőtt a bíróság tekintélye, fokozódott a bíróság iránti bizalom és megbecsülés, — és ezen keresztül népi demokráciánk, államrendszerünk ereje s demokratizmusába vetett hit is. a a demokratizálás továbbfejlesztésének idejét éljük, hiszen a fejlett szocialista társadalom felépítése enélkül nem képzelhető el. Ennek jegyében kerül sor 1963. május 15. és június 30-a közötti időben újabb ülnökválasztásra. Ezért figyelemmel kell lenni arra a jelölésénél és a választásánál, hogy párttagok és párton, kívüliek, munkások, parasztok és értelmiségiek egyaránt részt vegyenek az igazságszolgáltatás mun. kájában. 5 közülük is csak azok, akik a jelölő és választó szervek közösségének bizalmát élvezik, akik páldaimutatóak a munkahelyen, a társadalmi tevékenységben, s nem utolsósorban: magánéletükben. Éppen azért, mert az ülnökbí" ráskodás nélkülözhetetlen részévé vált államéletünknék, azzal a kéréssel fordulok Békés megye egész társadalmához, hogy a 670 ülnökbíró személyének helyes kiválasztásához a jelölésék és a választások során a legmesszebbmenő támogatást nyújtsa. Dr. Fodor György, a megyei bíróság elnöke M* Feddhetetlenek kauciója Az esetet, amiről szólni kívánok, mind a mai napig érthetetlenül mellőzi a hazai sajtó, jóllehet horderejét tekintve az újságok címoldalán volna a helye. Hogy miért van ez, én nem tudhatom, talán arról lehet szó — ez persze nem akar több lenni puszta feltételezésnél —, hogy bizonyos helyeken még elevenen él az a hibás felfogás, mely szerint Amerikáról vagy rosszat, vagy semmit. Az eset ugyanis — úgy gondolom sokan tudják már, mit akarok kihozni — Amerikában történt, a legutóbbi napokban. Szó szerint idézem a szűkszavú tudósítást: „Csak feddhetetlen előéletű koldusok kéregethetnek célul Washingtonban. A rendelkezés szerint koldulni csak azoknak lehet, akik igazoljak büntetlen előéletüket, ujjlenyomataik megvan a rendőrségen és előzetesen lefizetnek egy bizonyos kauciót.’’ Olyan eseménynek tartom én az itten közzé tett rendelkezést, melynek hallatán méltán kiált fél a jobbérzésű olvasó: ez aztán igen! S ha valaki elfogultsággal vádolna, avagy fejemhez vágná, hogy elvtelen szélkakasként for- golódok a nagyhatalmak között, annak csak azt felelhetném: én tudatában vagyok tettem súlyának és nem pártolom Amerikát oktalanul. Nukleáris ügyeik például régen nem tetszenek, és sok más cselekedetért is orrolok az amerikaiakra, annyi bizonyos. De ez a rendelet, ez más lapra tartozik. Ez tetszik nekem, s tetszésemet — bár hívjam ki magam ellen a közvélemény haragját — nem titkolhatom. Micsoda következetességnek, micsoda közéleti és kormányzati felelősségnek, micsoda erkölcsi szilárdságnak kellett ott érvényre jutnia, ahol kitűzhették a koldulás tisztaságának megőrzését! Nemzet legyen a talpán, amelyik bele mer vágni ilyen vállalkozásba, nekem ez a véleményem! Mi volt a koldus osztályrésze nem is olyan rég? Megvetett pária volt, akin rúgott egyet a járókelő, ha útjába került sem tette, mert rimánkodva kunyerálták a hitvány rézpénzeket, csonka végtagjaikat a magasba tartva. S miért volt ez így? Csakis azért, mert alávaló bűnözők, úgymint tolvajok, rablók, gengszterek és hivatásos szédelgők, lezüllesztették a koldulást a végtelenségig és nemegyszer ugródeszkának használták az érvényesülés felé. A bűn megszállottjai, nem pedig a társadalom idézte elő azt a tragikomikus helyzetet, hogy feddhetetlen előéletű kéregetők is nemegyszer éhen haltak a nélkülözéstől. Bár a téma komoly, bizony isten mondom nehezemre esik megállni, hogy hangosan fel ne kacagjak, amint magam előtt látom: tisztességes bankvezér sétál az utcán és szembekerülve két kérege- tővel, az egyiknek odavet egy pénzdarabot, a másiknak nem, holott az utóbbi valódi koldus volt, az előbbi meg gengsztervezér. Hát így higyjen és adakozzon az ember! Az új kormányrendelet határozott eréllyel megszünteti az efféle kínos visszásságokat. Igaz, a ren- vagy még azt delkezés egyelőre csak a fővárosiszonyodott a ban hatályos és az Államok más szennyes alakokkal való testi helyein továbbra is ki lesznek té- érintkezéstől. Undorral fordult el ve a visszaéléseknek a jólelkű tőlük a jobbérzésű valaki, amint adakozók, de kérdem én attól, aki
