Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-24 / 119. szám

1963. május 24. 3 Péntek Az agrotechnika alkalmazása segíti r a szeghalmi Uj Barázda eredményesebb gazdálkodását is Lenini értelmezés szerint Nem kis dicsőség az, mely a j napokban a szeghalmi Új Baráz­da Tsz-t érte. Az elmúlt években a gyengén gazdálkodó szövetkeze­tek közül erősödésben, fejlődés­ben a legjobb eredményt érte el, ezért a megyei tanács pénzjuta­lomban részesítette a szövetkezet gazdáit. Nem volt könnyű , az elmúlt gazdasági évben jó eredménye­ket elérni. Elsősorban az aszályos esztendő nehezítette a szövetkezet erősödését, fejlődését. A savanyú, szikes talaj, hogy valamit terem­jen, háromszor annyi munkát követelt a szövetkezet gazdáitól. S ők fáradtságot nem ismerve dolgoztak a szakemberek irányí­tása mellett. Az esőhiányt több­szöri kapálással, jó növényápolás­sal pótolták. Ezért gyarapodhatott a szövetkezet vagyona, nőtt az egy dolgozóra jutó részesedés. A több mint tízéves nagy szö­vetkezetnek 1962. január 1-én 7 749 000 forint volt a közös va­gyona, s az év végére meghaladta a 10 558 000 forintot. A gazdálko­dás eredményéből származó tiszta vagyon növekedése 1 018 000 fo­rint volt egy év alatt. Az egy dol­gozó tagra jutó részesedés meg­haladta a 11 880 forintot. flz eredmények szépek, de korántsem kielégítoek. Évről év­re többet akarnak termelni, hogy ne csak a gyengén gazdálkodó szövetkezetek között legyenek az elsők. Ezt nem lesz könnyű elér­ni, de annyi bizonyos, hogy elér­hető még a gyenge minőségű szeghalmi földeken is. Kora ta­vasszal elkeseredtek, amikor 150 hold búzát ki kellett szántani a fagykár miatt. Lemondtak arról, hogy a 40 vagonnyi búzát, amely­re szerződést kötöttek, le tudják szállítani. Két-három héttel ez­előtt 40 hold cukorrépájukat vert el a jég, amelyről, ha nem ked­vez az idő, még fél termést sem takarítanak be. Az elkeseredésre azonban semmi ok sincs. A szorgalom, az akarás még mindent helyrehozhat. A ki­fagyott búza helyére tavaszi árpát vetettek, s ez pótolja a pénzbeni kiesést. A tavasziak jő magágyba kerültek. Az összes kapást őszi szántásba vetették, s ez döntő je­lentőségű mindenütt, de különö­sen ezen a vidéken. A növényápo­láshoz is időben hozzáfogtak. Már harmadszorra kapálják a cukor­répát. borsót, s- hozzáfogtak a kukorica és napraforgó első ka­pálásához is. Iz állattenyésztés is kedve­zően alakult. Az átteleltetéshez csak kevés takarmány segítségre volt szükség. Úgy osztották be a meglévő mennyiséget, ha szűkö­sen is, de elegendő legyen és ne essen vissza a tehenészetben a tejhozam, a sertéseknél a súly- gyarapodás. A tejtermelés az adott körülmények között kielé­gítőnek mondható. Kilenc liter volt a fejési átlag még a legszű­kösebb takarmányozás mellett is. Az idén 900 hízott sertést értéke­sítenek, amellett, hogy még min­dig eléggé szedi áldozatait a bél­gyulladásos fertőzés. A jövő hó­nap végén már 500 hízót szállíta­nak el. Felneveltek az idén 4500 csirkét, amely olyan jól sikerült, hogy 45 000 forint terven felüli bevételhez juttatta a szövetkeze­tei. Ahhoz, hogy ebben az évben a közepesen gazdálkodó szövetke­zetek színvonalára emelkedjenek, bátran alkalmazzák az agrotech­nikai módszereket. Nem kell félni az újtól. A vezetők, a szakembe­rek mindent elkövetnek, hogy a bevált, jó módszerek a szeghalmi Űj Barázda Tsz-ben is meghono­sodjanak. Az agrármérnöki kép­zettségű elnök, a főiskolát végzett agronómus hozzáállása még kevés ehhez. A tagoknak is meg kell kedvelni az újat, a jobbat. Bi­zony találkozni még olyan véle­ménnyel az Űj Bafázda Tsz-ben. hogy minek kell az őszi gabonát vegyszerezni, hiszen kiölj a jó gyomot, amely növelné a szalmát. Kiszámították, hogy a vegyszere­zéssel több vagon alomszalmával lesz kevesebb. Azt viszont még nem számolták ki azok, akik a vegyszerezés ellen vannak, hogy hány vagon kenyérgabonát öl meg a gyom évente. Persze, ha sürget a munka, még pirosbetűs napon is dolgozni, egyelni, ka­pálni kell, mint ahogyan ezt más szövetkezetekben is teszik. Nem Új dolgok ezek, de al­kalmazásukkal évről évre jobb gazdasági eredményeket lehet el­érni, növelni a közös vagyont és az egyéni részesedést. Csepkó Eta Evek óta úgy van már, hogy mikor eljön a tavaszi munkák ideje, falun nemigen lehet ta­lálni senkit a pártbizottságokon. Ha mégis összeakad valakivel az instruktor, s tudakozódik: Mi a helyzet maguknál elvtárs a párt. munkával? — helyt-helyt ez a vá. lasz: Ilyenkor nem nagyon érünk rá azzal foglalkozni. Látszatra a mezei tennivalók kiszorítják a falu életéből a pártmunkát. De csak látszatra, mert noha jó néhány községben valóban a fentihez hasonló fele­letet kapnak az érdeklődők a pártmunka helyzetéről, általá­nosságban felismerték már párt. szervezeteink, hogy a tavaszi, bokrosodó gazdasági teendőknek megfelelően, csupán a belső pártösszejöveteleket, rendezvé­nyeket szükséges csökkenteni, a párttagok tevékenységét azon­ban éppenhogy fokozni kell ott. ahová a nagy gazdasági kam­pánymunkák idején áttevődik a társadalmi mozgás, az élet. Mert igenis, éppen ilyenkor van leg­nagyobb szükség a párttagok te­vékenységére. Hiszen az embe­rek hajnaltól napestig a földe­ken dolgoznak, kissé elszakad­nak községük belső életétől, az országos gondoktól, a nemzet­közi problémáktól. Kik lenné­nek mások, mint a pártszerve­zet tagjai, akik tájékoztató, ma­gyarázó szavukkal kint a mun­kahelyeken is az emberek elé varázsolják mindezeket a dol­gokat. Aki tehát úgy véli, hogy ilyenkor nincs lehetőség vagy legalábbis kisebb a lehetőség a pártmunkára, az rosszul gon­dolkozik, nem érti, miben kell, hogy megmutatkozzon a Párt ve­zető szerepe, a kommunisták mindennapi munkája, az egész pártszervezet munkastílusa. Egyben azonban van igazsá­guk azoknak, akik a „most nem érünk erre rá” már évek óta hangoztatott felfogást válaszol­ják a fenti kérdésekre. Még­pedig abban, hogy valójában van olyan, amire most nem le­het ráérni. Ez: a sok esti vagy napközbeni értekezlet, a túlzott tan sok ilyen vagy olyan gyűlés és rendezvény. Ezekre most tényleg nincs idő. De időnként szükség van olyan megbeszélé­sekre, amelyeken a pártvezető­ségek tájékoztatják a pártcso­portvezetőket a község problé­máiról, az ország dolgairól, s a nemzetközi helyzetről. Szükség van erre. mert ezekben a hetek­ben is igénylik az emberek a tá­jékoztatást, hozzá akarják tenni véleményüket mindezekhez. Ezt pedig nem lehet megoldani, csak kint a munkahelyeiken, még­hozzá a jól felkészített, tájéko­zódott pártcsoportok közremükö. d ésével. De akad más ok is, amely kö­veteli, hogy' ne lankadjon, ha­nem ellenkezőleg, fokozódjon eb­ben az időszakban a pártszerve­zetek tevékenysége. Ez pedig ép­pen az emberek gondjainak, ba­jainak segítése, problémáik meg­oldásához való hozzájárulás a pártszervezetek részéről. Sokszor van úgy, hogy egy-egy szövet­kezeti gazda napokig nem tud részt venni a közös munkában, mert különböző idézés hivatalos ügy szólítja őt el a községi, já­rási tanácshoz vagy más he­lyekre. Más oldalról: a maga kezdeményezésére is akad dolga ezeken a helyeken egyéni ügyei­nek intézése végett. Lehet segí­teni mindezeken a pártszerve­zeteknek? Nemcsak lehet, ha­nem szükséges is. Ennek külön­böző módja van. Péládul olyan, ahogy egyik községünkben te­szik: a pártcsoportvezetö mun­katerületén feljegyzi az egyéni ügyeket, este beviszi a községi pártbizottságra, s kéri a vezető­ségi tagok segítségét, hogy az illető tsz-gazdáknak ne kelljen egyetlen napra sem kimarad­niuk a munkából. Másutt a szö­vetkezet vezetősége oldja meg a párttagok közvetítésével eze­ket a problémákat. Jó módsze­rek ezek, és hasznos lenne az ál­talánosításuk. Az emberek mindennapi tájé­koztatása a községpolitikai, or­szágos, s nemzetközi helyzetről, és nem utolsósorban a helyi gazdasági teendőkről, valamint egyéni problémáik megoldásának segítése — ez jelenti a pártszer­vezetek tevékenységének foko­zását napjainkban. S ez jelenti egyben a pártmunka helyes, le­nini értelmezését is. Ez pedig összefoglalva nem más, mint: kevesebb értekezletet odabent, és több tevékenységet odakint... Varga Dezső OC3riOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOt7000COOCCOOnOCOOíXXX>e Áz okányi határban Amint kikelt a kukorica, hozzáláttak az ekézéshez az okányi Alkotmány Tsz-ben. A silókukoricát 'kétszer, a többit pedig háromszor is meg akarják ekézni. Az első csalódás Két gyerek a többiektől elhúzód­va, a tér sarkában játszadozott. Ér­dekes volt ez a játék! A kék nadrá- gos, három év körüli fiúcska vad vágtában szaladgált a piros szok­nyás, öt év körüli kislány körül. Szemmel látható, hogy a kisfiú tet­szeni akar a kislánynak a mutat­vánnyal. Égyre gyorsabban kerülgette a le­gényke körbe-körbe a kislányt, ami­kor hirtelen bekövetkezett a baj. Az apró lábak egymásba akadtak és a kék nadrágos lovag végighuppant a földön! Mily drámai pillanat! A lovag a hölgy lábai előtt fekszik, de nem a megszokott módon. A két lába az ég felé kalimpál, arcocská­ján könny folydogál le és még rá­adásul szipog is. A kisfiú szemei rátapadnak a kis­lány arcára. Szinte várja az elnéző, megbocsájtó, sőt talán sajnálkozó tekintetét a roppant kínos eset mi­att. A várt mosoly helyett azonban az örök Éva elhúzza a száját, tünte­tőleg hátat fordít a szipogó lovag­nak és nagy méltósággal, lassú lép­tekkel elballag. ; A háztáji kukoricaföld osztá- ; ss minden tavasz legnagyobb ■ eseménye a bélmegyeri Béke Tsz. ■ ben. Ilyenkor az emberek már 2 kora reggel csapatba verődnek a ■ szövetkezet nagy istállója előtt. 2 Vitatkoznak, találgatnak. Eddig j még minden évben sok vita, alku. ■ dozás előzte meg a kockahúzást. 5 A törvényes háztáji terület nagy- 2 sága itt ismeretlen fogalom volt. ; Néhány izgága ember most is azt 2 a gondolatot igyekszik elterjeszte. ; ni, hogy mindenki egy holdat ■ kapjon. ■ ■ Ez az egy hold, mint szálam, 2 igen tetszetős. Csakhogy az egy * holdat függetlenül követelik a 5 tanyaterülettől, a falusi portától, ; mert tavaly is így volt. Az idén 5 azonban nem lesz így, A szövetke. 5 zet igazgatósága határozatban ki- : mondotta, ragaszkodnak a törvé- : n.vességhez. vagyis az egy hold 5 összes háztáji földhöz. A listát is 5 úgy állították össze, hogy a 400 i négyszögölnél nagyobb tanyaterü- S letet és portát beleszámolták a • háztáji -gazdaságba, függetlenül 5 attól, hogy gyümölcsösnek, szőlős- 5 kertnek vagy legelőnek használ- 5 íak. (Csákabonyi) J Többeknek, iránt az öreg Kutá Pista bácsinak is. ez sehogy sem tetszik. Ö tanyán lakik, s ragasz­kodik ahhoz, hogy neki úgy mér­jék ki a kukoricát, mint tavaly. Apró szemeiből szinte szikrák szó­lódnak, mintha a tűz magvát akarná a többiekbe oltani. Elhall­gatja, de később csak elmondja, hogy a tanya körül szőlője van. Ravaszkásan hozzáteszi: ez nem terem kukoricát, így hát nem le­het a háztájiba számolni. Azután meg azt hangoztatja, hogy a tsz szegényebb a templom egerénél s az állam csak tőlük, a háztájiból várhat hízót, baromfit, tejet és to­jást. Ahogy beszélgetünk vele, még azt a kijelentést is megkockáztat­ja, hogy alig van betevő falatja. Később azonban kiderül egy és más. Tavaly, hogy, hogy nem, egy aktatáska pénzzel állított be a falu egyik vezetőjéhez. Tanácsot kért tőle: mit tegyen a sok szá­zassal A takarékba küldték. Jól­lehet, valamelyik fiának vagy ve- jénak autóra rakta össze. És most nincs mit ennie, mert a háztáji földet az alapszabály szerint mé­rik ki? Arra egy pillanatig sem gondol, hogy a szövetkezeten be­lül egyik embernek sincs több jo­ga a másikénál. Önös, egyéni ér­dekét mindenek fölé helyezi. Azt tartja, hogy a tanyáin élőre nem vonatkozik a közösség alapszabá­lya. Ragaszkodik ahhoz a helyzeti előnyhöz, amelyet néki az egy hol­das tanyaterület és az egy . hold háztáji kukoricaföld jelent. Fazekas Jánosné is kontrázza a helyzetet Arra hivatkozik, hogy három évvel ezelőtt a tanya kö­rül kimértek egy holdat és háztá­jiként még minden évben meg­kapta az ugyancsak egy hold ku­kon caföldet. Ezek után nem cso­da, hogy a két háztáji miatt a kö­zös gazdaság takarmányalapja nem megfelelő. Ahhoz, hogy a szö­vetkezet kifejlessze a sertéste­nyésztést és erejéhez méltón ad­jon az államnak hízót, eddig azért nem kerülhetett sor, mert az ilyen fekete csatornák elvezették a kö­zös takarmányalap jelentős ré­szét. Ha csak harminc esetben mértek két háztájit — márpedig ez igazán nem sök a bélmegyeri B.éke Tsz esetében — akkor ez nem kevesebb, mint évi 6 vagon morzsolt kukoricával csökkentette a szövetkezet erejét. Annak ellenére, hogy az öreg Kuti és Fazekasné Mike Gáborral együtt a háztáji föld hagyomá­nyos osztása mellett kardoskodott — Mike Gábor nem is húzott koc­kát, Neki, mivel kiterjedt háztáji gazdasága miatt az igazgatóság a törvénynek megfelelően összesen 900 négyszögöl kukoricaföldet ha­gyott jóvá: bejelentette, nem haj­landó a tsz-ben egy szalmaszá­lat sem keresztbe tenni. Az em­berek Mike Gábor kivételével, megértették, a háztáji föld eseté­ben is rendnek kell lenni. Megnyugtató volt, hogy a koc­kahúzás után a tsz-gazdák követ­ték a brigádvezetőt és elindultak a kukoricaföld jegyzék szerinti ki­mérésére. A dűlőúton járók között ott volt az öreg Kuti meg Fazekas­né is. Miké Gábor a falu félé vette útját. A brigádvezető vele szem­ben is emberséges volt, mert neki is kimérte a 900 négyszögölet. így csak rajta múlik, megérti-e. rend­re szükség van. Dupsi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents