Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

1983. május 19, 3 Vasárnap c-ílíoL cl mjiíj'M, Azok a traktorosok, akik a ta­vaszi idényben szántógépet kor­mányoztak a termelőszövetkeze­tekben, ma ott vannak a Med gyes­egyházi Gépállomás műhelyében és az ekék javításán serényked­nek. Egy kisebb brigádot megbíz­tak a cséplőszekrények felülvizs­gálásával, a hibák megszüntetésé­vel. A szerelők egy másik cso­portja Gyurkó Mátyás műszaki vezetővel a szövetkezeti gépek karbantartására elkészítette a műhelykocsi utánfutóját: a szer­viz-mindenest. Ezen egy agregá- tot, egy hat légkör nyomású víz­fecskendőt, légkompresszort és egy AURAS-tartályt helyeztek eL Ezzel a „mindentudó” felszerelés­sel a határ legtávolabb lévő pont­ján is minőségi rangot adnak a tsz-gépek karbantartásának. Nagy Lajos traktoros, a cséplőgép osztályozását szereli. Munkában az ekejavító brigád. A műhelykocsi utánfutója: a szerviz-mindenes. Dupsi Károly felvételek bonyolultabbá válik az idegen nagytőkés erők megjelenésével. De Gaulle-nak az az egyik fő tö­rekvése, hogy Franciaországot mindenképpen uralkodó, de lega­lábbis kivételezett szerephez ’jut­tassa a Közös Piac keretében. Erre a legalkalmasabbnak a mezőgaz­daság kínálkozik, mert Nyugat- Németország inkább ipari jellegű, Hollandia kisebb versenytársat je­lent, viszont az olasz konkuren­ciától erősen kell tartania. Évek óta dúl az ádáz versengés, hogy ebből a birkózásból ki kerüljön ki győztesen. A francia tőkeerő nem elégséges a harc megnyeré­séhez, ezért külföldi támogatás után kellett nézni. Az amerikai mezőgazdasági nagytőke jól megszimatolta a kí­nálkozó lehetőségeket, csak az al­kalmat kereste, hogyan és mikor törhet be a Közös Piac erősen fel­épített falai közé. A lehetőséget az Európai Gazdasági Közösség létre­hozását szabályozó római szerző­dés teremtette meg. Az okmány ugyanis kimondja: ha a hat tag­állam bármelyikének területén akár külföldi tőkével is vállalko­zást létesítenek, ez élvezi mind­azokat az előnyöket, amelyeket bármelyik nyugatnémet, olasz vagy francia cég élvezne. így ré­szesül a csökkentett vámok ked­vezményében, a szabad lehetősé­gekben, stb., sőt a szerződés ma­gában hordja a zsarolás lehetősé­geit is, így például, ha Franciaor­szág nem engedi be az amerikai mezőgazdasági nagytőkét, az el he, lyezési alkalmat keres Olaszor­szágban és innen indul rohamra a francia agrártermelés tönkre, tételére. Ha viszont a kedvez­ményt Franciaország adja meg, az olasz parasztság kerülhet kedve­zőtlen helyzetbe. Ilyen lehetőségek mellett né­hány hónapja amerikai szakem­berek jelentek meg Franciaor­szágban és szemügyre vették az egyik legtermékenyebb vidéket, Alsó-Rhone niegye mezőgazdasági körzetét. De Gaulle-nak ezen a tájon már régóta nagyravágyó tervei voltak. A gondja az volt csupán, hogy honnan teremti elő terveinek megvalósításához a tő­két. Az egyik legnagyobb ameri- rikai konzervgyár, a Libby’s tröszt hajlandó volt ezeket a költségeket vállalni. Tervet ter­jesztett a francia kormány elé, amely szerint 1963-ban kész har­mincmillió frankot befektetni, Kitárta kapuit a nagyközönség előtt a Budapesti Nemzetközi Vásár (Budapesti tudósítónktól.) A bejárat fölött a látogató sze­me az előző években megszokott BIV felírás helyett BNV betűket vesz észre. A Budapesti Ipari Vá­sár Budapesti Nemzetközi Vásár­rá, fővárosunk pedig megint nem­zetközi vásárvárossá lett. A Bu­dapesti Nemzetközi Vásár ismét tagja aiz UFI-nak, a Nemzetközi Vásárok Szövetségének. A vásáron bemutatott magyar termékek a külföld s a hazai köz­vélemény elé tárt kirakat, mely a világszínvonal követelményeinek eleget téve tükrözi történelmi, társadalmi fejlődésünk következ­ményét, gazdasági fejlődésünket, s célkitűzéseinket; prezentálja gazdaságpolitikánkat, iparunk fej­lesztését és szerkezeti átalakítá­sát; szemlélteti a KGST-n belül elfoglalt helyünket, mutatva a szocialista munkamegosztás, a kölcsönös együttműködés, a nép- gazdasági tervek összehangolása hasznát Mivel a magyar termékek eny- nyire bőséges bemutatása kizáró­lag itt lehetséges, a BNV kereske­delmi jelentősége számunkra szinte egyedülállóan nagy. Ezért a vásár — idén először — a Kül­kereskedelmi Minisztérium fel­ügyelete alatt áll, s annak érde­keit szolgálja elsősorban. A Bu­dapesti Nemzetközi Vásártól kül­kereskedelmünk a kapcsolatok bővülését, export- és importren­delések kötését várja. Ezért a vá­sár ideje alatt három kereskedel­mi nap lesz, melyeken délelőtt csak szakemberek látogatják majd a BNV-t A bemutatott anyagot ismeifet- ni szinte lehetetlen egy rövid tu­dósítás keretében. A kiállítás ma­gyar részében, a hazai ipar e nagy seregszemléjén a közönség megtekintheti a vegyipar gyógy­szertermékeitől s a mezőgazdaság kemizálását elősegítő gyártmá­nyaitól, a műszeripar vértároló hűtőszekrényén, a gépipar MSU 250-es szerszámmarógépén és MFS 320-as program-marógépén, univerzális csúcsesztergáján, az orvosiműszetr-gyártás UNA 2-es altatógépén, valamint „Hidroplex” elnevezésű motorizált műtőaszta­húszezer hektárt művelés alá venni és konzervgyár-óriást épí­teni. Azt is vállalja, hogy a ter­melés nyolcvanöt százalékát nyu­gat-európai kereskedelmi háló­zatán keresztül a Közös Piac or­szágaiba exportálja. Már 1964- ben 78 000 tonna konzervet ter­mel majd, 1967-ben a 200 000 ton­nát, 1970-ben pedig ennél is töb­bet. A Libby’s Alsó-Rhone-i üze­me egymagában többet dob majd a piacra, mint az egész francia konzervipar együttvéve. A dolog legfonákabb vonatko­zása azonban, hogy a Libby’s mammutgyárát nemcsak a fran­cia konzerviparral szemben te­remtik meg, hanem elsősorban a francia parasztsággal szemben. A kormány a francia parasztokkal szemben az amerikai nagymono­póliumot választotta. Pisani szer­ződést kötött a Lábby’s-szal. a. nagy lehetőség kicsúszott Alsó-Rhone parasztságának kezéből. Miközben tehát a francia pa­rasztság létharcát vívja a reakciós degaulleista hatalommal, a Közös Piac tagállamok versenyével, új elnyomóként rátelepedik az Egye­sült Államok mezőgazdasági nagytőkéjének árnyéka. Várkonyi Tibor Ián, az IKARUS-autóbuszok új változatain, elektrotechnikánk ve­zeték nélküli hatnyelvű tolmács­berendezésén, a mezőgazdasági gépgyártás akadályt automatiku­san kikerülő traktoros forgóboro­náján keresztül az életszínvona­lunk emelkedését legjobban szem­léltető könnyűipari termékekig mindazt, ami ipari vonalon leg­jobban reprezentálja népgazdasá­gunkat. A más országok bemutatói kö­zül a látogatók nagy figyelmet szentelnek a legnagyobb külföldi pavilonban kiállító Szovjetunió termékeinek, a rendkívül szép csehszlovák gépeknek — vagy tallózva a legkiemelkedőbb látni­valók között — a jugoszlávok modern, beépíthető fém-konyha- berendezésének és bőráruinak, a legtöbb céget felvonultató Auszt­ria gyártmányainak, az NDK — a mi mezőgazdaságunk számára is nélkülözhetetlen — növényvé­dőszereinek, a nyugatnémet SIE­MENS és KRUPP Művek készít­ményeinek, a Japán — vegyszer­nek ellenálló, kopás- és gyűrődés­mentes, mosható, párafelszívó — műanyagfonalaknak. A Budapesti Nemzetközi Vásárt jól élénkítő színfoltok: a naponta többször rendezett divatbemutató; a Palma Gumigyár campingkiál- lítása; — anjelynek pavilonja vá­sárépítészeti szempontból is so­kat ad — a játékkiállítás; és a képzőművészeti érdekességet je­lentő nemzetközi vásári plakátok kiállítása. A nyitást megelőző hetek alatt a Városligetben magyar és külön­böző országokból jött munkások, szakemberek együtt dolgoztak. Közösen építették a pavilonokat s helyezték el bennük a dolgozó emberek munkájának legszebb és legokosabb termékeit. S ez, de maga az egész vásár, egy kissé szimbólum is: a békés, alkotó egymás mellett éles szimbóluma. Padányi Anna élután 5 óra. Az okányi Alkotmány Tsz gabo­nást tehenészetében csendesen kérődznek a fejésre váró tehenek. A teheté- szek felőlük fehér köpenyeiket, sapkáikat. Olyanok, miiit az ope­ráláshoz készülő orvosok, műtő­sök. Előveszik a sajtárt, s meg­kezdik az esti fejest. Az egyik tehénfalkánál egy karcsú, szőke fiatalasszony ügyes mozdulatokkal fej. Észre sem ve­szi érkezésünket, s azt, hogy fi­gyeljük, miként gyűlik a friss, ha­bos tej a sajtárba. Ezért kissé meglepődik köszönésünkre. Kéz­fogáskor bemutatkozik. — Várkonyi Ferencné vagyok. — Nem nehéz munka ez nő­nek? — kérdezzük végigmérve vékony termetét. — Nem. Megszoktam már, évek óta csinálom. — Hogyan lett tehenész? — Tíz évvel ezelőtt a Nagykő­rösi Állami Gazdaságba tehené­szeket kerestek. Én is jelentkez­tem. Hét évig ott dolgoztam. Az­után elkerültünk Okányba és be­léptünk a termelőszövetkezetbe. Itt is a tehenészetet választottam, a férjem is. A kevés beszédű, mindig mo­solygós, kék szemű asszony jófor­mán csak arra válaszol, amit kér­dezünk. — A férfiak elismerik munká­ját, hozzáértését? Körülnéz a bennünket körülve­vő tehenészeken és mintha báto­rítást várna tőlük. A férje, aki ott áll mellette, unszolja: — Mondjad csak, ellátod te a mun­kádat™ — Ha valahol szó van a tehe­nészetről, nem azt mondják, hogy kilenc tehenész van, hanem azt, hogy nyolc férfi és egy asszony — mondja, s mosolyog víg kedélyűen. A körülöttünk lévők megértették az enyhe célzást, s kedélyesen bó- 'intanak rá. — Nincs nekünk semmi bajunk Várkonyinévai — szól közbe egy idősebb férfi. — Tizenhárom te­hene van itt mindenkinek. Az etetés, a fejés, az almozás a mi munkánk. Ö is úgy dolgozik, mint mi. Reggel 4 órakor kezdünk és este egyszerre végzünk. — A férje szokott segíteni? — Napközben nemigen. Ha éj­jel elléshez kell jönni, akkor é jön. — Hány tehenet fej és melyik a kedvenc? — A tizenháromból most tíz fe­jős. Nem mondom, kissé elzsib­bad a karom, mire az utolsót is megfejem, de fél óra múlva már észre sem veszem. A Klárit — mutat egy göndröszőrűre — sze­retem legjobban, jól tejelő és könnyen is fejhető. Tizenhat—ti­zenhét litert ad naponta. A Terus is, az a vöröstarka ott, szintén jó tehén, attól 20 litert is fejek na­ponta, csak egy kicsit komisz, ne­hezen adja a tejet. — Hány munkaegységet gyűj­töttek tavaly és mennyire számol­nak az idén? — Kettőnknek 1170 volt. Nekem 554, a férjemnek 62-vel több. Azért, mert ő még vállalt más munkát is. Az idén még többre számolunk, mert a fejési átlag jobb, mint tavaly volt. — Gyerek van? # — Gyerek? Kilenc. Hat velünk van. öt iskolába jár. Itt lakunk pár száz méterre, ezért reggelen­te 7 órakor hazaszaladhatok, a kisebbeket felöltöztetem, uzson­nát készítek nekik, s úgy enge­dem őket iskolába. Mire hazajön­nek ebédet készítek, mosok, var­rók és a kora délutáni órákban jövünk vissza etetni. Csodálkozva nézem ezt a helyes 33 éves fiatalasszonyt, aki 28—29 évesnél nem néz ki többnek. De azt sem lehet meglátni rajta, hogy kilenc gyermek édesanyja. A tsz irodájában csak dicsérik szorgalmát, emberfeletti munka­bírását. S Várkonyiné rá is'szol­gált a dicséretre, az elismerésre. Csepkó Eta

Next

/
Thumbnails
Contents