Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-18 / 89. szám
B63. április 18. 2 Csütörtök Mozgásban az arab világ ULTI- MULTI A Nyugat politikai szótárában új címszavak kavarognak: multilaterális, multinacionális. Ha nem is arabusul, de legalább „NATO-ul” kell tudnia annak, aki ki akarja ismerni magát a multi I. és a multi II. szövevényes magyarázatában* Az atlanti játékosok ugyanis úgy keverték a kártyát, hogyha a multi mellé nem mondták volna be mindjárt az ultit is, napestig törhetnénk a fejünket, mire megy a játék tulajdonképpen. De bemondták: multi—I és multi—II neve mellett egyaránt ott áll, hogy: „atomütőerő”. Miközben pedig odaát Nyugaton azon vitatkoznak, hogy melyik multi az igazi, az ember elkezd csendben morfondírozni. A „multi” azt jelenti: sok, több. Multilaterális: sokoldalú, többoldalú, multinacionális: soknemzeti, többnemzeti. A lényeg az, hogy — így vagy amúgy — még többen, sokan — nyúlhassanak az atomfegyverek ravaszához. Ha tehát kíbice'k lehetnénk a nyugati ulti— multi asztalnál, most emlékeztetnénk a játékosokat, hogy: — Jóból is megárt a sok. Hát még atomfegy vérekből... A közelmúltban három közép-keleti arab állam, az Egyesült Arab Köztársaság (Egyiptom), Irak és Szíria kormányai között — egy hónapig tartó tárgyalások után — elvi megállapodás született az „Egyesült Arab Köztársaság” elnevezésű államszövetség megalakításáról, amelynek fővárosa Kairó lesz. A tervek szerint államszövetségi hatáskörébe tartoznak majd a külügyi, hadügyi és pénzügyi és legfontosabb gazdasági jellegű kérdések. Az elmúlt évek során az arab államok — melyeket egy rendkívül laza politikai szervezet, az „Arab Liga” fog össze — már több ízben létesítettek egymás között különböző formában szövetségi kapcsolatokat. Ezek közül a legfontosabb volt Egyiptom és Szíria összeolvadása Egyesült Arab Köztársaság néven 1958 február elején. Ez antiimperealista és antife udalista szövetségnek politikai egyensúlyozására hozta létre Irak és Jordánia 1958 február közepén az „Arab Szövetség” elnevezésű, monarchikus alapokon nyugvó, reakciós államszövetséget, mely néhány hónappal később, az 1958 júliusában kitört iraki forradalom következtében bomlott fel. \ 1958 március elején egyébként az Egyesült Arab Köztársaság és a Jemeni Királyság között megkötött egyezmény alapján jött létre az „Egyesült Arab Államok” nevű államtömörülés. E szövetség konföderációs jellegű volt, azaz mindkét tagja megőrizte teljes nemzeti önállóságát. E szövetségi állam, gyakorlatilag csupán a papíron létezett. Mint ismeretes, Egyiptom és Szíria összeolvadása után elkövetett politikai hibák következeiében az Egyesült Arab Köztársaság hároméves fennállás után, 1961 szeptemberében felbomlott és Szíria katonai felkelés keretei között lépett ki az államszövetségből. Egyiptom egyébként Szíria kiválása után továbbra is megtartotta az Egyesült Arab Köztársaság államnevet. Az EAK (Egyiptom) a Jemennél kötött föderációs szerződést az utóbbi állam reakciós belpolitikai tevékenységére hivatkozva, 1961 karácsonyán felbontotta és ezzel az Egyesült Arab Államok konföderációja hivatalosan is feloszlott. A fentiek mellett az arab államokban három igen fontos esemény zajlott le. Az arab „Nyugat” a Magreb egyik Folyik a vizsgálat a Thresher-iigyben Portsmouth (AP-Reuter) Az amerikai haditengerészet vizsgálóbizottsága folytatja az Atlanti-óceánon 129 emberrel eltűnt Thresher atomtengeralattjáró katasztrófájának tárgyalását. Mint nyugati hírügynökségek jelentéseiből kitűnik, eddig úgyszólván nem is esett szó a szerencsétlenség fő okáról: a tengeralattjáró valószínűleg hibás tervezéséről és műszaki felkészületlenségéről. A vizsgálóbizottság a keddi tárgyalási napon másfajta támpontot szerzett. A támadások kereszttüzébe került a 36 éves Stanley Hecker, a Skylark nevű hajó parancsnoka. A Skylark a Thresher kísérőhajója volt, amikor az utóbbi az Atlanti-óceánon mélymerülési gyakorlatot kezdett, s a Hecker vezette hajó tartotta fenn a tengeralattjáróval utoljára a rádiókapcsolatot. Hecker — mint a sajtó erről már beszámolt — tájékoztatta a vizsgálóbizottságot, hogy a merülési kísérlet megkezdése után néhány perccel a Thresher „kisebb nehézségekről” adott jelentést, s közölte, hogy ismét a felszínre készül. A szerencsétlenség nyomban ezután következett be, s a külvilág a Skylark közvetítésével erről értesült. A haditengerészet vizsgálóbizottsága most azt lovagolja ki, hogy Hecker kapitány csak a bizottság előtt számolt be erről a fejleményről, s nem tájékoztatta nyomban a haditengerészeti minisztériumot, amely így csak háromnapos késéssel értesült az atomtengeralattjáró vészjelzésedről. Nyilvánvaló, azonban, hogy a Thresheren a nyomban informált minisztérium sem segíthetett volna. (MTI) állama — Algéria 1962. július 1-d a független országok sorába lépett. 1962 szeptemberében Jemenben megdöntötték a monarchiát és kikiáltották a köztársaságot. Ez időpont óta — mint ismeretes —, Jemen határai a szélsőséges reakciós, feudálista és mo- narchista erők, továbbá az arab nacionalizmus talaján álló polgári köztársasági mozgalom nyílt küzdőtere. A jemeni királypárti ellenforradalmárokat Jordánia és elsősorban Szaúd- Arábia részesíti katonai segítségben, a jemeni köztársasági csoportokat pedig az EAK (Egyiptom) katonai erői támogatják. Ez év első hónapjaiban Irakban és Szíriában államcsíny zajlott le, mely az EAK (Egyiptom) áltál hirdetett, az arab nacionalista szövetségi gondolattal rokonszenvező kormányokat hozta felszínre. Ez utóbbi két esemény — az iraki és a szíriai kormány változás — volt az alapvető feltétele a legújabb arab államszövetség, az Egyesült Arab Köztársaság létrehozására irányuló tárgyalásoknak. Meg kell említeni, hogy a tárgyalásokon Szíria és Irak képviselői egy lazább szerkezetű, a tagállamok részére nagyobb önállóságot biztosító szövetségi állam (konföderáció), az EAK (Egyiptom) pedig egy föderációs jellegű, tehát a tagállamok részére csupán minimális belső önállóságot meghagyó államszövetség gondolatát képviselte. Az új államszövetség megalakításáról szóló elvi megállapodást Algéria és a Jemeni Köztársaság az arab egység megteremtésére irányuló pozitív lépésként értékeli. NAPTAR Justus Liebig 1963. április 18. — 90 évvel ezelőtt, 1873. április 18-án halt meg Justus Liebig német kémikus; az első volt, aki egyetemi oktatásánál a kémiában a kísérleteket felhasználta. Kutatásai jelentősek a növények és állatok táplálkozására vonatkozólag. 1840-ben ő végezte az első műtrágyázást és ezzel a modern agrokémia megalapítója lett. Liebig fedezte fel továbbá a klorált, a kloroformot és uz acetáldehidet. 150 évvel ezelőtt, 1813-ban e napon született Szalay László jogtudós és történetíró. A szabadságharc előtti időkben síkra- szállt bíráskodásunk demokratizálásáért és az esküdtszék! bíráskodás bevezetéséért. A szabadságharc bukása után Svájcba emijpált, ahol megírta hatkötetes Magyarország történetét. Kitűnik publicisztikai működése és kortársairól írt politikai ar cképgy ű j töménye. *»*«* 80 evvel ezelőtt, 1883-ban született Ivan Mestrovics jugoszláv szobrász. Mint egyszerű pásztor, a fafaragásaival tűnt fel. Küzdelmes külföldi tanulmányai után nagyerejű, mozgalmas szobraival világhírnévre tett szert. A belgrádi Avalán az ő műve az „Ismeretlen katona szobra”. Anyai gond című művét a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzik. A Közös Piac és a munkásosztály fc^d^g soha annyi francia nem tenni a világpiacon, ahol ádáz * szállt szembe nyíltan De birkózás folyik a Közös Piac és a Gaullal, mint a szén- és fémbá- belőle kirekesztett’ konkurrensek nyászok 35 napos sztrájkjában, között. A francia kormány „bér- Több mint kétszázezren vettek topp tervének” azonban politikai részt a harcban, s ezt a k’üzdel- okai is vannak, met az országhatárokon belül és A francia nagytőke szócsöve kívül a legteljesebb együttérzés- március közepe táján egyik cik- sel figyelték az emberek milliói, kében kifecsegte, hogy a kor- Jellemző, hogy Franciaországban mány előre megfontolt szándék- az egyetemisták, sőt katolikus kai zárkózik el a béremelési kö- főpásztorok is a sztrájkolok párt- vetélések elől. De Gaulle még a jára álltak. A küzdelem valóban sztrájk kezdete előtt fogadta a hősies volt, a bányászok elszán- nagyipar képviselőit és kifejtette tan védelmezték érdekeiket, s a előttük a bérpolitikával kapcso- a bérkövetelésük teljesítését ki latos felfogását. Ez dióhéjban így is vívták. De mélységesen téved hangzott: el kell utasítani a bér- az, aki azt gondolja,'hogy a sztrájk- emelési követeléseket, az esetle- harc csupán a 11 százalékos bér- ges sztrájkot fel. kell használni emelésért folyt. Természetesen arra, hogy a közvélemény előtt erről esett a legtöbb szó, hiszen népszerűtlenné tegyék a szak- az infláció, amelyet De Gaulle szervezeteket. „Itt az ideje — néhány éve az új frank bevezető- idézte a lap az elnök szavait —, sével megtorpantok, megint je- hogy kissé megszorongassuk' a len van, s terhei egyre érezhetőt)- szakszervezeteket.” De Gaullenak ben nehezednek a bérből. élők elhatározott szándéka volt, hogy vállára. A kormány eleinte mere- nyílt csatára kényszeríti a fran- ven elzárkózott a bérkövetelések cia munkásmozgalmat. Ez meg is teljesítése elől. Ez a konok eluta- történt. A sztrájk azonban nem sító magatartás nem egyszerűen azzal az eredménnyel járt, amire csak gazdasági meggondolásokból De Gaulle számított: mindennél fakad. A dolog financiális oldala inkább az ő személyi hatalmának egyébként világos: a francia ipart belső gyengeségét tárta fel. Erre a mindenekelőtt a munkások rová- következtetésre jut a Combat cí- sára akarják versenyképessé mű lap, s hozzáteszi: a sztrájk komoly figyelmeztetés a többi nyugat-európai ország számára is. A Combat nagyon helyesen felhívja a figyelmet arra, hogy a franciaországi sztrájkmozgalmak szorosan összefüggnek a Nyugat-Európa helyzetét döntően meghatározó Közös Piaccal. A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy a Közös Piac berendezkedését Nyugat-Európában a sztrájkmozgalom élénkülése kíséri. Míg 1959-ben a kis Európa országaiban nyolcmillióan vettek részt sztrájkokban, számuk 1960- ban már 20,8 millió volt, 1962- ben pedig meghaladta a 35,5 milliót. Már ezek a számok is jelzik, hogy a Közös Piac — jóllehet bizonyos élénkítő hatást gyakorol a gazdasági életre — a munkástömegek szempontjából még sem csak jót hoz. A Közös Piac propagandistái természetesen rendkívül találékonyak a tekintetben, hogy felfedezzék az európai tőkés integráció újabb és újabb áldásait. Előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a nemzeti korlátok fokozatos lebontása révén megvalósul a szocialisták régi vágya: a dolgozók igazi nemzetközisége. Utalnak a munkaerő szabad vándorlására, s citálják az adatokat, amelyekből kiderül, hogy Olaszországból évente két-háromszázezer munkás rajzik ki (pillanatnyilag kb. két- millióan dolgoznak külföldön) Görögország pedig 63 000 embert lökött ki tavaly magából. Cnnek a modem népvándor- “ lásnak az okait nem nehéz meglelni: a második világháború erősen megtizedelte a német és a francia férfilakosságot, a gyarmati kalandok sora és a terebélyesedő hadsereg százezer szám nyeli az embereket. Persze a munkáskéz-hiány, amelyet import útján szüntetnek meg, még a Német Szövetségi Köztársaságban is csak viszonylagos. Kb. félmillióra rúg ugyanis a munka- nélküliek száma, viszont a külföldről szerzett munkaerő alkalmazásának rengeteg előnye van. Eme előnyök élvezetét pillanatnyilag még nehezítik a Közös Piac bizonyos előírásai. A közös munkaerő-piac kiépítését három szakaszban valósítják meg. Az első szakaszban még érvényesült „a nemzeti munkapiac pioritásának” elve, azaz külföldi munkást csak abban az esetben lehet felvenni, ha a megürült helyre három hét leforgása alatt nem jelentkezett alkalmas hazai munkás. A második szakaszban, amely az idén június 1-ig van érvényben a fenti elv olyanformán módosult, hogy a hazai munkásnak csak különleges esetben van „előnye” a külföldiekkel szemben. Hogy melyik eset tekinthető „különlegesének, annak megítélését a munkaadóra bízzák; az ő számára viszont az anyagi haszon fontosabb a „nemzeti érdeknél”, A harmadik sza-
