Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-12 / 84. szám

IMS. április ti. 4 Csütörtök A csőkutas öntözésről Orosháza és környéke sajátos vidékünkön a legfelsőbb vízréteg fekvésénél fogva természetes víz- általában kifogásolható, a talajt folyások hiányában a felszín alat- el&zikesíti. A csókutak fúrása noz ogijogdugo> {napolt og^^m jutcusok / r ///// betonkeverékkel ütvícssivro fbJyomatnson leSiMfit/éoff \ béléseséi betonozás ''-f //////. , iszapolt oguag /,///// JÓtazsajkOfionke vérér ke! 1 kavics szúró iszapfogó-------------­* ő érérérírp érZSS ' .#»> ' /^nzzaro agyagréteg beton knlqatér vtzzaro crgyogreteq •//////""" KORSZERŰ KETTŐS CSŐ KÚT ti Vizek feltárására kényszeríti a mezőgazdaságot. A fúrt kúttal már a talajvíz alatti valamelyik víz­tároló réteg vizét is megcsapol­hatjuk. Mi elsősorban az 50 méter mélységig, az első záróréteg alatti vizet kívánjuk felhasználni, mivel az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazga. tóság engedélye és szakértői vé­leménye szükséges, mert ott isme­rik a geológiai szelvényeket, s al­kalmas fekvésű és üzemelési szem­pontból jó elrendezésű területeket választhatnak ki .Vidékünkön cso­A húsvéti forgalomban mintegy kétszáz mentesítő vonatot indít a MÁV A kettős ünnepen — az előjelek sze­rint — rengetegen utaznak vidékre. A közlekedés gondosan készült a nagy feladatra. A MÁV — a szükségletnek megfelelően — mintegy kétszáz men- tesítő vonatot indít, elsősorban Mis­kolc, Nyíregyháza, Debrecen, Békés­csaba térségébe, ahova a tapasztalatok szerint ünnepek idején rengetegen utaznak. Nemcsak Budapestről a vi­déki városokba, hanem a nagyobb vi­déki városok között is közlekednek mentesítő szerelvények. A vasát az egész kocsiparkját forgalomba állít­ja. A pályaudvarokon információs szolgálatot szervez, s már most elő­vételben válthatók a menetjegyek, nemcsak a pesti pályaudvarok pénz­tárainál, hanem a vidéki állomásokon is. Az elővételért külön d0at nem kell fizetni. (MTI) íinnepeáMe °áriuk / kitűnő ételekkel, italokkal FöiÉuivssszövetkezeti éttermek 156 portosan kialakított csókutak ösz- szekapcsolt üzemelésével érhető el a percenkénti 1200 liter vízhozam, amellyel közepesen 60 hold öntöz­hető, esőztető berendezésekkel. A csókutak elkészítése után az öntözőbelep kialakítása közös mér nökj és agronómusi munka kell, hogy legyen. Meg kell határozni a termelvények szerinti vízszük­ségletet, öntözési és termelési nap­tárt kell készíteni, amely többek közt magába foglalja a munka­szükségletet is. Vigyáznunk kell arra, hogy a kereskedelemtől a kipróbált berendezéseket vegyük át, nem pedig a régi, korszerűtlen típusokat. A kútfúró iparban már a régebbi időben is rengeteg rossz megoldást honosítottak meg a fa­lusi kisiparosok, s ezért esetenként a lehetőségek elbírálásává, kell eldönteni a legcélszerűbb mód­szert. Általában az önszűrős kút kialakítása célszerű. A béléscső al­só végétől számított egyméteres hossz után 2—3 méteres perforált szakasut iktatunk be, azt szoro­san rásimuló rézszűrő-szövettel látjuk él, és az így előkészített bé­léscsővel végezzük a fúrást, úgy, hogy a szűrő a feltárt vízadó ré­tegben helyezkedjen el. Ennek is vannak hátrányai, mert vertkút­ként kell kivitelezni és alapfelté­tele a felszínhez nem mélyen fek­vő, nagy vastagságú és bő vízadó réteg jelenléte. Van még jobb és drágább megoldás is. Például, ha a béléscső védelme alatt beépít­jük a szűrő-szövettel ellátott és kellően előkészített kútcsövet, majd a béléscsövet visszahúzzuk, miközben gondoskodunk a kútcső és a talaj közötti hézagnak mosott kaviccsal való kitöltéséről. Hosz. szabb időre tervezett állandó ön­tözőtelepeknél ezt használjuk öt­ven méternél mélyebb kutak meg­építése már építővállalati feladat, s nincs értelme a bizonytalan kí­sérletek kockázatának. A csőku- tak „házi” építésénél mindig taná­csos a tapasztalt szakemberek vé­leményének kikérése, mert nem mindegy az, hogy az öntözőtele­pek mennyibe kerülnek, s meny­nyiben felelnek meg a célnak: a nagyobb terméshozamok, a maga­sabb jövedelem elérése érdekében irányuló törekvésnek. Gödri István mérnök Ikeróriás Százhalombattán j||$, <<?*$ Két esztendeje még szántókkal és kukoricaföldekkel övezett kisközség volt Százhalombatta, Érdtől néhány kilométernyire. Ma: a legnagyobb építkezés színhelye Magyarországon. Ügy is mondhatnánk: a legnagyobb építkezéseké. Mert két iker épül itt: erőmű és olajfinomító. A kettő eppen úgy együtt él majd, mint az ikrek. A Barátság kőolajvezeték a finomító alatt kapaszkodik ki a Duna medréből. A négyezer kilométeres út után a százhalombattai határba áradó olajat egyelőre Szönyben fino­mítják: 1965-től kezdve azonban már Százhalombatta veszi át a munkát. Hárommillió tonna olaj lesz a finomító évi kapacitása: annyi, mint je­lenleg az egész magyar olajipar összes finomítójáé együttvéve. Húszezer jelentkező 60 munkahelyre Februárban a detroiti főposta hirdetést közölt az egyik helyi újságban, 60 munkahelyet kíván­nak betölteni. A hirdetés megje­lenését követő nap reggelen nem kevesebb, mint 20 000 jelentkező rohamozta meg a postahivatalt. A munkakeresők kétharmada 20 éven aluli fiatal volt. Százezernyi fiatal, iskolájukat befejező amerikai iskolás nem tud állást találni. Röviddel ezelőtt a nagyvállalkozók lapja, a „Busi­ness Week” arról számolt be, a milliónyi munkanélküliek egy része teljesen új réteget képez. Ezek már minden reményt felad­tak, hogy valaha ismét munkát találjanak. Ezek az ún. „szociális törvényen kívüliek” az ipari váro­sok nyomornegyedeiben tanyáz­nak, nincs semmiféle képesítésük sem, s nincs is lehetőségük, hogy szakmunkások legyenek. Különösen a képesítés nélküli munkásokat érinti nagy mérték­ben a tömeges munkanélküliség. Az USA-ban szokásos, hogy a biztosítóintézetek és a bankok ügyfeleik számára gazdasági in­formációkat állítanak össze. A Prudential Insurance Company információi különösen elismertek az USA-ban. A Prudential In­surance Company információi különösen elismertek az USA- ban. A Prudential Ins. C. 1963-ra azt jósolta, a gazdasági fejlődés nem fog lépést tartani a munka­erő növekedésével, és azokat a tö­megeket különösen nem tudják elhelyezni, akiket a vállalatok a bevezetett új technikai eljárások miatt bocsátanak eí. Az amerikai gazdasági élet egy helyben topogása több miliő ame­rikai számára komoly elhelyezke­dési problémát jelent. A Pruden­tial szerint 1963-ban az árak to­vábbi 1,5 százalékkal fognak nö­vekedni, ugyanakkor az ipar nem tudja elhelyezni a gépi munkaerő szaporulatot, amely szintén 1,5 százalék évente. (Sz. I») Sípos Gyula: (6.) A nagy éjszaka Két út van előttem Gséfcő még segíthet, úr a ma­ga tizenkétezer holdján, igazga­tó, azt vesz föl, akit akar. Tagja a járási pártbizottságnak is, ha valami akadály lenne, hát ott el­intézik. A régi katonapajtás. Együtt vonultak be, aztán elvál­tak ugyan, de a fogságban újra egy táborba kerülték, és a sors összemelegítette őket. Ilyen is van. Pedig semmi különös von­zalmuk nem volt egymás iránt, Jánost sokszor bosszantotta a földhözragadt józanság, szinte kisszerűség. amit Cseköben ér­zett. Ez az ember képes volt ar­ra, hogy a fogságban nyártól kezdve őrizgessen egy birka­bundát, cipelje, rejtegesse, mert egyszer jön a tél és milyen jó lesz akkor. És a katonaságnál, a fogság keserves napjaiban, de a civil életben is mindig ennek a számító okosságnak lett igaza. Csekő különben nagyligeti gazdafiú volt, félárva, özvegy édesanyja nevelte. Férfimódra gazdálkodott ez a derék asszony, még a gazdasági iskolát js elvé­geztette a fiával. Katonakorában volt egyszer náluk. Már akkor meglepte, hogy az asztalnál Cse­kő nem várva se anyjára, se a vendégre, hogyan szedi ki a csd- belevesből az ízlése szerint leg­gusztusosabb falatokat. Nem va­lami tudatos önzés, kapzsiság, vagy mohóság volt ez, hanem az elsőszülött, a férfi-családfő ter­mészetes joga, az a mozdulat a meztelen valóságot jelentette, a maga természetességében, cico­ma nélkül. Igen, Csekő még segíthet. Igaz, elég későn fordul hozzá. Félig-meddig már ei is ígérke­zett ide a szövetkezetbe, „Majd ha lesz szövetkezet — mondta — „mert a Dózsá: remélem, ti sem nevezitek szövetkezetnek.” De most már lesz. Délután jön­nek hozzá is és nyilván avval kezdik: — Na Jánoskám, most már van szövetkezet, ezernyolc­száz hold, négyszáz tag, adjunk nevet neki és gyerünk agronó mus elvtárs. készítsük a terve­ket. Erre most már csak egyet­len tromfot adhat: az áflarrri gazdaságot. Csak Csekő mond­hatja azt, hogy ez az ember az enyém, keressetek mást a szö­vetkezetbe, van elég ezüstkalá­szos gazda. Van a fenét! Megtört öregek vannak, a javakorabelieket meg­ritkította a háború, legalább 20 asszony van a községben, aki hírt se kapott az uráról, várja haza még mindig, vagy ha holttá nyilvánította és újra férjhez- ment, ijedezák a visszatéréstől. És aki él is a negyven körüliek közül, igyekezett idejében elsza­ladni. Különösen ahol élnek az öregek és névlegesen gazdái ma­radtak a földnek. De még a jó komák, az ezüstkalászos társak is. Az egyik két lóval nekivágott Pestnek és fuvaros lett, a másik a terményfelvásárlónál, a villa­nyosoknál, a vasútnál helyezke­dett el Fülöp Pista, akinek még a nótája is az volt, hogy „szeret­nék szántani”, most a nagyligeti fatelepen dolgozik, földjét már régen leadta a Dózsának, csak a szőlőt meg a kertet tartotta meg. Vagy Kiss András, ez a ke­rek, jellegzetesen gazdafejű em­ber, az ő szemében mindig olyan a szürke tűzoltóruhában, lapos sapkával, mintha farsangi bálra öltözött volna. És akik nem maskarádnak?

Next

/
Thumbnails
Contents