Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-12 / 84. szám

\ április IX. 3 Csütörtök Közvetlenebb a barátság, gyorsabb a segítségnyújtás a ^szocialista brigádban A Mezőhegyes! Állami Gazda- ] sag szocialista üzemrész címet Tiselő gyümölcsösében nagy öröm a tavaszi séta. A háromszáz hol­das Isert fiatal fái gondosan ápol­tak, permetezettek, alattuk a föld tiszta. A föld friss szaga és a per­medé illata kavarog a levegőben. Amint Klein Pál kerületvezetőtől megtudtuk, az elmúlt évben túl­teljesítették tervüket s a rendkí­vül finom zamatú gyümölcsük jó részét külföldre szállították. — Én a mi eredményeinket an. nek tudom be, hogy szocialista brigádok dolgoztak mindéin terüle­ten. Taggá választották a szakma; vezet3cet is, így együtt éltünk ve­lük, közvetlenebb volt a barátság, gyorsabb a segítségnyújtás, öntöz­tek, permeteztek hétköznap, va­sárnap s amikor a betakarításra került sor, senkit nem kellett kö­telességére figyélmeztetni — ma­gyarázza Klem elvtárs. — Egyéb­ként mint szb-tag, egész gazdasági szinten foglalkozom a szocialista brigádszerveaéssel. Az elmúlt év­ben 44 brigád versenyzett a büsz­ke címért s ebből 25 elnyerte. Én úgy látom, hogy nemcsak a mun­kához való viszony változott meg ennek az érdekes versenymozga- lomnak keretében, de megváltoz­tak maguk az emberek is. Sókkal többet törődnek azóta egymás gondjával, bajával s a gazdasági feladatokkal is. A mi kertünkben dolgozók közül egyik brigádtag, Dóczi Ferenc ötgyermekes édes­apa egy esztendeje beteg. A télen a brigád tagjai összefogtak és fát termeltek ki számára, félaprítot­ták s pénzt is gyűjtöttek, hogy a gyerekek semmiben ne szenvedje­nek hiányt. De volt ilyen példa az építők szocialista brigádjában is. Megtudtuk azt is, hogy a Me­zőhegy esi Állami Gazdaságnak az idén hatvan vagon a gyümölcsér­tékesítési tervük s ezt becsülettel teljesíteni akarják a mostoha ta­vasz; időjárás ellenére. — Ary — Megkezdődtek az öntözési idény előkészületei Az ország egyes mélyebb fekvé­sű területeit még belvizek borít­ják, más vidékeken azonban már megkezdődött az öntözőtelepek építése. Az ötéves terv nagyará­Ezerőtszáz éves kemencét tártak fel Tokodon Tokodon az Erzsébet-akna szom­szédságában a föld alól meglepően jó karban lévő kemencét ástak ki, amely a szakemberek egybehang­zó véleménye szerint a római kor­ból származik. Az 1500 éves ke­mence kövekből kiépített boltoza­ta az idők folyamán beszakadt. Többi része azonban épségben maradt. A kemence környékén vastartalmú salakréteget is felfe­dezték, ami arra enged következ­tetni, hogy a környéken már ezer­ötszáz évvel ezelőtt vasolvasztás­sal is foglalkoztak. (MTI) nyú öntözés-fejlesztési program­jában az idei a döntő esztendő: a tavalyinak egyharmadával — 330 000 holdról 446 000 holdra — nő az öntözött terület. Az idén, beleszámítva a csak jövőre üzem­be lépőket is, 180 000 holdnyi ön­tözőtelep épül; ennek több mint kétharmada a termelőszövetkeze­tekben. Több mint 500 közös gaz­daság ebben az évben vezeti be az öntözéses gazdálkodást, továb­bi 200—300 szövetkezetben pedig a meglevő telepeket bővítik. Megkezdődött az öntözési idény új gépeinek szállítása is. A ter­melőszövetkezetek öntöző gép-ál­lománya 50 százalékkal növek­szik, s .az idén meghaladja a két­ezret. Hétszáz esőztető gépet Nyu- gat-Németországból és Ausztriá­ból szereznek be; ezeknek a zöme is megérkezett, s egy részük már kint is van a gazdaságokban. (MTI) Érdékes — ötlött az eszébe — itt mindenkinek adnak valami előne­vet. Ez már régi szokás. Valahogy masabbak itt az emberek, mint a többi faluban. Mióta itt van, rá­jött, hogy konok nép ez. Nehezen fogadja el az új életet. Nagyon erősen él a fejeikben az enyém fo­galma. A közgyűléseken is a saját kié pisziicsáré ügyeiket teregetik ki, ahelyett, hogy a közös boldo­gulásáról vitatkoznának. A mun­kafegyelem éveken át csapnivaló volt Aki akart dolgozott, aki nem, az nem. A vezetőség gyenge volt, a földek — ezek a jó földek — gazcfiodtak, pusztultak. A ha­tárban megtörtént a tagosítás, de a szívekben bizony nehezen halad. Ez a legnagyobb baj. A gondosko­dást kell itt formálná szívósan, szüntelenül Befordultak a tanyaközpontba vezető útra. Már egy fél kilomé­terről kivette, hogy nem nagy mozgolódás van az épületek körül. Furcsa érzése támadt. Hol vannak az emberek? A vetőgépek az út szélén álltak sorjában, előkészítve a kocsi utáni akasztásra. Ügetésre sairkantyúzta a lovat. Nyugtalanul nézett jobbra, balra. Sehol senki... Még csak négy őrá, fenn a nap. Mi történhetett? A tanya udvarán meghökken­ted ugrott le a nyeregből. A hat szekérbe éppen akikor fogták be a lovakat. Lassú, ráérős mozdula­tokkal szerszámoztak a fogatosok. A látvány fejébe zavarta a vért. Kiabálni szeretett volna, de le­nyelte a mérgét. Azzal most nem sokat használ, csakis árt. — Befejezték, emberek? — reb­bent körbe a tekintete a parolá- zás után. A kérdést szándékosan így fogalmazta, tudta, hogy nem végezhettek a 60 holddal ilyen ha­mar. A levegőben feszült csend lett. Nem néztek a szemébe. Nagyso­kára a fiatal Virág Elek szólalt meg. — Hált, maradt még vagy három fordulóra való — kezdte bátorta­lan hangon. — Ügy gondoltuk, majd holnap befejezzük. Elég volt mára. Hazamegyünk... Mindannyian a főagronómusra néztek. — Itt akarják hagyni ezt a há­rom fordulót? — szaladt fel Gás­pár szemöldöke. Ez nála az ide­gesség jele volt. — És ha éjszaka esni fog? Akkor mi lesz? Egy hé­tig várhatunk! Ketten-hárman bólogattak, s az ég alját kémlelték. Nyugat fe­lől felhőgályák úsztak Kelet félé. Gáspár úgy látta, hogy töprengeni kezdenek az öregebbek. Virág A mezőgazdaság új technikusai Héttőn, április 8-án, új mezőgazdasági technikusokat avattak Orosházán. A levelező tagozat 49 végzős növendéke fejezte be négy­éves tanulmányát. Érettségi vizsgát tettek. A szövetkezet új szakembere és szüksége van még további szak­Ö első fecskeként ment mező- gazdasági technikumba a békés­csabai Kossuthból, hogy azon a poszton, amelyre a szövetkezet kommunistái állították, mint párt- titkár, jól megállja a helyét. Ab­ban az időben a tsz-nek egy szak­embere volt. Most már vele együtt három. Harmincöt év körüli. Alacsony termetű, nyílt ember. Töretlen út­nak vágott neki, amikor az Oros­házi Mezőgazdasági Technikumba jelentkezett. És amikor jól vizsgá­zott, együtt örült véle a taggyű­lés, a közgyűlés. (Lesz odahaza most is öröm). Átvette oklevelét. Észrevehetően látszik nyugodtsá­ga. A vizsga izgalmát szinte tel­jesen elfelejtette. Kimondhatatla­nul boldog. Hankó Mihály, a békéscsabai Kossuth Tsz párttitkára a mező- gazdaság új technikusa Négy éven át valamicske szabad idejét a szü- kebb családi dolgok intézése után a tanulásra szentelte. Lemondott a színházról, a moziról, a szórako­zásról, hogy megszerezhesse a technikumi végzettséget. Áldoza­tot hozott? Magának és a szövet­kezetnek tanult elsősorban. S amíg mások a munka befejezése után baráti körben koccintottak, ő éjfélekig a tankönyv fölé hajolt. Talán ez volt az áldozat. És most úgy emlékezik vissza az elmúlt négy esztendőre, mint életének legizgalmasabb éveire. Azonban nemcsak az ő idege feszült a napi munka után éjsza­kákon át, hanem az egész családé. A két lányáé, akik a televíziót nem kapcsolhatták be, mert apu­ka tanult. És amikor apuka nem tanult, akkor az anyuka kezébe került a tankönyv. Ilyenkor ismét csend kellett, hogy legyen. És a gyerekek, ha pityeregve is, de megértették: apukának érettségiz­nie kell a mezőgazdaság; techni­kumban, anyukának pedig a Bé­késcsabai Közgazdasági Techni­kum vizsgáira kell felkészülni. A kell talán furcsán hangzik, de Hankó Mihálynak az érettségit meg kellett szereznie: az egész szövetkezetnék szüksége volt erre I Elek szólalt meg újra. Dac reme­gett a hangjában: — Nem baj, megyünk. A foga­sotok is elmentek már régebben, mi is megyünk, legalábbis én me­gyek — nézett szúrósan Gáspárra. — Itt a lovam, üljön fel, és menjen haza — szólalt meg rö­vid gondolkodás után csendesre srófolt' indulattal a főagronómus. Aztán a többiek félé fordult: — Emberek, csináljuk meg ezt a kis munkát. Az Elek lovaival én dol­gozom! Estére hazaviszem szeke­restül együtt. Ne hagyjuk itt ezt a három fordulót... kezdjük él. Öt perc múlva mind a hat pár ló a vetőgépék előtt baktatott. Az egyik párt Gáspár Mihály főagro­nómus irányította. Virág Elek megszégyenülten in. dúlt haza. Gyalog ment, de ment. Hajtotta a szégyen... o Másnap Gáspár elé állt: — Főagronómus elvtárs... vélem ilyen még sohasem fordult élő — mondta, majd kis szünetet tartott, s a íőagronómusra emelte tekin­tetét. — De nem is fog a jövőben. Csak ennyit mondott, sarkon- fordult és kiment az irodából. Gás­pár Mihály hosszan nézett utána, megcsóválta a fejét. Pallag Róbert emberekre. Fabulya György, Vi- dovenyecz Judit, Szili Zsigmond, Dobra János, Bakos Mihály, Ké- kedi Pál, Opauszki János tsz-ta- gok már középfokon tanulnak, ké­szülnek technikusi vizsgára. Az általános iskolába tizenegyen jár­nak. Ez a nagy tanulási kedv 1961. ben az egyik párttaggyűlés után alakult ki és azóta szinte megállás nélkül fejlődik. A békéscsabai Kossuth Tsz-ben már nem kitüntetés az iskolába járás, hanem a kötelesség rangjá­ra emelt ügy. Aki ezt a kötelessé­get vállalja, azt a pártszervezet és a szövetkezet segíti. A vizsgák előtt szabadságot adnak, még az általános iskolákba járóknak is. A pártszervezet ezen az igen fon­tos ütőéren rajta tartja a kezét. Figyeli az iskolába járó szövetke­zeti tagok munkáját, tanulmányi eredményét. A vizsgák előtti kon­zultációra máshol úgy tartják jó elmenni, s ebben a szövetkezetben viszont konzultációra küldik az embereket, hogy sikeresen vizs­gázhassanak. Itt már nagy szükségét látják a hozzáértésnek. A régi vágy beteljesedik Csendes, szelíd szavú ember. El­jött vele félesége is. Eletkiék. Mind­ketten az egyszerűség megtestesí­tőd. A feleségnek, az édesanyá­nak is osztatlan öröm jut ebből a mindig emlékezetes napból. Az egykori sertésgondozóból az ön­szorgalom, a tudás utáni vágy, a tudomány újabb eredményeinek megismerése jó bizonyítvánnyal technikust faragott. Harmincki­lenc esztendős. Az idén február éL sején az eleki Lenin Tsz agronó- musává léptették elő. Életútja roppant göröngyös. Gyulaváriból került Elekre. Belé­pett a pártba. Tagja lett a terme­lőszövetkezetnek és 35 éves kora ellenére nekivágott a mezőgazda- sági technikumnak. Három család­ja van. Ezek életrajzának legjel­lemzőbb adatai. Sámsoni erővel vall életéről, s a jövőről. Azt mondja, hogy minél többet tanul, annál jobban érzi, milyen keveset tud. Azután arról beszél, hogy ő a mezőgazdasági technikusi okle­véllel nem kitűnni akar az eleki emberék közül, hanem ügyüket, a termelőszövetkezetet becsülettel akarja szolgálni. Ezek az egysze­rűséggel kikerékített mondatok nem igényelnek különféle magya­rázatot. Dobi Károly szavai tisz­tán csengnek, életünk igazságait hirdetik. A technikusi oklevél megszerzése életében nem a ta­nulás végállomását jelenti. To­vább akar tanulni, valamelyik fel­sőfokú mezőgazdasági technikum­ban. Nagy szorgalom rejtőzik benne. S 5 akadályt nem ismerve küszködik az élettel, mert Eleken azt tartják, hogy aki tanul, az elsősorban önmagának tanul. És ez a szemlélet emészti az egész­séges élhajtározást. Négy év alatt Dobi Károlyt is nemegyszer kör­nyékezte olyasmi, hogy abbahagy­ja a tanulást, mert sem szabadsá­got, sem anyagi támogatást nem kapott. S amikor csüggedt volt, fe­leségének cirógató szava ösztökél­te: nem lehet megállni, be kell fe­jezni azt, amit az ember egyszer elkezdett. És Dobi Károly a család ihletéséből átforrósodva mindany. nyiuk életéből élfélejtett kemény négy esztendőt, hogy szorgalmá­val, szaktudásával az eleki embe­rek már most megismerhessék a jövő évtizedeit. Dupsi Károly Ezernyolcszáz holdon terveztek vegyszeres gyomirtást Az orosházi Üj Élet Termelő- szövetkezetben tavaly nagy terü­leten alkalmazták a vegyszeres gyomirtást összesen 500 hold ku­koricavetésre, s 800 hold gabo­nára szórtak Dikonirtot. Ezzel el­érték többek közt, hogy számotte­vő munkaerőt takarítottak meg a kukorica ápolásánál, s az említet’ területről 35—40 mázsás csöve; termést takarítottak be. A szövet kezet vezetői elhatározták, hogj az idén 1200 hold kalászos, 60t hold kukorica és borsó területei alkalmazzák a vegyszeres gyom­irtást. Állami vállalatok földművesszövetkezetek figyelem! A Körösladányi FaVas- és Vegyi Kisipari Szövetkezet láncredőny (detektív rács) és vasportál készítését megbeszélt határidőre vállalja. Megrendeléseket központi irodánk címére kérjük. Körösladányi Fa-, Vas- és Vegyi Ktsz Körosladány, telefon : 23 146

Next

/
Thumbnails
Contents