Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-09 / 81. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS melléklet Weit: 'Tjcldoiz Április 5-én a békéscsabai Jókai Színházban Arthur West bécsi kommunista író, Tavasz című 3 félvo- násos hősi románcának magyarországi ősbemutatóját láthatta a közönség. A Tavasz, nemcsak a címéből következtetve, hanem tartalmilag, szerkezetileg, a maga egész megkomponál t- ságában és színrevi télének módjában egyaránt modem románc. Mély érzelmi líra és hősi életszemlélet hatja át. Hősei a szabad, szép, tiszta holnap után vágynak, de nem a csodavárók tétlenségével, hanem súlyos kockázatokat vállalva. Emi, az életet szenvedélyesen szerető 17 esztendős bécsi proletárlány, halni is kész ezért a holnapért. A történet jóval Ausztria náci megszállása után játszódik, az osztrák ellenállási mozgalom nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszakában. A Tavasz írója ennek az átfogó küzdelemnek egyik epizódját láttatja velünk. Azonban, miként a klasszikus hasonlaté csepp, ben a tenger, ebben a kiragadott cselekménysorozatban is benne van annak az időszaknak egész drámaisá- ga. West, aki maga is tevékeny részese volt annak idején az ellenállási mozgalomnak, nem csomagolja csillogó álhősiességbe szereplőit. Fél a lebukástól Érni, fél édesanyja és erősen megviseli Seidl bácsit is, mikor más elvtársait sorra elragadják mellőle. De éppen az a hősi, hogy egyéni félelmük ellenére is bátran folytatják az illegális munkát, vállalva minden következményt. A szerző az első két felvonásban kínos gonddal és pon tossággal készíti élő a harmadik felvonás utolsó nagy jelenetéhez a cselekménysort. Itt „gyújtja be a rakétát, itt robban a magasba a drámai mondanivaló, de valami egészen szokatlan írói megoldásban. Nem az áldozat — amiként várnánk, és ahogy ez már közhelyszerű — hanem a pribék beszél az élet szépségéről, a bőr- zubbonyos, hétpróbás fasiszta zengi a tavasz diadalmas nagyszerűségét úgy, hogy a közönség is teljesen egyetért vele ebben. Igen-igen meggyőzően, őszinte pátosz- szál harsogja, hogy élni jó és szép. — Menj te lány, élj és szeress! Hív a tavasz! Neked élned kell, alkarom, hogy az életbe menj, a tavaszba! Ezt akarja a közönség is, de mi az ára? Mert kommunistának fasiszta karmok közül ingyen nincs menekvés. Ha Érni, a nagy ügy zászlajának egyik kis bécsi külvárosi proletár zászlóvivője megtagadja a tavaszt, akkor övé a tavasz. Ha sárba tapossa az ő pirosló tavaszi céljait, s átvált arra az ütemre, mellyel a szabadság eltiprói masíroznak az általuk elképzelt virágzás felé; megszabadul. De a lány ajkán szenvedélyesen zeng a ,,nem!”. — Én megmondtam neked, mi az élet és kapaszkodni fogsz belé, a földön csúszol érte — vicsorogja az addigi negédes pózát letépő fasiszta tiszt. De hiába! Eléri veresége, nincs kegyelemkérés, ki kell adnia a parancsot a hős kommunista lány kivégzésére. * Süld Antal mértéktartó egyszerűséggel tervezett, egybeszerkesztett két díszlete önmagában is azt a légkört teremtette meg, ami a MŰTEREMSAROKBÓL ÍWWWWWVWWWVWWWWW' Hajdik Antal: Tanuló fiú (olaj) (A ma nyíló VI. Alföldi Képzőművészeti Kiállítás anyagából.) darab mondanivalójából áradt. Bakos Géza; Csillagdáihoz írt kísérőzenéje ezt csak fokozta; igazi hangulati aláfestést nyújtott. Sz. Szántó Judit remek fordításában kapott szöveget a szereplő színészek kivétel nélkül őszinte átéléssel mondották. Talán a főhőst alakító Romvári Gizella — egyébként lelkesedéssel mondott szövegét egy árnyalattal külsőleg tompítot- tabban, de belülről még mé_ lyebbről tolmácsolhatná. Horváth Magda az egyszerűség művészi eszközeivel formálta meg a proletár anyát. Körösztös István Seidl bácsija mintha a bécsi utcáról lépett volna színre, annyira belülről élt szerepet játszott. Ilyen volt Ornstein szerepében Székely Tamás is, akinek átfedéses alakítást kellett produkálnia; az élet iránt közömbösből az életbe kapaszkodóig, s ugyanakkor megmentő! iránti aggodalomban mély lelki tusát vívó emberig. Győry Emil meglepett a Csillag-dal kitűnő előadásával. Lágy, kellemes énekhangját élvezettél hallgatta a közönség. A Lámpagyújtogató szerepében Tóth Miklós, továbbá Toni baráti körét alkotó fiatalok szerepében: Zana József, Gyúr esek Sándor, Borhy Gergely, Szűcs Ildikó, Zilahy Kata- lis, Sándor Imre, s a Kisérő, Pallos Emil csak szűk színészi mozgást és játékot biztosító alakításuk ellenére nagyban hozzájárultak a darab sikeréhez. Külön kell említenünk Érni közvetlen ellenfelét, a haladó, a kommunista világnézet ellenpólusát, a fasisztát. a Bőrzubbonyost alakító Szoboszlai Sándort. Kitűnően ragadta meg ösz- szetett szerepét. Egy idomított vadállatnak három felvonáson keresztül majdnem az utolsó pillanatig egy megbocsájtani kész „nemes ellenfelet” kell alakítania, akinek egyetlen célja szerencsétlen kis ellenfelének a „megmentése”. Magas szintű ökonómiával, az emberábrázoláshoz szükséges minden eszközt felhasznált az arcmimikától, a hanglejtéstől kezdve a végtelenségig. Kezdetben még azt is elhitette a nézővel, hogy a náci egyenruha alatt nemes szív dobog, annál döbbenetesebbé vált a végén az igazi arc. Méltó, nagy tapsot kapott művészi”játékáért. Miszlai István rendező tökéletesen megértette Arthur West-nek, a szerzőnek és a kommunistának tiszta szándékát és bizonyos mértékig szinte társszerzőként működött közre abban, hogy ez a magyarországi ősbemutató méltó legyen a darab mély tartalmi mondanivalójához. Huszár Rezső Henri Barbusse: TALÁLKOZÁS A sétány egyik padján ** ültem, a selyemzöld gyep szélén. Napsugaras tavaszi nap volt. A ragyogó fényben élesen kirajzolódtak a járókelők könnyed mozdulatai és jól érvényesültek a ruhák meg a táj színeinek különböző árnyalatai. Elmerültem látványukba, s csak később vettem észre, hogy fordítva tartom kezemben a könyvet. Ekkor fordult be a fasorba egy fiatal pár és közeledett felém. Szépek voltak, és választékos öltözetük ízlésre vallott. Áradt belőlük a tökélynek az a varázsa, amely minden ellenszenv dacára is hat a magamfajta szegény ördögre. A hölgy kifogástalan szaszony karját előrehúzta egy kutya póráza. A hószínű spicc nagy szőrbundájában egészen elveszett egy állat nyurga teste. Uirtelen mind a ketten 1 * megálltak. — Förtelmes! — kiáltotta a hölgy. Odanéztem, hogy mi keltette fel ellenszenvét, s bevallom, bennem is furcsa érzést ébresztett, amit láttam. Egy nyomorék cigány harmonikázott a fasor végén. Kreol bőrével és koromfekete hajával keleti varázslóhoz hasonlított. Előtte négyszögletes ládán egy táncosnői ruhába bújtatott majom. Ez a két toprongyos, ápolatlan alak valamelyik csatornából bújt elő vagy egyenesen a pokolból szabású kosztümjét antik m5 dón stilizált levélminta díszítette. Apró lábát kecses fehér cipő takarta és csillogó foglalat tartotta kalapjának libegő kócsagtollát. Az egész jelenség finomművű perzsa miniatűrre emlékeztetett és az éden kert magános virányain sem keltett volna nagyobb feltűnést, mint ezen a népes délutáni sétányon. Kísérője is az utolsó divat szerint öltözött, azzal az eleganciával, amelyet én csak másoknál ismertem. k^iindez eszembe juttatta gyűrött kézelőmet — előző nap ügyetlenül ráültem —, elviselt, formátlan cipőmet és kopott zakómat, amely még csak fokozta természetes félénkségemet. Nem is tudom, honnan vettem a bátorságom, hogy mégis belenézzek ebbe a tündéiden rózsás nemesvonalú arcba, amely pasztellképhez hasonlított. Amikor az úr hölgyével elhaladt mellettem, önkéntelenül felálltam és lehajtott fejjel követtem árnyékukat. Vonzott ennek a két gazdag embernek a gondtalan ragyogása. Érdeklődéssel figyeltem őket. Tulajdonképpen hárman voltak, mert elfelejtettem említeni, hogy a fiatalaszbadult ide, nagyon elütött a környezettől és valósággal beszennyezte a sétány harmonikus képét. A férfi viharvert, alattomos arca meg az elnyűtt rózsaszínű gyapjúszoknyába öltöztetett koszos majom rendkívül visszataszító volt. A kis állatnak két lábon kellett állnia és jobbra-bal- ra forognia. De pirosas- szürke mancsaival minduntalan a láda szélébe kapaszkodott és fáradtan topogva keserves pofákat vágott. A cigány időnként a ládába rúgott. Ilyenkor az ijedten felugró majom farba néhány percre megemelte a szoknyát, akár a tenoristák kardja a díszes köpenyt. A hölgy hangosan felka** cagott. Ez az ijesztő együttes, melyet még a leg- szánalomraméltóbbak sem érintetteK volna meg szívesen, igen szórakoztatta. A kiskutya vakkantott. — Mutasd meg neki, Hófehérke! — uszította haragos kutyáját a hölgy. — Nem szívlelheti a csúnyát. Hallod, Frank?! Nagyszerű kiskutya vagy. Nem félsz a gonosz majomtól. Hófehérke vinnyogva ugrált ide-oda, póráza feszült, mint hegedűn a húr és ha megrázta fehér bundáját, ezüstös hangján megszólalt a nyakába akasztott csengeted. A majom is nyugtalan lett és leugrott a földre. Talán azért, hogy felszedjen egy szivarvéget. Gazdájának torokhangú parancsa azonban visszakergette a ládára. Fölösen összekuporodott és jobb lábát bánatosan arcához emelte. A hölgy nevetett, a kutya morgott. A fiatalember el- bűvölten nézte minden mozdulatát, miközben egész sereg ember vette őket körül. A hölgyet mulattatta ölebének mérge és nevetve uszította a kutyát a koszos kis táncos ellen. Hófehérke neki ugrott és dühösen a rózsaszínű gyapjúszoknya után kapott. A majom szemét forgatva cincogott, mint valami csapdába esett egér és két mancsával testéhez szorította a kis szoknyát. Ez a mozdulat a maga groteszk szemérmességében igen komikusán hatott. Majd mérges fintort vágott és fogait vicsorgatta, úgy, hogy az egyik gyerek követ dobott felé, amely az üres alamizsnatányérba esett. C Ifogott az indulat, de *" uralkodtam magamon. Sokkal félszegebb és kopottabb, vagyis sokkal gyávább és szegényebb voltam, semhogy hangosan mertem volna gondolkodni ennyi ember előtt. Ebben a pillanatban halk reccsenéssel szétszakadt a rózsaszínű szoknya. A kétségbeesett majom sovány kezének begörbített ujjaival hóhéra pofájába vágott. A kutya elengedte áldozatát és vérző szemmel, szűkölve menekült gazdája lába elé. Ekkor a fiatalember felemelte botját és teljes erő vei a majom barna combjára sújtott. A kis állat még fordult egyet a ládán, aztán összerogyott. Szakadt ruhája ráborult, akár a szemfedő. Mindez percek alatt történt A majom vánnyadt teste utolsót rándult, a cigány a haját tépve hangtalanul sírt és a tömeg soraiban a kikerülhetetlen sorsnál zordabb arccal feltűnt egy rendőr. Gyors elhatározással félretoltam néhány bámészkodót és a fiatalember elé ugrottam. Egy pillanatra farkasszemet néztünk, majd lendült a karom s arcul- ütöttem. Elvesztette az egyensúlyát és megtán törődött. A második ütéstől nekiesett egy fának.'.. Elegáns kalapja kettőnk közé gurult. Felszabadultam, a győzelem érzetével rúgtam bele és az úttestre röpítettem a divatos föveget. A mikor távoztam, a tö** meg szótlanul nyitott utat. És én úgy éreztem, hogy rászolgáltam erre az elismerésre, mert egy percre megfeledkeztem kopott ruhámról és le tudtam küzdeni gyávaságomat. Boldog Balázs fordítása.
