Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-09 / 81. szám

1953. április T. 7 Vasárnap Az angol sajtó üdvözli a „béketelefon" hírét Maurice Thorez Magyarországon London (MTI) Az angol sajtó szombat reggel hatalmas szalagcimek alatt tudó­sít arról, hogy a Szovjetunió hoz­zájárult a Kreml és a Fehér Ház közvetlen telefonkapcsolatának megteremtéséhez. Több lap első­oldalas főcímét Hruscsov szovjet miniszterelnök és Kennedy elnök fényképe fogja közre, amint a „két nagy” a képzeletben meghú­zott vonalon máris barátságos te­lefondiskurzust folytat egymás­sal. A munkáspárti Daily Herald ezt írja: „A Moszkva—Washington béketelefon megteremtéséről ho­zott döntés az első biztató fejle­ménye a genfi értekezlet egyéves munkájának. A Daily Express genfi tudósító­ja megállapítja, hogy a szovjet be­jelentést a nyugati küldöttségek lása között is. A Daily Worker, a kommunista párt lapja, vezércikkében üdvözli Egy hói a külpolitikában fenntartás nélkül üdvözölték. Kü­lönösen jelentősnek tartják, hogy a Szovjetunió — bár Campkin hangsúlyozta: ez a megállapodás nem pótolhatja a tényleges lesze­relési intézkedéseket — minden feltétel nélkül hozzájárult a két szupemagyhatalom csúcsszintű, közvetlen kapcsolatának megte­remtéséhez. A Daily Mail hangsúlyozza, hogy az éjjel-nappal működő Hruscsov-Kennedy telefonvonal a biztonsági retesz szerepét játsz­hat ja a két nukleáris szuperhata­lom kapcsolatában. A lap felveti azt a gondolatot, hogy hasonló közvetlen érintkezést lehetne te­remteni a NATO párizsi és a Var­sói Szerződés moszkvai főhadiszál­a genfi fejleményt. „Nagyon jó dolog — írja —, hogy közvetlen kapcsolat létesül Washington és Moszkva között a véletlen háború veszedelmének csökkentésére. Most már az a legfontosabb, hogy elkerüljük az olyan szükségálla­pot bekövetkezését, amikor ez a telefonvonal az egyetlen kiút a háború elkerülésére. Ha az ese­mények odáig jutottak, hogy az államfőknek az utolsó pillanatban kétségbeesett konzultációhoz kell folyamodniuk, esetleg már túl ké­ső lehet a háború kirobbanásá­nak magakadályozására. A mosta­ni megállapodást tehát minden­képpen további lépéseknek kell követniük, amelyek elvezethetnek az általános és teljes leszerelés­hez.” (MTI) Maurice Thorez, a díszszlzad parancsnokokkal. (MTI Fotó — Vigovszki í'edvj áŰUDEN Verekedés a török parlamentben Ankara (Reuter, AP) A török parlamentben szomba­ton reggel ismét magasra csaptak a szenvedély hullámai. A képvise­lők könyveket, levéltárcákat haji- gáltak egymás fejének, sőt egy po­fon is elcsattant. A pofont az igazság párt egyik képviselője kapta, áld felszólalásában támad­ta a kormányt és azt az egész mozgalmat, amely 1960. május 27- én megdöntötte Menderes korma-1 nyát Párizs Aznap, amikor Georges Bidault megkapta a brazíliai beutazási engedélyt és ígéretet tett, hogy nem folytat politikai tevékenysé­get, a francia külügyminisztérium biztosította, hogy az összeesküvő szervezet vezetőjének felesége rendszeres jövedelemhez jusson. Bidaultné, aki a francia külügy­Karjalainen finn miniszterel­nök ebéden látta vendégül a szov­jet—finn barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény lő. évfordulójának A kormány bizonytalankodása miatt az utóbbi heteikben többször is zavargásokra került sor a török fővárosban. Március 22-én ugyan­is „egészségi állapotára” való te­kintettel ideiglenesen szabadon bocsátották Bayar volt köztársasá­gi elnököt, a közvélemény tünte­tésekben megnyilvánult tiltakozá­sának nyomására azonban hat nappal később ismét őrizetbe vet­ték. (MTI) ták és Nasszer hívei között heves összecsapások történtek. Hírek terjedtek el arról is, hogy hamarosan újból megkezdődik a tanítás a szíriai egyetemeken és gyelországban jelenleg egymillió­val több nő él, mint férfi. A fal­vakban hétszázezerrel többen lak­nak, mint a városokban. (MTI) minisztérium egyetlen női főosz­tályvezetője, mindeddig zavartala­nul közlekedett Párizs és férje külföldi tartózkodási helyei között. Most „rendkívüli szabadságra” küldték, ami azt jelenti, hogy négy éven át megkapja teljes fizetését, utána pedig nyugdíjban részesül. megünneplésére Helsinkibe érke­zett szovjet kormányküldöttséget. A szívélyes baráti légkörben le­folyt ebéden Karjalainen minisz­terelnök és Koszigin, a Szovjet­unió első miniszterelnökhelyetre- se pohárköszöntőt mondott. (MTI) 'T’öbb mint egyhónapos sztrájk után megegyezés jött létre ' a francia kormány és a bányászok között. A megegyezés kompro­misszumos jellegű, amennyiben a bányászok azonnali béremelést is kapnak, de a megegyezésbe bele­kerültek a kormány egyes kiköté­sei is, amennyiben a béremelésnek egy része csak egy év múltán ke­rül folyósításra. A fizetésrende­zés úgynevezett lépcsőzetes meg­oldása tette lehetővé a kompro­misszum kialakítását A több mint egy hónapig tar­tó bányászsztrájk, amihez időn­ként más szakszervezetek dolgozói is csatlakoztak, hogy nyomatókot adjanak a bányászok követelései­nek és kifejezzék szolidaritásukat, az úgynevezett V. Köztársaság legnagyobb méretű munkásmeg­mozdulása volt, amelynek jelen­tősége nem merül ki az elért szo­ciális eredményekben. Politikai szempontból talán még nagyobb hatást ért ei a sztrájk, amely nemcsak Franciaország, de az egész világ közvéleményének fi­gyelmét ráirányította a De Gaulle- rendszer leggyengébb pontjára. Ebben a munkásmegmozdulásban, amely vitathatatlainul a dolgozók győzelmével végződött, megmu­tatkozott, hegy tulajdonképpen hol vannak egy tekinitélyi rendszer leginkább sebezhető pontjai. A sztrájk politikai jelentősége ab­ban van, hogy De Gaulle, aki még nemzetközi kérdésekben is rá tud­ja kényszeríteni akaratát — leg­alábbis különvéleményét — szö­vetségeseire, nyüt presztízs- veszteséget szenvedett a bányá­szoktól. De Gaulle ugyanis elő­ször azzal kísérletezett, hogy úgy­nevezett tekimtélyi módszerekkel próbálja megrendszabályozni a sztrájkolókait és elrendelte, hív­ják be katonai szolgálatra a sztrájkban részt vevő katanaköte- les bányászokat. Hamarosan kide­rült, hogy az elnök parancsának nem sikerült érvényt szerezni. Nem sikerült az a módszer sem, hogy kiéheztetésseü kényszerítik térdre a bányászokat. Igaz ugyan, hogy a kormány és a bányász­szakszervezetek között kompro­misszumos megoldásra került sor, mint említettük, a lépcsőzetes rendezés alapján, mégis a lényeg az, hogy a kormány egyezkedésre kényszerült, mégpedig azért, mert a több mint egyhónapos sztrájk során bebizonyosodott: nem rendelkezik azokkal az esz­közökkel, amelyekkel akaratát rákényszeríthetné a dolgozó tö­megekre, ha azok egységesen lépnek fed. A franciaországi sztrájk, politikai szempontból te­hát két vonatkozásban is fontos felismerésekre vezetett. Az egyik az, hogy a dolgozók egységes fel­lépése olyan erőt kölcsönöz a demokratikus jogokban, hogy azo­kat még egy tekintélyuralmi rend­szer is kénytelen respektálni. A másik politikai vonatkozása a kérdésnek körülbelül abban fog­lalható össze, hogy bebizonyoso­dott: milyen gyenge alapokon áll Franciaországban a De Gaulle személyes presztízsére feliépített rendszer. Ennek a vonatkozásnak egyébként a nyugati sajtó is nagy figyelmet szentel és több lapban is olvashattunk olyan kommen­tárt, amely megállapítja: túlságö. san is nyüt színen játszódott le De Gaulle tekintélyének megrongálá­sa. Márpedig az V. Köztársaság­nak ez a létalapja. ozgalmas események színhe­lye volt e napokban — és nyüván az lesz még jó ideig — az amerikai kontinens úgynevezett latin része, tehát Közép- és Dél- Amerika. A dél-amerikai orszá­gokban lejátszódó események, amelyeknek középpontjában egy sikerült és egy félig sikerült ka- | tanai puccs áll, visszavezethetők az Egyesült Államoknak arra a törekvésére, hogy közvetlen kato­nai módszerekkel próbálja útját állni az általános elégedetlenség­nek, s mint ahogy az amerikai la­pok maguk is hangsúlyozzák: a castroizmus, tehát a kubai for­radalmi szellem terjedésének. Ezek a jelenségek azért is érde­melnek fokozott figyelmet, mert kitűnik belőlük, hogy a Kennedy- féle látszat-demokratizmus, ame­lyet a Szövetség a haladásért elnevezésű segélyprogram se­lyempapírosába próbáltak csoma­golni, a használatban feltűnően rövid idő alatt teljesen megsem­misült. Kennedy szerette volna elhitetni a világgal, hogy az Egye­sült Államok olyan politikát foly­tat az amerikai kontinensen, amely a dollársegélyt bizonyos demokratikus feltételek megte­remtésével kapcsolja össze. Kide­rült azonban, hogy ez az álcázási manőver a gyakorlatban nem használható. Az imperializmus természetrajza olyan, hogy a de­mokráciának még leghalványabb polgári változatát sem tűri meg és kiütközik belőle a nyers erő­szak. Guatemalában az elűzött el­nök és kormánya semmivel sem szolgálta ki kevésbé a monopóli­umokat, mint az új katonai kor­mány. Csakhogy az amerikai mo­nopóliumok urai nem érezték elég biztonságosnak a polgári kor­mányzatot, félnek a népmegmoz­dulásoktól és hatásosabb garan­ciának tartják a nyüt katonai diktatúrát. Persze egy akkora or­szágban, mint Argentína, ennek a módszernek az alkalmazása már bonyolultabb De lényegileg itt is arról van szó, hogy a Guido-kor- mány mögött álló hadsereg, amely az amerikai érdekeket éppen úgy védelmezi, mint saját reakciós osztályérdekeit, közvetlenebbül akar beavatkozni a kormányzati kérdésekbe. A konkrét kérdés, amiről jelenleg szó van, a júniusi választások ügye. A polgári kor­mányzat, ugyancsak amerikai biztatásra szeretné megőrizni az alkotmányosság bizonyos látsza­tát, tartanak viszont attól, hogy a választásokon előretörnének a kommunisták és a peronisták, s ilyen körülmények között a jelen­legi irányvonalat nem lehetne fenntartani. A hadsereg nyomása a kormányra részben a figyelmez­tetés az úgynevezett amerikai li­berálisok felé, hogy ne játszanak alkotmányosdit egy olyan ország­ban, amelyben a lakosság túlnyo­mó többsége ellenük van. Ugyan­ekkor a hadsereg arra törekszik, hogy megakadályozza a válasz­tások megtartását vagy legalább­is olyan szűk területre korlátozza, amelyen a néphangulat ereje nem képes teljes nagyságában ki­bontakozni. Arról van szó, hogy a tartományi és parlamenti vá­lasztások helyett, júniusban csak elnökválasztást tartanak. A dél-amerikai reakciós erők mozgósításával egyidőben az Egyesült Államok tovább foly­tatja manővereit Kuba elszigete­lésére. A Karib-tengeri térségben úgyszólván napirenden vannak a provokációk, amelyekben ugyan közvetlenül különböző kubai el­lenforradalmi csoportok vesznek részt, de mindenki tudja, hogy az Egyesült Államokból mozgat­ják őket. Az Egyesült Államok kormánya az októberi válság ide­jén vállalt kötelezettségei elle­nére, továbbra sem tett le arról a szándékáról, hogy megpróbálja megfojtani a kubai forradalmi rendszert, s olyan kormányzatot létesítsen ebben az országban, amely nem a kubai nép érdekeit, hanem az amerikai monopóliu­mokat szolgálja. Paál Ferenc Hatálytalanították a kijárási tilalmat Szíriában Damaszkusz (Reuter) Damaszkusziban szombaton visz- szavonták a múlt hétfőn elrendelt kijárási tilalmat. A tilalmat, mint ismeretes, azért léptették életbe, mert Damaszkusziban a baathis­iskolákban. (MTI) Több mint 30 millió Lengyelország lakosainak száma Varsó A lengyel statisztikai hivatal közleménye szerint Lengyelország lakosadnak száma — a legutolsó adatok alapján — 30 483 600. Len­Amerikcti föld alatti nukleáris robbantás a nevadai sivatagban Washington (Reuter, AP) Az amerikai atomerő bizottság közlése szerint pénteken föld alat­ti nukleáris robbantást hajtottak végre a nevadai kísérleti terepen. Ez volt az ötödik amerikai nuk­leáris kísérlet az idén. (MTI) Bidaulték— és a nagylelkű francia kormány (MTI) Fogadás Helsinkiben a szovjet kormányküldöttség tiszteletére Helsinki (TASZSZ)

Next

/
Thumbnails
Contents