Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-04 / 79. szám
1983. április 4. 5 Csütörtök Néprajzi szakkör az Orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban Beck Zoltán tanár, a szakkör tagjaival megbeszélést tart. oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo Ifjúsági népitánc-csoportok és zenekarok bemutatója Tótkomlóson Erdemes-e tanulni? Kérdésünkre Roczkó Boriszláv, battonyai tsz-tag válaszol sógos hangulatot árasztó lakrészéA kulturális hónap befejező aktusaként március 31-én, vasárnap Tótkomlóson rendezte meg az orosházi járási, valamint városi művelődésügyi osztály a járási és városi KISZ-bizottság a népitánc- csoportok és zenekarok bemutatóját. A kul túrház zsúfolásig megtelt színháztermében az orosházi, a tótíkomlósi, a nagyszénási, a kar. doskúfi, a gerendási, a csorvási és a békéssámsoni együttesek mutat, táík be műsoraikat. A szépszámú közönség jói szórakozott, a színvonalas és szép műsorszámokat nagyja tapssal jutalmazta. A bemutatón szei’epeit együtt». Bek közül kiemelkedett a tótkom- lósi tánócsoport helyi gyűjtésből formált Cigánytánc és Lakodalmas c. műsora, az orosházi tánccsoport Orosházi Labdázó műsora, a tótkornlósi bendzsó- és citera- együttes és a kardoskúti népi zeaz egész nagy családban ő volt talán az egyetlen, aki szíve szerint is megértette ezt a célra törő köpök gazdát. Anyósa, Eszti néni csak szolgáta az urát, híven, zokszó nélkül, de anélkül is, hogy munkájában, elgondolásaiban, terveiben társa tudott volna lenni. A gyerekei puritán szigorúságot éreztek apjukban, elzár, koztak előle, gyöngeségeikkel és gyöngédségükkel anyjukhoz menekültek. A gazdatársai? Azt tartották róla, hogy magánakvaló ember. Tulajdonképpen nem volt egyetlen barátja sem. Még a rokonokkal is szigorú üzleti alapon tárgyalt: — könyörületből nem élünk meg, jól kell gazdálkodni. Igaz, a gyerekeit tisztességesen kitaníttatta, de azok inkább anyjukra ütöttek mind a hárman. Sanyi, az egyetlen fiú orvos lett, disznók, hordó borok mentek érte tartás fejében, míg középiskolás volt, de már egyetemista korában egy új ruhánál Eszti néninek kellett segíteni dugpénzzel, még. akkor is, amikor az öreg ötszáz pengőt adott a parasztszövetségi népfőiskolára. Ezt nem éreztette meg még a családja sem az öreg Varghában, hogy krajcáróskodik a gyerekeivel, jó komájától megtagad akár egy százpengős kölcsönt is, máskor meg csak úgy belenyúl a zsebbe és dobálja a százasokat. A Vargha lányok is elvégezték a négy polgárit, Annus, a kisebnekar játéka. A többi csoport szereplése is elismerést és dicséretet érdemeL A tánccsoportok és zenekarok járási bemutatója jó lehetőséget adott a csoportoknak arra, hogy összemérjék tudásukat, kicseréljék tapasztalataikat és tanuljanak egymástól. A találkozó elősegíti a kulturális igény kielégítését és az öntevékeny művészeti csoportok fejlődését A csorvási művelődési otthon építésénél Méri Imre 18 fős brigádja elhatározta: a munkát szeptember 20-ra, vagyis 10 nappal a határidő előtt befejezi, hogy az átadás időpontja előbbre hozható legyen. A Kecskeméti Épület- és bik ment előbb férjhez egy ügyvédbojtárhoz, ehhez a szelíd mamlaszhoz, aki végül is az Állatforgalminál kötött ki, ott jogtanácsos. Ügy élnek ók, mint a mézeskalács-boltban a babák. Az Isten se érti ezt. Vannak házasságok, amelyek valóban az égben köttetnek? Emberek, akik se nem jobbak, se nem rosszabbak a többieknél, s élnek egymással egy évtizedig, háromig, ötig is egyetlen koccanás nélküL Kati, a nagyobbik Vargha lány megvárta őt, hiszen már jegyben jártak, mikor megjött a behívó, a hosszú hadifogság. Csak negyvennyolcban tudtak egybekelni, amikor már az öreg Vargha megtört ember volt Különösebb baja pedig nem lett volna az új rendszerrel. Annyi történt csak, hogy Vértes borkereskedő fia jött ki egyszer gyűlést tartani a járási székhelyről és ő emlékezett erre a makacs antiszemita parasztra és az akkori idők nagy hevületében intemáltatta. Egy hót se telt bele, hazaengedték. Nem volt ő antiszemita, csak mint hegyközségi bírónak, komoly összezördülései voltak az öreg Vértessel, volt esztendő, amikor maguk értékesítették a borukat és a hegyközségi szervezkedés akkoriban nem ment olyasfajta hangok nélkül, hogy: — Nem adjuk a zsidónak! Minden párt az öreg Vargha mellé állt, Sanyi is telefonáltatott Pestről kétszer is, de Vargha Ütünk először nem is hozzá, haza, hanem Orosházára, az ottani mezőgazdasági technikumba vezet, ahol az iránt érdeklődünk, hogy merre felé találunk az orosházi vagy a mezőkovácsházi járásban olyan idén érettségiző levelező hallgatót, aki annak idején egyszerű termelőszövetkezeti dolgozó, ként iratkozot a technikumba. Kíváncsiak lennénk ugyanis, hogy miként becsülik szövetkezetében az ilyet? Felnyitódnak a nyilvántartási és az osztályozó naplók, ám a nevek mögött efféle foglalkozás megnevezések szerepelnek: személyzeti osztályvezető, állatforgalminál előadó, a mezőgazdasági osztály mim. katársa, üzemgazdász, Bamevál. nál raktáros és hasonló. Kérdőn pillantunk fel s már hangzik is a magyarázat: — A levezelő oktatás bevezetésekor, vagyis ezelőtt négy esztendővel bizony még éppen azok voltak fehér hollók a jelentkezők között, akiknek a technikum elvégzése a legkézenfekvőbb, legfontosabb — a termelőszövetkezetiek. Aztán már évről évre javult az arány. De ha már any- nyira szeretnénk olyat, aki negyedikes létére tsz-tag is, szívesen végigböngészik az egész névsort. A fáradság meghozza gyümölcsét; a battonyai Roczkó Boriszláv neve mögött ez áll foglalkozásként „tsz-fogatos”. • Robog a gépkocsi Orosházáról Battonyára. Óra sem telik bele, s már ott ülünk a fotóriporterrel a Klapka utca 6. számú ház barátLakatosipari Vállalat azonban közölte, hogy a téli anyagszállítási zavarok miatt csak két hónap késéssel tudja a tetőszerkezetet elkészíteni. A brigád most úgy határozott, hogy még ilyen viszonyok között is betartja a határidőt. Ferenc ettől kezdve magába húzódó emberré vált, sehova nem ment, s ahogy János hazajött a fogságból, a gazdálkodást is egészen ráhagyta, ő maga kinn heteit a présházban, a szőlészeti szakkönyweket bújta, meg a nemesített vesszőivel bajlódott. Egyetlen vitatársa ettől kezdve a veje volt, a gazda-veje. Takács János, akiről talán érezte, hogy nemcsak a rokoni kötelékek fűzik hozzá, hanem kicsit a tanítványi érzés is. De neki is csak hidegen, olyan „mit tudtak ti!” — módra magyarázott tervekről, gazdasági elképzelésekről és egy-egy rendedet kapcsán néha komor hangú jóslatokba bocsátkozott, mintha Takács János volna felelős az ország sorsáért, mintha 5 volna a kormány, az állam, a hatalom. — Na öreg, te most mit csinálnál? — nézett még egyszer apósa képére Takács János. — Tudom, kimexmél a szőlőbe, a présházba, bujdosásra. De én oda se mehetek. És ahogy apósa méltóságteljesen, kipödört bajusszal, mosolygó magabiztossággal visszanézett rá a képről, hirtelen úgy érezte, ha élne, most se tudnának ösz- szemelegedni, még ezekben a próbáratévő időkben sem. Elindult a konyhába, hogy megborotválkozzon. (Folytatjuk) ben, szemben a mindig mosolygó Roczkó Boriszláwal. A bemutatkozást követően az általunk tudott foglalkozását helyesbíti. Növényápolóként kezdte a battonyai Vörös Október Termelőszövetkezetben, nem fogatosként. Nem lényeges, ismeri el ő is, de Így pontosabb. Kérdésünkre, hogy mikor adta fejét tanulásra, így kezdi: — Annak idején apámnak 12 hold földje volt. Már akkor foglalkoztatott a gondolat, hogy nekifogok és megtanulom a földművelés tudományát. Már nős voltam, a feleségem tanult, hát nekem is csinálnom kellett valamit. Nyilván nem voltak kisparcellás céljaim, másként elég lett volna az apámtól örökölt paraszti tudás is. Igyekezetem szülői részről kezdetben nem a legbarátségosabb fogadtatásban részesült. Később azonban apám is egyre jobban megbecsülte tanulási vágyamat olyannyira, hogy anyagilag is támogatott ebben. Éreztem azonban, hogy tanfolyami szinten nem szerezhetem meg mindazt az ismeretet, amit a nagyüzemi gazdálkodás felé forduló embertől kora követel. Mikor megtudtam, hogy az Orosházi Mezőgazdasági Technikumban levelező tagozat létesült, nyomban felvételemet kéx-tem. Ez 1959-ben történt. Kezdetben Roczkó Boriszláv „csupán” jó rendű volt, de a harmadik évben már kitűnő. És ahogy Orosházán tanárai tájékoztattak bennünket, most, az érettségi előtt is kitűnő rendű. Közben természetesen dolgozott. 1960 tavaszán belépett a battonyai Vörös Október Termelőszövetkezetbe. Akkor történt, hogy a felfejlesztett területek szántásához kevés volt a traktoros. A gépállomás a termelőszövetkezettől kért embereket. Köztük volt Roczkó is. Me. net közben, a technikum mellett elvégezte a traktoros iskolát. Mikor idővel már kevesebb gépkezelő is elegendő volt, őt a növényápolókhoz vezényelték. Ez némileg nehezítette tanulását, mert amíg traktoros korában a gépállomás rugalmasan oldotta meg azt, hogy szombatonként beutazhasson konzultációra (az így kiesett munkanapot ugyanis vasárnap ledolgozhatta), addig növényápolókénf már nem volt ilyen előnyös helyzetben. Helytállása azonban így sem csökkent. Hirtelen átváltunk a jelenre és az iránt érdeklődünk, hogy eddigi tanulmányai alapján miként becsülik a tsz-ben, lehetőséget adnak-e ahhoz, hogy az eddig tanul, takat a szövetkezet javára a gyakorlatban gyümölcsöztethesse? Kiderül, hogy bizony évekig figyelembe sem vették és nem aknázták ki szaktudását. Most, néhány hete történt, hogy behívta magához az elnök és közölte, hogy mivel az idén befejezi a tanulmányait, megteszik brigádvezetőnék. Az eset után azonban nagy tisztújító közgyűlés volt a Vörös Októberben, s az új elnök tudtára adta, hogy állattenyésztési agronó- mus lesz, mivel ilyen csak technikumot végzett ember lehet. — így aztán égy csapásra megoldódott a probléma, szakképzettségemnek megfelelő helyen dolgozhatok — mondja félig jókedvűen, félig bánatosan Roczkó Boriszláv. Jelen öröme teljes, de, hogy azt ború is felhőzi még egy keveset, annak világos magyarázatát adja: — Nemcsak most, de az előző évek alatt is nagyon sokat tudtam volna segíteni ennek a. mi szövetkezetünknek a technikumban ta- tultak alapján. Kölcsönös haszonnal járt volna, hiszen a szövetkezet is, én is együtt fejlődünk ezáltal. Mi mindent nem jelentene nekem mostani, felelős munkámban, ha már hónapoknak, éveknek előtte beleláthatok a szövetkezeti élet belső szervezetébe, a dolgok számviteli, adminisztratív és egyéb összefüggéseibe. Itt hirtelen le is zárhatjuk ezt a beszélgetést, hogy nyomban megfogalmazzuk az ebből az esetből is levonható általános tanulságot: — Mennél több tsz-tagban kívánatos felkelteni az érdeklődést a tanulás iránt és a szakképzettségre szert tevőket már tanulásuk kezdetétől olyan értelemben is megbecsülni, hogy a vezetőség, tanulmányi szintjüknek megfelelő, azt segítő munkakörbe állítja őket. Ez elsősorban maguknak a termelőszövetkezeteknek az érdeke. Roczkó Boriszláv esete kitűnően példázza ezt Huszár Rezső Kedvesek, csinosak a tavaszi LEÁNYKA KALAPOK Filcanyagból Twillselyembő] 40—55.— Ft-ig 54.— Ft Gyapjúanyagból 71.— Ft 2171 Ambrus Pál Betartják a határidőt
