Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-28 / 98. szám
KÖRÖS TAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A „SVEJK" fi — Jaroslav Hasek emlékére — INFANTERISZT Jozef Svejk nem volt hős az első világháború csatamezőin. De ez az együgyűnek látszó, sokszor otromba humorú, csetlő-botló figura mégis megnyerte a maga csatáját. Az emberség -fegyverével legyőzte az embereket és népeket vágóhídra küldő „császári és királyi” bürokráciát, vakfegyelem, az ostobaság és a korrupció „fekete-sárga” világát. S amikor Berthold Brecht — 1940-ben — valóban ha t ásó. san akart tiltakozni a hitleri hódító hadjárat, a fasiszta tömegpusztítás ellen, az egyenruhába bújtatott, kis prágai kutyakereskedőt, a „Kehely”-hez címzett söröző törzsvendégét egyszerűen áthelyezte a második világháború, Prága náci megszállása körülményei közé. Svejk fogálommá nemesedett alakja nagy segítségére volt a nemrégiben nálunk is bemutatott Brecht-szín- műnek, mert a „derék ka- taná”-ban mindenki azt a kisembert látja és tiszteli, aki nem rakja zsebre a megaláztatásokat és az istennek sem dől be a demagóg szólamoknak. MIÉRT KAPHATOTT az éppen nyolcvan éve született — s negyven esztendeje halott — Jaroslav Hasek egyetlen regényének hőse örök helyet az olvasók tízmillióinak szívében? Miért lett ez a regény, amelyet nyomorgó, beteg írója be sem tudott fejezni és amelyet annyi üldöztetés érti végül is öt világrész népeinek egyik legkedvesebb olvasmányává? Azért, mert a „Svejk” a XX. század első évtizedei kisemberének csodálatos eposza és maga Jozef Svejk olyan szatirikus és mégis vonzóan megrajzolt típus, olyan „telitalálat”, mint Rabelais Pánté- gruel-je, Cervantes Don Quijote-ja, Swift Gulliverje. Hasek — a prágai külváros fia — felismerte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét, részt is vett (mint volt hadifogoly) a polgárháborúban, a szovjet hatalom oldalán. Tudta: a XX. század igazi hőse az öntudatos munkás, aki bátran küzd a népek szabadságáért, a természet megszelídítéséért, a háborúk okainak megszüntetéséért. Mégis, Svejkről irt könyvet, szatirikus hőstörrénefet erről a nem forradalmár, nem nagy távlatokban gondolkodó, de csúfondáros józanságú, kedvesen bölcs figuráról. Ugyanis tudta azt is, hogy a Lukas főhadnagyokkal, a Katz páterekkel, a Bret- schneider-féle sötét alakokkal szemben még sokáig szükség lesz Svejk és a Svejkek látszólag szelíd, valójában azonban meg nem alkuvó ellenállására. A „Svejk” egy messzire tekintő, forradalmár írónak olyan regénye, amely az élenjáró, leghaladóbb erők mellé szövetségesül hív, féllábbal ugyan még a múlt világában élő, de az igazságtalanságot, az embertelenséget, az öntelt butaságot mindenkor leleplezni kész kisembereket. „VOLT EGYSZER egy ember Budweisben...” Hány Vanek őrmester, s a többi hivatásos embemyúzó kénytelen meghallgatni az embemyúzást kigúnyoló svejki anekdotákat, mert két balkezű (és két ballábú) alárendeltjük olyan színesen, érdekesen adja elő azokat. Félelmetes irónia szikrázik ezekben a helyzetekben! HASEKNAK az lett a sorsa, hogy egy prágai „szegénykórház” szomorú szobájában, viszonylag fiatalon hunyja le a legnagyobb bajokban is vidáman csillogó, gunyoros szemét. Alkotó képzeletének szülötte, Svejk azonban ott küzdött — s nemcsak Brecht színművében! — a hitleri barbárság ellen, s ott küzd ma is a forradalmárok, a szabadságharcosok, a legjobb hazafiak oldalán. Nálunk — néhány esztendő alatt — több százezer példányban adták ki Svejk viselt dolgait, hallottuk kalandjait a rádióban, láttuk őt fővárosi és vidéki színházakban. Filmről, sőt a bábszínház pódiumáról is szólt hozzánk ez a legújabbkori mégis- hős, aki — Josef Lada és __ _____ Georg Gross rajzainak sevagy nem létező budweisi, Sídével is — megőrizte, s a jövőben is megőrzi emlékét a oseh nép, s az egész KÖLTŐK, VERSEK Vincze József: Vajnai László: Tovoszvárás Április —, te meg én Jaroslav Hasek Svejk-anékdota kezdődik így, hány szabálytalanul kacskaringózó történet, amelynek — első pillanatra így tűnik! — nincs köze ahhoz az eseményhez, amely- lyel kapcsolatban a bőbeszédű kutyakereskedő-kato- na elmondja azt. Aztán kiderül: miért is tálalta fel Svej künk a maga létező procskei, kratovi históriáit. Mert ezekben a történetekben mindig csődbe kerül az irigység, a hatalmaskodás, az önző gonoszság. S a tündér! humorú regény talán legtüneményesebib részei azok, amikor Biegler kadét, emberiség nagy írójának, a negyven éve elpihent, de bennünk, hálás olvasóiban elevenen élő Jaroslav Ha- sek-nak. Tavaszra vágyom, tavasz az álmom: tavasz, tavasz..;, Hozza a patak, rügy ahogy fakad, zöldellő róna, szerelmek csókja, ajkadon, ajkadon, tavaszom, az én tavaszom. Parádftirdő Ébli Katalin: Még a Iák is... Még a fák is megittasulnak, — érzik eljöttét valami újnak, tudják, hogy az élet medréből kiárad, s hogy zeng a tavasz, mint győzelmi ének. Még a szigorú fenyvesek is üdébb árnyalatot öltenek, s a patakok: az erdő lányai, a hegyek szeretői fénylő1 szemekkel néznek szemedbe, ha a Nap felkel, s ha a tavaszban eltévedve kóborolsz egymagad', az ég ezüstjében fennakad, mint pókhálóban, lelked és szavad. Itt csak ragyogni és örülni szabad, mert ha a táj szemünkben mást tatái, akkor harsogó színei lassan elhalkulnak, s hiába keresed lábnyomát, ösvényét a tavasznak, az újnak. Fűszál és harmatgyöngy-rengeteg, olyan szép reggel ez, olyan igaz, s egyszerű valóság, hogy két szerető egymásnak adta csókját és feljött a Nap, az éjszaka fekete kártyavárai összedőltek, s a frisskék magasságba, ünneppiros tetőnkről felszállt egy galamb. • Ö csodás madár! A határtalan szabadság fehér szárnyain repess! Mert a pókhálófedte ablakokat is pattanva kitárta a lelkesedés. • Es zúgnak a gyárak, és hidak szivárványívei köszöntenek, s a vonuló emberáradat élén, mint karcsú olajág, egy fehérruhás leány. Fekete hajában rőt virág. • Es körülöttünk a fénybetárulkozó város, és te, meg én. Békéscsaba. 1962. Polner Zoltán: Bekötő utak éneke Kyere fényű, lassú alkonyatban elballagnak az útépítők. Viszik lapátjuk csendjén haza a napot és a zengő időt. Orléa tagú földek közé zajosan beszakad a jelen. Kikönyököl a táj a fákra, csupa álmélkodó, szertelen őröm, amint a friss határnak szétkiáltja: a makadám út bő szelekben már nyújtózkodik, kis falu gyere s kedvét bámuld! Párolgö hajnali szavakkal jöjjetek derűs téesz-tagok, fogjatok kézen, mint vig kölyköt és mindenkinek mutassatok. Antal Gábor fii 'töjSlíSfc» I A T A L O K írta: Gyimesi Ferenc Az idős özvegyasszony arra lett figyelmes, hogy szokatlan hangok hallatszanak ki a fürdőszobából. A mérnök úr már elment, Juditka mosdik. De mi baja lehet? Odacsoszogott a fürdőszoba ajtajához és behaUgató- zott. Először sőhajtozás, azután nyögés, rögtön utána pedig öklendezés hallatszott odabentről. Az idős nő ijedten bekopogtatott. — Hányingere van, Juditka? A hangok abban a pillanatban megszűntek, de választ nem kapott. Csak hallotta, hogy a kulcs megfordul a zárban. Benyitott. Judit, a másik albérlője, a fűtőtesthez támaszkodva állt és két tenyerét homlokára szorította. Csak nadrág és melltartó volt rajta. Haja föl van kötve egy fehér kendővel, vállán, karján még csillogott a viz, ahogyan a mosakodást abbahagyta. Arca egészen fehér volt, szeme karikás a rosz- szulléttől. Felsőteste még most is rángatózott. — Mi történt? — kérdezte részvéttel, de szigorúan az idős hölgy. — Jaj, Irma néni, nagyon rosszul érzem magamait — sóhajtotta Judit — Ha hánynia kell, menjen a vécébe. Beszennyezi a fürdőszobát A leány csak fejét ingatta, hogy nem kell hánynia. — Szagoljon parfömöt, attól elmúlik a rosszulléte, Judit erre is csak fejét rázta. Azután törülközőjéért nyúlt és mellére fogta. A mozgástól mintha meggyorsult volna a vérkeringése. Kissé élénkebben lélegzett <— De mégis? — kérdezte szigorúan a háziasszony. — Elrontotta a gyomrát? Nem evett romlott húst vagy mo- satlan gyümölcsöt? — Parízert vacsoráztam — mondta Judit halkan. — Akkor attól — bólint- gatott az idős asszony. — Melegek vannak, ilyenkor nagyon meg kell nézni, hogy mit vesz az ember. — Néhány másodpercig vizsgálódva nézte a leány arcát, azután kifelé indult. — Ne tessék egészen becsukni az ajtót — szőtt utána Judit. Alig várta, hogy magám maradhasson. Még nem érezte jól magát. Térde még remegett, s bizonyos időnként hideg borzongást végig a testén. De már sietni kellett. Gyorsam. mosakodott, hogy minél előbb kimehessen a fürdőszobából. Érezte, hogy a szagoktól ismét fölkavarodik a gyomra. Másnap reggel, amikor Judit mosakodott, a házi- aszony hallotta, hogy nyitó- dik a fürdőszoba ablaka. Pedig reggel még hűvös volt, nem volt tanácsos nyitott ablaknál meztelenre vetkőznie egy nőnek. Valami nem tetszett neki a leány viselkedésében. Tegnap is nyitva hagyatta az ajtót. Most pedig egyenesen a reggeli hideg levegőt engedi magára. Óvatosan az ajtóhoz lépdelt és figyelt. Igen, pontosan úgy, mint tegnap reggel... Csak most úgy hallatszik, mintha a leány a szájára szorítaná a kezét. Azután a víz locsogása elnyomott minden más hangot. A locsogásból ki lehetett venni, hogy Judit gyorsan, kapkodva dobálja magára a vizet. S utána megint azok a kellemetlen hangok. Ez a leány nagyon gyanús. De csak másnap tette szóvá a dolgot, amikor Judit megint nyitott ablaknál mosakodott. Kíméletlenül rákopogtatott a leányra. Judit kis rést nyitott az ajtón. — Nem tudom, de a mérnök úr mostanában olyan erős kölnit használ... Ügy — Tessék? — szólt ki Ju- látszik, még nincs egészen dit rendben a gyomrom. — Meg fog fázni, gyermekem. — Sietek, hogy ne fázzam. — De miért nyit ilyenkor ablakot? A háziasszony erősen belenézett a leány sápadt, félénk arcába. — Igen — mondta kurtán. Azzal megfordult és
