Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-28 / 98. szám
BIRSALMA Híres művészek vendégszereplése Békéscsabán 1913-tól 1930-ig z otthoniakról nemigen vett tudomást. Ha faggatták, mi újság, hallgatott és mosolygott. Lenézően. Eset. leg végigmérte egyszerű családját: hallgatag apját, örökké körülötte sürgölődő anyját, s munkájából hazatérő, bütykös ujjaival cigarettát sodorgató bátyját... Néha, csak úgy váratlanul megszólalt: „Nálunk az egyetemen” — természetesnek vette, hogy olyankor mindenki elnémul. — Nálunk az egyetemen — s dőltek belőle a szavak. Hazai nyelvjárását régen elhagyta már. Valami kellemetlen, affékta vontatottság érződött előadásmódján. — Nálunk az egyetemen — sorolt soha át nem élt diákkalandokat, amiknek semmi köze sem volt a valósághoz, de őhozzá sem. Édesapja maga elé nézett ilyenkor, s mosolygott Anyja ölbeej- tette eres kezét, s nagy szemekkel gyönyörködött benne. Bátyja elgondolkozva 6zórogatta a dohányt a cigarettapapírba ... „N álunk az egyetemein”... Amikor maga maradt, félelem rohanta meg: — Mi lesz az egyetemen a matézis utóvizsgával!? — A szünetre hazahozta a jegyzeteket; néha elő is vette, lapozgatott bennük, de a komoly tanuláshoz már nem volt ereje. Pedig a család lábujjhegyen járt olyankor. Ha valaki benyitott, ráncolt homlokkal nézett rá, mint a nagy tudós, akit kísérletezései közben zavarnak meg-.. Letelt a szünet Anyja egész nap sürgött-forgott Gyönyörűen kivasalta fehérre mosott ingeit. Sütött kacsát meg kalácsot, s ő maga is csomagolta össze. indulatosan elcsoszogott. Most már biztos volt benne, hogy nem téved. Azok a reggeli rosszullétek. A hányingerek. És nem bírja a szagokat. A fürdőszobában reggelről reggelre fölkava- rodik a gyomra. Emlékszik, ő a melegedő zsír szagát nem bírta. Más szemében ezek a legárulkodóbb jelek. A fiatalasszony egy darabig szégyenlősen titkolja még az anyja előtt is, de azután már hiába a titkolózás, mindenki látja, hogy mi a baja. De egy leánynál! Istenem, megáll az ember esze. Lám, hogyan megjárhatja az ember. Pedig mennyire megválogatta az albérlőket. A mérnök úrról az első pillanatban látta, hogy sohasem lesz baja vele. ötvenéves, komoly úriember, aki kénytelen volt vidéken hagyni családját, míg megfelelő főbérletet talál. A többi jelentkezőt, különösen a sok fiatalt, egymás után elküldözgette, mert nem volt bizalma irántuk. Csak úriember vagy úrinő számára volt kiadó a szoba. Akik értékelni és becsülni tudják a régi, drága bútorokat, a szőnyegeket, a disztingvált környezetet. Ezt a leányt — most először nem Juditkának nevezte magában — ismerősök ajánlották. Jól nevelt, szolid, vidéki leány. — Nézd, kisfiam, ezt a birsalmát neked tettem él, ez volt a legnagyobb. Odatette az asztalra. Szép, nagy birsalma, illata betöltötte a szobát, s összekeveredett a frissen vasalt fehérnemű meg a sült kacsa illatával. Fölvette elegáns felöltőjét, kezébe a bőröndöt. Mesterkélt, de könnyed pózzal elköszönt. Egy pillanatra meglegyintette valami, ahogy ősz apjára nézett, aztán bélül, valahol nagyon mé lyen vállalt vont Megcsókolta anyját, apját, bátyjával kezet fogott, s megindult az állomásra. Az anyja egészen a sarokig kísérte, onnan nézett utána... Amint befordult az első sarkon, kilátástalannak ér. zett mindent. Alig húszéves büszke teste szinte összegörnyedt. A sportszatyor húzta a vállát, s a bőrönd nehézzé vált a kezében. — Mi lesz az utóvizsgán!?... „Nálunk az egyetemen”... — jutott eszébe... — igen, otthon tudok „vizsgázni”... az egyetemen nem mondhatom, hogy „nálunk otthon”... Megváltotta a jegyet, s újra kihúzta magát, s kereső szemmel, de fölényesen, mint egy külföldi utazó, sétálni kezdett a kocsisor mellett Csinos fiatal lánycsoport viharzott el mellette, s hangosan, vidáman, erőteljes frisseséggél helyet foglalt magának az egyik kocsiban. Könnyűvé vált kezében a táska. Mindent feledve indult arra felé, az előre nem látott izgalmas utazás járt az eszében... A forgalmista magasba emelt jobb karja zöldet jelzett. — Pista, kisfiam!! ...— hallott hirtelen egy elfulladt hangot Megfordult. Az anyja bukdácsolt zihálva a sínek között... — Kisfiam... tűzbe teszik a kezüket érte. Befogadta. Nem is volt vele semmi baj. Este mindig időben hazajött. Otthon csendes volt, rendes, udvarias. És hogyan spórolt! Még enni is alig mert, pedig nem kellett hazaadnia a pénzét. Egyszer kíváncsiságból beletekintett az éjjeliszekrényen felejtett takarékkönyvébe. Annák jó néhány hónapja, de már akkor tizenkétezer forintja volt a takarékban. Amellett divatosan öltözködött és bájos, gondozott volt mindig. Ahogyan mondani szokták: maga a földre szállott angyal. És most tessék. Hát lehet valamit is adni a látszatra? Hiába, minden mai fiatal egyforma. Túlságosan szabadon gondolkoznak. Fity- tyethánynak az előítéletekre, és ki akarják élvezni a fiatalságukat. Az ilyen fiatal lányok nem félnek, mert ha valami baj éri őket, a törvény mindent megenged nekik. Hát csak engedjen. De az ő lakásában egy bűnös leány nem tartózkodhat. De még nem szólt Juditnak. Jobbnak látta, ha előbb a szüleit értesíti. Megírta nekik, hogy mi a gyanúja. A világért sem akar rosszat feltételezni róla, de jobb, ha óvatos az ember. Nem hagyná nyugton a lelkiismerete, ha nem a birsalma, otthon felejtetted a birsalmát!... — Ugyan, mutter, nem tudom, mit nyomja magát azzal az almával!... Kikapta a kezéből és felugrott a vonatra. Lassan gördült ki a szerelvény. Ott állt még az anyja, nehezen szedte a levegőt. A kendőjével megtörölte a homlokát meg a szemét — Az én fiam volt... EGYETEMI hallgató Pesten — fordult lelkendező büszkeséggel a vonat után bámészkodó forgalmista felé... Az ráemelte gyulladásos, vörös szemét, megvonta a vállát és lassan befelé indult ... teljesítené a fiatal gyermek szülei iránti kötelességét és nem hívná fbl figyelmüket időben az esetleges bajra. De nem kapott választ a levélre. Két hétig várt, de sem levél, sem a szülők nem érkeztek meg. Ez a bűnös közömbösség most már végképp fölháborította. Elhatározta, hogy maga önt tiszta vizet a pohárba. Miatta legyenek olyanok a mai fiatalok, amilyenek akarnak, de az ő lakását nem érintheti tisztességtelenség. Délután alig várta, hogy Judit hazajöjjön. Rögtön berontott a szobájába. — Gyermekem, az utóbbi időben maga nekem nagyon gyanús — támadt mindjárt a meglepődött lányra. — Mondja, nem állapotos maga? Judit szégyellősen lesütötte szemét, halvány arca egészen elpirult. — De az vagyok — vallotta be halkan. — Jóságos ég! — csapta össze kezét rémülten az idős hölgy. — Szóval, mégsem tévedtem. Ilyen fiatal leány... és ekkora tisztességtelenséget! — Irma néni... — kezdte hebegni Judit, de látta, hogy az idős nő rá sem hederít szavaira a szörnyülködéstől. — Irma néni — kezdte újra —, azért nem vagyok tisztességtelen. Ház A három-négy évtizeddel ezelőtti vidéki kisváros, — mint amilyen abban az időben Békéscsaba is volt, — életének mindennapi egyhangúságát gyakran egy-két hétig is felbolygatta, ha egy-egy országos hírű művész látogatott el vendégfellépésre. Ahogyan a múlt század utolsó évtizedeiben vagy a századforduló éveiben is nemegyszer tapsolhatott a csabai közönség a legkiválóbbak; Fáy Szeréna, Blaha Lujza, Jászai Mari vagy Molnár György nagyszerű ala- kitásainak, éppúgy a későbbi korszakokban is többször ellátogattak körünkbe színészi kiválóságok. A Csabán éppen szezont tartó színigazgató, ha néhány előrom hónapja asszony vagyok. — Micsoda? — esett egyik ámulatból a másikba a háziasszony. — Mit beszél maga, gyermekem? — Azt, hogy férjes asz- szony vagyok. Az idős nő arcát vér öntötte el a haragtól, amiért így kijátszottak. — És ezt miért nem mondta meg nekem, hogy még időben fölmondhattam volna magának? — kérdezte veszekedve. — Éppen ezért, Irma néni — felelte Judit, és most már mosolyogni is mert egy kicsikét. — Nem akartam, hogy azt higgye, hogy majd idehozom a férjemet is. — Úgyis ez lesz a vége! — sikított föl az idős hölgy. — Ez így szokott lenni. Férj- hezment, jön a gyerek, nem férnek el a kis szobában. Majd jön a kiigénylés. Elveszik az én lakásomat. Földönfutóvá tesznek! Ilyenek a mai fiatalok! — De Irma néni — akarta csitítani Judit, de a háziasszony a fejét fogva kiszaladt az ajtón. Judit néhány pillanatig várt, azután utánaindult, hogy megmagyarázza neki a dolgot. De az ajtóig sem ért még, amikor az idős nő fölindultán visszaszaladt a szobába. — Kisasszony, október adásra lekötött egy-egy vendégszereplőt, már jó előre külön plakáton hívta fel a figyelmet a nem mindennapos eseményre. Az eredmény — mely telt házakban jutott kifejezésre , nem is maradt el. A tárgyalt időszak másfél évtizede alatt nem kevesebb, mint 53 vendégjátékról tudunk, — ezek legkiemelkedőbb mozzanatait kívánja e kis cikk bemutatni. A vendégművészek többsége a Nemzeti Színház (gyakran örökös) tagja volt, amely tagság már önmagában is kezeskedett az alakítás várható magas színvonalát illetően. Bár az első világháború az ország színházi életében is jelentős mértékben éreztette negatív hatását, Békéscsabán az 1914—15-ös esztendőt mégis három kiváló művész bemutatkozása tette felejthetetlenné* Elsőnek Beregi Oszkár neve kerülhet említésre, aki mindkét évben vállalt itteni fellépést. Először a Kísértetek-ben ragadtatta tapsra a közönséget, majd a következő évben már három darabban is szerepelt. Ami Hegedűs Gyulá-nak, „a magyar színjátszás egyik legnagyobb büszkeségének” kiváló alakításait illeti, azt legékesebben a helyi újság színikritikusának véleménye kommentálja: „Hogy Hegedűs Gyula hogyan játszik, arról mi alig merünk írni. Impressziónk az, hogy Hegedűs egyáltalán nem is játszik. ö egészen komolyan végigéli a darabot.* Kilry Klára a könnyűzenés műfaj magas színvonalú tolmácsolásával aratott megérdemelt sikert. Ezután hosszabb szünet következett a vendégjátékok sorában, ugyanis a háborús és gazdasági bizonytalanság még a legvállalkozóbb szellemű igazgatót is elriasztotta nagyobb kockázat viselésétől. A majd egyévtizedes pauzáért viszont bőkezűen kárpótolta az 1923-as év a csabai színház- látogatók. Olyan nevek egész sora fémjelezte ezt az évadot, melyet méltán irigyelhetett a legnagyobb vidéki színházak bármelyike. végére fölmondtám a lakást. Egy pillanattal sem maradhat tovább. Judit megint mosolyogni próbált. Barátságosan megfogta a háziasszony karját és nehezen leültette egy székre, ö is leült vele szemben. — Rendben van, Irma néni — mondta nyugodt hangon. — Elfogadom a felmondást. Csak az a kérésem, hogy november tizenötödikéig maradhassak. — Egy pillanatig sem elseje után — vágta oda az idős hölgy hajlíthatatlanul. Azzal fölpattant, mint aki nem hajlandó tovább tárgyalni. — De Irma néni! — ugrott föl Judit is. — Tessék meghallgatni. Tizenötödikén költözhetünk be a saját lakásunkba. — Miféle saját lakásba? — nézett vissza haragosan és hitetlenkedve a háziasz- szony. — A saját szövetkezeti lakásunkba — felelte Judit. — Akkorra készül el. Az idős nő nem válaszolt. Kissé megenyhült tekintettel végignézett Juditon, azután még mindig duzzogva kícsoszogott a szobából. Míg ment a saját szobája felé, egyre csak ezt hajtogatta magában: Ezek a mai fiatalok... Ezek a mai fiatalok P. Márkus Emília nyitotta meg a sort. A nagy esemény híre lázba hozta a közönséget, — a jegyek már elővételben elkeltek. A szerencsés „jegytulajdonosok” a női lélek sokféleségének mesteri ábrázolásában gyönyörködhettek öt felejthetetlen estén át. „A művésznő tüneményes és minden bírálaton felül álló kivételes tehetségét” valamennyi alkalommal szűnni nem akaró taps kísérte. Alig néhány nap múlva újabb illusztris vendéget köszönthetett városunk Bajor Gizi személyében. Bár mindhárom alakítása kiváló volt, sikere mégsem vetekedhetett Márkus Emíliáéval, — bár ebben talán újabb nagyhírű vendégművészek Csabára jövetelének a híre is közrejátszhatott. Odry Árpád három különböző szerepkörben alakított, mindegyikben hírnevéhez méltó kiválósággal. Különösen a Hamlet címszerepében érvényesült nagyszerűen tökéletes beszélőművészete, újszerű felfogása, de mint „ellenállhatatlan szalonhőst, ötletes intrikust” is megismerhette közönségünk — a „Nők barátjáéban. Viszont „jóból is megárt a sok* — tartja a közmondás, amely ezúttal színházi vonatkozásban is beigazolódott, hiszen alig 1 hónap leforgása alatt Rózsahegyi Kálmán volt a negyedik híres vendégszereplő. Bár Rózsahegyi különösen népszerű volt Csabán, és ezúttal is két parádés szerepében lépett színpadra, mégiscsak „elképesztően kevés” közönség jelent meg az előadásokon. Mindez azonban a szezon végi hangulattal, a gyors egymásutánban következett színházi élményekkel, semmint vendégünk művészetének el nem ismerésével magyarázható. Az 1925-ös évad szenzációja Rákosi Szidi fellépése volt. A vendég kedvéért a rendes esti műsor mellett mindkét alkalommal színre került a Táncos Tar Veronika című egyfelvo- násos darab is, amelynek címszerepe a legjobb alakításai közé tartozott. Rózsahegyi Kálmán is kárpótolva érezhette magát a békéscsabai közönség részéről őt négy évvel ezelőtt ért méltánytalanságért, amikor 1927 januárjában négy előadásban vállalva szerepet, valamennyi alkalommal zsúfolt nézőtér és lelkes ünneplés fogadta alakításait. A kőszínházi építkezés megkezdésének 50. évfordulóját is ünnepélyes keretek között* — több neves fővárosi művész meghívásával — tette emlékezetessé a Színügyi Bizottság. Az 1927. május 7-én lezajlott díszelőadáson három vendégművész játszott Kiss Árpád társulatával: Bartóky József (helyi szerző) darabjában, a „Zsuzsidban Pataky József, míg az ezután bemutatott „Vén gazemberében mellette Tasnády Ilona és Rózsahegyi Kálmán alakította a vezető szerepeket. A prózai műfaj kiválóságai mellett többször gyönyörködhetett közönségünk zenés darabban is a legjobbak, a legnépszerűbbek játékában. Ezek közül is kiemelkedik Fedák Sári 1929- es békéscsabai szereplése, mely csak tovább növelte népszerűségét. Mindkét alakítása frenetikus sikert aratott. A zsúfolt ház közönsége alig tudott betelni a szebbnél-szebb dallamok nagyszerű előadásával, — a számos ismétlés ellenére is. Egyének mellett gyakran egész társulatok is vendégszerepeltek. így a Nemzeti Színház, a Belvárosi Színház kisegyüttesével, az Operaház stag- gione-társulatával többször megfordultak neves művészek Békéscsabán. A 10-es és 20-as évek „vendégjárásából” is következtetni lehet városunk színházi életének élénkségére, változatosságára, — mely a hasonló vidéki városok között előkelő rangot biztosított magas színvonalával. Papp János Temyák Ferenc »»WWXIIWlUUMaB fil/wiiiKA_ Fagyosszentek A falu mindennapos életével foglalkozik ez az új magyar film, mely a hasonló témájú filmek közül frisseségével, elevenségével tűnik ki. (Bemutatja a dévaványai Kultúr Mozi április 28-tól május 1-ig), nmUHWWMMMHMVHmMMmMtMHMMWMmMmmHHHM