Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-26 / 96. szám

M63. április 26. 2 Péntek Még: mindig* van ilyen... tanulságos panasztevés tanú­ja voltam a minap egy is­merős táraságban. Nem hivatalos emberek ültek együtt, inkább ba­rátok, akik általában közük egy­mással legbensőbb gondolataikat is. Képzeljétek milyen anakroniz­mussal találkoztam tegnap, mondta az egyik fiatalember, aki egyébként tehetséges irodalmár hírében áll megyeszerte. Megun­tam ezt az ide-oda csapódást. Tudjátok, megnősültem és csalá­dot szeretnék alapítani. Elhatá­roztam hát, lehorgonyzók végre egy helyen, s ott jól bedolgozom magam. Technikusi képzettségem van, bár ebben a munkakörben 1953 óta csak egy évet dolgoztam. Olvasok újságot, ismerem a párt és a kormány politikáját. Mindig elolvasom a vezetők beszédeit és egyet is értek azokkal. Amit ők mondanak, igaz. Erről naponta az élet győz meg. No, hogy ne kanya­rt tsam túl hosszúra a bevezetést: mindezek alapján úgy véltem, he­lyesen cselekszem, ha a képzett­ségemnek megfelelő beosztásba kerülök. Ez egyébként nekem is hasznosabb lenne. Hallottam, hogy a tanács mű­szaki csoportja technikust keres. Jelentkeztem. És tudjátok mi volt a fő kérdés, amivel fogadtak? Hogy párttag vagyok-e? Csak he­begni tudtam: nem, s máris féltet­ték a másik, szinte mentő kér­dést: de ugye KISZ-tag az elv- társ...? A mondat végére szinte oda hangsúlyozták, hogy „leg­alább”. S mikor mondtam; nem volt még lehetőségem belépni a KISZ-be sem, egyszerre hidegebb színezetűvé, hűvösebbé váltak a további kérdések. Bennem pedig olyan idegesség kezdett vibrálni, hogy szerettem volna odakiáltand: „Maguk még mindig itt tartanak, nem olvasnak újságot!?” ,17 ért mi köze van az én techni­1 x kusi felvételemnek ahhoz, hogy párttag vagy KISZ-tag va­gyok-e? Ha nem vagyok egyik sem, akkor már nem lehetek jó technikus, hiszen kitüntetéssel vé­geztem...? Miféle bizalom az, ahol attól teszik függővé a számbajö- hetőségeí, hogy az illető tagja-e már „legalábbis a KISZ-nek?” Látni lehetett, hogy — nem indokolatlanul — a velünk érző ember igazságszeretete lobogott technikusunkban, ahogy előadta az esetet. Majd kissé megnyugod­va hozzátette: Igazán nem va­gyok egy minden kákán csomót kereső ember, de hát, ha felven­nének is történetesen, sokáig ben­nem élne még ez a bizalmatlan fogadtatás és nem is érezném ott jól magam... Az igazság kedvéért hozzá kell tenni ehhez a történethez, hogy noha az illető valóban nem KISZ- tag, s a párttagságtól még mesz- szebb áll, azért társadalmi mun­kában sokat dolgozik a KISZ-nek. Plakátokat fest, s ő készít a KISZ- tábor homlokzatára most egy nagy vasemblémát. A z emberek többsége manap­1 ság a napi termelőmunká­ján túl is így vagy úgy részt vesz a kor nagy mozgalmi áramlatá­ban. Ha mással nem. hát lakása környékének szépítésével, vagy különböző gyűléseken, kiállításo­kon, rendezvényeken való megje­lenésével, s akarva akaratlanul formálódnak bele az új típusú em­ber tulajdonságai. S, ha egy ilyen, ma mái- meghökkentő jelenséggel találja magát szembe, bizony nem erősödnek tudatában ezek a tu­lajdonságok. Ellenkezőleg, minél több ilyen jellegű hibát lát a po­litika végrehajtásában, annál in­kább felötlik benne a kérdés: hogyan lehet az, hogy itt a kör­nyezetemben egészen mást tapasz­talok. J/ annak más példák is a bi­zalmatlanságra. Néhány he­te például egy nagyon színvona­las tsz-páriszervezeti taggyűlésen megbírálták X. elvtársat, aki egy­szerűen nem fogadta el felettesé­nek a kinevezett főkönyvelőjét és ezit széltében-hosszában hangoz­tatta is. Azért nem értett egyet kinevezésével, mert az illető, szár­mazását tekintve messze állt a dolgozó osztályoktól. A főkönyve­lő az eset után mélyen megsértve monda a vezetőségnek: Ügy lá­tom, csak beszéd az, hogy a mun­ka számít nálunk, nem is válla­lom el ezt a beosztást... A párt- szervezet közbelépésén múlott,' hegy helyes., a -párt politikájának megfelelő mederbe alakuljon a vita. S el kell mondani, hogy a főkönyvelő azóta is kitünően lát­ja el a feladatát. /Vem apró ügyek ezek. Már- csak azért sem, mert hiszen a kicsi bajból lesz a nagy, ha nem akadályozzuk meg elburjánzását. S ezúttal nem is az az érdekes, hogy teszem azt, a megye csak­nem 300 szövetkezetében csak tízben vannak olyan hibák, hogy még mindig idegenül nézik a nem osztálybeliek brigádvezetőkké választását, hanem hogy egyálta­lán vannak ilyen jelenségek. Mert vannak és hiba lenne az is, hogy mivel nem ez az általános, ezért hát elhallgatnánk létezésüket. ^ párt VIII. kongresszusa le­szögezte, hogy a becsületes pártonkívüü bármiféle tisztséget viselhet, kivéve a pártfunkciókat. 206 ezer forint értékű könyvet vásárol a MÉSZÖV a falusi könyvtáraknak A Szövetkezetek Megyei Szövet­kezeti Központja minden évben nagyobb értékű új mezőgazdasági szakkönywel segíti a községi 'könyvtárakat úgy, hogy az évi tisz­ta nyereség 0,5 százalékát a falusi könyvtárak bővítésére fordítja. 1961—62-ben csaknem 400 ezer fo­rint értékű könyvvel gyarapította a MÉSZÖV a megye számos köz­ségének könyvtárát. Az idén 206 ezer forint értékű mezőgazdasági szakkönyvet és szépirodalmi könyvet ajándékoz a községi könyvtárak részére a Szö­vetkezetek Megyei Szövetkezeti Központja. b. r. Az, hogy valaki technikus akar lenni, mert ilyen képesítése van — örüljünk, hogy rájött arra: ebben a munkakörben válhat a társa­dalom hasznosabb tagjává. Más­részt: ha valakit rátermettségénél fogva brigádvezetéssel, sőt fele- lősebb munkakör betöltésével bíznak meg származásától függet­lenül — ez szintén egybeesik pártunk politikájának végrehajtá­sával. S aki a megváltozott gaz­dasági es társadalmi viszonyok meg nem értéséből fakadóan apoli. tikus éberséggel féltett kérdések­kel olyan érzéseket ébreszt az em­berekben, hogy „úgy látszik itt lent revideálják a Központi Bízott, ság határozatait”, az, ha nem akarja is, árt a párt politikájá­nak. Ezért hát nagyon helyes, ha meghallgatjuk és meg is szívlel­jük azokat az elejtett megjegy­zéseket, észrevételeket és bírálato­kat is, amelyeket egymás között beszélgetve mondanak el az em­berek. Varga Dezső NAPTAR 1963. április 26. 100 évvel ezelőtt, 1S63. április 26-án született Amo Holz né­met irodalomkritikus és költő, akinek John Schlaf fal közösen írt novelláskötete majd drámá­ja a naturalizmust (az az iro­dalmi irányzat, amely a valóság fényképszerű ábrázolására tö­rekszik, sőt egyes elszigetelt, durva külső jelenségeket igyek­szik bemutatni) indította el. Költészetében eldobta az addigi formákat és a belső ritmusú szabadverseivel az expresszio- nizmus és a miszticizmus felé mutatott irányt. Arno Holz De­165 évvel ezelőtt, 1798-ban e napon született Eugene lacroix (ejtsd: Dölakroá) francia festő, a múlt századbeli ro­mantika legnagyobb mestere. Az első volt, aki a keleti világot ábrázolta a modern festészetben (Konstantinápoly bevétele). Történeti képei drámai erejűek (A szabadság a barikádokra ve­zeti a népet). Szépművészeti Múzeumunkban őrzik a Villámlástól megriadt ló című művét. Kitűnnek a párizsi Luxemburg-palo- táfoan lévő festményei, a Hamlethez és a Fausthoz készült il­lusztrációi. Háromkötetes naplója 1944-ben magyarul is meg­jelent. r lljabb leleplező adatokat közöltek Kurt Becher volt SS-tábornokról, Magyarország kirablójáról Az £. M. 44. Állami Építőipari Vállalat (Budapest V., Kossuth Lajos tér 13—15,) azonnal felvesz ács, állványozó, kőműves szakmunkásokat, valamint KUBIKOSOKAT és SEGÉDMUN­KÁSOKAT. Szállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Munkaruhát 6 hónapig nem adunk Szerszám szükséges. Ta­nácsigazolást kérünk. Munkahelyek csak Budapesten. 143 Bonn „Kurt Becher volt SS-tábornok, aki ma százmilliós vagyonnal rendelkező gabonakereskedőként él Brémában, és akinek 1944-ben oroszlánrésze volt Magyarország kirablásában, Himmlernek és Eichmannak volt a jobbkeze és magyarországi szereplése előtt is tevékeny részt vett Lengyelor­szágban és a Szovjetunió meg­szállt területein folytatott tömeg- mészárlásokban” — jelentette ki Bonnban a nemzetközi sajtó kép­viselői előtt egy svájci és egy amerikai újságíró, akik hangsú­lyozták: fel kell hívni a nyugatnémet és az egész nemzetközi köz­vélemény figyelmét arra a tényre, hogy Becher ma is há­borítatlanul él Brémában és mindezideig semmiféle eljá­rást nem indítottak ellene. Bechert, aki 1944 tavaszán SS- ezredesi rangban érkezett Buda­pestre 1945 elején léptették elő SS-tábornokká, éppen a magyar- országi „érdemei” megjutalmazá- saként. (Szorosan együttműködött Eichmannal. Eichmann a deportá­lások lebonyolítását intézte, Be­cher a Weiss Manfred-művek ak­kori tulajdonosainak a Chorin, Mauthner és Kornfeld-családo'k- nak a megzsarolásával megkapa­rintotta az SS számára a magyar ipar kulcsfontosságú vállalatainak részvénytöbbségét.) Becher irányította 1944 őszén és telén azt a nagyszabású rablóhadjáratot is, amelynek során az SS — Szálasi nyila­sainak tevékeny közreműkö­désével — Németországba hurcolta a magyar gyárak berendezését, a magyar állat- állomány nagy részét és szá­mos értékes műkincset a ma­gyar múzeumokból. Ötvenötezer zsúfolásig megrakott vasúti teherkocsival és 370 dunai hajóval szállították ki az ország­ból az összesen több mint 13 mil­liárd svájci frank értékű rabolt holmit. Ennek az egész akciónak a lebonyolítását Becher szervezte meg. Kurt Emmenegger svájci újság­író, a Sie und Er című folyóirat munkatársa a bonni sajtóértekez­leten elmondotta azt is, hogy Be­chert szoros baráti kapcsolat fűz­te Fegeleinhez, Hitler későbbi sógorához. Becher Fegeleinnel együtt te­vékenyen részt vett a meg­szállt szovjet területeken el­követett tömeggyilkosságok­ban és Himmler külön dicsé­rőlevélben emlékezett meg arról, hogy „Becher rettenthe­tetlen magatartással vett részt az alsóbbrendű faj” kiirtásá­ban. A svájci újságíró továbbá elmon­dotta, hogy a Sie und Er című folyóirat terjedelmes cikksorozat­ban ismertette Becher tevékenysé­gét, a nyugatnémet hatóságok azonban fülükbotját sem mozgat­ták, hogy eljárást indítsanak Be­cher ellen. Ugyanakkor rejtélyes módon szőrén-szálán eltűnt a nyugatnémet igazságügyi szolgál­tatás gépezetéből két fontos ok­mány, amely Bechernek a meg­szállt szovjet területeken elköve­tett tömeggyilkosságökban való közvetlen részvételét bizonyítja. Vajon ki tüntette el ezeket az okmányokat? Milyen erők védel­mezik még ma is Bechert? Kik akarják megakadályozni, hogy el­nyerje megérdemelt büntetését? —vetette fel a kérdést a bonni sajtóértekezleten a svájci és az amerikai újságíró. (MTI) A nemzetközi ellenőrző bizottság megfigyelő csoportja elindult a Kőedény-síkságra Vientiane Vientianeból csütörtökön reggel helikopteren elindult a laoszi nem­zetközi ellenőrző bizottság megfi­gyelő csoportja a Kőedény-sík- ságraj Kong Le tábornok főhadi­szállására. Előzőleg a bizottság megvitatta a genfi egyezménynek a nemzet­közi ellenőrző bizottságra vonat­kozó előírásait, valamint Souvan- na Phouma miniszterelnök leve­lét, amely a megfigyelő csoport­nak a Kőedény-síkságra való ki­küldését kéri. A nemzetközi el­lenőrző bizottság úgy döntött, hogy a csoport állandó kiküldése ellent­mondana a genfi egyezménynek, ezért elhatározta, hogy naponta hajt majd végre kiszállásokat a szóbanforgó térségbe. A Kőedény-síkságról szerdán nem jelentettek komolyabb harci tevékenységet, csak egyes helye­ken került sor — hírek szerint — tüzérségi lövöldözésre. Souvanna Phouma a tervek sze. rint szombaton a Kőedény-síksá­gon fekvő Khang Khay-ba láto­gat, hogy tanácskozzék Szufanu- vong herceggel, a Patet Lao veze­tőjével. (MTI) Fogócska Tessék jól megkapaszkodni, mert itt olyasmiről lészen szó, ami nem mindennapi. A dolog úgy kezdődött, hogy Rajakowitsch volt SS-tisztet kizavarták Svájcból, hogy ne rontsa nekik a levegőt. Rajakowitsh tömeg­gyilkost Nyugat-Németországba li- ferálták, mivel eredetileg német ál­lampolgár vala. Ott nagy hűhóval fogadták, 15 ezer határőr keringett körülötte és megszámlálhatatlan re­pülőtéri határrendőr. Ennekutána megérkezett Münchenbe. Igen ám, de a nyugatnémet közvélemény egészséges része felháborodott Raja­kowitsch jelenlétén. Kiderült, hogy a müncheniek sem engedélyezik a bolygó SS-nek a légrontást. A bel- ügy ezért gyorsan „nemkívánatos külföldinek” nyilvánította Rajako- witschot és kiutasitási végzést állí­tott ki a részére. Hohoho: de hol van Rajakowitsch? A feleségével együtt nyoma veszett. Nosza: elő kell kerí­teni. Ezer meg ezer rendőr lepte el a szállodákat, vendéglőket, éjszakai mulatókat, sörpincéket, megkérdez­ték a járókelőket, nem látták-e vé­letlenül a nevezetes házaspárt, óriási botokat ragadva ütni-verni kezdték a nyomokat: sehol semmi? Nahát! A nyugatnémet rendőrség eleddig perceken belül megtalálta azokat a békeharcosokat, akik a béke érdeké­ben itt vagy ott röpcédulákat szór­tak. Hová lett a nyugatnémet rend­őrség eme világhíre? Csak nem Ra­jakowitsch vitte magával? Abcz Aba

Next

/
Thumbnails
Contents