Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-24 / 94. szám
#963. április 244 Szerda A híd lábánál Hangosan sikolt a körfűrész és a vaslemezek, ahogy hullanak hangosan csörömpölve azt a hangulatot keltik, mintha egy vasgyárban lennénk, pedig csak a készülő békéscsabai vasúti áfcjá- ré-híd lábénál. Készül? Ha a csabaiaknak erre visz az útjuk, akkor örömmel állapítják meg, hogy fenn egy szakaszon már a pirosló vaskorlát is elkészült és a fehéren meredő betongerendák és a piros színű I-vasgerendálk már összekötik a két városrészt,-— Kész lesz augusztus 20-ig? — kérdezem meg fenn a híd tetején a zsaluzó munkásokat. — Talán — válaszolnak és utána kalapácsukkal számomra érthetetlenül, de bizonyára hasznosan szögelik és rakják a deszkát. A hegesztő Rövidre vágott szőke haját egy kis sapkával fedte be, melyen ott van a fényképészek és festők által is oly sokszor megörökített hegesztő-szemüveg. — Hű... hát volt néhány éjszaAz első negyedévben két alapfokú gépjárművezetői tanfolyam kezdődött a megyében 123 résztvevővel. Középfokon egy tanfolyam indult öl jelentkezővel, az autóvillamossággal 53-an ismerkedtek, az ismeretterjesztő tanfolyamon pedig 41-en tanulnak. Ez a KPM Autóközlekedési Tanintézetének első negyedévi munkája. lka, amikor nem aludtam — nevet rám, mikor megkérdem tőle, hogy vajon hány éjszakán keresztül nem aludt, hány éjszakán keresztül világított hegesztőpisztolyának fénye. Adorján Elemér október óta dolgozik itt. Egyedül végezte el a hídon lévő összes hegesztést. — Segítség nélkül? — Segítségem volt, de én hegesztettem. — Hova való? — Szabolcs-Szatmár megyébe. — És ha kész lesz a híd? — Még nem tudjuk hová megyünk. Lehet, hogy Debrecenbe, majd a vállalat dönti el. — Szereti ezt a munkát és ezt az életet? — Megszoktam. De szeretem is. — Kész lesznek? — Én remélem... A darukezelő Újra fenn vagyok a hídon. Lábam alatt, mint pókháló, ujjnyi vastag vasrudak szövevénye. FeEzenkívül előkészítettek Szarvason egy alapfokú és egy középfokú gépjárművezetői tanfolyamot. Gyulán, a magángépjárművezetők tanulhatnak. Ugyanitt egy középfokú tanfolyamot is indítottak. Mivel az autóvezetéssel egyre többen akarnak megismerkedni, Békéscsabán rendszeressé teszik az alapfokú tanfolyamokat. lettünk a két part között kihúzott acélsodrony, amott pedig a város felőli oldalon hosszú nyakú daru áll. Néha csikordul egyet és lentről megszólal a csengő, s újabb vasköteg ereszkedik a készülő hídra. Marik János darukezelő, most jött le ide a hídra. Leülünk a deszkapadlóra és úgy beszélgetünk. ö jaminai. — Én tudom, hogy milyen nagy szükség van erre A hídra. Dolgozunk is... — És készen lesznek? — Én sem hittem az elején, de most már hiszek benne, hogy sikerül. — Hány éves? — Huszonöt. — És ha kész lesz a híd, hova megy dolgozni? — Ha megy a daru, én is megyek. De nem szeretnék messzire menni. — Mint az egyik legfiatalabb szakmunkás, mi a legnagyobb kívánsága? — Nagyon sok kívánságom van. Most várjuk a kisgyereket és házat építek. De most ed kellene menni iskolára is, még hét különböző daru kezelését kellene megtanulni, van gondom épp elég. * Az épülő híd alatt egy mozdony csattogva száguld a vágányon és egy pillanatra füstfellegbe borul az épülő híd, de aztán a napfényben újra kitisztul minden. A munkások kalapácsa alatt hangosan szól a vas... készül a híd... Dóczi Imre Eredményesen dolgozik a KPM Autóközlekedési Tanintézet Békéscsabán Halálos játékszer Ismét gyermekek életét oltotta ka a gyilkos robbanás. A napokban olvastuk a szomorú hírt, hogy Gyál községben három gyermek halálát okozta a háborúból visszamaradt és megtalált lövedék. Gyulán tüzérségi gyutacs robbant, szintén gyermek kezében és csupán a véletlenen múlott, hogy szeme világával nem fizetett a kisfiú a veszélyes játékért. Hivatásos tűzszerészekkel beszélgettem legutóbb. Ök mondották, hogy így tavasz elején, amikor a hótakaró már eltűnik a földekről, és beindulnak a mező- gazdasági munkák, szinte ugrásszerűen emelkednek a talált lőszerre vonatkozó bejelentések. Sajnos, még mindig meglehetősen nagy számban fordulnák elő halálos kimenetelű szerencsétlenségek és ami a legszomorúbb, a szerencsétlenül jártak főleg gyermekek, fiatalkorúak. Elképesztő eseteket hall az ember, amelyek szükségszerűen felvetik a felnőttek felelősségét e kérdésben. Előfordult például, hogy a tanya körül talált világháborús kézigránátot a gazda kötötte a kutya nyakába koloncnak, az állat heteken keresztül viselte és hordta ezt a halálos terhet. A kutyával gyermekek játszottak, az bejáratos volt a tanya összes helyiségeibe. Budapesten történt, hogy két fiatalember még tavaly nyáron, a Duma-parton tüzérségi lövedéket talált. A lövedéket hazavitték és mivel annak formája megtetszett nekik, virágvázát kívántak belőle készíteni. Meg is próbálták reszelni a lövedéket, de — szerencséjükre — nem tudták. És amikor a hatóság elvette tőlük e veszélyes kísérletezgetés alanyát, az egyik gyermek édesanyja — szinte elképzelhetetlen — még méltatlankodott is, mondván: minek fosztották meg gyermekét, ezt az ügyes kezű fiatalembert a szórakozástól. A most 17—18 éves fiataloknak nincsenek személyes tapasztalataik a háború borzalmairól. A gyermekek pedig nem is tudják, hogy az esetleg útjukba akadó, szántás közben' a földből kiforduló rozsdás vasdarab milyen halálos játékszer. A már említett gyulai kisfiút is az ragadta meg, hogy a barátjától kapott gyutacs milyen szép csillogó, és a vége pirosra van festve. Annak a próbálgatásnak nyomát, hogy mi is lehet e csodaszerkezet belsejében, alighanem egész életében homlokán fogja viselni. ts mi a helyzet a felnőttekkel? Vajon, ők mindig óvatosak? Sajnos, korántsem! Sok embernek az a véleménye, hogy az a lőszer, amely idestova húsz éve fekszik a földben, már nem hatásos, azt megette a rozsda, teljesen veszélytelen. Ezenkívül egy- egy talált lőszer esetében majd- mindig akad egy olyan — magát kitűnő tűzszerésznek ismerő ember — aki az alkalmi nézősereg érdeklődésének középpontjában szívesen vállalkozik annak bizonyítására, hogy a talált lőszer nem egyéb ócskavasnál. A szakemberek véleménye és gyakorlati tapasztalata szerint a II. vüágháboiúból föld alatt és más helyeken visszamaradt lőszerek különösen veszélyesek. Veszélyesek egyrészt azért, mert sokan hajlandók az idő elmúltával az „ócskavas elmélet” elfogadására. De veszélyes azért is, mert a lőszer belsejében olyan fizioké- miai folyamat játszódik le, amelynek következtében a töltet még érzékenyebbé, tehát fokozottan robbanásveszélyessé válik. Mi, felnőttek vagyunk felelősek gyermekeink, fiataljaink életéért. Ezt a felelősséget mindany- nyiunkn&k éreznünk kell. Semmiképpen sem árt, ha gyermekeink figyelmét esetenként felhívjuk a reájuk leselkedő és — sajnos, még mindig gyakran jelentkező veszélyekre. Tudnunk kell, hogy ha lőszert találunk, akkor járunk el helyesen, ha azt bejelentjük a rendőrségen vagy a légoltalmi parancsnokságon, és mindaddig, míg az említett szervek képviselői meg nem jelennek a helyszínen, gondoskodunk a lőszer biztonságos őrzéséről. Célszerűnek tartanám és javasolnám, hogy a pedagógusok rövid isimertetést tartanának e kérdésről az iskolákban és ezt az ismertetést megismételnék a nyári szünet kiadása előtt is. Tűzszerészeink minden t megtesznek, hogy felszámolják a második világháború és az ellen- forradalom e gyilkos maradványait. Nemes feladatuk azonban még teljesen nincs végrehajtva. Ez a körülmény követeli meg mindannyiunk fokozottabb figyelmességét, előrelátását, gondosságát. (Csákabonyi) H uszár kisasszony Magyarul beszélő, színes, szovjet operett-film, a könnyű műfaj kedvelőinek nagy élmény lesz bemutatása, (Békéscsabán, a Szabadság filmszínház vetíti 1963. április 25-től 28-ig.) 300 ezer forintos költséggel új, állandó kiállítást állítanak össze a csabai múzeumban Megkezdték a múzeum épületének belső felújítását A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum hat termében ez év őszén új állandó kiállítás nyílik. Az állandó kiállítás tematikáját már kidolgozták és több hónapja megkezdték az előkészítő kutató munkát. A hosszú évekre tervezett kiállítás összeállítása előtt nagyarányú belső felújítás kezdődött el a múzeum épületében: átfestik a termeket, ajtónyitásokat szélesítenek, és valamennyi kiállítóterem parkett-burkolatot kap. A belső felújítás költségei elérik a 250 ezer forintot, a készülő állandó kiállítás pedig 300 ezer forintba kerül. Ebből az összegből már 150 ezer forint értékű vas-vitrin, és más berendezési tárgy meg is ér- * kezett a múzeumba. A kiállítási ■ termek végső berendezésének idő- £ szakában 15 budapesti múzeoló- I gus, tudományos és művészeti £ munkatárs érkezik Békéscsabára, £ a múzeum dolgozóinak segítségé- * re. Az új állandó kiállítás a tervek £ szerint Békés megye legújabbkori i történetét és néprajzát öleli fél, és ■ 35 témakörre oszlik. Ezek közül £ különösen érdekes lesz a „Me- : gyénk állapota a török hódoltság ■ alatt és a török kiűzése után”, a £ „II. Rákóczi Ferenc szabadság- : harcának eseményei megyénk- • ben”, az „1735. évi békésszent- £ andrásd parasztfelkelés”, a „Bo- : szorkányperek Békés megyében”, ! a „Céhek élete megyénkben” cí- £ mű anyag; a későbbi korból pe- : dig a „Megyénk az 1848-as sza- S badságharcban”, a „Táncsics Mi- ; hály Békés megyei szereplése”, az £ „Achim L. András és parasztmoz- • galma”, a „Tanácsköztársaság Bé. ; kés megyében” című összeállító- £ sok keltenek majd fel nagy figyel. • met. Gazdag anyagot kívánnak ■ bemutatni a Horthy-fasizmus idő- £ szakából, a II. világháború esemé- j nyeiből, és a felszabadulás utáni ■ változásokról; a földosztásról, a £ termelőszövetkezetek szervezésé- • ről, a tanácsok megalakulásáról, • az üzemek államosításáról, és ál- ! tálában a megye egészének ipari, j mezőgazdasági és kulturális fejlő- £ déséről, egészen napjainkig. Külön « teret szentelnek a munkásszín j át- szás eseményeinek, a megye irodalomtörténetének és feldolgozzák a csabai ruhagyár, valamint a csabai Május 1 Tsz történetét is. A nagyszabású terv megvalósításán megyénk sok helytörténeti, néprajzi kutatója fáradozik, de se. gítik a munkát a gyulai, az orosházi múzeumok, és a Gyulai Állami Levéltár vezetőt és munkatársai is. Szia Vasárnap van. Az autóbusz néha* néha nagyokat zökken a hepe-hupás kövesúton. Ilyenkor az elbóbiskoló utas felkapja fejét, körülnéz. Közel járunk Zsadányhoz.•. A hátam mögött egy fiatal pár ül. Ritkán szólnak egymáshoz. Az asz* szonyka az elsuhanó tájat szemléli elég unottan. Velem egyirányban egy feketébe öltözött erősen csöves nadrágú fiú szórakoztatja szomszédnőjét. Öltözékéhez nagyfokú nyegleség is járul. A „hölgy” égővörös, tupírozott hajú tünemény. Olyan húsz év körüliek. Előttem egy fekete fejkendős öreg néni ül. Ritkán vált szót a mellette ülővel. Hiába, a hosszú utazás fá- rasztólag hat. Szemem lehunyom, a monoton motorzúgás elálmosít. Egy zökkenés. Az autóbusz megáll. A néni korát meghazudtoló fürgeséggel az ajtóhoz megy, és mindenki felkapja fejét, mikor így szól le: — Szia. Kérdőleg néz össze a fiatal házaspár. Jól hallották? Mintegy feleletként az öreg néni integet, és vagy ötször elismétli ked- veskedőn: Szia, szia . .. valahogyan úgy, mintha azt mondaná: pá. Letekintünk a járdára. Fiatal mama tartja kezében barna göndör, fürtöshajú gyermekét. Az apróság teli szájjal mosolyog, gügyörészik, dundi ök- löcskéjével int a nagymamának. Sokan cinkosan összenéztünk és elmosolyodtunk. A busz elindul. Kinézünk az ablakon. Sok ház kéményére visszaköltöztek a gólyák. Bizonyítják, végérvényesen itt a tavasz. S ez a kis jelenet is tavaszi hangulatot, mosolyt, derűt varázsolt arcunkra. MARIK MARIA
